Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-02 / 229. szám

DBLMAGYARORSZÁG 5. Singer Ernő zsarolói a szegedi tábla előtt. — Megváltoztatták a szabadkai törvény­szék fölmentő ítéletét. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Ítélő­tábla felebbviteli tanácsa nagyon érdekes ügyet tárgyalt ma délelőtt. Sing'r tlrnö, sza­badkai bankigazgatónak különös körülmé­nyek között történt megzsarolása foglalkoz­óba ma a táblát, amely ügy annak idején nagy föltűnést keltett országszerte és az ösz­szes lapokat foglalkoztatta. Singer Ernő, kinek Szegeden a inult év jur.iusában sajtópöre volt az esküdtszék előtt, sajtóperének tárgyalása után — amely bé­késen végződött, — a fővárosba utazott és a József főherceg szállóban hasbalőtte ma­gát. öngyilkosságának okát sokáig találgat­ták és először azt hitték, hogy a szegedi es­küdtszéki tárgyalással volt kapcsolatban, ké­sőbb azonban kitűnt, hogy a bankigazgató egy súlyos vád elől akart a halálba mene­külni, melyet szerinte zsarolási szándékkal emeltek ellene. Ugy történt az ügy, hogy Singer Ernő, a szabadkai Lombard és Zálogkölcsön rész­vénytársaság igazgatója Zentárói, ahol a képviselőválasztásokon vett rész*, Horgoson keresztül hazautazott Szabadkára. Egy ma-, sodosztályu kocsiban foglalt helyet, ahol ki­viile még négyen ültek, közöttük Vigh Fe­renc topolyai mészárosmester és Vigh Lipót, topolyai kereskedő. Útközben Vigh Ferenc elaludt és a másik két útitárs kiment a kocsi­ból ugy, hogy csak Singer Ernő és Vigh Lipót maradtak bent az alvó emberen kivül. Singer is elszunditott a helyén és egyszerre csak arra riadt föl, hogy Vigh Lipót éktelen ká­romkodással rátámadt: — Nem szégyenli magát úriember léiére, ilyen dolgokon tör! maga a fejét? Aztán nagy botrányt csapott, öklével rá is ütött a bankigazgatóra és a kiabálásra be­tóduló embereknek azt mondotta, hogv Sin­ger az alvó fivérén homosexuális merényle­tet akart elkövetni. Singer hasztalan tiltako­zott a legerélyesebben a vád ellen, a vonaton utazók inkább a két felháborodásban levő testvérnek hittek. Singer Ernő ekkor könyör­gésre fogta a dolgot. Látta, hogy már más­képen nem segitihet a bajon, sirva kérte Vighet, hogy ne tegye tönkre, mert nős em­ber, akire duplán kellemetlen volna épen emiatt, ha nyilvánosságra jönne az eset. A két Vigh ekkor meg is igérte a bank­igazgatónak, hogy hallgatni fognák. Csak­hogy a hallgatást állítólag nem ingyen Ígér­ték, hanem ötezer koronát kértek érte. Singer látva, hogy zsarolni akarják, aminek véle­ménye szerint az ötezer koronával sem lehet­ne egyszer s mindenkorra véget vetni, elke­seredésében Budapestre utazott és ekkor kö­vette el az öngyilkosságot. Súlyosan meg­sebesült ugyan, mert a golyó a hasába ment, mégis felgyógyult néhány hónapi betegeske­dés után. A Vigh-testvérek, amikor megtudták, hogy Singer ismét egészséges, folytatni akar­ták megkezdett manőverjüket és felszólítot­ták a bankigazgatót, hogy ha nem fizet, ak­kor nyilvánosságra hozzák az egész dolgot. Singer azonban tanult már a múltból és el­szánva magát arra, hogy a botrányt minden­ki megtudja, elhatározta, hogy kelepcébe csalja zsarolóit. Vigh Lipótot Szabadkára hivatta és egy vendéglő szeparéjá'ban, ahol előzőleg detektiveket rejtett el, ezer koronát adott át neki. A pénz átadása után a detek­tívek előléptek és letartóztatták Vigh Lipótot. Singer Ernő a sikeres leleplezés után zsarolás bűntettéért tett följelentést a két Vigh ellen. A szabadkai törvényszék 1913. május 14-én tárgyalta ezt az ügyet páratlan érdeklődés mellett és nem kis meglepetésre mind a két vádlottat fölmentette a vád alól. Singer Ernő jogi képviselője Temunovich Zoltán dr. megfelebbezte az Ítéletet és igy került az ügy ma a szegedi tábla elé. A királyi tábla mai tárgyalásán a fő­iigvészség nem vállalta a vádat és Temuno­vich dr. a másodrendű vádlottal, Vigh Fe­renccel szemben elejtette a vádat, ellenben Vigh Lipóttal szemben fentartotta. Ringhoffer ^ajos dr. elnöklésével, Biró Vilmos táblabíró referálta el az ügyet. Az Ítélőtábla anyagi semmiségi okok miatt megsemmisítette a törvényszék ítéletét és Vigh Lipótot az eny­hítő szákasz alkalmazásával tiz napi fogház­ra, átváltoztatható 100 korona pénzbüntetés­re itétte. Az ítélet indokolása szerint azért állt fent zsarolás vétsége, mert Vigh Lipót kezdeményezte az ügynek pénzzel való el­intézését. Az elitélt semmiségi panasszal élt. EtBEaasBaaaaEBBBaBBBBBBBBBaBBBBaiiisaaBaaaBaaaaaBaaBaB' Magyarország helyzete a monarchiában. — Tisza válasza Andréssynak. — (Saját tudósítónktól.) Andrássy Gyula gróf és Tisza István gróf már hetek óta éles polémiát folytat egymással; parlament hiá­nyában az újságok hasábjain nyilatkoznak, nagy energiával és gyakran sok szellemes­séggel védve a közönség előtt már jól ismert álláspontjukat. A kiváló szellemi torna utolsó összecsapása a körül forog, hogy Magyar­országnak tulajdonképen mi a helyzete a monarchiában és hogy hol vannak az igazi „mértékadó körök", itthon-e vagy Bécsben? Andrássy Gyula gróf utolsó nyilatkozatá­ban, bizonyára csak ironikus megjegyzés­ként, Magyarországot provinciának mondot­ta. Erre ma Tisza István gróf igy felel: — Azzal az állítással szemben, miszerint kétségtelen kény, hogy provincia vagyunk, megjegyzem, hogy volt egyszer egy Deák Ferenc nevü ember, aki királyával együtt le­rakta a magyar állami akarat érvényesülé­sének jogi alapját, volt egy nagy Andrássy Gyula és egy Tisza Kálmán, akik két évtized önfeláldozó munkájával élő valósággá tették ezt a jogi állapotot s belevitték azt a tényt az életbe és a köztudatba, hogy Magyaror­szág a monarchia sorsának és cselekvésé­nek paritásos alapon egyik irányító ténye­zője. — Fönnállóit ez a tény és ez a hit egy darabig Tisza bukása után s még a millená­ris ünnepség alkalmával is impozáns módon nyert kifejezést. Másfél évtized sivár gyűlöl­ködésének, anarkiájának, válságainak rom­boló hatására volt szükség, hogy megingas­sa ezt az állapotot. Az obstrukció, a „nem­zeti ellenállás" s a koalíciós kormány a sü­iyedés utjának három etappe-ja volt. Csodál­kozzunk-e, hogy olyan mélyen leszállította a magyar nemzet súlyát és tekiritélyét, ha e kormány egyik tagja kétségtelen ténynek hirdeti ma is, hogy Magyarország, sajnos, provincia? — Igazi Deák-párti ember lelkének min­den porcikája megremeg erre a gondolatra. Azok a férfiak, akik a koalició kezeiből ki­esett gyeplőt felragadták, minden szavukkal és minden tettükkel az ellenkezőjét hirdetik. A magyar nemzet hiven ragaszkodik a ki­egyezéshez és saját érdékeinek helyes belá­tásával szivesen vállal minden terhet, amire a nemzetnek és dinasztiának egyaránt érde­kében fekvő nagyhatalmi állásnak valóban szüksége van. A magyar állam a monarchiá­nak legerősebb oszlopa, de csak ugy és csak addig, ha és amig annak egyik egyenjogú irá­nyító tényezője. Minden olyan törekvés, a mely provinciává akarná sülyeszteni Ma-\ gyarországot, szemben fogja magával találni a magyar többség s a magyar kormány egész erejét. •^BBBBBBBBBBBBBBBk, Ileiiikós Srr"^ szivart, ciga­rettát, ált. jövedéki és különlegességi gyártmányokat árusit a DENIKÓ részv.­társ. főraktára Szeged, Kigyó-u. 6. sz. (Fried-féle ház) Schwarz Eliza, a bihari nábob-leány. — Egy titokzatos öngyilkosság. — (Saját tudósítónktól.) A gyapolyi kastély százados parkjában, egy őszi pompában vi­rágzó virágágy közepén tegnap délután hal­va találták a kastély kisasszonyát: Schwarz Elizát. Egy finom müvü rövidcsövű Flóbert oltotta ki a viruló szépségű, vidám fiatal ieány életét. A megdöbbent család kétségbeesetten kért orvosi segítséget, de hiába siettek auto­mobilon Nagyvárad orvosai, már csak a ha­lált konstatálhatták. És jöttek az orvosok nyomában a hatóság emberei, a vizsgálóbíró es az ügyész, megállapították, hogy öngyil­kosság történt és megadták a temetésre az engedélyt. Senki nem tudja, mért kereste a halált a vidám, dúsgazdag leány, akinek csak ragyogás és öröm volt az élete. A család, mely egyik leggazdagabb familiája Bihar­vármegyének és távoli rokonságban van az okányi Schwarzokkal, nem is sejti az öngyil­kosság okát. Kedden délután három óra tájban követ­hette el végzetes tettét Schwarz Eliza. Dél­ben együtt ebédelt családjával és ebéd után a kocsihoz kisérte apját, aki Nagyváradra hajtatott, hogy Temesvárra utazzék. Elbú­csúzott apjától, aztán sétálni ment a parkba. Egy rejtetteb helyen, hol duslombu fák sze­gélyezik a park útjait, egy virágágy szélén halántékához szorította a fegyvert és elsü­tötte. A golyó ütötte seb halálos volt. A leány arccal a virágokra esett. Igy találta meg egy parasztasszony, aki jajveszékelve rohant a kastélyba. Mire a család tagjai hozzásiettek, már halott volt. Schwarz Likai, elegáns, finomíelkü, ra­gyogóan szép szőke leány volt. Apja, Schwarz Gyula, egyik© a leggazdagabb bi­hari birtokosoknak, a családnak harminc millió koronát meghaladó vagyona van. A fiatal Leány, igy tudják a családhoz közelál­lók, néhány hét óta megváltozott. Kedvtélen és szomorú lett. Kedden délelőtt feltűnt a jókedve, szokatlan vidámsága, de nem tulaj­donítottak neki nagyobb jelentőséget. A kas­télyban csak édesanyja ós fivére voltak, a mikor az utolsó flóbertlövés elrobbant. Csak természetes, hogy amikor egy dús­gazdag, szép fiatal lány öngyilkos lesz, meg­indulnak a találgatások a tragédia oka kö­rül. Nagyváradon, ahová keveset járt a gya­polyi kastély kisasszonya, romantikus hátte­ret emlegetnek. A családfő komoly, szigorú ember, Liza leányát azonban a rajongásig szerette. Az előkelő rokonság kizártnak tart­ja, hogy a leány szerelmes volt és ezért ke­reste volna a halált. Mert ha lehetséges is volna az emlegetett romantikus háttér, a leánynak apja minden kívánságát teljesítet­te volna. A család is azt hiszi, hogy a szép­szőke Liza, aki szerette a fegyvert és jól tu­dott "bánni vele, pillanatnyi elmezavarában követte el az öngyilkosságot. De ezt a föltevést félremagyarázhatatla­nul megcáfolja az, bogy a szép Liza szobá­jában elegáns, kicsi íróasztalán egy levelet találtak, melyből kitűnik, hogy előre készült az öngyilkosságra és már napokkal előbb el­határozta, hogy eldobja magától az életet. A levél kusza, összevissza Írás, finom, szép be­tűi helyett zavart, kuszált vonások. Csak annyit lehet kivenni belőle, hogy rettenetes kétségbeeséssel, elérzékenyülve búcsúzik szü­leitől. A levél hosszú, de ennél több nincs ben­ne. Csak búcsúzás és újra búcsúzás és za­vart, teljesen értelmetlen mondatok, az ön­gyilkosság igazi okáról semmi. Legalább is nem lehet kivenni belőle semmit, amiből az öngyilkosság okára lehetne következtetni. A család nem ad róla részletes felvilágosítást, azt mondják a gyapolyi kastélyban, liogy nem lehet megérteni a szegény szép szőke Li­za utolsó levelét. Schwarz Liza holttestét még kedden este, nyomban azután, hogy az ügyészség megad­ta az engedélyt a boncolás nélkül való teme­tésre, kettős érckoporsóba helyezték és ko­csin beszállították a nagyváradi állomásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom