Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-18 / 243. szám

4. üödmagyarorszeo 1913. október 18. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Színházi műsor: SZOMBAT: Az uj földesúr, szinmü. Páros */•• VASÁRNAP délután: Diák hercegnő. VASÁRNAP este: Az uj földesúr, szinmü. Bérletezünet. A* uj földesúr. — Jókai Mór regényének színpadra alkalmazása. Bemutatta a szegedi szinház október 17-én. — Nincs darab se égen, se földön, színtelen, és tartalmatlan a színházak játékrendje. Ez a sajátságos tünet, ímely átmenetileg szinte válság elé állítja a színházakat, indította arra Hevesi Sándort, hagy Jókainak legklasszikusabb értékű regényét színre alkalmazza és drámai életre keltse A vállalkozás nem ígért különösebb értékeket; inkább csak a kegyeletes irodalmi cél kurióziitása vonta magára a figyelmet s annál kevésibbó vártuk komoly művészi feladatok megoldásit. A bemutató előadás a képzelhető legkellemesebb csalódást hozta. Nem azért, mintha Hevesi Sándornak sikerült volna a készen adott anyagból valami egészem külön értéket formálnia. A színre alkalmazás ez esetben csupán egy ügyes színpadi embernek öfconómikus esemény-elrendezésiét jelenti, itt-ott a legmegszokottabb formák és ezerszer kipróbált, de ugyanannyiszor el is koptatott színpadi fogások alkalmazásával. Ismételjük, nem Hevesi Sándor adja a szinmü értékeit, amit bizonyít a jelenetek változásának ósdi módon való előkészítése ós az események tulL h ossizn ra való myuj tása (az előadó® éjifél1 tájen ért véget). De a gyönyörűségek dúsgazdag tárházát fedi föl maga a színek szivárványában pompázó mese, a Jókai ismert irodalomtörténeti fontosságú fantáziájának meleg esi 1logása meg az a sok fényes lélekmozaik, amit egy gazdag jtfmitéíkfi nemzeti. aranykor és annak sápadt alkonyata a Jókai tollával irt bele a köztudatba. A régi szép regény .nyerte meg a csatát, a magyar regényirodalomnak legklasszikusabb gyöngyszeme, mely uj formában csillogtatja szépségeit és a Szigeti József korából való színpad levegőjét varázsolja egy éjszakára elénk . . . A szinház megérezte az este különös jelentőségét 'és nagy gondossággal készítette elő az előadást. Ami a legfontosabb: valami zamata volt ennek az előadásinak; megkapóan archaikus szine, leven dula-illata, művészileg megérzett belső becse kiáradt a szavak közül, melyek kifejezésre juttatták a szereplő színészek szeretetét az ügy iránt. Hogy minden nem sikerült, azt persze könynyen meg lehet érteni és egyúttal meg is bocsátani. A vidéki szinház, sajátságos helyzetéből kifolyólag, valósággal falni kénytelen a darabokat; néhány próba után oda kell állnia a lámpák elé s talán ideje sincsen elég, hogy kellően harmonizálhassa szereplőinek művészi felfogását. Mégis, egyik-másik sziojátszónak a környezetből teljesen kirívó sziluettje észrevehető csorbát ejtett a játék hangulatán. A jelenetek gyors ós biztos kapcsolódása ép ugy hiányzott az összjátékból, mint az élet heves és erőteljes lüktetése; álomhoz hasonlított inkább az előadás, melynek változásait nem ragyogta át a művészi öntudat és a kifejezés markáns erőtelij cssége. A játék gerince Körmendi Kálmán szereplésén nyugodott, aki Ankerscbmid lovagot ábrázolta, gyöngéd és megkapó szeretettel. Ennek a fiatal színésznek az intelligenciáján és Ízlésén múlott, bogy a regényes kép igazi karakterhez jutott. Játékában talán több volt a lágyság, mint az erő, de az érzelmi motívumok igy termésiztesebben hatottak. Szép sikere volt. Mellette Gömöri Vilma értékes művészete keltett figyelmet. Hermin alakja, különösen a darab első felében, a színpadi iró rutinjának abszolút hiányával van megrajzolva; szóhoz alig jut, szinte stalffázs-szerü dekorációnak van a színre beállítva, Gömöri Vilma ebben a passzív szerepben ugy hatott, mint egy keretéből! kilépett, pompás régi portré. Ahol játókhoz jut, ott az élet parfőimje lengi körül alakját. Eliz szerepét a színháznak uj tagja, Talián Anna játszotta, latki igen komoly ambícióval készült az előad,ásna és mindvégig gondos 'igyekezetet árult el. Rutinos és megfelelő értelmi készlettel rendelkező színésznő, de a naiva rövid ruháiból már tegnap kinőtt; eszközeinek keresett egyszerűsége igy fedi el a tudatos játéknak azokat az apró fogásait, melyekből hiányzik a színpad levegőjétől meghatott legelső fiatalság megilletődése. Drámai, vagy vígjátéki szende szerepkörére lenne inkább hivatott. Miss Natalie alakjára nem talált megfelelően szabott ruhát a szinház; Miklósi Margit játéka bizony sokat árt az előadás színvonalának. A különben értékes szinésznő .hesfcéde iteljességgeji érthjetetlen, felfogása, mozgása, hanglejtése olyan, amire a legnagyobb udvariassággal is csak ezt az egy megállapítást adhatjuk: hamis. Épen igy szim és érték nélkül való Simkó iGizi játéka, holott lehetetlen tőle megtagadni a legjobb igyekezetet; a néző kénytelen sajnálatot érezni iránta, de ez mindenesetre semmit sem segít alakjainak szomorú fakósiágán, Baróti József gondos és határozott típust mutatott; Turányi és Krisztinkovics játékában ellenben hiányzott a részletek művészi 'Csiszoltsága. Két ígéretes sxiinésztalentum, de mind a kettő magára van hagyva, — ez is a vidéki szinház eredendő fogyatkozása, amin könynyü lenne segiteni. Kisebb szerepekben ötletes volt Mihó, megfelelő Csiki, Szatmári és Balázs játéka. A szinház szép sikerét öröimlmel állapit1 juk meg:" Tagadhatatlan, hogy válságos idők léptek a régi monopol,iumos művészet gazdag aratásának nyomába; a népek szórakozása mind könnyebb és könnyebb fajsulyra törekszik jutni; a mozgószinházak tízperces művészi strófákat pergetnek le és elharáesolják a közönséget, A pénz szükiibe van, darabok nincsenek. A közönség azonban mindig hálás, ha mulasztásaira figyelmeztetik és vissza tudják hódítani régi szerelméhez, a színpadihoz. Csak érteni kell a módját. Az uj földesúr nagy közönsége, te.lt háza belső örömmel élvezte a szép költői álom megújhodásának kellemes szenzációit és a szereplőket igen sokszor a lámpák elé szólította tapsaival. * Kié Temesvár? Temesváron, mint jelentettük, tegnapelőtt tartottak előórtekezletet a színházi ajánlatok felett, amelyen nem 'történt határozat. Ehhez s egyéb információhoz azt a következtetést fűzi a nagyváradi egyik újság, hogy a temesvári színházat pályázat nélkül Erdélyi Miklós, a nagyváradi direktor fogja kapni. A lap szerint Erdélyinek legjobb protektora van, Bárczy István polgármester személyében, aki a városok minapi kongresszusán kijelentette volna, bogy a színházat Erdélyi Miklós fogja kapni. A temesvári szinház elválaszthatatlan kapcsolatban van a budai szinkörrel, amely felett a főváros rendelkezik. És igy valóban Bárczy István polgármestertől ,is függ, ki kapja meg a temesvári színházat. * Márkás László uj darabja. A Magyar Színház nagytehetségű és kiváló izlésü főrendezője, Márkus László, akinek „Attila" cimü hun drámája két évvel ezelőtt nagy irodalmi sikert aratott, uj darabot irt. Márkus László nj darabjában, amelynek A háború a eime, ta modern háború lélektanát festi meg hatásos színekkel. A színpadon drámai akciók egymásutánjával akarja elérni azt a hatást, amit egy Werescsagin-kép gyakorol a nézőre. Darabjának második felvonásában lesz egy szokatlanul szenzációs jelenet, melynek megvalósítása sok fáradságába fog kerülni a szinpadtcohmikiisokniak. Márkus ugyanis egy teljes modern ütközetet visz a színpadra, gépfegyverek ropogásával, harci vezényszavakkal, sebesültekkel. Az ütközettel párhuzamosan folyik le a főhősnek nagy lelki konfliktusa. A darab már készen vau. Márkus most végzi rajta, az, utolsó simításokat, egyelőre azonban még nem döntött afölött, hogy melyik színházhoz nyújtja be rend kivül érdekesnek Ígérkező darabját. twasaaaaaaaaaaaaaBaasiisBaaasaaaBsusaaaaBACBaiEBaaaBca Akiknek az egész világ küld nászajándékot. — Öt millió érték. — (Saját tudósítónktól.) Ccmterbury érseke, aki egyben Angoilország prímása is, ma délben áldotta meg Artúr connaughti hercegnek és Fife Alexandra hercegnőnek a házasságát, A herceg tudvalevően unokatestvére az angol királynak, a hercegnő pedig nnokahuga. Az egybekelés a londoni SaintJames-palota királyi kápolhájában ment végbe, amelyhez az angol uralkodó-családot nemcsak a régmúlt, hanem a közelmúlt időnek is számos kedves emléke fűzi. Ebben a kápolnában esküdött meg férjével 1840-ben Viktória királyné, továbbá Frederika hercegnő, ki Németország császárnéja volt és ugyancsak itt esküdött egymásnak hűséget 1893-ban V. György király és Mary királyné. Mesés hírek keringtek arról, hogy mily rengeteg és csodaszép .ajándékot kapott az ifjú pár egybekelése alkalmából. Közbejött a szomorú kardiffi szerencsétlenség s a király elhatározása alapján egy sillvng belépődíjért most közszemlére bocsátották a nászajándékokat. Kerek számban hatszáz darab ajándék érkezett, amelyeknek az értéke hozzávetőleges megállapítás szerint eléri az öt milliót. Az ajándékok között a legpompásabb az, a melyet a király ós a királyné adott Fife hercegnének. Ez az ajándék egy Ham, amelyet száz és száz brilliánsból állítottak öszsze. A briliánsok tömegében van egy, amelynek szokatlanul szép a tüze és a nagysága i® rendkívüli, az értéke pedig több százezer korona, Reinekszép az a melldisz is, amelyet az orosz cárné küldött. Ez ,is> roppant értékes brilMánsokból1 áll. íSzeblmél'-szebb ajándékokat küldött a spanyol király és királyné, továbbá a norvég király ós a felesége, valamint Mánuel király és az angol, valamint az európai uralkodócealádok csaknem valamennyi tagja. Nagy feltűnést keltett a mikádó ajándéka, aki egy remekművű japán ládikábau különös és nagyértékii keleti ékszereket, küldött. Ugyancsak sok a bámulója egy másiik ajándéknak, amely a drágakövek ég az arany csillogásából éppen az egyszerűsége miatt válik ki. Ez az ajándék egy gyönyörű faragású turistabot, amelyet az angol cserkész fiuk szövetsége küldött az ifjú párnak a boyscouts-ok jelvényével együtt. Amint jóformán az egész angol uralkodócsalád, Connaught hercege is tagja az angol szabadkőművesek társaságának. A legelőkelőbb szabadkőművesekből álló küldöttség kereste föl a herceget a Cla,ren oe-Houseiban tartott rezidenciájában és ott átadott neki egy egész sereg arany- és ezüst készletet, s mia holmit, ékszereket.