Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-17 / 165. szám

1913. julius 12. DÉLMAGYARORSZÁG 17. Milliók a viz alatt. — A folyók ismét kiáradtak. — (Saját tudósitónktól.) Kedd estétől szer­da reggelig ismét szakadt a záporeső. Má­ramarosmegye összes folyói ismét kiárad­tak. A folyók mellett levő összes községeket teljesen elöntötte a viz. Máramarosszigeten a Fuvaros-utcát, a Bandzsalgó-utcát ellepte a méter magas viz. Tizedike óta negyedszer önti el ,az árviz a megyét. A kár óriási. Az árviz, amint pusztító útjában föltar­tóztat'hatlanul veszedelembe sodort egy egész országrészt, megsemmisített virágzó falva­kat, tönkretett városokat, vagyonokat, exisz­tenciá'kat, legvadabb munkáját a bányákban végezte, ahol milliós károkat okozott. A mult péntekről szombatra virradó éjjel tizenkét órakor történt, amint jelentettük, hogy a Maros áttörte az úgynevezett teleki-gátat és elöntötte egész Marosujvárt, viz alá boritva a fürdőtelepet, a szódagyárat és a sóbányá­kat. Az árviz pusztításáról megdöbbentő ada­tok derültek ki, amelyből megállapítható az is, hogy a horribilis kár és pusztulás vétkes könnyelműség következménye. A szászrégeni főszolgabíró pénteken sür­göny Heg értesítette a mar o,suj vári főbánya­hivatalt az ár közeled térő.1 ós bár egy 'egész nap állott, rendelkezésre, elmulasztották ugy a teleki-gát, .mint a fürdő eilőtt e/livezető 'védő­töltés megerősítését. A főbányahivatal vezető­ségét uagyrészben terlieli ezért a .mulasztás­ért .a felelősség. Péntekről szombatira virradó éjszaka ka­tasztrófája nem az első alkalom volt,, hagy a Maros veszélyeztette az itteni sóbányáikat. Még a nyolcvanas években, az akkori főnök, .Jahó Muya tanácsos a fenyegető árvizek elten ugy védekezett, hogy a Marost uj mederbe te­relte s ott, ahol a régi úgynevezett holt (Maros és az uj meder elágazott, építtette a teleki védőgátat, egyben az uj vashíd tói a községbe vezető utat, mint védtöltést. JEzt a gátat és véd töltést eddig mindig a lehető legnagyobb gonddal tartotta, épségben a. főbányahivatal, mert hiszen milliók megóvásáról volt szó. Annál szembetűnőbb hanyagság és vét­kesség, hogy a ihetek óta növekvő (Maros be­törése ellen nem tettek semmit, a gát meg­erősitésére nem gondoltak,, sőt még 'csak azt sem tették, hogy abban az esetben, ha a gát nem lenne elég erős iá Maros vizáradásának meggátlásában, iákkor <a védőtöltés megerősí­tésével akadályozzák meg a Marosinak a bá­nyákba jutását. Ez a védőtöltés tudvalevőleg a Maros és a bányák közt fekszik és egy arra való f^akember milliónyi kánt háríthatott volna el segítségével. A mostani főnök különben husz évig a pénztárnál szolgált és igy nem is lehetett szak tudása a technikai intézikedésék megtételére. Máskép nem történhetett rvolnia meg, hogy bár tízezren állnak ia bányavezetőség rendel­kezésére, bár kétezer munkás felett rendelke­zik, mégsem tudtak semmit sem tenni a ve­szedelem elhárítására. Igy történhetett, hogy az árviz, amely a milliókat jövedelmező bá­nyákat tönkretette, anélkül, Ihogy .a bányalfő­nÖkség csak egy fillért is költött volna a bá­nyát védő ipart megerősítésére. Mérnöki bécs­lés szerint 10.000 koronával meg lehetett vol­na menteni a bányát, ha az óvintézkedéseket kellő időben megtették volna. Most a:z abla­kokon ömlik be a viz és beomlással fenyegeti a bányát 8000 lélek lábai alatt. Ugocsa vármegyét a Tisza borzasztó ár­vizével valóságos tengerfenékké tette. Viruló rétek, kaszára váró búzatáblák, tengeriföldek kerülték viz alá. Hullák úsznak a Tisza bab­jaiban. A borzalmaik szörnyű tort ülnek az el­pusztult falvak romjai között. Már betek óta düböngenek az ország e talán Legmostohább vármegyéjében a felleigssakadasok. Piszkos ár hömpölyög a begyeikről, egyre jobban da­gadnak a Tisza hullámai, percrőbpercre bor­zalmasabbak az árviz rombolásai. Viz alatt áll az egész vármegye. A mult napokban még virágzó községek helyét csak egy-egy égnek meredő fal, meg pár hatalmas jegenyefa jel­zi, amiket nem tudott magával sodorni az árvi«, ... • • . ; j Veié te, Királyháza, Szászfalu, iGödényhá­z.a, Fekete,a,rdó, Feketeháza., Hetény, Csorna, Csepe, Tiszaszirma, Sásvár, Fanicsika, Tisza­becs, Tiszakeresztur és Tiszaujlak már csak voltaik. Koldusbotra, jutott a vármegye. Ki­lencvenezer holdat, — amely egy megye la­kosságának reménye volt, amely egy széfes nagy környék exisztenciájának feltétele ivolt — nem aratnak az idén. iA szörnyű ítélet bor­zalmai minden emberi képzeletet túlszárnyal­nak. Tiszaszirma, Sásvár és Tiszabecs megkö­zeliitbetetlenek. Itt .a mentési akcióról szó sem lehet! — Az emberek napok óta étlen-szoin­jan ülnek a fatetőkön 'és várják, míg lemegy az árviz. Vagy belépotyognak ia vizbe s leg­alább véige szakad a szenvedéseiknek. Hullák hemzsegnek a vizén. Bonyodalom egy csőd körül. — Kártérítési pör a szegedi törvényszéken. (Saját tudósitónktól.) Krausz Dezső, sze­gedi női divatcikk-kereskedő, kinek az üzlete a Kárász-utcán volt, májusban csődbe ment. A szegedi törvényszék csődtömeggondnok­nak Kálmán Ákos dr. ügyvédet nevezte ki, a csődválasztmány tagjai pedig Papp Ró­bert dr., Eisner Manó dr. és Kállai Emil dr. szegedi ügyvédek lettek. Mikor a csődtömeg értékesítésére került a sor, akkor Winternitz Márton női konfektió kereskedő írásbeli ajánlatot tett a csődválasztmánynál és 3200 koronát igért az egész csődtömegért. A többit ez ügyre vonatkozólag az a kártérítési kereset mondja el, amelyet a sze­gedi törvényszéken a Pollák Testvérek jó­nevü női divat és rövidáru cég megbízásából adtak be. Ebben a keresetben Pollák Manó, a Pollák Testvérek cég beltagja 3000 koronás kártérítést követel a csődtömeggondnokon és a csődtömegválasztmányi tagjain, mert a kereset szerint a cég felüllicitálva a Winter­nitz Mártontól megajánlott 3200 koronát. 3500 koronáért szerződésileg megvette a csődtömeget, erre 500 korona előleget is adott és mégis a csődválasztmány a megkö­tött szerződés dacára Winternitz Márton­nak adta azt oda 3400 koronáért. Pollák Manó, a Délmagyarország mun­katársának a következőkép mondotta el ezt az esetet: — Kálmán Ákos dr.„ a Krausz-fóle csőd tömeggondnoka eljött hozzám és elmondotta, hogy Winternitz Márton 3200 koronát, aján­lott föl a csődtömegért, de. a választmánytól megállapított 3400 koronát is megadta ké­sőbb, többet azonban ennél az összegnél sem­miféleképen sem hajlandó adni. Kálmán dr. ekkor nékem fölajánlotta, hogy Ígérjek én többet érte, 3500 koronáért megkaphatom, En erre hajlandó is voltam. Kijelentettem, hagy adok 3500 'koronát a csődtömegért, ha bizto­sain megkapom ezért .az összegért. Kálmán dr. azt mondotta, liogy akár rögtön a szer­ződést is megcsinálhatjuk, ha előleget adok. Igy is történt. En ötszáz korona előleget ad­tam és abban állapodtunk meg, hogy a bát­raiékos 3000 koronát három nap alatt köteles vagyok kifizetni. A szerződést mindjárt ott nálam, meg is csináltuk. Este 6 órakor meg­jelent nálam Eisner Manó dr,, a csődválasz­mány tagja és kijelentette, hogy a csődvá­lasztmány olykép-en határozott, hogy a csőd­tömeget Winternitz kapja. — Én ennek dacára már másnap, — be sem várva a szerződésben kikötött három na­pot, — elvittem a 3000 koronát Kálmán Ákos dr. csődtömeggondnofcnak és hangoztattam, bogy a szerződéshez ragaszkodom, ö azonban a pénzt nem fogadta el ás kijelentette, hogy a választmány határozata értelmében a csőd­tömeget Winternitz kapta. — És tényleg Winternitz Márton már a napokban meg is kezdte Kárász-utcai üzlet­ben a 'csődtömegnek, felfrissített portékával való kiárusítását. Éin iis e célból akartam megkötni az üzletet és most, hogy ettől jog­talanul elestem, 3000 korona kártérítést kö­vetelek a csődtömeggondnókon és a csőd vá­lasztmányi tagokon. Ez ügyben fölvilágositásért fordultunk Eisner Manó dr.-ihoz, a csődválasztmány tag­jához, aki a következőket volt szives elmon­dani: — A Krausz Dezső-féle csődtömeget va­lóban Winternitz Márton szegedi kereskedő vette meg, de nem 3400, iharnem 3550 koro­náért. A csőd választmány ugyanis Blau László szegedi szakértővel feibecsültette ,az üzleti áruraktárat, — megjegyzem, hogy Pollák Manó is fölbecsülte az áruraktárat ós erről irásos véleményt adott, — ós a becslés eredményeként, ugy találta, bogy az egyedül ajánlattevő Winternitz Márton által fett, ajánlat e tömegre nézve kedvező. Winterniiz Márton 3200 koronát ajánlott az árurakt,árért és a csődválasztmány utasította a. tömeggond­nokot, hogy lépjen érintkezésibe Winternitzzel közölje vele, bogy a választmány 3400 koro­náért eladja neki ,a csődtömeget, ha Winter­nitz hajlandó 3400 koronát fizetni, ugy kösse meg vele a szerződést, ha pedig Winternitz ennyit nem volna hajlandó fizetni, ugy hir­dessem a tömeggondnok ajánlati versenyt. Winternitz hajlandó is volt. az áruraktárért 3400 koronát fizetni, ennék ellenére a tömeg­gondnok Pollák Testvéreknek, — amely cég nem is tett a választmánynál ajánlatot, sőt amelynek neve a választmány előtt, nem került szóba, — 3500 koronáért eladta a töme­get, amit utólag jelentett a esődválasztmány­nak. — A válnszmány ugy találván, hogy a tömeggondnok nem hajtotta végre a választ­mány határozatát és túllépte hatáskörét, nem hagyta jóvá a Pollák-céggel kötött szerződést, hanem Winternitz Mártonnak utóajánlata ér­telmében, 3550 koronáért eladta jogerősen a csődtömeget. Nézetem szerint a választmány nem is határozhatott másként az adott eset­ben, ímert korábban már 3400 koronáért Win­iternitznek kínálta, aki ezt az árat meg Is adta. Ez a tényállás. ' — A Pollák Testvérek-cég kártérítési kö­vetelésével a biróság fog foglalkozni, ha a keresetet tényleg beadják, de annyit mond­hatok, hogy annak a követelésnek a csődvá­lasztmánynyal szemben semmi jogi alapja, sem fogható értelme nincsen. Ha a Pollák­cég reflektált a tömegre, tehetett volna aján­latot a választmánynak és afelől nyugodt le­hetett, hogy a legtöbbet ígérőnek adják az áruraktárat. iBSSHBBBBBBiSBBaBBHBRiBHBinaBBg •zőjpadlás nélkül. Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat teljesen pótolják. Készitek továöoá arany koronákat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégitve. Bár­milyen javítást 4 óra alatt készitek, ! BARTA ÁGOSTON fogtechnikus, Kigyó-utca 1. sz. SZEGED. BBBBBBlS^BBBBBiaBBBBraiSSO&SSSi

Next

/
Oldalképek
Tartalom