Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-29 / 150. szám

1913. junius 219. DÉLMAGYARORSZAG 3. nagy, Hegedűs Ede alezredes térparancsnok \ és Bászler János csendőrfőhadnagy. Az értekezleten kidolgozták a választás napjára szükséges szolgálati utasítást. Ma reggel óta nyolc század gyalogos és két század huszár teljesített szolgálatot Horváth Géza őrnagy parancsnoksága alatt. Kétszázharminc gyalogos- és lovascsendőr kisebb-nagyobb számú járóőrségre oszolva, cirkált az utcákon és biztosította a szavazók szabad közlekedését. Greén Nándor rendőrfőkapitánynál szintén értekezlet volt, amelyen megjelentek az egyes politikai pártok elnökei. Ott volt Kintzig János, a munkapárt, Priegl Béla a függetlenségi párt és Gruber Imre a szociálista párt elnöke. A főkapitány megvitatta velük a pártok fölvonulását, 'elhelyezkedését s megkérte őket, hassanak híveikre, hogy semmi irányban se jöjjenek ellenkezésbe a hatóság irítézkedéseivel. A pártok elhelyezkedésére vonatkozóan ugy döntöttek, hogy a munkapárt reggel hét órakor a Szentháromság-szobor előtt gyülekezik. Reggel nyolc órakor az Andrássy-íér nyugati oldalán vonultak föl és a városháza előtt lévő téren fölállított sátor északi oldalán vették át igazoló jegyeiket. A Széchenyipártiak a vértanuszobor előtt a Szabadságtéren gyülekeztek. Innen félkilenc órakor a Vörösmarthy-utca és az Andrássy-tér keleti oldalán keresztül vonultak a részükre kijelölt helyre, a pénzügyi palota északi sarkához. ök a sátor déli oldalán vették át igazoló jegyeiket. Szociálista szavazó oly kevés van, hogy részükre külön nem kellétt intézkedni, A városháza előtt levő nagy teret erős rendőri és katonai kordon veszi körül. Az ellenőrzés eleinte nagyon szigorú volt. A választás megnyitásakor azonban Kertész Miksa aradi ügyvéd panaszt tett a választási elnöknél, hogy a függetlenségi szavazóktól elszedik az igazolójegyüket és jegy nélkül a katonaság nem engedi át őket a kornodon s igy nem tudnak szavazni. A választási elnök erre elrendelte, hogy a kordonon igazolójegy nélkül is bocsássák át a szavazni szándékozókat, a személyazonosságukat majd a teremben fogják igazolni. Ez az intézkedés nagy megnyugvást keltett a választók között. Mint érdekes apróságot jegyezzük föl, hogy Kintzig Jánosnak, az aradi munkapárt elnökének Aradon nincsen szavazati joga. Kintzig ugyanis, aki vagyonos földbirtokos, másutt vétette föl magát a választók névjegyzékébe. Pontban kilenc órakor megkezdődött a szavazás. A szavazatok leadása három bizottság előtt történt, mind a három bizottság a városháza termében van elhelyezve. Az első bizottság elnöke Fábry Sándor, a másodiké Köpi János, a harmadiké Steinhardt Mór. Az első nagyobb fölvonuló csapat nagy sereg nyugdijas vasutas volt, lehettek vagy nyolcvanan és valamennyien Széchenyire adták szavazcitukat. A munkapárt hivatalnokokat hozott az első turnusokba. Az általános sztrájk, amelynek az a hire járt, hogy mára proklamálni fogják, fiaskóval végződött. Az iparosok közül ugyanis csak a vaggongyát munkásai és az automobilgyár munkásai sztrájkoltak, a többiek azonban rendesen munkába állottak, a nyomdászok is dolgoznak és igy a lapok rendesen jelenhettek meg. Azok az ellenzéki képviselők, akik itt maradtak, gyalogszerrel járkálnak az utcákon és kapacitálják a választókat. Apponyi Albert gróf a zuhogó esőben esernyő nélkül jár az utcán és megszólítja az egyes embereket, ugyancsak erősen korteskedik Károlyi Mihály gróf, aki gummiköpenyegben sétál esernyő nélkül. A SZAVAZÁS. Az első szavazók a következők voltak: az első bizottságnál Széchenyi első szavazói Abaffy György és Abaffy Gyula voltak, Tisza István legelőször Geiringer Károly kereskedő és Zerkovitz Rudolf vasutigazgató szavazott. A második bizottságnál Széchenyire Csánk Lajos, Tiszára pedig Horovitz Gusztáv hírlapíró szavazott elsőnek. A harmadik bizottságnál Széchenyi első szavazója Kollár Zsigmond vasutas, Tiszáé pedig Reinitz Meier kereskedő volt. Vajda Imre államvasuti főellenőr, aki az egész választási mozgalom folyamán, élénk részt vett a munkapártiak akciójában és Tisza Istvánról több izben beszédet mondott, ma reggel a szavazáson Széchenyi Aladár grófra adta a szavazatát. Ugyancsak ez történt Sziklay vasúti főfelügyelővel is. Érdekes, hogy Vajda Imre a vasúti szövetség aradi fiókjának az elnöke. Ahol egy tisztviselő ily nyugodtan adhatja szavazatát az ellenzékre, ott aligha lehet presszióról beszélni. Szemere Imre az aradi állomásfőnök leszavazott Széchenyi Aladár grófra. A szavazatok állása tiz órakor a következő volt: Tisza István Széchenyi Aladár 2 00 199 A szavazás rendben folyik, a délelőtt folyamán ugy a munkapárt, mint az ellenzék egymásután állítja ki a turnusokat. Tizenkét órakor igy álltak a szavazatok: Tisza Széchenyi 590 582 Az első és második szavazatszedő küldöttség előtt Széchenyinek a szavazói már teljesen elfogytak, a turnusokat már nem tudták betartani, Tisza szavazói még mindig nagy tömegekben jelentkeztek. RENDZAVARÁS. Tizenegy órakor történt a komolyabb első rendzavarás, azonban ez sem volt véres természetű. Szendrey Mihály színigazgató az aradi színtársulat Kesztler Ede nevü tagjával a városházára igyekezett. Mind a ketten Tisza-szavazók voltak és amikor a közönség meglátta őket, Szendreyt szidalmakkal illették, Kesztler Edét pedig több asszony inzultálta. Erre az egyik csendőrtiszt nekiszoritotta a csendőröket a tömegnek, a csendőrök szurony nélkül, dolgoztak és igy sebesülés nem történt. Délben megjelent a választási elnöknél Farkas Pál és panaszt tett, hogy mindenfelé „terrorizálják a munkapárti választókat". Azt is mondta Farkas, hogy egy munkacsak két kényszerűségétől nem tudunk, amíg élünk, megszabadulni: az éhségtől s szerelemtől. Ami elménk és erőnk van, mind arra kell fordítanunk, hogy e két legyőzhetetlen kényszerűséghez képest mentül kellemesebben rendezzük el életünket. Nem ilyen berendezés: sem a mások hasznára való dolgozás, sem a házasságba beleszorított szerelem. A házasságot ma két gyökér tartja. Az egyik a mai gazdasági rend, s ezen belül nemcsak maga a magántulajdon, hanem főkép az, hogy a nők nem tudják magukat eltartani. Ahol a nőknek van keresete, mint például a szinház körül, vagy ahol férfi és 110 egyformán keres vagy nem keres, mint a nép körében, ott az erkölcs és a házasság fölötte ingatagon áll s igy állana a legfelsőbb rétegekben is, ha erősen nem tartaná a tulajdonjog, melyet odafenn hatalom, elsőszülöttségi intézménynek s egyéb effélék különös becsületben tartanak s ha, mint az orosz,abszolutizmust a bomba, az uri házasságokat nem enyhitené a házasságtörés. A másik gyökér a szülőnek a gyermek iránt való szeretete, melylyel az állam a legszemérmetlenebb módon visszaél — többek közt ugy, hogy a nőt semmivel sem kárpótolja azért a szolgáltatásért, hogy neki polgárokat szállit. Már most nem szorul az én tollamra, mert épen elégszer kifejtették, hogy a mai gazdasági rend s ezen belül a nők keresetképtelensége sokáig fenn nem állhat, mert már is elviselhetetlen kezd lenni még azok számára is, akik híznak tőle. De ki kéne egyszer fejteni s alkalomadtán vállalkozom is rá, hogy szakasztott igy áll a dolog a gyermek szállításával és nevelésével is. Mentül inkább tudatára ébredünk annak, hogy a gyermek is ember, akinek jogai vannak, de gyenge palánta, akit nem lehet elég fáradsággal és művészettel gozdozni: annál lehetetlenebb lesz, hogy e véletlen nehéz és végtelen erőt és időt fogyasztó kötelesség minden gondja és terhe a szüléket nyomja és viszont ne tekintessék époly munkának és szolgáltatásnak, mint minden egyéb, amiért kárpótlás vagy bér jár. Mihelyt a nő maga is el tudja magát tartani, vagy jobban mondva, nem szorul férfira, hogy éhen ne 'haljon: nevethet azon a férfiasságon, mely a nőket szerelmi életük szerint osztályozza, — s mihelyt a gyermek nem.lesz megölő gondja az anyának és sorsa nem azon fordul meg, van-e apja: menten vége lesz mindenestül a házasságnak, mely a nőnek az éhségtől vagy a becstelenségtől való félelmében kötődik s a gyermekért való reszketés miatt nem bomlik föl. Ha mindezzel szembe azt vetik, hogy: hogyan, meg akarod tiltani, hogy két szerető sziv egy életen át hiven kitartson egymás mellett, a férfi az ő asszonya s az ö gyerekei mellett? Dehogy, de lehet az házasság nélkül is, sőt házasságon belül; Victor Hugó, például, házas létére egy életen át hiven kitartott a szeretője mellett. S hogy mindez erkölcstelenség, s ellenkezik az isteni és emberi törvényekkel? Hát akkor a házasság-tisztelő egyház mégis a saját papjait mért tiltja el (vagy megóvja?) a házasságtól? Ez az Ellen Key meg ez az Edward Carpenter, meg mind a többi kölcsönkönyvtári próféták, kik különben Németországban próféták, mint saját hazájukban: minden bizony nyal igen derék, igen becsületes, igen jóravaló, igen elmélkedő és igen értelmes aszszonyságok és uraságok, s amit mondanak, az javarészt szent igazság. De hogy is mondta Tisza István? Az is igaz, hogy ma csütörtök van, még sem mondok róla szónoklatot, Nem bizony, és, kivált, nem vágok hozzá prófétaábrázatot. Üzlet áthelyezés!! Telefon 290. BOHN SORCSARNOKA is ÉTTERME ez év julius havában Vár-u.2.sz. alá az átellenben levő Holczer (volt Milkó) palotába helyeztetik át. Amidőn nagyrabecsült vendégeimet üzletem áthelyezéséről értesítem, kérem további szives pártfogásukat, biztositvaarról, hogy jóhirnevü vendéglőmet az uj helyiségben is az eddig tapasztalt szolid alapon fogom vezetni. — Közismert jó konyhám, valamint kizárólagosan elsőrendű Dréher-sör kimérésem továbbra is rendelkezésre áll nagyrabecsült vendégeimnek. Tisztelettel BOHN JÓZSEF vendéglős