Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-06 / 104. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. ntájus 16. Pacifikálni akar a monarchia, kérdik nagy elmeéllel? Akkor miért nem kezdi el a kibékítés munkáját itthon? Miért nem kerget el őfelsége oly minisztériumot, a mely ma még a legfelsőbb kegyek részese s amely a parlament nagy többségének bizalmát birja? Ha a külpolitikai helyzet valóban tele van veszedelemmel s ha a monarchia tekintélye megköveteli a fegyveres föllépést: miért nem küldi el őfelsége a kormányát, amely általános megnyugvásra vezetné az ország ügyeit? íme, a párelfogultság és szűkkeblű pártönzés, amely még a monarchia nagy erőkifejtésének a pillanatában is a maga hasznát nézi, a maga kis politikai pereit szeretné dűlőre juttatni oly időkben, amikor minden hazafias párt félre szokta tenni a maga panaszait és sérelmeit, felfüggeszti apró harcait, magába fojtja keserűségét és gyűlöletét, nehogy a nemzet egységes föllépésének és közhangulatának fölemelő látványán csorbát ejtsen önző, kicsinyes, tehát silány pártérdekekből. És azután: mi haszna volna az országnak abból, ha a legrosszabb és legveszedelmesebb pillanatban törne ki kormányválság, — komoly külső és katonai akciók előestéjén? Micsoda megbizható külpolitikai fölfogás az ilyen, amely nyiltan szakit nagy magyar királyok és nagy magyar államférfiak hagyományos fölfogásával? Ily, adriai kikötőket vigan osztogató politikusok kedvéért érdemes-e csak egy makkot is leverni fájáról, nemhogy oly kormányt és pártot elejteni, amelynek önfeláldozása, férfias elszántsága, politikai előrelátása nélkül ma megszavazott véderőtörvény, fölemelt ujonclétszám, modern fölfegyverzés nélkül állana a monarchia nagy nemzetközi komplikációk küszöbén, határainkon leskelődő veszedelmek égő erdőiben járva? A képviselőház ülése. — Lukács a külpolitikáról. — (Saját tudósitónhtól.) Újra összeült a képviselőház, több heti sziinet után. Az ellenzék nem ment be az ülésre, aminek oka az, hogy Justh Gyula összeszólalkozott Apponyi Albert gróffal s otthagyta az intéző-bizottsággal együtt és az ellenzék végül is ugy döntött, hogy nem megy be a Házba. A mai ülésen szerepelt először a parlamenti őrség, anélkül azonban, hogy feltűnést keltett volna. A Ház kapujában két parlamenti őr állott, diszben, ruhájuk olyan, mint a koronaőröké, azzal a különbséggel, hogy ezüstös sisakot viselnek, amelynek hegyébe nagy sastoll van szúrva, a lovassági kardjuk pedig alig-alig ér térden alul. Benn a Házban csa.k az ülésterem elnöki bejáratával szemben állott két palotaőr, szintén fegyveresen, de az ő sisakjukon már nem volt toll. A közönség nem igen érdeklődött a mai ülés iránt; a Ház környéke néptelen volt s a karzatoknak a fele sem telt meg. A mai ülés érdekessége Lukács László miniszterelnök beszéde volt, aki a külpolitikai helyzetről mondott megnyugtató szavakat. Az ülésről ez a tudósitás szól: Féltizenegy után nyitotta meg az ülést Tisza István gróf. A munkapártból mintegy kétszáz képviselő volt. jelen, iá kormány részéről megjelent Balogh Jenő, Serényi Béla gráf és 'háromnegyed tizenegykor Lukács László .miniszterelnök, utána Hazai Samu is. A munkapárti elisszidenseik közül jelen volt Sándor Pál és ifjabb Erdély Sándor. Az ülés első tárgya az országgyűlés uj ülésszakának megnyitásáról szóló királyi kézirat .felolvasása volt. A if elolvasás után a királyt. megéljenezték. Majd bejelentette az elnök Barcsies .Erazmus, Chavrak Lévin és Bogdán Zsivkó képviselők elhunytát.; emléküket megörökítik a mai ülés jegyzőkönyvében. Ezután az .alelnök-választásira tért iát a Ház. Beöthy Pált és Szász Károlyt újra megválasztották a Ház alelnökévé. Háznagy ismét Angyal József lett; jegyzők pedig: Hoványi 'Géza, Vermes Zoltán, Drasknvics János gróf, Mihályi Péter, Kostyál Miklós, Szász Pál, Nyegre László, Szojka Kálmán, Rudnyánszky György, Almássy László, Szepeshúzy Imre és Szinyei Merse Félix. A jegyzőválasztás eredményének kihirdetése után Lukács László miniszterelnök emelkedett szólásra és a következő nyilatkozatot tette: — A mai napon a munkapárt részéről sürgős interpellációt készültek előterjeszteni a külügyi hiyzettel kapcsolatban. Ezt az interpellációt a Háznak a napirend következtében nem lett volna alkalma meghallgatni. Közben azonban a kormányhoz rendkivül fontos értesítés érkezett és .a kormány kötelességének tartotta, hogy a .sürgős interpellációt be nem várva közölje ezt az értesítést a Házzal. Cettinje követünktől vett értesülés szerint Montenegró azt a szándékát közölte a nagyhatalmakkal, hogy kész Szkiitarinak minden föltétel nélkül leendő kiürítésére. A .miniszterelnöknek ezt a kijelentését a Ház nagy éljenzéssel fogadta. — Nem szükséges emlitenem, — folytatta Lukács László miniszterelnök, — hogy Montenegrónak ez az elhatározása annak az energikus föllépésnek az eredménye, amelyet a monarchia tanúsított. A monarchia különben ugyanezzel az energiával és határozottsággal rajta lesz már most, hogy Szkutari kiüritése azonnal sürgősen meg is történjék. A Ház .a miniszterelnök fölvilágosító szavait. hosszantartó éljenzéssel fogadta. A holnapi ülésen .a képviselőház a bízott ságokat fogja megválasztani. aaKBnBBaaasiBBaiaaBflasKaBaanaaaBBaBBiHBBaaaBaaaaaaaBa Minisztertanács. Félhivatalosan jelentik: Ma. .délelőtt tizenegy órakor a kabinet tagjai Lukács László miniszterelnök elnöklésével a képviselőházban minisztertanácsra gyűltek össze. A minisztertanácson részt vett a kormány valamennyi tagja. A jegyzőkönyvet Skerlecz Iváiru báró miniszteri tanácsos irta. A minisztertanács különböző, a helyzet álltai igényelt intézkedésekkel és folyó ügyek elintézésével foglalkozott. Síürgkh gróf a királynál. Bécsből jelentik: A király tegnap délelőtt tizenegy órakor Schönihrunnban hosszabb külön kihallgatáson fogadta Stürgkh gróf osztrák miniiszterelinököt. . morodott leányai és odafent, a kórház magasságában, egy világos ablak mögött talán éppen akkor állítja a spanyolfalat egy ágy elé a nővér, ,aki ezért a mindennapi szentmiséről elmaradt. És ha az időjárás késő őszre fordult, Ernő a budai erdők szállongó sárga levelei között olyan lágy léptekkel sétálgatott, mint egy romantikus költő. Megrmegállott, szinte könnybeborult szemmel nézte a hervadó tájat, szive mélyéből sóhajtott és .eszeágában sem volt megszólogatni a randevúra váró hölgyeket. Egyszer éppen hónapokig ostromolt álnevű levelekben egy uriasszonykát, akiről a' háziorvo! bizalmába férkőzött Ernőnek elárulta a nagyfokú hisztériát. Ernő megleste őnagyságát a hangversenyterem előtt. Igen, olyan volt a dáma, amilyennek elképzelte. Fekete, nyúlánk, sovány. Az arca a vastag púder alatt is kissé sárgás és sürü fekete haja oly erős, mint a lembergi ghettó hölgyeié. És az egyik szeme alig észrevehetőleg kisebb, mint a másik és emiatt, mintha kissé kancsalítottak volna a szemek, mint a Tolsztoj regétiyhősnőé. Midőn fogatából kiszállott: csodálatosan szép cipő, finom harisnya, elragadó metszésű láb mutatkozott, amire Ernőnek egy régi jelmezbál jutott eszébe, midőn az úrnők uszályukat karjukra vették és a mazurka hangjainál Ernő egész éjszaka csak a táncos női lábakat nézte. És a ruhatárban lelopott egy cipőt a legszebb női lábról és sokáig tartogatta az ágyban. Piros köpeny. fehér hattyuprém és tündöklő ékszer egészítette ki .az urnő megjelenését. A kapun a sárga színlapok Csajkovszky zenéjét hirdették és Ernőnek abban az időben csupán annyi pénz volt a zsebében, amelyen egy levéljegyet vásárolhatott. Azon éjszakán levelet irt az úrnőnek, .mint külföldi régiségkereskedő, aki fővárosunkban időzve, a hangversenyteremben megigéztetett. Ince pápa koronájából való Szliz Anya szobrocskáját és a nagypápa hires gyűrűjét kiinálta az úrnőnek, ha még egyszer láthatja. A levélre, mint Ernő számította, válasz nem jött. Flóra gazdag és erényes urnő volt. Ernő azonban nem hiába tanulta meg a levélírást egy nagyon müveit öreg urinőtől, akivel fiatal korában évekig levelezett és csupán azért nem vette feleségül a hölgyet, mert a Johannitarendnek volt lovagja, — a régiségkereskedő üzleti hangú levele után, mint francia herceg jelentkezett. Titokzatosan, aranyporzóju lila tintával és egy előkelő fogadó levélpapirosán irt Ernő és nem sokára ezután, midőn a Flóra háza előtt .elsétált az Andrássy-uton, megelégedéssel tapasztalta, hogy a polgáriasán fehér csipkefüggönyöket sárga selyemfüggönyökkel cseréltette ki az urnő. Mert hiszen Ernő megírta, hogy sárga rózsát látott .a Flóra hajában ekkor és ekkor. A fogadói portás .azonban üres tenyérrel jelezte, hogy a herceg cimére levél nem érkezett, Ernő ekkor, mint költő lépett föl. Levelében ecsetelte a szenvedéseket, amelyeket a hölgy hideg vonakodása okoz neki, természetesen Dante- I bői citált, mert a hasonló származású férfiak' nak nem lehet más a költője, a fehér violát nevezte meg virágjának és náhány nap múlva az Andrássy-uti .ablakban három cserép fehér viola lett látható. Minden más férfiú fölrohant volna e kedves jeladás után az urnő otthonába, hogy letérdepeljen a drágaság előtt, Ernőt azonban óvatossá tették régi szenvedései. Többnyire éjjel sétált csupán az ablakok alatt és kipuhatolta, hogy a gyönge világosságot az urnő ágya mellett álló villamoslámpa terjeszti. „Lehet, hogy az én leveleimet olvasgatja !" — gondolta magában Ernő és .szive erősen dobogott. Néhány nap múlva aztán eltökélte magát a döntő lépésre. Levelet irt, amelyben megirta magáról mindazt, amelyet e fejezet elején közöltünk Ernőről. Sőt nem felejtette el niegemliteni, hogy egyszer Pozsonyban, egy régi templomban feltörte az oltári szekrényt ... Ha igy is szereti, ha ezek után is ismerni óhajtja Flóra, legyen ekkor és ekkor a Hűvösvölgyben, bizonyos padon foglaljon helyet, ott most nagyon szép az ősz. Ernő elsétált az erdei uton, mintha csak véletlenül került volna e tájra és botjával a leveleket piszkálta. A fák alatt, a csöndes délutánban egy szürkeruhás, lefátyolozott arcú, kis tollas kalapkáju hölgy üldögélt és az ernyőjével vonalakat rajzolt a földre. Flóra volt. Ernő azonban a táj egy gyönyörű részletét figyelte éppen, az aranysárga erdős dombot és ügyet sem vetett a várakozó hölgyre. (Részlet egy regényből.)