Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-20 / 42. szám

1913. február 18. .szor ugy szeretnék sírni s magam sem tudom miért . . ." Ez nagyon tetszik .ás a mótásem­berek szépen, a nép szerint „érzéssel" ének­lik. Az egyik férfi, a fiatalabb, busz ós har­minc között, jobban bírja hanggal és a tar­karuhás, szineskendojü kis cselédek ugy né­zik őt, mint törékeny lel kii kisasszonykák a zengő hangú tenoristát az Opera, színpadán. Csak a ruhájuk, meg a módjuk különbözik, de a csodálkozásuk, a fénylő szemük szerel­mete-ssége, érzelgős, kis szivük olvadékonysá­ga egy. A másik, idősebb -ember csak aféle minisztráns a nótában a fiatal mellett és nem nagyon erőlteti meg magát és különben is kissé rekedtebb ós lágyabb a hangja. A nóta azonban messze cseng az utcán és egyre több érdeklődőt vonz, a gomolyag egyre növek­szik, maszatos kiis inasok előreifurakodna-k s gondolatukban már 'fütyörészik is az uj nó­tát, miközben hónuk alá csapva viszik a di­vatos női cipellőt a kuncsaftnak. De nini, ahol cselédek nőnek, ott kivirágzik a baka is és bakkanerászagu rezervisták tarkítják -már a gyülekezetet. Az öreg nótás gondol egyet, int a fiatalabbnak s halkan odasúgja: — Háborús . . . A Sokszor ugy szeretnék sírni . . . végén megtudom, mit. jelent ez az üzleti kifejezés. Mert látva, bogy gyűlnek, gyülekeznek a ba­kák, a reótásemibere'k másik füzetet szednek elő és rákezdik a „Megy a gőzös Boszniába" dallamára: Be van fűtve a sok mozdony Útra készen Szét ment a sok behívó Háború lészen Lemegyünk a szerb batárra, Elpatkoljuk a szomszédot, nemsokára. Következik a másik strófa: Bogaras a .szent) szomszédunk Vakaródzik ügy látszik velünk kezdeni Akaródzik De magjárja majd ö kelme Ha lemegyünk, csodára össze lesz verve. Az egyik baka mondja is: — No ez már döfi! És előkotorássza a bugyellárisát és le­szurkolja -a hatost. A példa követésre talál és hat-nyeic kiéz nyúl ^igy.szerre a „háborús nó­ta" irányában, hatosukat tartva. Nagy a kelendősége ennek a nótának, ide egy kis suszterinas mégis praktikusabb, aki büszkén mondja egy másik szurtosképünsk: — Becsaptam a nótást. — Te-e? — kérdi amaz. —- Én ám. Másfél órája állok itt ós elta­nultam tőlük az összes nótákat . . . Megint uj fordulat. Lassan elapadnak a nótáskönyvért nyúló kezek is, mire a nótás­emberek abbahagyják és mással próbálkoz­nak. A fiatal nótás egyszerre csak kikiáltó­vá változik át és a vásári humorista köntö­sében jelenik meg, mert hát a uépet — hol szomorúval, hol víggal — hangulatban kell tartani: — Ilyet még nem pipált Európa! Levél­papír a Marosának — darálja egy film gyor­saságával —, hogy csókot adjon a Gyuriká­nak, itt van aztán a legújabb szerelmi leve­lező, amitül még- a Tiniké dódn agy anyja is szerelimes lesz, itt van a legújabb kalenidá­riuan Mátyás király élettörténetével, dalfü­zér és Rózsa Sándor élete, aki kanál nélkül ette meg a káposztát Szegeden, d.e ez még ke­vés, mert most a törökök négy oldalról kap­ják be a karót, amint eiblben a könyvecskében látható, benne van, hogy vonultak be a szer­bek Durrazóba, hogy vették be Kirkkilisszét DÉLMAÜYARORSZÁÖ 223 és hogy adták be ,a törököknek a dőltért, há­tulról mellbe, ha még kevés, adunk rá'dásul jövendőm ondót, csíziót és planétát, maga húsz krajcár, tessék, az egésznek egy hatos az ára . . . A tenyerébe csapja az egész papiroso­mét és már az első percekben alig győzi ado­gatni. A mondóka egyszer sem marad el, sőt ujabb „viccek" oldódnak a humorista nyelvén s az öreg nótás a nagy kelendőség láttán, boldogan dörzsöli fagyos markát. Vég­re meggyérülnek és elfogynak a jelentkezők, megint áll az üzlet, de áll a nép is, most már kicserélt arcok, ujak és uj produkcióra várnak. Komor, bánatos felhők indulnak az égen, sötétedni 'kezd, majd lassú tempóban fáradt kis hópiíhék ereszkednek alá s a bo­rongó alkonyatban dideregve, de odaadó áhítattal hallgatják az uj tanítványok, amint ismét fölcsendül a faláda mellett: — Sokszor ugy szeretnék sírni . . . — GhiHány Imre báró kitüntetése. A hivatalos lap legközelebbi száma közölni fogja, hogy a király valóságos belső titkos tanácsos^ nevezte ki Ghillány Imre bárót. A munkapárt klubhelyiségében már ma so­kon gratuláltak Ghillány bárónak. — Hazay és Zichy Bécsben. Hazay Samu báró honvédelmi miniszter és Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter tegnap este Bécsibe utaztak. — Hatvany- Deuíseh Sándor báró halála Érsekújvárról jön a hir, hogy Hatvany­Deutsch Sándor báró főrendiházi tag tegnap a nagysurányi cukorgyárban hirtelen el­hunyt. A világhírűvé lett, hatalmas magyar cukoripar megteremtőjét veszítette el ebben a férfiúban, kinek munkás élete példaadó bi­zonysága a tudás s az akarat diadalának. Csaknem a semmiből teremtette meg Hat­vany-Deutsch Sándor azt a hatalmas ipart, amely ma a magyar közgazdasági életnek J egyik büszkesége. A magyar cukoripar az ő zseniálitása révén világpiacot hódított magá­nak, itthon pedig sok ezer munkáskéznek adott tisztes kenyeret. Hatvany-Deutsch Sándor nem volt tulajdonképen selí-made­man. De a vagyon, melyet édesapja szerzett, az ő kezében, az ő nagyszabású egyénisége révén ,megtízszereződött. És meg kell emlé­kezni róla ma, amikor e férfiúnak szivét megáliitotta dobogósában a végzet keze, hogy tiszta lelkiismeretű sáfárja volt a sors kedvezéséből rábízott nagy földi hatalomnak, mert kevés olyan jótékony embere volt köz­életünknek, mint ő. Nevét minden közhasznú, minden kulturális és minden emberbaráti mozgalom élén ott láttuk és szive minden szánalom számára nyitva volt. Halála súlyos veszteség egész közéletünkre. Hatvany-Deutsch Sándor báró 1852-ben Aradon szüle/tett. Tizenhat éves koráiban lé­pett a gyakorlati kereskedői pályára, melyre budapesti és berlini előkelő bankházaikban készült. 1873-ban beltagja lett a nagyatyja által 1822-hen Araidon alapított Deut.soh Ig­nác és fia cégnek, önálló tevékenységének el­ső éveiben Európa legtöbb országaiban nem­zetközi válság a cukortermelést alapjaiban ingatta meg; Magyarország, noha ipara egyébként alig tett száüiot, a válságba mégis belesodortatotit, amennyiben az akkori legna­gyobb magyar cukorgyár: a nagysurányi, 1880 körül fizetési zavar-Okba került s üzemét kénytelen vejit. ,meigjszünt!e\tni. Hatvanjk Derítsd) -Sándor a szakférfi aknak csaknem egyhangú tanácsa ellenére rábírta a vezeté­se alatt álló házat, hogy több más céggel szövetkezve, a válságba jutott vállalatot megszerezze s az üzemet modern irányiban tökéletesítse. Az uj vezetés mellett, a gyár annyira megizmosodott, hogy most a legelső üzemek egyike az országban. A megkezdett uton tovább haladva, felkeresett, olyan vidé­keiket, amelyek mindaddig a cukoriparral kapcsolatos nagy gazdasági előnyök" nélkül szűkölködtek s bebizonyította, hogy azok ré­patermelésre alkalmasak. Igy jött létre a hatvani, a sárvári és az oroszkai cukorgyár. E négy gyár állandóan körülbelül négyezer gyárimunlkást foglalkoztat, sok ezer mezőgaz­dasági munkás pedig közvetve e gyárak ut­ján keresi kenyerét. Kiváló érdemeket szer­zett a cukor-kivitel emelése és szervezése kö­rül. Sokoldalú munkáját iparostársai azzal jutalmazták, hogy 1894-ben a Magyar Gukor­gyárasok Országos Egyesületének elnökévé választották. E minőségben a kormánynak adózási ós egyéb szakkérdések körül szánnom értékes szakvéleményt adott. — A főváros Vaszary Koloshoz. A fővá ros nevében ma fíárczy István polgár­mester feliratban válaszolt Vaszary Kolos bibornok-érseknek, aki buesuirato-t intézett a törvényhatóságihoz, visszavonulása alkalmá­ból. A felirat meleg szavak-kai magasztalja Vaszary Kolos kiváló erényeit, buzgó vallá­sosságát ós tántoríthatatlan bazaflkágát, bé­kés, türelmes fölfogását. Említést tesz a volt hercegprímás ós a főváros rendkívül meleg és szívélyes viszonyáról és isten áldását kéri a visszavonult fő-pásztorra. — Bomba Lloyd George házában. Londonból jelentik: Lloyd George kincstári kancellár újonnan -épült házában, Waltonon­hill közelében, Ebs-on közelében, bomba rob­bant föl. A robbanás abban a szobában tör­tént, amely a szolgaszemélyzet hálószobája lesz. Minthogy a házban még s-en'ki sem la­kik, emberéletben nem esett kár. Az anyagi kárt 600 font sterlingre becsülik. A házban egy ,másik bombát is találtak, amely azonban nem robbant föl. A tetteseknek nyoma ve­szett. — Egy nagy cég fizetési zavarai. Budapestről jelentik, hogy a monarchiában ismert, Rosenthal H. utódai ciirnii cég, amely katonai fölszereléseket- szokott szállítani, fi­zetési zavarokkal küzd. Egy millió három­százezerkor-ona tartozásának nem tűd a cég eleget tenni, aminek oka a balká-hii események kihatásában rejlik. Egy kisebb bank akarja a céget megmenteni. A Rosenthal H. utódaii­cóg évtizedek óta mint jónevü vállalat sze­repelt minidig. — A kis leány gyilkosa. A Cucor-utcai rablógyilkosság tettesét a fővárosi rendőr­ségnek még nem sikerült elfogni. Tegnap dél­előtt ötszáz korona jutalmat tűztek ki an­nak, aki gyilkos nyomára vezeti a rendőrsé­get és erre a jutalomra megindult a jelentke­zők áradata. Á sok jelentkező révén igen ér­dékes ,adat is került a rendőrség kezébe és valószínű, hogy ez a ny-om sikerre is fog ve­zetni, A főkapitányságon jelentkezett egy Ro­sumkó Géza nevü inasgyerek, aki elmondot­ta, hogy a KiiSfalody-utca. 18. szánra házban lakik nevelőanyjával, Fidrand Ferencnénél, és hogy náliuk karácsony táján lakott egy fia­tal ember, akinek a személyleirása teljesen mey egyezik a rablógyilkosról adott személy­leirással. Ez a<z ember csak három-négy na­pig lakott Fidrandnénál, de kénytelenek vol­tak a lakásból szó nélkül kitenni, mert egy­izben észrevették, hogy az egyik szekrényt föl akarja törni. Rosunikó ennél az embernél látott egy ugyanolyan vöröses-barna ládát, mint amilyent a gyilkos állítólag a kávémé­résben hagyott. Azt iS tmdita a fiu, hogy ezt az embert Vicze Ferencnek hívták, nem volt semmi foglalkozása s a -homlokán f orraid ás húzódott végig. A kis inas vallomása után a rendőrsé­gen kutatni kezdtek Vicze Ferenc előélete után és csakhamar megállapították, hogy be­törésért és lopásért már több izben volt bűn tetve, megtalálták a fényképét és életrajzi adatai. Legutóbb 5 évvel ezelőtt került a bi­róság elé, fiatal kora miatt azonban bünte­tését javítóintézetben töltötte ki. Több más fényképpel együtt Vincze fényképét is oda­tették az inasgyerek elé, aki rövid keresgélés után rámutatott Vi-ezé fényképére: — Ez az az ember, csakhogy valamivel idősebb, mint itt a képen. A fiúnak a vallomása természetesen he­lyes, mert hiszen a fényképfelvétel öt évrel ezelőtt készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom