Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-17 / 13. szám

1913. január 14, DÉLMAGYARORSZÁQ 161 csomó sütemény, vegyes gyümölcs, Árvái cukrász 25 darab sütemény, Egy ismeretlen 5 liter bor, 2 kiló túró, 1 kenyér. Kitűnik ebből a listából, bogy a szegényeknek nyolcvannégy liter bort és négy liter pálinkát juttatott a jótékonyság. Ennyi alkohol — a jótékonyság szent nevében — talán sok is kissé. Semmiesetre sem vonható kétségbe, hogy az adományozók, legszebb és legemberibb belső érzésük sarkalásában igazán adni akartak, adni, ami finom ós jó ós a szegények számára nehezen, vagy egyáltalán meg nem szerezhető. Van például egy az adományozók között, aki nem kevesebb, mint harmincöt liter borral akar segíteni a szegények sorsán. Szóval adni mindenképpen, csak nem ugy, ahogy a célszerűség és hasznosság diktálná. És ebben nem azt az adakozót kell dicsérni, de egyben főleg kárhoztatni is, aki harmincöt liter bort küldött, hanem kárhoztatni kell a magyar jótékonyrég ügyének azt az irányadó elvét, amelyben minden szép ós fölemelő megvan, amely a humanitás általános és nagyszerű érzésében gyökerezik, amely le is törli a szenvedők könyvit és szívből a nyomorgók mellé áll, de — és ez általános tünet — nem elég okosan, nem eílég ismerettel, nem elég tudással és mindezek következményeképpen nem elég produktivitással. Jótékony egyesületeink szövetségeink, patronázsaink, stb., stb., száma annyi, hogy sok is. A főhiba ebben a sokban van legelsősorban, mert az igazán nem szorul mélyebb fejtegetésre, bogy az egy célt szolgáló, de külön köröket alkotó egyesületek a meglévő erők szétforgácsolódását idézzék elő. Aféle decentralizált jótékonyság dal nálunk, Magyarországon és eszerint különbözneík a fogalmak is abban, bogy mi a jótékonyság, kikkel szemben és mikor az. Eljutottunk tehát az alkohollal súlyosbított kenyeres jótékonysághoz. Mert nyilvánvaló, bogy azok az adakozók, akik egy kenyér mellé négy és hat liter bort adakoztak, vagy kenyeret egyáltalán nem, hanem csak bort, dc azt quantum satis, azok bizonyára ugy vélekednek, bogy ez igy van rendjén, ha az ember jót akar cselekedni. Arra persze nem igen gondolnak, bogy ezer liter bot még nem jótékonyság. De ezer liter bor, készpénzre vagy kenyérre fölváltva — mennyi minden szép és hasznos dolgot jelent! De az emberek fölfogása más. Mindent, csak pénzt nem. Bort, búzát és békességet szívesen, de ha már pénzre váltom be a boromat, aranyra a búzámat, akkor ezt nem a szegényekért teszem. Miért is tenném. A szegényeknek kenyér kell, meg itóka, liogy feledjék az életük nyomorúságait. Kissé groteszk beállítása ez az emberek fölfogásának, de vájjon nem hat-e groteszkül egy jótékonysági listában összesen nyolcvan ny olc liter, tehát közel egy hektó alkohol? Éppen a napokban ismét foglalkoztak az újságok — a Délmagyarország ís — a krassószÖrényi árvizkárosu 1 takkal, a kikről kitudódott, hogy rettenetes nyomorban élnek, az értük indított országos akció befagyott és könyöradományokat gyűjtenek nekik az oláh pöpák szerte mindenfelé. A könyöradományok ive is jótékonysági lista volt. Egy-egy város hat-nyolc koronával szerepelt benne tiz-husz filléres tételenként. Ezer és ezer tönkrement éhező ember számára nem gyűlt össze talán kétszáz korona sem. Ellenben a szegény ápol Ja lakói nyolcvan. nyolc liter alkoholt kaptak. Tessék ezt a kettőt összeadni és — népiesen szólva — kijön Wlé'..- r magyar jótékonyság, és a szerbek. — Elégtétel Prizrendben. — Bécs, január 16. (Saját tudósitónktól.) Beavatott helyre érkezett prizrendi távirat szerint a szerbek tegnap ünneplés formában elégtételt adtak a •monarchiának. Prohászka konzul jelenlétében nagyobb szerb katonai osztály tisztelgett az osztrák és a .magyar zászló előtt. Belgrád, január 16. P'izrcndbal ;e!eatik- T'.-g-iap délelőtt tiz órakor ünnepiesen kitűzték az osztrák és magyar konzulátus épületére a lobogót. Röviddel tiz óra ©lőtt egy szerb csapatkiilönit'mány egy tiszt parancsnoksága alatt fölállott a konzulátus épülete előtt. Prohászka konzul díszruhában, a konzulátus személyzete élén megjelent a konzulátus épülete előtt és egy kuvasznak jelt adott a zászló kitűzésére. Abban a pillanatban, mikor a zászlót fölvonták, a parancsnokló szerb tiszt és a kivonult szerb különítmény zeneszó mellett tisztelgett az előirt módon. Ezzel a ceremónia véget ért. Röviddel azután Prohászka konzul meglátogatta a szerb katonai parancsnokot. Belgrád, január 16. A belgrádi lapoknak jelentik Szendrőből, hogy a magyar Dunapartról osztrák és magyar katonák rálőttek minden ok nélkül (?) egy szerb csónakra, amelyben öten ülitek. A szerb bizottság megállapította, hogy a csónakot tiz puskagolyó lyukasztotta át. A szerbek csak ugy menekültek meg a veszedelemtől, hogy a csónak fenekére hasaltak. Természetesen az kérdés, hogy e hir igaz-e, illetve hogy ha a merénylet mégis igy történt volna, a merénylők osztrák és magyar katonák voltak-e? cu»asBoaBHafla»JHMnaBBSiHBaasBaBi>BnBaiinaaBBaaaBBi A főherceg nyomorgó fia és a családja. (Saját tudósitónktól.) Körülbelül tizenegy év előtt egy szerencsétlen, hányatott sorsú ember tűnt föl Budapesten: Wallburg Ernő báró, aki az 1899-ben elhalt Ernő főhercegnek Skublits Laurával kötött házasságából született s akinek okirathamisitási pőréről annak idején az egész világon beszéltek. Ernő főherceg ugyanis annak idején engedelem nélkül, de törvényesen házasságot kötött Skublits László zalamegyei földbirtokos Laura nevű leányával s e házasságból négy gyermek született. Köztük a legidősebb Ernő volt, a keresztlevél szerint Wallburg Ernő báró. A keresztlevélen ugyanis mint apa Kari Edler von Wallburg szerepel és Hugonnay Laura grófnő, mint anya. Már pedig a katonai évkönyvben sem Kari Edler von Wallburg nem szerepel, mint ahogy Hugonnay Laura grófnő sem volt soha. Éppen e körül történt hamisítás, de, hogy ki követte el, az örök titok marad. A laibachi Landesger.icht annak idején le is akarta tartóztatni Wallburg Ernő bárót, kit az okirathamisitásban részesnek tartott, de később megszüntette az eljárást. Wallburg Ernő báró atyja, Ernő főherceg életében a 82-ik gyalogezrednél szolgált mint főhadnagy. Amikor Ernő főherceg 1899-ben meghalt, báró Wallburgnak ott kellett hagyni a hadsereget. A báró 1891ben feleségül vette Schaden Máriát, egy jómódú bécsi polgár gyermekét s e házasságukból hét gyermeke született. Annak idején a laibachi törvényszék azzal vádolta meg Wallburg Ernő bárót, hogy a laibachi helyőrségi kórház lelkészi hivatalának esketési könyvéből kiszakított lapokra, az odavaló katonai káplán Írásának utánzá'sával rávezette a főhercegnek, Skubits Wallburg bárónővel állítólag e káplán által végzett esketésót, holott se a bécsi eredeti anyakönyvi kivonatban, sem a laibachi alfabetikus esketési jegyzékében Ernő főherceg vagy Wallburg báró neve nem fordul elő. Wallburg Ernő bárót gyanúsították a hamisítással, te is tartóztatták, de hosszas tárgyalás után szabadon bocsátották. Amikor Wallburg bárót az előzetes fogságból elbocsátották, az egész család a legnagyobb nyomorba jutott. Végső kétségbeesésében Wallburg báró levelet irt Budapestre Harsányi Testvéreknek, a New-York kávéház tulajdonosainak, amelyben arra lkérte őket, hogy nagy nyomorára való tekintettel, alkalmazza főpincérnek. Harsányi, Erinő főherceg fiát tényleg le is szerződtette és a bárói fizetőpincér 1902. május 5-én, hétfőn déli tizenkét órakor elfoglalta uj hivatalát. A New-York-kávéház tulajdonosai és a báró között létrejött írásbeli szerződés legérdekesebb pontja kétségtelenül ez volt: „Báró Wallburg Ernő hat hónapig kötelezi magát a jelen szerződés keltétől szolgálatban maradni. E kötelezettségének megtartását nemesi becsületszavával fogadja, mert őt, mint a kávéházi iparban teljesen járatlant, minden kaució nélkül fogadták el, csak azért, hogy módot nyújtsanak neki súlyos anyagi helyzetéből kibontakozni." És a báró be is tartotta a szerződést, hat hónapig hivatalban, volt, az — Ernő fizetni! — kiáltásra serényen szaladgált, de mihelyt a nemesi becsületszóval garantált hat hónap letelt, Ernő báró kilépett. Megunta a főpincérséget és szerte kalandozott a világban. Sehol sem volt maradása, valami nyugtalanság hajtotta, a temperamentuma nem engedte pihenni. Éveken át senki sem hallott felőle csak akkor, ha régi ismerősétől segélyt kért a maga és szegénységben sínylődő családja részére. (Ur vagyok és báró.) Most újra Budapesten van. A Mártonutca 37. számú házban lakták egy ideig ás a mult óv novemberében költözködtek a Salétrom-utca 4. szám alá. Régi, kopott, földszintes ház, amelynek egyik része messze belenyúlik a hepe-hupás kövezeté, keskeny udvarra. A kapu alatt a lakólc névjegyzéke. A 4-es számú lakás bérlője Wallburg Ernő. Csák ennyi. Se báró, se más predikátum. Jön a házmester. — Kit tetszik keresni? — Walburg Ernő bárót. Rám néz, azután megjegyzi: — A négyes lakás, ott a csatorna után. De nehezen hiszem, hogy beengednék. — Miért? — Mert nagyon szegények és szégyelik magukat. Alig engednek be valakit. De azérttessék megpróbálkozni. Megpróbálom. Kopogok a konyhaajtón. Semmi válasz. Megnyomom a kilincset és belépek a konyhába. A bal falnál egy hosszai asztal, tele konyhaedényekkel, poharakkal, az egyik sarokban rongyok, egy összetépett függöny ós egyéb lim-lom. Várok, senki sem jön. Belkopogok a szobába vezető ajtón. Azután megegyszer kopogok. Végre ha 11 dk odabent valami mozgást, valaki odameigy az ajtóhoz, kizárja és kinyitja félig. Majd agy tizenhét éves leány jön ki és a háta mögött halmar behúzza az erősen lefüggönyözött üvegahlaikos ajtót. Sápadt, vértelen, lenszőke hajú leány. Nagyon csodálkozó szemekét vet reám és azt mondja: — Mi tetszik? — Wallburg urat keresem — mondom. — Wallburg urat? Kérem nincs idehaza. Mi tetszik? Nem mondott igazat a Mici — igy hívják — mert a következő pillanatban egy hatalmas termetű férfi alakja jelent meg az ajtóban. A haja már szürke és hosszú harcsabajusza. szinte elfedi a száját. Vékony, szürke nyáiri ruha van rajta, — Mit keres? — mondja és szinte csattog a hangja. — Wallburg urat. — Mit akar tőle? — kérdi — Vele akarok beszélni. — Hát én vagyok az, — mondja, goromba, kiabáló hangon. — Én vagyak, de nem Wallburg, hanem ur (ugy látszik, nem hallotta, hogy igy mondtam) és elsősorban báró. Igy: Báró Wallburg Ernő. Tetszik tudni? Mit akar? Láttam, hogy a báró nagyon rossz Iced-