Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-03 / 2. szám

1913. január 3. DÉLMAGYARORSZÁG 5. Várnay Lipőtné temetése. (Sajót tudósítónktól.) A" részvét impo­záns megnyilatkozásával kíséritek utolsó út­jára csütörtökön délelőtt özvegy Várnay Li­pótnét, Várnay Dezsőnek, a Délmagyaror­szág ikíiadótulajdonosámak az édes anyját, A temetésen megjelentek a város, a különböző társaidalmi -és jótékony egyesületeik képvise­lői. Szeged majd minden előkelősége, az el­hunytnak ós a gyászoló családnak tömérdek tisztelője, jóbarátjia és ismerőse. És nem fe­ledkezhet meg ,a fájdalmas aktus krónikása .arról a husz-diarmiinc, szegényes kinézésű, kopottas iratháju, asszonyról és férfiről, gyer­mekről ós aggról, akik szerényen meghúzód­tak a ravatal .mögött, illő távolságban. Tizenegy órakor kezdődött a gyászszertar­tás és a napos, száraz téli délelőttön már tíz órakor hullámzott a gyászházban a részvétü­ket lerovó előkelőségek sokasága. Nagyon so­kan jöttek el személyesen, hogy részvétük­nek kifejezést adjanak és nagyon sokan vol­taik — szegediek és vidékiek — akik Írásosan fejezték k:i részvétüket a. mélyen sújtott csa­lád inak, első sorban Várnay Dezsőnek a Dél­magyarország kiadótulajdonosának. Várnay Lipótné hirtelen halála megren­diitőleg hatott. Néhány héttel ezelőtt esett ágynak erős megfázás következtében és a leg­gondosabb ápolás sem menthette meg az élet­nek. A temetésen, amely délelőtt tizenegy óra­kor volt a. Kárász-utca 9. számú gyászházban, Lőw Imánuel dr. főrabbi mondott .magasan szárnyaló, megható búcsúztató beszédet. Mély elfogódottsággal beszélt .arról, hogy kit vesz­tett el az elhunytban a gyászoló család, a társadalom, a jótékonyság .és költői szavak­kal ecsetelte, hogy anyai szivének szereteté­vel mint volt családja szemefénye ós koronája az elhunyt. A kántorok éneke után bosszú kocsisor­ban és villamosokon a gyászoló közönség a zsidó temetőbe indult, amelynek a cintermé­ben folytatódott a szomorú aiktus. A sírnál Lőw Imánuel dr. főrabbi imát .mondott. A temetésen a gyászoló családon és roko­nokon kívül megjelentek: begavári Back Bernát, Barta Dezső dr., Bartos Lipót, Bach Jenő, Basüh Ferenc dr., Békéi Nándor dr., Brecher Albert, Bokor Adolf, Bodnár Géza dr., Csányi László, OhoLnoky Lajos, Dallas Mór dr., Deésy Béla, Deutsch Lipót, Domán Mátyás, Dózsa Emil dr,, Duschálk Henrik, buziási Eisenstaedter Róbert, Eisner Ignác, Engel Vilmos, Endrényi Lajos, Endrényi Im­re, Eisenberger Nándor, Forbáth Leó dr., Glüoksfahl Lajos, Glücktálhl Mór, Gold­schrniedt György dr., Gunst Lajos, bástyái Holtzer Emil, bástyái Holtzer Aladár, Ká­rász József, Kende Ferenc dr., Klein Mór dr., Kólán Mór, Lázár György dr., Landesberg Mór, Longauer Ferenc dr., Lövész Antal. May Gyula, Malíina Lajos, iMachoM Miksa dr., Magyar István dr., Nagy Mihály, Örké­nyi Ede dir., Pálíy József dr., Perjéssy M. dr., Pick Jenő, Piclc Mór, Redlieh József dr., Rosenifeld Nándor, Rósa Lajos, Rózsa Béla, Strausz Gyula dr., Solti Pál, Székely Vilmos őr., Szivessy Lehel dr., iSoliwarcz Henrik, Stíbeinberger Antal, Szegelet.by Nándor, Taussig Ármin, Tóth Péter, Ungár Benő, Vass Károly, Viajda Béla, Weiner Miksa, Weisz Gyula dr., Ziher Alfréd dr. A Délma­gyarország szerkesztősége: Pásztor József, fe­lelős szerkesztő, Eisner Manó dr., Szatay Já­nos, Hajnál Gyula, Tölgyes Gyula, Várnay vállalatának egész személyzete. ós .még so­kan. Följegyeztük a következő koszorúk sza­lagfölirásait: Anyámnak — Gyermekeid. Öz­vegy Várnay Lipótnénak — A Szegedi Nyom­da tulajdonosok. Kedves Dezső barátunk édes anyjának — Tisza szegedi evezős Egyesület. Őszinte kegyelettel — Weinmainn Antal. A részvét fájdalmával — „Délmagyarország" szerkesztősége. gsaaasBaisasiisiiaaaNasaaBBBaBBBBagBBaBBBBaBaBBaBaBaBa Párbaj a házelnök és Károlyi Mihály közt. — Tisza István gróf megsebesítette Ká­rolyi grófot. — Harminckétszer csaptak össze. — A viaskodás egy óra hosszat tar­tott. — A párbaj oka: személyes sértés. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön dél­után három órakor Tisza István gróf, a kép­viselőház elnöke és Károlyi Mihály gróf, az ellenzék egyik vezére között kardpárbaj volt. A párviadalban, amelynek dka az völt, hogy Károlyi az elvek harcát személyes térre vit­te, a felek nem kevesebb, mint harminckét­szer csaptak össze. Mindketten több lapos vágást kaptak, mig az utolsó összecsapás­nál Tisza István gróf a könyökén megsebe­sitette Károlyi Mihály grófot. A párbajsegé­dek erre a párbajt beszüntették. Tisza István segédei Vojnits István báró és Molnár Vik­tor, Károlyi Mihály segédei pedig Hadik Já­nos gróf és Pallavicini őrgróf voltak. Az or­szágos érdekességü kardpárbaj előzményei­ről a következő részletekben számolunk be: Tisza István tegnap délután a Nemzeti Kaszinó egyik helyiségébe belépve, ott talál­ta Károlyi Mibály grófot, akinek köszönt, de Károlyi a köszönést nepa viszonozta és hátat fordított Tisza Istvánnak. Mikor Tisza, ezt látta, így szólt Károlyihoz: — Szervusz Mihály, én köszöntem. Károlyi ezt válaszolta: — Azt hiszem, liogy a történtek után kö­zöttünk enyelgésre nincsen ok! — így is jó, — felelt Tisza higgadtan s eImént. Kevéssel később segédei utján pro­vokáltatta Károlyi Mihályt. A párbaj előzményeiről Károlyi így nyi­latkozott tudósítónknak: — Tegnap délután a Nemzeti Kaszinóban .együtt ültem Széchenyi Aladár gróffal és Pallavicini György őrgróffal. Tisza, amint belépett a terembe, egyenesen társaságunk­hoz jött, kezet fogott Széchenyivel és Pallavi­cinivel, majd hozzám fordult és nekem is nyújtotta a kezét ezzel a kérdéssel: „N.o hogy vagy MihályI" Erre én így feleltem: „Lát­hatod, liogy nem vettem ki a kezemet a zse­bemből, közöttünk enyelgésre nincsen ok." Tisza röviddel ezután elhagyta termet és provökáltatott. A párbajviadal egy teljes óráig tartott. A felek ezalatt harminckétszer csaptak ösz­sze, mindig Károlyi támadott. A harmincket­tedik összecsapás után Tisza éles vágást inért Károlyi környékével amejlye)n Tisza kardja négy centiméter hosszú sebet ejtett. A segé­dek erre a párbajt beszüntették. A párbaj után Károlyi így nyilatkozott: — Tisza, mestere a vívásnak. Mesterhez illő szép vágást produkált ma délután. A párbaj lefolyásánál a segédeken kivül jelen voltak még: Zichy János és Pagpenheim Szigfrid grófok, .akik szintén csodálattal és elragadtatással nyilatkoztak Tisza bravúros vívásáról. Arra a hirre, hogy ma délután Tisza és Károlyi között párhaj ment végive, a nemzeti munkapárt tagjai nagy számmal jelentek meg a párt helyiségében. Jelenvolt Lukács László miniszterelnök és a kabinet valameny­nyi tagja, akiknek ós a munkapárt tagjainak Tisza segédei elmondták a párbaj részleteit. Mindenki csak azon csodálkozott, hogy Ti­sza gyönge látóképessége dacára olyan bril­liáns vivást produkált. Este félnyolckor Tisza is megérkezett a pártkörbe, de az olvasó szobába vonult, hogy elkerülje az ovációt. Kilenc órakor, amikor már kevesebben: voltak la párthelyiségben;, Tisza mégis belátogatott, de az ovációt nem kerülhette el. Hangos éljennel fogadták és gratulációkkal halmozták el a köréje sereg­lett munkapárti képviselők. Elsőnek Lukács László miniszterelnök gratulált. Az üdvözlé­sek után Tisza hosszabb ideig elbeszélgetett hiveivel, de a párbajról nem volt hajlandó nyilatkozni. Mindössze annyit monlott, hogy Károlyi személyes térre vitte a parlamenti küzdelmet és bár, mint köztudomásra, hogy a parlamentben a rajta esett sérelmekért nem tartotta szükségesnek az elégtétel kérését egy esetben sem, most mégis pro vakál tatta Károlyit. Tisza .még ma éjjel elutazott Budapestről Bethlenbe a sógorához. aaaaaaiiaBaaBaBBaaBBOBBBBBBBaaaaaasMeBa Hasasa aaas; a ap á trafikosnő csakVja. — Egy utazó szélhámos manipulációja Szegeden. — Letartóztatás az Európa­szállóban. — (Saját tudósítónktól.) Nem .közönséges kaliberű utazó szélhámos került tegnap . a •szegedi rendőrség hálójába. A metódus, a méllyel manipulált, hosszú praJkszisra vall és hiszékeny, kevésbé intelligens, de némi pénz­•zel rendelkező nőkre van alapitva. A szélhá­mos módszere annyira gyanútlan, hogy — •amint a gonosztevő eddigi esetei is mutat­ják — még a rendőrségeket is gondolkodóba ejti, vájjon megvan-e benne a büntetőtör­•vénykönyvbe ütköző csélekmény kritériuma? Szegeden azonban rajtavesztett a vakmerő ember, aki különben jóképű, bizalmas külse­jű férfiú és nyilván ez hatott arra a szegedi trafikosnőre is, akit az utolsó pénzéig és az utolsó darab ékszeréig kiszipolyozott. Most már a rendőrség foglya: az Európa-szálló­ban, ahol elegáns lakást és „irodát" tartott, letartóztatták s félnap alatt kitudódott róla minden. Az eset részletei itt következnek: December tizénötödikén elegáns utaaébő­röndökkel érkezett az Európa-szállóba a szél­hámos. A vendégoédulára ezt irta: Steinmetz Illés, ékszernagykereskedő és utazó. A portás megkérdezte: — Meddig tetszik itt maradni! — Azt hiszem egyikét hétig — mondta — mert itt a szallodábain fogom kiárusítani a portékámat. — A szállodában? — Igen, miért? Rövid időre berendezqk egy kis irodát, fogadok magam mellé egy el­árusitónőt és kész. Az ékszerészek hozzám jönnek majd el, nem pedig én hozzájuk. Eltelt két nap, de a kiárusító iroda nem nyilt meg. Portékáit sem látott a szálloda .sze­mélyzete. A harmadik nap reggelén Stein­metz és egy szolga között a következő pár­beszéd folyt le: — Va;n magának olyan nőismerőse, aki­nek vau egy kevés kauciója? — Attól függ, milyen nő és mire kell a kaució — mondta a szolga. — Tudj,a, nem egy jobb nő, valami ka szii-nő-féle, aki rendelkezik 500 vagy 1000 .ko rona felett. Száz-százhúsz korona fizetésse alkalmaznám elárusitónőnek. — Van egy ismerősöm, lehet, hogy eljön. Nem kaszirnő. Annak ugy tudom, van pá száz koronája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom