Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-04 / 96. szám

19!2. december 4. és matematikai pontossággal számítják ki, milyen meleg legyen a levegő. Katonai rend mindenben. Még abban is, ahogy a betegek feküsznek. Bárhová tekint itt az ember, mindenünnen a legnagyobb, a legszeretőbb gondosság árad ki. Megáll a csoport egy beteg ágya előtt. — Ez kérem tbcés beteg — magyarázza a törzsorvos. Rosszul néz ki, le van soványodva s egy pár na,p előtt nagyon súlyos volt az állapota. Lássuk csak a pulzusát, hogyan ver. Lóm, már rendes. (Ezt inkább a szegény tüdővészes kajkoim vigasztalására szolgál.) Tegnapelőtt még igy vert: ta-ta-tata, igen gyorsan. Ma már lassúbb: ta ... la . . . ta . . . Az egyik Podmaniczky baronessz odamegy az ágylioz. Megfogj a a beteg katona kezét. Mosolyogva belenéz a szemébe: — Valóban, egész jó. Ta... ta ... ta .,, — mondja, A törzsorvos hosszas magyarázatot tart az ágyukról, a betegek fekvéséről, kezeléséről, már amint az ápolónőknek kell kezelni őket. — Sokat kérdezni sohasem szabad egy súlyos betegtől — fordul a törzsorvos a hölgyek felé — és pontos kimutatást kell vezetni arról, hogy milyen a hőmérséklete, mekkora a. láza, csökkent, vagy emelkedett és igy tovább. Nagyon fontos, liogy ezt a kimutatást lelkiismeretesen vezessék. Egy másik hetes ágyához kalauzolják a hölgyeket. A törzsorvos: — Most megmutatom, hogyan kell megfogni egy beteget, akinek lábsérülése van, hogy kell kiemelni az ágyból, vagy oda viszszatenni. A takarót leveszik a betegről. A jobb lába, egész végig pólyában van. — Ez egy nagyon súlyos eset volt kérem. Átlőtték a lábát, amely most bádogsinben van. Ha ki akarjuk emelni, akkor igy a liáta alá fonjuk a karunkat, egy másik ápolónő pedig a lábát tartja, igy nem okoz fájdalmat neki az ágyból való kiemelés. Nos, ki tartja a lábát! Az egyik Tallián-baronessz jelentkezik. Gyöngéden megfogja a katona lábát, a törzsorvos pédig kiemeli az ágyból. Aztán szépen visszahelyezik. A betegek bemutatása közben a törzsorvos folyton magyaráz. Mindenre kiterjed a figyelme. Egyetlen árnyalatot sem liagy ki, ami magyarázatra szorul. A kórteremiből a hallgatóságot visszakalauzolják ismét a miitőszobáha. Ujabb utasítások következnek arról, mit kell tenni az ápolónőnek, ha valakinek átvágják az ereit. Hogyan kell mérsékelni a vérzést, amig jön az orvos. — Hölgyeim, most pedig egy hordágyas beteget fogunk bemutatni — mondja a törzsorvos. Hozassa be, cukszfürer! Két baka hozza. Ugy fekszik a beteg a hordágyon, mintha az utolsó óráit élné. — Halt! Nieder! A bakák leteszik a hordágyas beteget a földre. Magyarázat a hordágyról. — Nagyon üdvös volna — mondja Illés Imre dr. — ha a Vörös Kereszt Egyesület több ilyen hordágyat szerezne be. — Mibe kerül! — kérdezi Worzikovszky Károlyné. — Százhúsz—száznegyven koronóba. — Jó ára van. — De kitűnő dolog. Az egész egy kis csomaggá pakolható. DELM A G Y A RORSZÁG Kiemelik a beteget. A lábát, illetőleg a térdét lőtték keresztül. Hatalmas kötés van rajta. Ráfektetik a műtőasztalra. Egyik-másik hölgy reszketni kezd. Félnek, hogy valami irtóztató sebet fognak látni. Kitakarják a lábát, az orvos leveszi a kötést. Seb nincs már, csak egy jókora daganat. A törzsorvos: -— Két helyen nyitottam föl a térdét, mert genyesedett. Most megint fölnyitom. Ki aszszisztál! Mert a lábát hosszú ideig és egyenletesen kell tartani. Fiatal medikus koromban kissé reszkettem én is, miután sokáig tartottam. De azt mondták erre, hogy nem vagyok intelligens ember. Nos, ki jelentkezik! Sokan jelentkeznek. Két úriasszony már tartja is a baka lábát. És várjó.k izgatottan, mi lesz, működik-e már a kés. Eltelik egy perc, két perc, három perc. — Fáradtak már, nagyságos asszonyaim! — Ó, dehogy. — No most tessék a lábat letenni. Fiam, auf! — kiált a bakának a törzsorvos. A baka, mint a villám, kiugrik az ágyból és ingben, alsónadrágban uccu, kifut az ajtón. — Hiszen ennek semmi baja sincs! habotáznak a hölgyek. — Most már nincs — mondja a törzsorvos — meggyógyítottuk. És nincs tovább. Ezzel a mulatságos epizóddal az első előadás véget ért. Búcsúzás, köszönet, elismerés. Ez utóbbi Illés Imre dr.-nak szól, akitől már az első két órán át igen sokat tanultak a tanfolyam hallgatói. Megy az előkelő nősereg és egy babaarcú asszonyka arra kíváncsi, hol várja a baronesszeket a négyifogatos batár. De a csapatkórház előtt még egy rozoga szekeret se látni. — Hát min jöttek? — kérdezi a kíváncsi asszonyka egy másik uriasszonytól. — Gyalog. És amint látom, gyalog is mennek haza. Megdöbbenés. Mindenki a villamos megállóhoz tódul, csak a bárókisasszonyok lépegetnek elszántan a térdig érő sárban. — Bizonyosan sajnálják a hat krajcárt — mondja némi polgári gőggel a kíváncsi asszonyka. H. Gy. A képviselőház fegyveres őrsége. Budapestről jelentik: A képviselőház közigazgatási bizottsági im,a .délután öt órakor Khuen-Hédervdry Károly gróf elnöklésével és Hazai Samu báró honvédelmi miniszter részvételével ülést tartott, amelyen Rakovszky István előterjesztette a képviselőházi fegyveres őrségről szóló módosított törvényjavaslatot. Az elnök kimutatta, hogy a törvényjavaslat az elnök jogkörét semmiben sem bővíti ki, csupán precizirozza azokat a rendelkezéseket, amelyek ezirányban az 1848. évi törvényekben is benne vannak. Sőt a törvényjavaslat az elnök jogkörét is olyan pontosan tünteti föl, hogy visszaélés egyáltalában nem történhet. A törvényjavaslat 4-ik paragrafusa a képviselőház rendjét zavarókkal szemben követendő intézkedéseket foglalja magában. Azt, aki a Ház tanácskozási rendjét és csendjét zavarja vagy meghiusítja, joga van az elnöknek karhatalom alkalmazásával kivezettetni. Az elnöki intézkedés azonban mindamellett nem történik a Ház akaratának megnyilvánulása nélkül. Az eltávolítás után az elnöki intézkedés fölött a Ház vita nélkül egyszerű szavazással határoz és ha az elnöki intézkedést t nem hagyja jóvá, akkor a kivezetett képviselő a Házba azonnal visszatérhet. A fegyveres ör» ség szervezését a törvényjavaslat ugy kívánja megoldani, hogy a Ház belterületén csendőrség és katonaság, a Házon kivül pedig államrendőrség teljesítsen szolgálatot. Az átmeneti idő alatt, amig a fegyveres őrség szervezése befejezést nyer, a mai jogszerű állapot tartandó fönn. A bizottság a módosított törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Gyanús fegyverszünet. — A török birodalom még mindig reméli, hogy kiköszörüli a csorbát. — A fegyverszünet még nem a békét jelentheti. — A szövetséges államok követeléseit nem fogják teljesíteni. (Saját tudósítónktól.) A balkáni háborúról kellemetlen hirek érkeznek. Az egyezkedés a szövetkezett államok és Törökország között nehezen sikerül, sőt vannak hirek, amelyek arról szólnak, hogy a fegyverszünetre vonatkozó tárgyalás máris teljesen meghiusult. Erre vonatkozólag például a legújabb szófiai jelentés azt mondja, hogy ma délután újra összeültek tárgyalni a fegyverszünet kérdéséről és azt hiszik, ez az utolsó összejövetel. Ugy látszik, nagy távolságok választják el a szemben álló feleket egymástól, ami végre érthető is, mert Törökország nehezen törődik bele sorsába. A török birodalom, amely Kis-Ázsiában dus erőforrásukkal rendelkezik, még mindig reméli, hogy kiköszörülheti az eddig szenvedett csorbát. Viszont a szövetséges államok mentül többet és lehetőleg sokat szeretnének szerezni a sikeres hadjárat jutalmául — igy az ellentétet áthidalni nyilván nehéz. Tegnap már azt jelentették, hogy biztos a fegyverszünet, ma pedig arról szólnak a jelentések, mennyire erősitik hadállásaikat és mennyire fegyverkeznek ismét uj gyilkos ütközetekre mind Törökország, mind pedig Bulgária és a többiek. A balkáni háborúban ilyen ellentmondók és megbízhatatlanok a hirek. Egy bizonyos Az, hogy Törökország a fegyverszünettel föltétlenül előnyöket kiván nyerni. Mivel nem a tárgyalástól vár megoldást és nem abban bizik, hogy a béke föltételeivel előnyökhöz jut, nem nehéz kitalálni, hogy most a fegyveres leszámolástól várja a végleges megoldást. Éjjelnappal óriási erőfeszítéseket tesz, hogy mennél több embert szállítson Kisázsiából. S ha sokáig tart a fegyverszünet .és a béketárgyalás, ugy egy napon a bolgárok nemcsak arra készülhetnek el, hogy megtámadják őket a török seregek, hanem, hogy a támadók legalább kétszer anynyian vannak. Ugylátszik, erre már bolgár részről is kezdenek ráeszmélni. Ezt bizonyítja az is, hogy Ferdinánd király elutazott a csataldzsai harctérre. A harc most inkább Drinápolynál tart és rendkivül heves. Három nap óta éjjel-nappal, szinte egyhuzamban tart az ostrom és a védősereg rendkivül szenved, nemkülönben a város lakossága is, mert azt is rémitik ágyútűzzel és a város több ponton kigyulladt. A rr j lapon még ezt k a jelentések érkeztek: