Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-22 / 86. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 23. vétség titkári hivatalánál ós fi kiadó kért munkatársát a Szövetségtől. A k'ífcvetitést av iroda mindenkor haladéktalanul teljesítette.' De milyen sikerreli Egyébként megnyugitu tásnl megjegyzem, hogy a „legutóbbi igazgatósági ülés óta" (ez is terminus?) alighanem jóval több szerződés jött létre kiadó és újságíró között, mint amennyiről a Szövetség tud. Az igazgatóság a Szövetség 79 rendes tag .tát törölte, mert hátralékban maradtak a tagdíjaikkal? Hány tagja maradt még a Szövetségtiek és azok között is liány az újságíró? Husz aj. tagot fölvett az igazgatóság és valamennyi ről azt mondja, liógy ujságiró. Ki mer erre megesküdni? És ha véletlenül olyan dologgál fordultak a Szövetséghez, amivel az tt js á gi rótár s ad a 1 orti foglalkozásbeli etikáját, vagy gazdasági érvényesillését lehetne kiépíteni, erre az volt a felelete; várjunk ínég? Hogy meddig? Addig. Hiszen tudni tetszik: a mese a varrógépről, az újságíró kamaráról és a s'zent ujságiró Szövetségről. — Ferenc Ferdinánd elutazott Berlinbe. Bécsből jelentik: Ma este háromnegyed tiz órakor utazott el Ferenc Ferdinánd trónörökös Vilmos császár látogatására az északnyugati pályaudvarról. Kíséretében báró Rummerskirchen és Maresch Benő udvari számtanácsos voltak. Holnap délelőtt tiz órakor érkezik a trónörökös vonata az anhalti állomásra, ahol Vilmos császár a hercegekkel és a német tábornoki karral fogadja Ferenc Ferdinándot. Továbbá a fogadtatásra kivezénylik a Ferenc császár nevét viselő diszszázadot és az üdvözléseknél jelen lesz Szögyén-Marich László berlini osztrák-magyar nagykövet, a követség egész személyzetével. A program szerint a trónörökös délelőtt jelen lesz -a német ujoncok fölesketésénél, délután pedig a császárral és a hercegekkel a springei parfarce-vadászaton fog résztvenni, amelyen Betmann-Hollweg birodalmi kancellár is hivatalos. Szombaton a vadászat helyét Hallebrande-ba teszik át. Innen Ferenc Ferdinánd Vilmos császárral Postdamba, majd tovább Berlinbe megy. Szombaton este utazik vissza a trónörökös Bécsbe, ahova vasárnap érkezik meg. — Meghalt a londoni orosz nagykövet, Pétervárról jelentik: Piazenszky herceg londoni orosz nagykövet ma tragikus körülmények között hirtelen meghalt. A londoni követségi palotában érte a halál, ebéd közben. Az eset ugy történt, hogy a nagykövet, miközben aranyfogait kivette, az egyiket eltörte és lenyelte. A fog előbb a légcsőbe, aztán a tüdőbe hatolt. Az orvosok a herceget menthetetlennek mondották és egy-két órával később a halál tényleg bekövetkezett. — Apponyi válasza Tiszának. A szövetkezett ellenzék ma délután öt órakor gyűlést tartott a Royal-szállóban. A gyűlésen Api>onyi — gyönge érvekkel — reflektált Tisza beszédére. Beszédének az a része keltett nagyobb érdeklődést, amikor azt mondotta, hogy értesülése szerint a nemzeti munkapárt jövőre a saját kebeléből fog ellenzéket szervezni. Apponyi beszéde után a gyűlés a nyugdijtörvény-javaslat dolgában fogadott el bizonyos módositásokat. Batthyány Tivadar gróf terjesztette elő az erre vonatkozó határozati javaslatot, amelyhez Kossuth Ferenc, Molnár László, Hammersberg és még többen szóltak hozzá. — Fölmentett főispán. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Goda Bélát, Győrmegye és Győr város főispánját saját kórelmére fölmentette állásától és meg engedte, hogy nevezett nyugalomba helyeztessék. — A német nagykövet elutazott. Csirseky-Bőgendorff bécsi német nagyköv t ma délután két órakor visszautazott állomáshelyére. — Hatvany-Deutsch Sándor báró kitüntetése. Mint a hivatalos lap mai száma közli, Hatvany-Deutsch Sándor bárót, közgazdasági és közjótékonysági érdemeiért a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki a király. A királyi kegy nyilván annak az ünnepnek fényét akarja emelni, melyben a minap a közgazdasági élet Hatvany-Deutsch Sándor bárót hatvanadik születésnapja alkalrn áhól részesít ette. — Lemondtak az orosz trónörökös életéről. Bécsből jelentik : Alexics orosz trónörökös, aki, mint az orvosok megállapitot ták, tuberkulózisban és fehérvérüségben (leukémiában) szenved, életének végét járja. Fölépülésében nem bíznak az orvosok s most a cári családban tanácskozások folynak az uj trónörökös kijelölése iránt. — Makón eltiltották a magyar misét. A makói görög-katolikusok három évvel ezelőtt elhatározták, hogy templomukban a magyar misenyelvet honosítják meg. Azóta magyarul miséztek, ami annál szükségesebb volt, mert a makói görög-katolikusok közül senki sem ért semmiféle délszláv nyelvet. A makói görög-katolikusok ma a nunciaturától leiratot kaptak, melyben újra eltiltja őket a magyar nyelvű misézéstől és a mise nyelvéül az ó-görög nyelvet jelöli meg számukra. A teljesen magyar hitközség tagjaira oly leverőleg hatott a nunciatura leirata, hogy annak hatása aligha marad el és valószínű, hogy többen áttérnek és a hitközség, mely teljesen magyar érzelmű, kerülni fogja a templomot annál inkább, mert három év tartamára szláv nyelvű misét rendelt el a szentszék a nunciatura utján és csak három év múlva az ó-görögöt, mikor is a makói egyházat a liajdudorogi püspökséghez csatolják. A hivek nagyon el vannak keseredve és alig lesz elkerülhető a legközelebbi nem magyar nyelvű istentisztelet alkalmával a tüntetés. Erről az érdekes esetről egyházi forrásból a következőket halljuk: A makói híradás talán formájában némi helyreigazításra; szony!, de lényegében igaz. A makói görög-katolikusok ugyanis fiam kaphattak semminő leiratot a nunciaturától, mert a nunciatura velük közvetetleniil nem is érintkezhetik. Alkalmasint ugy lesz a dolog, hogy a görög-katolikus egyház köréből Rónia elé terjesztették ezt az ügyet, mint vitás kérdést és útbaigazítást kértek: szabad-e Makón magyarul misézni? A rítusok kongregációja megvitatta ezt a kérdést és eldöntötte ugy, ahogyan minden liturgikus kérdést eldöntenek: egyetlen egy szóval, megokolás nélkül. A kérdést ugyanis mindig ugy formulázzák, hogy ezzel végződik: hozzájárulással veszi-e Róma tudomásul a kérdést, vagy tagadással? És a felelet nem lehet más, mint egy szó: vagy „affirmative", (hozzájárulva), vagy „negatíve", „tagadva." A makói esetben „negatíve" volt a válasz. De ezt a választ a makói hívekkel már csak saját püspökük közölhette, a nuinciatura nem. A dologiján különben nincs semmi meglepő: sók helyen magyarul miséznek a görög-katolikus papok, de ez nem megengedett, hanem csak tűrt dolog; Róma szemet huny — az első följelentésig. A makóiak pedig nyilvánvalóan eljutottak már a följelentésig. — Szeged és a török sebesültek. Az egész országban megnyilatkozott a török sebesültek iránt a szimpátia, annál inkább, mert a Vörös-Kereszt orvosai és ápolói csak a szerb és bolgár sebesülteket vette gondjaiba, a szerencsétlen törökökről mi is megfeledkeztünk. Az ország városaiban és több hírlapban mozgalom indult, melynek célja, hogy segítséget küldhessünk a félhold bus fiainak. A sebesültek javára fölolvasásokat tartanak maid az ország nagyobb városaiban, ezenfölül gyűjtést is rendeznek. Legközelebb Aradon, íemesvárott és Nagyváradon lesznek ilyen fölolvasások. Szegeden Mészáros nyula dr., a Nemzeti Muzeum őre tart előadást, még pedig Konstantinápolyról beszél. Mivel a rokonszenv a török nemzet iránt általános* valószínű, hogy a szegedi akciónak szép sikere lesz. Az előadás december 1-én* vasárnap délelőtt lesz. — Idegen nyelvek és a posta tisztviselői. A kereskedelemügyi miniszter rendeletet intézett a posta- és táviró-igazgatóságokhoz, amelyben elrendelte, hogy a posta tisztviselői szamára tanfolyamot rendezzenek, amelyen a német nyélvet lehetőleg mielőbb és minél tökéletesebben elsajátítsák. A miniszteri rendelkezés és hadvezetőség kezdeményezésére történt, azzal az indokolással, hogy az idei gyakorlatok alkalmával is tapasztalták, hogy a hadvezetőség rendelkezései nem jutnak el hibátlanul az egyes csapattestekhez, könnyen a kívánttal ellentétes hadműveleteket válthatnak ki és hogy a hadvezetőség nem képes a hadgyakorlatok területén szolgálatot tel.iesitő posta- és táviró segéd- és kezelőszemélyzettel érintkezni, magát szabatosait megértetni. Valószínű, hogy lesz a nagyobb postaközpontokon angol és francia tanfolyam is. — Közgyűlés. A zsidó nöegyesület vasárnap délután félőt órakor a zsidó hitközség tanácstermében tartja tisztújító közgyűlését. Az elöljáróság nyolc tagját, a választmány hetven tagját és a számvizsgáló-bizottság kilenc tagját ekkor választják meg. — Nincs korcsolyapálya. Megjön majd a tél is és n:\in lesz korcsolyázó pálya. Kissé furcsa lesz, egy ekkora városban. A régi pálya se nagy volt, de valamennyire megfelelt. Ellenben a korcsolyázóié területéből a vasutas-palota jó darabot elvett, a rókusi állomás mellett levő tavakat pedig, amelyeken szintén eleven jógélet uralkodott, feltöltik s házhelyeknek parcellázzák. A korcsolyázóin vezetősége is tudja, hogy a „hivatalos" pálya szűk. Tudja azt is, hogy itt a tél. Viszont azt nem is sejti, hogyan oldja meg ezt a nagy kérdést. — Inger Szolimán a harctérre ment. A nyughatatlan vérű szomáli alkirály, Inger Szolimán, miután magyar légiót toborozni nem sikerült, ő maga indult el a balkáni háborúba. Inger Szolimán, mikor most tiz nap.ia átutazott Nagyváradon: nem jelezte, hogy hova készül. De arca megerősítette, amiket mondott: a törökök vesztesége tönkre tette. Megöregedett bele. Tegnap jelentkezett az emir. Konstantinápolyból levelet irt a „Nagyváradi Napló"-nak. Érdekes levél. Visszatükrözi azt a tehetetlen kétségbeesést, ami Konstantinápolyban uralkodik. íme a levél: Kedves Szerkesztő ur! Leliet, hogy már tudja ön is: Itt tartózkodom Konstantinápolyban már napok óta. Azon az estén utaztam el, amikor önökkel beszélgettem és elmondtam kérdésükre a nézeteimet a török vereség okairól. Fájdalom: nem jól áll ügyünk! A helyzet olyan, hogy az én véleményem szerint sok jót remélni nem is lehet. Sem az ellenség részéről, sem a nagyhatalmaktól jót nem várhatunk! Az ember szive fáj, ha az ozmán birodalom szomorú sorsára gondol. Amit utolsó találkozásunk alkalmával elmondtam: bizony mind igaz. Jól láttam a helyzetet. De mit tehet, mit is egy ember? Az istennek kell itt csodát tennie. A jó tanács, a feloldozás, az utólagos sietség mindhiába! A török birodalom súlyos csapásaihoz jött most legújabban a kolera ás ezzel teljes lett a mi égbekiáltó nyomorúságunk. Nem irhatok sokat, nem beszélhetek részletekről, amit ön, kedves.szerkesztő ur, meg is fog érteni, ha tudja, hogy én most az események központjában állok. Este megint kiutazom a. városból. Most be kellett jönnöm a városiba, mert elintézni való dolgaim akadtak. Sebtiben írom ezeket a sorokat. Itt már nem segíthet semmi, csak az élethalálharc, de erre az embereket nehéz felbuzditani. El resztették, a fejüket, oda van m inden reménységük és — élni akarnak. Ez a legnagyobb baj. Élni akarnak s azért kell a félholdnak elvesznie! Konstantinápoly, szombat XI/16. 1912. Üdvözlettel híve Emir Ssulejman,