Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-18 / 31. szám

1912. szeptember 14. DÉLMAQYARORSZÁO 45 — Akár obstruálnak, akár nem a képviselő urak — feleli a rendőrfelügyelő, — ki kell vezetnem a teremből mindenkit. — Köszönöm, csak ezt akartam tudni! A dulakodás és verekedés csak este nyolc órakor ért véget. Háromnegyed kilenckor mindössze négy-öt ellenzéki képviselő maradt a teremben. Tisza István gróf az elnöki emelvényre lép és a következő szavakkal nyitja meg az ülést: TISZA ELNÖK BESZÉDE — Tisztelt Ház! Minden magyar embernek a szivét kell, hogy szomorúság elfogja azok láttán, amik itt történnek. Nem volna itt a helyem, — mondja többek közt beszédében — ha nem érvényesíteném a házszabályokban foglalt jogaimat. Beszéde végén azt magyarázza, hogy nem igaz az, mintha mindenkinek megtiltotta volna az ülésteremben való tartózkodást, csak azoknak, akiket a névsorban összeirt. Ezután felolvassa a renitens ellenzéki képviselők névsorát, köztük van Kelemen Béla szegedi képviselő is. Ezeket a képviselőket a mentelmi bizottság elé kéri utasítani. t y Csak ezek után következett a napirend tárgyalása. Az elnök fölolvassa a nyári szünet alatt érkezett iratokat. Lukács László miniszterelnök beterjeszti az 1911. évi zárszámadást és az állami számvevőszék jelentését. Teleszky János pénzügyminiszter benyújtja az 1913. évi költségvetést. A Ház holnapi ülésén a delegátusok megválasztását tűzi ki napirendre. Az ülés háromnegyed tizkor ért véget. Merénylet-terv Lukács ellen (Saját tudósítónktól.) Mikor a képviselőházban Lukács László miniszterelnök kevéssel az ülés megnyitása előtt elhagyta fogadótermét, több munkapárti képviselő jelenlétében elmondotta, hogy merényletet terveztek ellene. Egy fiatalembert akart rávenni a Justh-párt egyik tagja, — mondotta a miniszterelnök, — hogy őt az utcán vagy a képviselőház közvetetlen közelében inzultálja. Hozzátette ehez még a miniszterelnök, hogy a fiatalember nagy krakéler hírében áll és hogy neki egy munkapárti képviselő mondotta el a dolgot. A képviselők csoportjában nagy volt a fölháborodás s nyomban kikutatták, hogy ki leplezte le a merénylet tervét. Kiderült, hogy Montbach Imre báró munkapárti képviselő mondotta el a készülő támadást Lukácsnak. Montbach Imre báró ugy tudta meg a dolgot, hogy idősb Rónay László minisztériumi szám tanácsos közölte vele, akinek fiát, Rónay Lászlót, Ugocsamegye volt várnagyát akarták a gyászos szerepre rávenni. A fiatal Rónay elmondotta ugyanis apjának, hogy a Pannónia-szállóban Justh János képviselő diskurzus közben azt ajánlotta neki, hogy most nagy szolgálatot tehetne a Justh-pártnak azzal, ha Lukács Lászlót inzultálná. Azt is hozzátette, hogy egyszerre nemzeti hős lehetne, de anyagiakban sem vallaná kárát, mert adósságait kifizetnék és mandátumhoz is juttatnák. A fiatal Rónay elmondotta Justh János ajánlatát apjának, a kivel együtt most már elhatározták, hogy közlik a dolgot Montbach Imre báróval, aki a családnak jó barátja. Ez meg is történt s akkor Montbach báró azt ajánlotta, hogy tanuk előtt ismételtessék meg Justh Jánossal ' az ajánlatot. Ezt meg is kísérelték, de Justh nem volt hajlandó tanuk előtt beszélni. Idősb Rónay László egyébként ma reggel Justh Jánoshoz levelet intézett, amelyben ajánlatát, melyet a családja becsülete ellen intézett merényletnek nevez, megvetéssel utasítja vissza. Árvizveszedelem a Tiszán és a Maroson. — Vásárhely határa viz alatt. — (Saját tudósítónktól.) A szokatlan időjárás, amilyen 1870 óta nem volt Magyarországon, árvizveszedelmet hozott a Tisza és a Maros mentén. Szeged alatt a folytonos esőzések és a megdagadt Maros miatt a Tisza rohamosan árad. Vásárhely alatt a Tisza kilépett a medréből, a hullámtérre meghozta az árvízkatasztrófát és eddig kétszázezer korona kárt okozott. A Maros Nagylakon kiöntött. A Dunagőzhajózás jelenti szerkesztőségünknek, hogy a Tisza Szeged alatt egy hét alatt két és fél méterrel emelkedett. A Tisza rohamos áradása még mindig tart. Az utolsó hét alatt a Tisza vize igy növekedett Szegeden: szeptember 9-én 352 centiméter 10-én 420 11-én 480 12-én 518 13-án 538 14-én 555 15-én 566 „ 16-án 580 17-én 596 Hódmezővásárhelyi tudósítónk / jelenti, hogy a vásárhelyi hullámtéren árvizveszedelem van. Már szombaton viz alatt volt az egész Korhány, a Barci rét, a mártélyi szőlők legnagyobb része; ugyanakkor áttörte a viz a körtvélyesi nyúlgátat és ott is elárasztott mindent. A jószágot alig tudták idejében biztos helyre hajtani. A viz 24 óra alatt ujabb fél métert emelkedett, most már sikviz minden. A kár óriási Barciban és a közelben kétezer boglya szénát vitt el az áradat. S vége a legelőnek is. Sok helyen eltemette a szőlőt. A kár hozzávetőleges számítással kétszázezer koronára tehető eddig. Felülről, egész Tokajtól kezdve még mindig áradást jeleznek. A Maros árja is egyre fenyegetőbben emelkedik, ugy, hogy — ha az esőzés tovább igy tart, — Arad egy pár napon belül árvizveszedelem elé kerül. Már Nagylak külső részeit el is öntötte a Maros hatalmas árja. Aradon már 268 centimétert mutatott ma a mérce, mig a tavaszi nagy áradások idején csak 242 centiméterre emelkedett a viz. A folyammérnökség jelentése szerint a tegnapi és mai napon a Maros vízállása a következő volt: Marosujváron 162—120, Gyulafehérváron 124—207, Branyicskán 294—276, Soborsinon 240—176, Aradon 250—268, Makón 386—394 centiméter. A felső vízfolyásból következtetve Aradon egy-két nap múlva még husz-harminc; centiméterrel emelkedhetik a Maros, azután okvetlenül apadásnak kell bekövetkezni. Ha azonban az esőzések nem szűnnének meg, ugy apadás sem igen várható. Nagylakról kapott tudósjjás szerint a Maros áradása még nagyobb, mint tavasszal volt. A népliget teljesen viz alatt van. A szépen müveit szőlős- és veteményes kertekben a viz igen nagy kárt tett. Az árviz veszedelmétől a várost csak a körgát védi, amelynek töve szintén vizben áll. Moziképek a szajnaparti Babylonban. Páris, augusztus hónap. I. Belevettem magam Párisba, a szajnaparti Babylonba. Egyszerűen belevettem magam, mint valami szegény diák és járom a boulevardokat, taeg a diszes épületeket, közbül belelátok ennek a nagyszerű városnak az elevenséges életébe. Szeretném, ha itt, mindjárt velem éreznéd inagad, aki olvasod az Írásomat s látod amint kiömlik a dologból az a meleg élet, ami a város, az emberek, az egész. A taxikonflis, persze diszes batárt ért alatta, az első amit megláttam és — megtapasztaltam. Diszes ruháju, fényes, fehér cilinderü a kocsis. Hogy megismerkedtem vele, kiütött rajt az apache. Kiszagolja az idegent, aztán mész kifogyhatlan boulevardokon, s mikor megáll végre a kapu előtt, nem tudom mennyit kell fizetni. Mielőtt megnézhetnéd, már ismét fölcsapta a mutatót. Éjjel 11 óra. Veszekedni akarsz? Eredj a sóhivatalba. Másnap már rovom az aszfaltot. A fal mellé lapulva haladok, nehogy ;az autók, autóbuszok, villámosok őrült forgatagja el ne kapjon. És 12 órakor délben, mikor legerősebben zsúfolódtak a kocsik, egy csapat szürke kecskét, csörgővel |a nyakukon hajt át a boulevardokon valami napsütött breton legény. Már láttam egy csomó finom testit nőt. Most ép a rue de Rivolin vagyok; itt is vannak ilyenek, szép számmal pedig és kifestett szájuk szívesen mosolyog vissza, ha ábrándosan belenézek:a szemükbe. De itt is akad vastag nőcske, akár csak nálunk a — Lipótvárosban. Akkor ötlött a szemembe a jól megtermett dáma, amikor őrült kocsikavargás között csak Ijökött egyet az ujjával s rögtön fordult egy taxiautó, fölvette ismerősünket és már vágtatott (tovább. Hajlandó vagyok a soffőröket nagyembernek megtenni. Hogy mit müveinek ezek ebben az elképzelhetlen kavargásban — az csodálatos. És semmi beszéd, soha egy szerencsétlenség. Pedig a legszélesebb boulevardokon is, csak ugy szoronganak a kocsik. De még igy is rohannak. Szinte nevetni való már ez a forgalom és ez a gyorsaság. Ilyen vágtamban láttam veréb etetést a Tuileriákban. Kövérke verebek! Egy ,öreg pasi kézből eteti őket, mint a galambokat a Márk téren. Teliát, a veréb is szelid, kedves állat. Jó lesz ezt belevenni az iskolás könyvbe a régi meghatározás helyett. Hiszen csak nevelés dolga az egész. A Concorde-téren. Az Obelisque de Luxor alatt. Szinte megdöbbentő: vannak percek, amikor a lovat nem látni az egész nagy téren, de vagy száz autórohan. Apránként szedem be a dolgokat. Még nem láttam a Grandé Boulevardokat. Már megint a rue de Rivoli. Vasárnap. Egy koromfekete gentlemannel nézegettük őket. Búcsúsok. Strassburgiak. Negyven rengeteg kocsin, amilyet csak itt látni és mind-