Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-07 / 181. szám

1912 augusztus 7. délmagyarország 4 5 — Kérem, kegyelmes uram, bocsánat, nem szándékoztam bliccelni; eszem ágában se volt, de nem méltatott kihallgatáson fogadni. — Ugy? Bliccelő gazember! — ordítja. Aztán egy váratlan fordulattal rám förmed: — Mi volt? — Csésze meleg hab, egy kenyér. — Huszonkettő, huszonnégy, huszonhét. — ,Mi az. hogy huszonhét? — Már benne vagyok kérem. A figyelmes kiszolgálásért neki is átnyújtottam három krajcárt. Ki jegyezze a részvénytársaság cégét? — Érdekes nyilatkozatok. — (Saját 'tudósítónktól.) Szürke hir jelent meg a minap a lapokban. Egy aradi részvénytársaság kérést intézett az aradi törvényszékhez, hogy megváltoztathassa az alapszabályait. Eddig egy igazgatósági tag és egy cégvezető együttesen intézkedtek a részvénytársaság nevében. Most pedig azt akarta elérni a részvénytársaság, hogy két tisztviselője jegyezhesse a cégét, s az igazgatósági tag aláírása fölöslegessé váljék. Az aradi törvényszék ezt a kérést elutasította. És elutasította a fölebbezést a nagyváradi tábla is, ahová az ügy került. És ez most már ilyenformán marad is, mert nincs felsőbb fórum. Ez a kérdés, amilyen jelentéktelennek látszik, olyan mélyreható. Valójában rendkívüli fontossága. Mindenki tudja, hogy a részvénytársaság jogi személy, amelyet a külső világgal szemközt — mint egyegy embert is — a neve reprezentál. Ha Iksz Ypszilon a nevét ráirja egy váltóra, akkor azért az 'aláírásért Iksz Ypszilon minden vagyonával felelős. És ha valamely részvénytársaság neve szerepel egy váltón' akkor azért a névért a részvénytársaság felelős és osztozik a felelősségben a részvénytársaság egész gazgatósága is minden vagyonával. Kinek van tehát joga valamely részvénytársaság nevét váltóra, szerződésekre reáirnú'az elképzelhetően legfontosabb kérdés. És most, az aradi törvényszék és a nagy váradi tábla döntése kapcsán köztudomásra jut, hogy ez a véghetetlenül fontos 'kereskedelemjogi kérdés Magyarországon nincs tisztázva. Az émber nem hiheti el és mégis — ugy van. A törvény annak idején nem intézkedett egész pontosan, egy nagy rés maradt a paragrafusok megszövegezé" sekor és ezen a résen belül a kereskedelmi világ önállóan, gyakorlati nézőpontok szerint berendezkedett — amint most azután (kitűnik — a törvény ellenére. Ha az aradi és nagyváradi biróságok fölfogása általánossá válik: a magyar kereskedelmi világban valóságos forradalom keletkezik és tegnap még elképzelhetetlen ujitások fognak elkövetkezni a kényszerűség okán. Egyik munkatársunk ebben az igen tág perspektiváju ügyben fölkereste né hány nagy budapesti pénzintézet ügyészét, akik a következőkben mondották el nagy érdekességü megjegyzéseiket. HATÁROZOTT TÖRVÉNY NÉLKÜL. Kami Sándor dr, a Magyar Leszámítoló - és Pénzváltó Bank ügyész© ós igazgató-h-élyetitese ezt mondta: A részvénytársaságok cégjegyzésének a kérdése, -amióta erre törvény vau Magyarországon, mindig nagyon határozatlan volt. A (kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokról szóló részében a 153. szakasz kimondIjia, hogy a részvénytársaságok .alapszabályaikban intézkedni kötelesek arra nézve, miképp óhajtják jegyeztetni a cégűket. De már amikor fölsorolja azokat, ákikre rá lehet bizui a cégjegyzést, nem is tesz említést a törvény a cégvezetőkről. Eddig rendben van. Ám már a törvény életbe lépésének -az évében megtették a törvényszékek, hogy jóváhagytak oiyian részvénytársasági alapszabályokat, amelyek a cégjegyzésre jogosulták között cégvezetőket is fölsorolták. S -a biróságok -mindannyiszor jóváhagyták a dolgot. Ez azután általános •szokássá vált. Például iá legnagyobb bndapésti pénzintézetek, -a Magyar Általános Hitelbank, -a Pesti Magy-ar Kereskedelmi Bank, -a Magyar Leszámitoló- -ós Pénzváltó Bank mindig ugy intézkedett, hogy két cégjegyzéssel fölruházott tisztviselője is jegyezhesse a céget, •amennyiben igazgatói vagy helyettes igazgatói cimük van. ügynevezett prokuristák nem szokták jegyezni iá céget, csupán olyformán, hogy e-gy prok-uri-st-a és egy igazgató, vagy -aligazgató együttesen irják alá a, leveleket, okiratokat. Figyelni -kell -arra a különbségre, ami az igazgatósági tag és az igazgató között fönnáll. Az igazgató, az -aligazgató tisztviselő, aki állandóan laz intézetben tartózkodik és végzi a teen-dőket. Az igazgatósági t-agság — azt .mondhatni — bizonyos önértékig nobile officium, -elképzelhető, hogy egyik-másik igazgatósági tag bosszú időn féléje se megy annak a részvénytársaságnak, amelynek pedig — papiroson — egyik cégvezetője. H-a általánossá válnék a. bíróságoknak > az a-ra-d-i és nagyváradi esetben mutatott .felfogása, akkor a részvénytársaságoknál levő mai helyzet okvetetlenül megszűnnék. A NYÍLT KÉRDÉS. A Pesti, Magyar Kereskedelmi Bank ügyésze, Glosz Ferenc dr, az alább következő, rendkívül érdekes nyilatkozatot tett-e: Az egész kérdést voltaikép két részre -kell bontani. Gyakorlati nézőpontból ia. fontos -az, hogy -inikép jár el a cégbiró-ság Budapesten. Csakis a -fővárosban vannak nagy intézetek, amelyeknek az ügykezelésében jelentősége van -annaik, kik és bányán jegyezhetik a céget. Már pedig -a budapesti cégbíróság gyakorlata az, hogy megadja -a cégjegyzés jogát azoknak, akiknek -számára ezt a jogot egyegy intézet kikéri. Ezt először a Leszámítoló Bank kérte, -azntán -mi és végül -sorra a többi intézet és mindannyian megkaptuk. Budapesten igy határoz a bíróság, vidéken pedig többnyire ellenkezően. Ho-gy miért követi a fővárosi cégbíróság ezt a gyakorlatot, nem tudom. A valóság -az, hogy a vidéki bíróságok negatív állásfoglalása inkább megfelel a kereskedelmi törvény tartalmának, a-mely világosan -azt mondja, hogy a részvénytársaság képviseletére -csakis a közgyűlés által választott igazgatóság jogosult. Ez igy van -a törvényben, de nincs igy a gyakorl-atba-n. Minden bn-dapestii részvénytársaságnál van cégjegyző, aki -nem tagja az igazgatóságnak. Ez azután óriási fontosságú j-ogi kérdés, á vagyoni felelősség nézőpontjából például esőd esetén. Teljességgel -eldöntetlen kérdés, liogy azok a eógj-egyzők, akik n-em tagjai az igazgatóságnak, ne-m is vesznek részt -az igazgatósági üléseken és ilyformán -a részvénytársaság irányításában -semmi -szavuk nines — vájjon vagyonilag felelősek-e. egyetemlegesen az igazgatósággal. Vélekedésem szerint nem lehetnek felelősek, -de minthogy -erre nézve precedens még nem volt, nem lehet bírósági -döntésre hivatkoziíi. Mindenesetre -az a helyénvaló, ha egy-egy részvénytársaság igazgatósági tagjai valóban figyelemmel kisérik vállalatuk belső ügyeit és részt vesznék a munkában. Csák az igen nagy forgalmú intézeteknél megokolt, gyakorlati és kényelmi nézőpontból, bogy olyam-oik is cégjegyzék legyenek, akiknek erre a szigorúan törvényes kellékeik hiányzanak. De -ez, ismétlem, már jogi kérdés, amelyre felelni -rendkívül bajos. Aminthogy Magyarországon csaknem minden ügy kérdés — felelet nélkül. A tanítványok nevében . . . Irta Molnár Jenő. Kihűlt testére hadd tesziem le az ő sok-sok ezer tanitvány-a -nevében ezt -a pár meghatott sort, a -friss -emlékezésnek féket-e gyászában -pompázó virágait. Meghalt -a nagy preceptor, a -magyar históriának izzólelkü, -exotiikns lázban fogant tanítója, a mindig -népszerű piarista-rend ékessége. D-e 1 egeslegel sősorban meghalt Magyar Gábor, az ember. És n-em. -egy ember -dől vele a -most oly kívánatos hideg hant. alá, — Magyar Gábor hatalmas tölgy-alakján egy -letűnő nemzedék aranypora fénylik. M-agában hordozta az uj Magyarország -minden vajúdó -fájdalmát, nagyszerűségét, -megváltó gondolatait, energikus feltörekvését. Az egyszerű félegyházai ember annyi munkát követelt magának az alkotmányos -korszak rengeteg föl adatából, amennyit -ma talán es-aík egész intézmények teljesitenek. SZÍVÓS akarat-erő, dönt-hetetilen -szándék, határozottság és bölcseség: ez volt Magy-ar Gábor. A hullámnyoszolyából föltámadt Szegedet az ő nagy -koncepciója, av-atta kulturvárossá, -azóta épülnek és fejlődnek ott -az iskolák, ahol -stílussá kristályosodott a Magyar Gábor r-endszere. A tiszaparti gimnázium előtt .sétálgatott, tanártársait és növendékeit szelíd, bölcs -szóval óktatva; egy peréig nem volt nyugta a -saját terveitől, reformjaitól. Láttuk -szigorúan barázdált, homlokát, egy nyugateurópai tudós -szellemi fö-lényével sugárzó arcát és féltünk tőle és -szerettük és hallgattuk áhítatos csöndben, amiint -a magy-ar história eseményeit magyarázta, de n-em is magyarázta, hanem csak mesélte, a -mesemondó -szin-ességével, -a tényekhez tapadó és mégis -szárnyaló tu-dás káprázatos melegségével. Akkor már tul vo-lt jóval az ötvenen, de a lelke imég túlfűtött gép volt, piros lángok csaptak ki belőle és fölgyújtották a fiatalság apró -mécseit. Ahogy kemény hangja, -a papi nagyképűségtől -megtisztulta-n, végigcsen-gett az iskol-atermen és -a magas falakról visszaverődve muzsikálta fülünkbe -a gyönyörű legendákat: hol templomban, hol egy történelmi dráim-a színházi előadásán, v-agy egy Árpádfc-ori tábörsátorb-a-n, v-agy nagy királyok lovagtermében éltünk és a kisdiák ittasságával töltögettük szo-mj-as lelkünket. És még egyszer és nagyon hangsúlyosan kell -mondanom: ember volt. Az történt egyszer -az írásbeli érettségin, hogy -a -diák-ók fel-e a Habsburg-dinasztia -megalapításáról írván, II. Rudolfnak, az ónamester-osás-zároak életét -és uralkodását fejtegette igen behatóan. Magy-ar Gábor a padok közt sétálgatva, beletbel-epislanfott a -dolgozatokba -s mikor -az egyenesen szekundára kvalifikáló tévedésről meggyőződött, sorra járta az összes termekét, -ahol a -fiuk görnyedtek és izzadtak, a katedrára állt -ós elejétől végi gelmon-dta, hogyan -alapozta meg Habsburgi Rudolf -az uralkodóházat, A ros-siz Írásműveket persze nyomban megsemmisítették a matúrán duszok és igy történt, ho-gy -senkise -bukott meg, pedig sokan .ugyancsak rászolgáltak volna, iMagy-ar Gábor -emlékét a jóságán, nagyságán kivül ezer -diák-élmény tartja életiben. Az uj Magyarország -szellemi -munkásainak egész légiója untalan föltámasztja -a professzoroknak ezt a nemes tipu-sát, min-diennap fölnyílik valahol a rágon-dolás titkos fiókja és a multak elérzékenyitő, bánatos mosolyával öleli körül -a csapzott baja, keményarcu, meleg tekintetű nagy magy-ar preceptort. Ahogy ő vonult -el -söraiinlkiból hetven esztendejével, betegségtől gyötörtén is tanulva, oktatva, fáradtan, csöndesen, — igy meghalni is es-ak Magyar Gábor tiudott.