Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-16 / 63. szám

6 DELMAGYARÜRSZÁCJ 1912 március 16. sztrájkra. Egyelőre még az a mozgalom is alszik, amely a borravaló eltörlését célozza. Nem lesz pincérsztrájk Szegeden, hanem a szegedi pincérek szociáldemokrata párt szakszervezete alakult meg teljes egészében. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szombaton Györgyike, drága gyermek, szinmü. (2/s) Vasárnap délután A dolovai nábob leánya, szinmü. Vasárnap este A leányvásár, operett. (3/s) Hétfőn Csitri, szinmü. (lU Kedden Az ártatlanZsuzsi, operett. (3/s) Szerdán Györgyike, drága gyermek, szinmü. (3/a) Csütörtökön Az elvált asszony, operett. (1/3) Pénteken A görög rabszolga, operett. (2/s) Szombaton A görög rabszolga, operett. (3/s) Vasárnap délután Az ezred apja, vígjáték. Vasárnap este A görög rabszolga, operett. (Va) _ Hétfőn délután Az aranylakodalom, történeti szinjáték. Hétfőn este Rang és mód, vígjáték. (2/a) Ahogy a színésznő sztrájkol. (Saját tudósitónktól.) A Délmagyarország tegnapi számában „Tagok mennek, tagok jönnek" címmel szinházi hírben irtunk arról a nem épen jó Ízlésre valló eljárásról, liogy a színház egyes tagjainak távozását minduntalan nyilvánosan publikálja az igazgatóság. Teszik ezt ma, a főszezonban, amikor a távozó szinészek, szinésznők nap-nap után játszanak a nagyközönség előtt s elhisszük, hogy nem nagy ambieióval tölti el a távozókat az a tudat, hogy ezek ott lent a nézőtéren, akik most engem bámulnak látcsővel és látcső nélkül, nemcsak azt nézik, hogy szép vagyolc-e vagy cs^jESöieg, 'hogy jói jltszoni-Sr-.türhetg&Wé^avagy épen rosszul, hanem ugy néz- nek, mint egész bizonyosan rossz színészt, vagy színésznőt, akiről a legilletékesebb és leghozzáértőbb faktor állította ki a szegénységi bizonyítványt, amikor menesztette. Jó szinészt nem enged el a direkció, ezt pedig elengedte, tehát rossz szinész! Ezért nagyon Ízléstelen a direkció eljárása, liogy már most, a főszezonban nyilvánosságra liozza, hogy kik jönnek, kik mennek s ezzel a távozókat a szó szoros értelmében pellengérre állítja. Még ha legalább föltétlenül irányadó lenne a direkció határozata és amikor egyes tagokat meneszt, akkor legalább ha tudnánk, hogy tisztán művészi megítélés szempontjából bocsátja el őket. Ámde nem, mert ebből a szempontból még nagyon sokat kellene meneszteni és viszont az elbocsátottak egyikét-másikát talán meg is lehetett volna tartani. Vannak azonban más, sokkal fontosabb direkcionális szempontok. És pedig lehet a szinész és színésznő aránylag drága, lehet önérzetes, lehet olyan, hogy ragaszkodik a szerepköréhez, szóval lehetnek olyan okok, amelyeket a direkció nem szeret és ezért, meneszti a tagot. Sajnos az, hogy az Országos Szinészegyesiiletben ma a direktorok uralkodnak és mindig „nekik van igazuk". A szintársulati tagok teljesen ki vannak szolgáltatva az igazgatók basáskodásának, mert A míg ezek mindig találhatnak okot a szerződés felbontására ós azonnali elbocsátásra, addig a tagok a legjogosabb panaszokkal is mehetnek a sóhivatalhoz, ők nem bonthatják fel a szerződést, mert ezeket kizárják az Országos Szinészegyesületből és egész szinészi egzisztenciáját tönkre teszik. A legeredetibb és legkülönösebb módját találta ki az igazgatói terror ellen való védekezésnek Harsányi Margit, a szegedi szinház drámai hősnője, ö egyszerűen sztrájkol, ínég pedig amerikázik. Egy kissé különösen hangzik, hogy egy színésznő, még pedig igazán szép művésznő folyamodjék a munkás proletárius forradalmi eszközéhez. Igaz, hogy ma már kezd szalonképes lenni a sztrájk, de mégis csak tömegmozgalom lenne, amit szólóban nem lehet megvivni. Harsányinak nincs más kívánsága, mint az, liogy bocsássák el a szegedi színház kötelékéből, de mindjárt, most márciusban és nem a szezon végén. Hogy miért akar elmenni? — Drámai hősnőnek szerződött és szende szerepeket játszatnak vele. Érthető, lia idegen, nem neki fekvő szerepekben nem tudott megérdemelt sikert elérni. Egy ideig csak ugy magában duzzogott, de mikor látta, hogy ez nem használ, hogy végérvényesen szende szerepkörre alkalmazzák, kimondta egymagában a sztrájkat. Elejti a szerepeit. Játszik lélek nélkül, ha lehet, ép az ellenkezőjét a szerepének. Nagyon szomorú jelenség ez, amikor egy fiatal, ambiciózus művésznő, aki a színjátszást életcélnak tartja, annyira elkeseredik az igazgatóság áldatlan politikája miatt, liogy feláldozza a jobb meggyőződését, a sikert, a tapsot és mindent, ami egy művésznőnek boldogságot és haladást jelent. Igy lehet és igy értjük, lia nem volt alkalmunk soha dicsérettel illetni Harsányi Margit színjátszó képességeit. Harsányi Margit nem pályázott sikerre, hanem bukásra. Arra pályázik, liogy elbocsássak a színház kötelékéből, de — mindjárt. * Nyáray a Fővárosi Orfeumban. Nyáray Antal, a kitűnő és kedves művész, akit az első kabarék idején annyira megszeretett a fővárosi publikum, április elsejétől a Fővárosi Orfeumhoz szerződött. Nyáray most ,a pécsi színtársulat tagja. Az orfeumban Baumann Károly helyét töltik be vele. Bau.rnann tudvalevőleg nyugalomba vonult és most épen olyan népszerű kávéháztulajdonos, mint amilyen népszerű előadó művész volt. I iircdi, a pécsi színtársulat igazgatója Nyárayt/ ha?^szerződése GSáJ^SZepJember elsején jár le, áprilistői szabadságolta. Nyáray Andre de Lord egy drámájában mutatkozik ,bo a Fővárosi Orfeum szinpadán. * Március lő. és a színház. A szegedi színház március 15-ét Az aranylakodalom előadásával ünnepelte. A megemlékezésben nem volt köszönet. Az előadás szintéien, darabos és döcögő volt. A hév és föllelkesültség, amely áthatja a darab minden alakját, kiveszett a szereplőkből. Unalmas bágyadtság áradt a színpadról. A szereplők közül csak Heltai Jenő stilusos játéka érdemel említést. A fölvonásközökben Urbán Lajos zenekara játszott. * Mikszáth Kálmán dán színpadon. Kopenhágából jelentik: A Dagmai-szinbáz tegnap egy uj operát mutatott be, amelynek zenéjét August Enna, a legnépszerűbb skandináv zeneköltők egyike irta, mig a szöveget — Mikszáth Kálmán egyik novellájából — Henry Moriz jegyzi mint szerző. A színlap feltünteti, hogy a librettót Mikszáth Kálmán novellájából vették kölcsön. * A legújabb Lehár operett. Lehár Ferenccel és Willnerrel, akik a „Luxemburg grófja" premierje alkalmából Párisban vannak, egy párisi újságíró beszélgetett a minap. Lehár és Willner elmondották, hogy most ismét együtt dolgoznak egy uj operetten, amelynek „Guszti hadnagy" a cime. E háromfelvonásoson kivül együtt irnak három kis egyfelvonásos zenés vigjátékot nagy külföldi varieté-szinpadok megrendelésére. Két csinosan bútorozott szobát keres külön bejárattal két intelligens úriember. Cim a kiadóhivatalban. Nyomorgó báró-család. — A könyörületes bíróság. — (Saját tudósitónktól.) A hivatalnokélet nyomorába és küzdelmeibe bevilágitó büntetőügyet tárgyalt ma a bécsi esküdtbíróság. Régi, de elszegényedett mágnáscsalád sarja (állott az esküdtek előtt a postakincstár megkárosítása miatt, de az esküdtek szánalommal voltak a szerencsétlen ember iránt, akit nyomorúsága késztetett bűnre. Lázár Bechinic József báró 41 éves osztrák postahivatalnok volt a vádlott és vele együtt a vádlottak padjára került bűnpártolás miatt buga, Lázár Bechinic Olga bárónő is. A testvérpár biinét a vádirat a következőkben ismertette: December 9-én a schottenringi postahivatalban egy idősebb nő jelent meg és Kurz Mária nevére szóló postatakarókbetétkönyve betétéből 40 koronát akart kivenni. A postatakarék hivatalnoka gondosan megnézte a könyvet, mert az előző hetekben több hivatalnál tapasztalták, hogy hamisított betétkönyvekkel károsítják a postakincstárt. A könyv csakugyan hamisítva is volt és pedig oly módon, hogy az első két koronás betéten kivül a többi feltüntetett befizetéseket hamisították a könyvbe. A hivatalnok azonnal kérdőre vonta a könyvecske bemutatóját és az idősebb leány sírva beismerte, liogy a könyvet bátyja, Lázár Bechinic József báró postatisztviselő hamisította. A bárónőt a rendőrségre vezették és a megindított vizsgálat során kiderült, hogy a báró összesen kilenc olyan betéti könyvbe hamisított 490 koronát, amelyekre csak 2—2 koronát fizetett be, a többi befizetéseket pedig ugy hamisította, hogy azokat annak a postahivatalnak a bélyegzőjével igazolta, amelynél szolgálatot teljesített. A hamis könyvekre csak 32 koronát vett föl a báró a csalás fölfedezéséig. A vádirat felolvasása után Bechinic báró elmondotta, hogy bár előkelő családból származik, szegény sorsban él, vagyona nincs, gazdag, de távoli rokonai nem támogatják. 1897-ben a kereskedelmi miniszériumban napidíjas lett 3 korona napidíjjal, azután a postához került, ahol eleinte csak havi 50 korona segélydijat kapott és csak félesztendő elteltével jutott fizetéses hivatalnoki állásba. Jelenlegi fizetése évi 3160 korona, de ebből csak havi 160 koronát kap kézhez, mert a többit bírói végzéssel letiltották hitelezői. A nyomorúság küzdelmes éveiben, amikor napidíjas, majd postai gyakornok volt, uzsorásokra szorult, akik a kamatokkal 12,000 koronát követelnek rajta pár ezer koronás adóssága fejében és fizetését letiltották. Havi 160 koronából alig tudott megélni családjával és a nyomortól meggyötört gyermekei állandóan betegeskedtek. Mult év november 27-én annyira pénz nélkül volt, hogy gyermekei sirva jajgattak este: — Apa, ma még nem ettünk egy falatot seml Ekkor adta oda az első hamis könyvet nővérének. A betéti könyveket — amint az elnök kérdésére elmondotta — már előzőleg hamisította, de ingadozott, nem akarta fölhasználni a hamis könyveket, csupán éhező gyermekei jajveszékelése birta bűnre. A tanúkihallgatások során Eyberger postaigazgató kijelentette, hogy a bárót a posta szolgálatából akkor is elbocsátják, lia a biróság fölmentő Ítéletet hoz. Azután azt vallotta a postaigazgató, hogy a kincstár nem károsodott meg, mert a 32 korona kár is megtérül abból az 1200 koronából, amit Bechinic a nyugdijalapra befizetett és elbocsátása következtében visszakap. A vád- és védbeszédek elhangzása után az esküdtek egyhangúlag fölmentették a bárót ' és testvérét a vád és következményei alól.