Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-13 / 35. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 13. vei teljesen harmonikus — dolog volt Szegedet egész szeretettel, egész lelkesedéssel átkarolni és Szeged közönségének tiszteletreméltó aspirációit és ambícióit magamévá tenni. (Éljenzés.) És hogyha egész Szeged városának az aspirációi az enyémek, akkor különösen enyémek Szeged város katolicizmusának aspirációi, akkor különösen enyémek Szeged város katolikus közönségének ambíciói, reményei és tervei, hogy nem közönséges módon, nem igazán emelkedett lelkülettel, érzéssel és energia-kifejezéssel kell nekem ezen szegedi katolikus közönség élére állni és megmutatni, bebizonyítani, — velem együtt harcolva, együtt dolgozva, együtt alkotva — hogy a magyar katolicizmus nemcsak kilencszáz év előtt, amikor e vidéken szent Gellért első iztoen állított az Urna'k oltárs és nyitott iskolát, volt hatalmas tényező és kulturerőre, hanem hogy a magyar katolicizmus ma, a XX-ik században is erős, dolgozni akaró, alkotni képes, nemzetet nevelni tudó, élő szervezet, amely ihelyet kér ennek a modern társadalomnak küzdelmeiben, vezérli ennek a társadalomnak alkotó vágyát, hordozza törekvéseit és reményeit. (Élénk tetszés.). Ezt, mélyen tisztelt közönség, ezt akarnám, ihogy ez a kép is kifejezésre juttassa. Nemcsak érzelmeink közösségét, nemcsak vonzalmát egy nagv város püspökéhez és a püspöknek az ő büszkeségéhez, egyházmegyéjének legnagyobb és legkatolikusabb városához, nemcsak ezen vonzalomnak kifejezését akarom én itt ezen a képen látni, hanem annak biztositékát kívánom rajta olvasni, hogy Szeged egész népe és Szegednek százezernyi katolikusa az ő püspökével együtt vallja, hogy a kereszténységnek, a katolicizmusnak ima is ép oly hivatása van, mint volt ezer év előtt és hogy a katolicizmusban ma is van munkára készség, ma is van alkotó erő és hogy a katolicizmussal ma is ép ugy kell számolni, mint szent István korában számoltak. Mert mélyen tisztelt közönség, nem titkoltam soha és nem is fogom titkolni, ameddig az „isten élnem enged, hogy igenis alkotni, előre menni, érvényesülni akarunk és hogy ez megvalósul, abban bizunk. — Nem születtem csak ugy véletlenül bele az anyaszentegyházba, nem esett rám véletlenül a magas tisztség és nem látom csak ötletszerűségnek, hogy a pásztorbotot tartom és hogy a püspökség jelvényét, a püspöki süveget fejemen viselem. A lelkemnek az a meggyőződése, hogy amit hirdetek, az igazság, hogy amit képviselek, az erő, hogy amit remélek, az áldás, áldás reám, áldás embertársaimra, áldás hazámra, áldás az egész világra és ez a meggyőződésem, mélven tisztelt közönség, ez ösztökél, ez bátorít, ez biztat, liogy a gondviselés nagy adományát, „főpapi tisztemet kamatoztassam, tegyek, alkossak, jót műveljék és ezzel a mi szent ügvünket előrevigyem. S ezt az arcképet ugy nézem, hogv ez a kép az önök püspökének a szivét, reménvét, ambícióját állítsa szünet nélkül lelkünk elé, hogy ez a kép mindig azt hirdesse, hogy mi, a mi eszményi fölfogásunkkal, a mi ikatolioitásunkkal. magyar hazafiságunkkal — amely a hitünkkel összeforrott — nemcsak a múltba nézünk, hanem tele van a lelkünk reménynyel, hogy a jövő is biztat. De tudjuk, hogy ezért a jövőért nemcsak lelkesednünk, nemcsak buzgólkodnunk kell, (hanem ezért a jövőért főleg tenni akarunk. S azt szeretném, hogv ha az alkotásoknak ez a vágya, a tettrekészségnek ez az indulata kötné öszsze Szegednek polgárságát s Szeged katolicizmusát Szegednek püspökével, hogy a tevékeny férfiaknak ez a szent frigve, mennél nagyobb alkotásokban virágozzék ki, mennél eredményesebb munkákban mutassa be áldásos voltát és tegye ezt a várost széppé, nagygyá, e polgárságot a haza értékes tényezőjévé a város ezen társadalmának munkája pedig az egész magyarságot, az egész kereszténységet és egyházat dicsővé. Hogy az a korszak, amelyben püspök és hívek egymást fölismerték, megértették, megszerették, emiékezetes, „áldásos legyen a nemzet és a város történetében. Ezt hirdesse ez a kép. Ily érzéssel, ily indulattal, ily reménvnyel akarok, mélyen tisztelt közönség, nemcsak lefestve, hanem az én lelkem egész szeretetével és energiájával mindig az önök körében maradni! Az ünnepséget a tanítóképző énekkara fejezte be, amely Naszády József karnagy vezetése alatt hazafias és egyházi énekeket adott elő. A püspök Lázár György dr polgármesternél ebédelt, majd a városi főgimnázium ifjúsága által rendezett ünnepségen vett részt. (Közművelődési est.) Este nyolc órakor kezdődött a közművelődési estély, amely újra színültig megtöltötte a katolikus kör termeit. Hajnal István dr ügyvédjelölt „Az István" cimü drámai költeményt szavalta el lendülettel. Ezután Glattfelder Gyula püspök lépett zugé taps közt a felolvasó-asztalhoz s a kereszténység nevelő erőjéről tartott magas színvonalon álló s mindvégig lebilincselő érdekességü előadást. Glattfelder püspök beszéde elején citált azokból, akik az egyháznak nevelő hivatását kétségbe vonják. Ezek rendszerint elismerik az egyháznak kétezer év előtti hivatását, de annak 20-ik századba való létjogosultságát kétségbe vonják. Nem tradíciókra, szerzett érdemekre hivatkozik, hanem az ember mai igényeit tekintve világítja meg az egyház nevelő erejét. Bizonyítja ezt azzal, hogy a neveléshez mindenekfelett „hit" szükséges. Aki nem hisz, nem tud nevelni. Mert nem tudja, miért neveljen. Aki nem hisz, az nem tud másnak igényeiért, más boldogságáért, más haladásáért életet adni, mert nevelni nem annyit tesz: igazságot hirdetni, szép igazságokat összeírni! Nevelni annyit tesz, mint életet formálni. Embert előre vinni, szivét megtölteni. Akinek nincs hite, akinek szivét nem emeli, a lelkét nem edzi meg a hit, hogy necsak magára gondoljon, hanem másnak éljen, lelkét kiöntse mások lelkéért, más szivét felemelje. Akinek nincs hite az ember felsőbb rendeltetéséről, az nem nevelhet. Hogy a kereszténység hivatott a nevelésre, bizonyítja az is, hogy nagyobb hit, mint a kereszténységben, nagyobb önmagunkról való megfeledkezés, nagyobb elhatározó erő, mint a kereszténységben, legszigorúbb formájában a katolikus egyházban, — nem létezik. Miért támadják a katolicizmust olyanok, akik nem képesek az ideális emelkedettségre, akik nem hisznek a teljes önzetlenségben, a lélek emelkedettségében, szentségekben? Miért gúnyolnak, mert szentek akarunk lenni?! Miért támadnak, mert nem szabad megállni az előretörtetésben. Nem szabad közönyös életre törekedni. Szüntelen feljebb kell törni. Az ember folytonos tökéletesedésre vágyik s e vágyának nem szabad korlátokat állítani. Ebben van nevelő erő, ebben az önmagunkról való lemondásban garancia van, hogy magunkkal nem törődünk többet, mint amennyi kell, hanem kihajózva a világba a hit szent indulataival, képesek leszünk a lelkeket, a sziveket nevelni. A kereszténységnek van a legmerészebb perspektívája és legmerészebb gondolata az életről. A kereszténységben nincs korlátozása a nevelőnek, nem etiket-embereket nevel, akik az etiket sima leple alatt lelki sivárságban élnek és fekélyes erkölcsüek. A kereszténység szerint az ember szüntelen előre megy. Igazi evolúció van itt. Az ember tökéledésében középszerűséget nem ismer, mert oly perspektívával rendelkezik, amennyivel egy sem rendelkezik, ép azért, mert van hite és van nagyszerű nevelési programja, van rendszer benne! A kereszténységnek sokkal nagyobb a pedagógiai előnye -a pedagógusok felett, hogy nem kell kísérleteznie a módszerben. Célja is változatlan; a jellemre nevelés. Az egyház mindig felfogta az ő feladatát s ő oly intézkedéseket tett, amelyeket ma mint újságot emlegetnek: az ingyenes oktatást. A katolikus nevelés abban is különbözik a többi nevelésektől, hogy nem tendenciával nevel. Nem harcosokat nevel bizonyos irányzat érdekében, hanem jellemes embereket, akik tökéletes, örök boldogságra vannak nevelve, amelylyel egyúttal a földi boldogságát is megszerzi. A püspök előadása után Miksa Ilona urleány a Fauszt-opera Margaretba-áriáját énekelte Meák Gyula művészi zongorajátéka mellett. A bájos urleány, akinek énekiskolája elsőrangú, megérdemelt ovációban részesült. Kiss Ernő melodrámát adott elő, Mayer Mariska urleány ügyes zongorakisérete mellett. Skalka Jánosné urnő tökéletes technikájú zongorajátéka, fejezte be a szép ünnepséget. A fényesen sikerült estély után tánc következett, melyben az ifjúság a kora reggelig részt vett. Glattfelder Gyula dr püspök ma reggel Szabadka felé Kalocsára utazott Csernoch János érsek látogatására. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Kedd: Cigány szerelem. (Páros 2/s.) Szerda d. u.: Ifjúsági előadás: Falu rossza. — Este: Erdeilak, vígjáték. Bemutató és Daudin György, vígjáték. (Páratlan 3/3.) Csütörtök: Leányvásár, operett. (Bemutató. Páros V3-) Péntek: Leányvásár operett. (Páratlan a/3.) Szombat: Leányvásár, operett. Páros 3/3.) Vasárnap délután: Árendás zsidó, népszínmű. — Este: Leányvásár, operett. (Bérletszünet.) A Délmagyarország estély®. (Saját tudósítónktól.) A Délmagvarországm március 10-én, vasárnap estélyt rendez. AzII estélyünkre tisztelettel meginvitáljuk a mia közönségünket, a Délmagyarország oWasóitlj és ennek a városnak publikumát, valammtjÉ délvidéki olvasóink táborát. ff| Az estéllyel a Hélmag var ország hü marad § a programjához. Eredetit adunk és nívóst. 1 Művészettel, irodalmi értékkel lenjük meg a 1 közönséget. Azt akarjuk, hogy a laounk min- j den nvilvános szereplése reprezentálja a sti- 1 lusra, a becsületes munkára való törekvésünket. A mi estélvünkön minden kultúrember bőséges élvezetet talál. A legnevesebb és legelőkelőbb fővárosi irók és színészek lépnek a pódiumra, hogv a művészet fényözöné'vel beragyog iáik a publikumot. A Délmagvarország estélve kimagasló eseménye lesz Szeged kulturális életének. Ebben a városban mfegujult erővel tör elő a lendület, az akaratos hajlandóság a kulturális érték színvonalára. De valami mindig akadályozza a törekvést. Hiánvzik a közvetlenség, a nűndenen Való fölülemelkedés. Mi megszólaltatjuk a főváros európai Tiirü művészeit, akiknek minden szavok és produktumuk a kultúra aranvcsengése. Az ő szavuk átsegít bennünket a kultúra hazájába . . . Ami után annvit vágyódunk és küzdünk. Az estély jótékonvcélu lesz. A tiszta jövedelemből meg akarjuk teremteni a Délmagyarország- szerkesztősége, .kiadóhivatala és nyomdaszernélvzetének segélyalapját. Nem. könyörgünk alamizsnát. Becsületes munkát adunk. A páratlanul nívós műsor önmagában is megérdemli a közönség legteljesebb érdeklődését. Mi csak azzal büszkélkedünk, hogy az első Icncsl megtettük „az újság esinálóinak szociális irányú támogatására. Reméljük, Ihogy a közönség — amelvnek érdékeiért dolgozunk szüntelen — megért és támogat bennünket. Az estély részletes műsorát legközelebb közöljük.