Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-25 / 20. szám

4 DÉLMAG YARORSZÁG 1912. január 25. Szívesen elismerjük az egyesületek elnök­ségeinek önzetlen buzgalmai és a sport fej­lesztése érdekében kifejtett, tevékenységét, de viszont nem hallgathatjuk el az ilyen szo­morú állapotokat sem, inert kötelességünk­nek ismerjük nemcsak az elért sikerek és redmények regisztrálását, hanem rámuta­tunk arra is, miként lehet egyes bajokat or­vosolni és a sportot előbbre vinni. Aktuális volt ezeket most elmondani, mert beérkezett évi referádiákból sajnálattal kon­statáltuk, liogy a legnagyobb vidéki város sport dolgában mennyire visszamaradt, sok­kalta kisebb délvidéki városoknál is. Oka pe­lig egyesegyedül a pálya, az alkalmas tré­ningliely hiánya, mert anyag az van Szege­len". íme, ezeket irja a Délvidék sportújságja, a Délmagyarországi Sport. A mi részünkről semmi külön kommentárt nem füzünk a cikk­hez. Fölösleges, mikor igy igaz az egész. Andrássy Gyula jjróí cáfolata. A Magyar Hiriap ma megcáfolja Andrássy Gyula gróf szájába adott azon nyilatkozatot, mely szerint Andrássy azt állította volna, hogy az általá­nos választói jogból nem lesz semmi. A cáfo­lat szerint Andrássy nem tette a neki tulaj­idonitott nyilatkozatot, Ausztria és Olaszország. Bécsből je­lentik: A Neue Freie Presse szerint az idén is, mint a mult évben, vegyes bizottságot akarnak kiküldeni, amelynek feladatává te­szik, hogy az Ausztria és Olaszország kö­zött függőben lévő határrendezési kérdése­ket a helyszínén tanulmányozza s megoldás­ba vigye. A mult <évben összeült bizottság a fölmerült kérdések nagy mennyiségénél fog­va nem fejezhette be a. munkát minden rész­letében. Az idén Összeülő bizottság dolga lesz a még hátralévő kérdéseket megoldani. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtökön: Boccaccio, operett, (Páratlan svos.) Péntek: Boccaccio, operett, (Páros 7».) Szombat: Iiossz pénz nem vész el, népies •vigjáték. (Páratlan 3/o.) Vasárnap d. u.: Szép Heléna, operett. — Este: Az árendás zsidó, népszínmű. (Páros V3-) Hétfő: Az ezred apja, énekes bohózat. (Pá­ratlan 70 Kedd: Apja fia, szinmü. (Bemutató. Pá­ros 3/s.) Szerda: Apja fia, szinmü. (Páratlan 70 Csütörtök: Apja fia, szinmü. (Páros 70 Péntek délután: A szerelem gyermeke, szin­mü. — Este: Tetemrehívás, opera, Petőfi, színjáték. (Bemutató. Páratlan 3/0 Szombat: Tetemrehívás, opera, Petőfi, szín­játék. (Páros V3-) Vasárnap d. u. A kis gróf, operett. —- Este: •íz ártatlan Zsuzsi, operett (Páratlan 70 Biró Lajos «Rab!ó(ovag»-ja. i Fővárosi munkatársunktól.) A Magyar Színháznak e bét végén bemutató estéje lesz. Biró Lajos uj darabját, a Rablólovag-oi ad­ják szombaton először. Az újdonságot a Sár­ga liliom szenzációs sikere után kettőzött ér­deklődéssel várják. Ez alkalomból szóba jött hz Akadémiának — épen egy év előtti — fa­mózus döntése, mellyel a Vojnits jutalomra -cm a Biró „Sárga liliom, sem a Molnár Perelne „Testőr" sem a Kóbor Tamás „Egy test, egy lélek", sem i>eidjg a Szomory „Nagy­asszony cimü darabját, nem találta méltónak. Megkérdezték Biró Lajost, mi a véleménye arról, hogy az akadémikus urak ennyire szembehelyezkednek az egész közönség egy­behangzó ítéletével. — Én a magam részéről, — felete a kitűnő iró flegmatikusán — nagyon helyesnek talá­lom az Akadémia döntését. Ha én akadé­mikus lennék, én sem adtam volna ki a 400 forintot a „Sárga liliom"-nak. Ami pedig azt illeti, liogy a kérdésben forgó négy darabban az akadémikus urak perverz szerelmet lát­nak, eszembe jut az adomabeli öreg ur, aki csüggedten sóhajtott föl: „Szerelem? Hajh, a hatvanas években még tudtak szeretni az emberek!" A rablólovag próbáin már ugy játszanak a színészek, mintha zsúfolt ház nézné őket, pedig közben voltak bajok is. Az egyiktől el­vették a szerepet s más színháztól elcsalt művésszel akarták helyettesíteni. ígértek ne­ki aranybegyeket, örökös tagságot és min­den egyebet, de nem volt kapható. Tehát ugy oldották meg a kérdést, hogy Törzs Jenőt állították be s az ő szerepét Tarnai vette át. Nagyon előkelő társaság lesz együtt a szín­padon. Csupa gróf, báró és más ur. Meg is jegyezte valaki: — Ez aztán az igazi mágnás-darab! — Sőt ennél is több, riposztozott egy másik, valóságos mágnes darab. — Hogyan? — Ugy, liogy mágnesi erővel fogja meg a közönséget, A darab meséje különben rendkívül szim­pla-iigy. Arról van szó, hogy valahol a ma­gyar vidéken áll egy kastély, mint uj lovag­vár. Ahova bevetődik egy kalandor férfi, ki különben zseniális fej. Beleszeret a kastély urának tizennyolc éves leányába. El is jegy­zi, amikor kiderül, hogy az ismeretlen vőle­gény csaló, modern rabló valósággal, akihez nem adhatják oda az előkelő leányt. S ekkor a kétségbeesett ifjúból kitör az indulat. Hi­vatkozik arra, liogy a kastély urának ősei nagyobb csalók voltak, mert magyar lovagok voltak, akik kirabolták az utasokat, nyomor­gatták a szegényeket, sőt egymás gazdagsá­gát is megrabolták, ha lehetett. Ez Biró Lajos uj darabjának a váza. Ennél azonban sokkal érdekesebb az, ahogy beállí­totta a drámai helyzeteket. * Bocaccio. Suppé nagy operettjét uji­tottáík fel a szegedi színházban. A repríz sze­rencsés gondolat volt. Párhuzamot vonhat­tunk Suppé nagy operettje és az ujabb ope­rettek között. És — ez a legérdekesebb — Suppé zenéje hatott az újdonság varázsával. A bécsi operett-divat termékei elavult mo­tivumok e mellett, dacára, hogy ebből is so­kat kölcsönöztek. A muzsikában őszinteség, komolyság, kedvesség és üdeség váltakoz­nak, ahogy a szöveg megkívánja. És a szö­veg is elsőrangú. Pikáns, de ízléses mégis, sehol nem bántó, nem kétértelmű. — A mai előadásról mindenekélőtt megállapítjuk, hogy nem olyan volt, amilyen a szegedi előadást megszoktuk. Komoly igyekezetet, ambíciót láttunk. Egy-egy jelenetet kidolgoztak, egy­egy színészben örömünk tellett. Igy Nagy Arankában, aki a címszerepet Ízléssel ját­szotta. Énéke, stílusa megfelelő volt. Déri Rózsi éneke tisztán csengett, Heltai Jenő őszinte humorral szerepelt, Oláh Gyula meg­felelően vett részt az együttesben. A darabot Ferenczi Frigyes rendezte. Az elismerés jó­része neki szól, valamint Müller Mátyás kar­mesternek, aki ismét derekas munkát vég­zett, valósággal emberfelett való szorgalmat fejt ki, hogy pótolja mindazt a szegedi szín­házban, ami hiányzik. * Amikor kardalosnők sztrájkolnak. Aradon a kardalosnők sztrájkba léptek. A sztrájk nem tartott sokáig, mindössze talán egy félóráig, de a kardalosnők megmutatták, hogy amit ők alkarnak, azt végre is hajtják. A Leányvásár keddi próbáján Polgár, a ren­dező két kicsi nővel állított be. Polgár a nő­ket a balfenékre állította s kijelentette, hogy szerepelnek a Leányvásárban. — Önök hölgyeim kevesen vannak. A má­sodik felvonás fináléjában sok női matrózra van szükség. Statiszta-nőkre van szükség. Polgár a két nővért a balfenékre, a karda­losnők ellenben fiatalra állították. — Óh szörnyűség, óh szörnyűség, óh ször­nyű-szörnyűség! — énekelték s minden bi­zonynyal a megszokás következtében kivo­nultak a színpadról. Hiába kapacitálta őket Polgár, hiába magyarázta, hogy statisztákra szükség van. A nők felvonultak az öltözőbe és elhatározták, hogy nem lépnek a színpad­ra, ha a két nővér ott van. Megizenték a ren­dezőnek, hogy a két kicsi nő jelenléte kiseb­bíti a kari (a női kari) tekintélyt s ezért, ha azok maradnak, akkor a női kar sztrájkol. Borzasztó bonyodalmak támadtak, a, rendező ragaszkodott, a kar sztrájkra készen állott. A sztrájktanyát is kiválasztották, Muzsi An­na, a táncosáé például annyira ragaszkodott a két nő eltávolításához, hogy saját szavai szerint készebb lett volna farkasokkal együtt féllépni, mintsem a statiszta jelöltekkel. A hangulat izzó volt, már-már arról beszéltek, hogy az esti előadáson sem vesznék részt, amikor jött Szendrey igazgató s vele jött a béke. Szendrey akontón kivül semmit sem tud megtagadni társulata tagjaitól s a két nőt elküldte. A sztrájk ezzel véget ért s a kar, megfogyva bár két statisztával, de tör­hetetleniil énekelte tovább Jacobi melódiáit. * A magántisztviselők hangversenye. A Szegedi Magántisztviselők Egyesületének február 3-án tartandó estélye iránt szokatlan érdeklődés mutatkozik. A hangverseny műso­rában annyiban állott be változás, amennyi­ben Rózsa Lajos, az operaház műsora követ­keztében nem szabadulhatván, a rendezőség Pick Ernő drt nyerte meg. A véglegesen megállapított műsor a következő: 1. a) Dvo­rák: Humoresk, b) Grieg: Tavasz, előadja Dienzl Oszkár. 2. Wagner: Erzsébet belépője „Tannliauser"-ből, énekli Jeritza Mária. 3. Leoncavallo: Prológus „Bajazzók"-ból, Pick Ernő dr. 4. a) Stöhr Richárd: Sonneivunter­gaug, b) Hahn Raynoldo: Wallada, c) For­ral Oszkár: leli liebe Dieli, énekli Jeritza Mária. 5. Debussy: Dance, előadja Dienzl Oszkár. 6. a) Hermann Hans: Drei Wanderer, b) Aramis: Derniére feuille, c) Loewe: Die Lauer, énekli Pick Ernő dr. 7. Puccini: Ária „Tosca"-ból, énekli Jeritza Mária. 8. Bizet: Torreádor dal „Carmen"-ből, énekli Pick Ernő dr. 9. Wagner: Kettős a „Bolygó hol­landiéból, éneklik Jeritza Mária és Pick Er­nő dr. * Az Otthon hangversenye. A sze­gedi tisztviselők Otthona január 31-én Bande Béláné és a hónvédzenekar közreműködésé­vel szimfonikus bangevrsenyt tart. A hang­verseny műsora ez: 1. Beethoven: V. Sym­phonia, előadja a hónvédzenekar. 2. Mendels­sohn: H-moll Capriccio, zongorán előadja Bande Béláné, kiséri a honvédzenekar. 3. Grieg: Peer Gynt suite. I. Reggel. 11. Ases halála. III. Anifrasz tánca. IV. A hegykirály csarnokában. A hangverseny 6 órakor kez­dődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom