Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

1911 december DFII.MAGYARORSZÁG 79 'ás s ítyS télífoh :nUL| I U 34. JÓKAI-UTCA 1. SZÁM. iszközBI bútorszállításokat leluien t vidéken cs i ^wj iOiás m sr er íl ,1 íá < Betlehem. — fl szent város. — A biblia egyszerű, keresetlen verseiben mélységes költészet van, amely mindig üdén, frissen hat, ha a gyermekkor emlékeiből visszacsengenek. Elringató, szelid, megkapó melódiák, amelyek ismét és ismét megragadják még annak a lelkét is, aki gyermeki hitét már régen eltemette. A jámbor, hithű emberek naiv költészete halhatatlan varázsát és nem veszti el soha. A gyönyörű karácsonyi legenda már régen megelevenítette előttünk Betlehem városát. És sajátságos! Ezren és ezren, akik Betlehemet sohasem látták, akik Dávid és Jézus születése helyét csak a bibliai legendákból és az evangéliumi történetekből, az ájtatos zsolozsmákból ismerik, olyannak képzelik ezt a várost, mint amilyen a valóságban. Ha odakerülnek, ha közelről látják, — nem találnak ujat, meglepőt, mert olyan minden, ahogy képzeletük kifestette. A kis Betlehem Ephrata, meghúzódva a festői hegyoldalban, apró, tiszta, fehér házikóival, amint a völgyből kiemelkedik és az illatozó erdőkoszoru árnyában elterül: — fenséges és szerény egyszerre. Az erdő és hegyoldal sötétzöld; a kelet és az alsó délvidék mezőinek és hegyeinek jellegzetes szine ez. A hegyoldalból a völgybe vezető utakon hatalmas olajfák sorakoznak, mint őrtálló katonák. A begyről széles levelű szőlővesszők mosolyognak alá és messze földön bires az itteni bor, amelynek zamatja, tüze jól esik a legájtatosabb hivőnek, zarándoknak is. A kövecses Júdeában ez a völgy üditő oázis, az idegenek és bennszülöttek egyaránt nagyrabeesiilik, mert alkalmas a loldmivelésre és az állattenyésztésre. Az egész környéken nincs szebb, bujább rétség és oly könnyű elhinni, hogy itt valamikor pásztorok voltak ... Krisztus idejében Betlehem valószínűleg más volt, mint mpst. A dombokon, a hegyoldalon hatalmas, méltóságteljes kolostorok, különféle jótékonysági egyletek épületei köszöntik az embert. A város közepén — tekintettel arra, hogy keleten vagyunk, ez szembeötlő, — csinos, tiszta kis házakat találunk, de persze azért elhagyatott; ósdi düledező viskók is vannak a sziik, piszkos utcákon, amelyek a hegyre vezetnek, ahol a szőlő mosolyog, a mandula és fügefák kínálják friss, édes gyümölcseiket. Alig tizenkétezer lakója van Betlehemnek. És mivel már a legrégibb időben is itt gyülekeztek a hivők, ugy, hogy Nagy Konstantin egy hatalmas bazilikát is építtetett, dacára a mórok vérengző háborúinak, a keresztény felekezetek túlsúlyban maradtak. Hadrián császár egy rendeletének tulajdonitható, hogy zsidók a római császár kora óta itt nem telepedtek le. De azért a zsidó legendák közül nem egy Betlehemben és Júdeában gyökerezik. Rachel itt volt eltemetve; a Ruth-legenda e bársonyos, süppedő réteken jtermett; Joab, Abisai és Ósabe, a három hős innen indult dulÖ háborúkba; és mily ragyogó dicsőség sugározta be ezt a kis helyet akkor, amikor Dávid, aki atyjának nyáját őrizte, Júdea királya lett. A hárfás királyt nyomon követi Jézus. Dávid előkelő családjában leli magyarázatát, hogy a próféták mind Júdeában várták Messiás eljövetelét. Ezt a helyet már Jézus idejében szentnek tartották. A keresztények tisztelete azután mindig nagyobb és nagyobb dicsőséget, fényt szerez a városkának; hamarosan püspöki székhely lesz és az első századokban száz és száz ájtatos, hitbuzgó zarándok keresi fel. Itt irta Hieronymus az ő vulgatáját és idejönnek a keresztes vitézek, hogy a szent helyet kiragadják a szaracénok kezéből. Egész 25.3 j a mult század közepéig elkeseredett harc, veI tólkedés folyt a kis városért és csak miután III. Napoleon 1852-ben kicsikarta, hogy a Mária-templom, ahol Krisztus született, ne csak a görögkatolikusoké legyen, hanem a római katolikusok joga is elismertessék, — akkor állott be végre csend és béke. * Látnivaló kevés akad a belső városban, de ami van, az mind igen érdekes és nagy nevezetességű. A templom, amely ugyanazon a helyen áll, ahol a szent legendák szerint az istálló volt, amelyben a kisded Jézus feküdt, messziről olyan, mint egy vár. Viharos, történelmi múltjáról beszél már az az alacsony ajtó is, amely a belsejébe vezet és amelyet azért építettek alig egy embernyi magasságura, hogy az arabok lóháton ne mehessenek a templomba. A belseje méltóságteljes, dísztelen falain a tovatűnt századok nyoma meglátszik. A templom alatt van a kripta számtalan üregével, barlangjaival. Az imbolygó, lobogó fényű gyertya táncoló árnyakat rajzol az időverte kövekre, amelyek a földalatti folyosót beszegik és az ájtatos zarándokok elfogódottan néznek a félhomályból feléjük meredező kis kápolnákra; az egyik szent Józsefé, a másik szent Hieronymusé, amelyet Dürer a „Megváltó bevonulása" cimti festvénye diiszit. Aztán egyszerre csak világosság árad szét; tizenöt ezüst lámpa fénye reszket a kis kápolnában. Itt született Jézus. A kápolna padozatában ezüst csillag ragyog és körülötte pompáznak e magasztos szavak: Hic de virgine Maria Jesus Christus natus est. (Itt született a szűz Máriától Jézus Krisztus.) A csillag mellett egy szép márvány jászol látható, ott, ahol a magát erősen tartó le-