Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-12 / 260. szám

1911 november 10 DÉLMAQYARORSZÁG 3 A delegáció. Félhivatalosan jelentik, hogy a delegációk az idén nem fognak rendes ülésszakra összejönni, csupán karácsony és újév között bárom napig fognak ülésezni, bogy megszavazzák a jövő évi közös költségvetés indemnitását. Magát a közös budgetet legközelebb minisztertanács fogja megvitatni gróf Aelirentbal közös külügyminiszter elnöklete alatt Bécsben s erre a konferenciára a magyar miniszterelnökkel a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter is az osztrák fővárosba utazik. Beszélgetés Dániel Ernő báróval. — A szegedi egyetemről, kulturáról és a polilitikai helyzetről. — (Saját tudósít ónktól.) Szombaton délután Szegedre érkezett Dániel Ernő báró v. b. t. t., a D. M. K. E. elnöke, aki vasárnap vezetni fogja a kultúregyesület közgyűlésén a tanácskozást. Három órakor érkezett meg Szegedre a volt miniszter, akit Lázár György di; polgármester és Perjéssy László, a D. 1V1. K. E. társelnöke fogadtak az állomásnál. Dániel Ernő báró nejével a Tisza szállóba hajtatott, ahol fogadta Kállay Albert v. b. t. t. látogatását. Később a báró és a báróné viszonozták a látogatást, majd több szegedi ismerősüknél viziteltek. A Déímagyarország munkatársát az esti órákban fogadta Dániel Ernő báró, aki hoszszabb nyilatkozatot mondott a szegedi egyetemről. Szeged kulturális missziójáról és a politikai helyzetről. A nyilatkozat egyik-niasik része nagy föltűnést fog kelteni annál is inkább, mert annak különös súlyt kölcsönöz Dániel Ernő báró politikai tekintélye és egyéniségének súlya. A SZEGEDI EGYETEM kérdéséről a D. M. K. E. elnöke ezeket mondotta: — Nagyon sajnálom, hogy az egyetemtől, legalább most egyelőre elesett Szeged, mert azt tartom és abban a nézetben vagyok, hogy sehol az egész országban annyira nem volna jogosult és indokolt egy magyar egyetemnek a fölállítása, mint épen itt Szegeden. Ha nézzük Szegednek a fejlődését, illetve nem is annyira Szegednek fejlődését, mint a Szegeden alul fekvő országrészeknek etnográfiái összetételét és összehasonlítjuk a régmúlttal azt látjuk, hogy az egész országban sehol nem teijed olyan mértékben a magyarosodás, rnint ezekben az országrészekben és ez egyedül Szegednek az érdeme. Nemzeti szempontból sajnálom nagyon, hogy Szeged elesett az egyetemtől, mert ha megkapta volna, akkor magyarositási és nemzetesitési misszióját sokkal nagyobb mértékben tudta volna teljesíteni. — De vannak más indokok is, amelyek Szeged mellett szólnak. Ha azt nézzük, hogy 'hol vannak elhelyezve az egyetemek, azt látjuk, hogy Pozsonytól kezdve Kolozsvárig egy egyenes vonalban lesz a négy egyetem. Mind a négy egyetem inkább a felföldnek szól, kivéve a kolozsvárit, amely Erdélyé. Ezen a vonalon alul ennek az országrésznek, amely a nagyobbik, egyetem nem jutott. — Én azt remélem, hogy ez csak muló tünet. Remélem, hogy belátja a kormány — nem azt, hogy egy negyedik egyetemre is szükség van, hanem azt, hogy Szegednek és ennek az országrésznek szüksége van az egyetemre. SZEGED KULTURÁLIS MISSZIÓJÁRÓL azt tartom, — folytatta a báró — hogy nagyon eredményes lesz. Nagyon so'kat remélek ettől. Első sorban Szegednek és a szegedieknek kell köszönni azt, hogy a D. M. K. E.-et megalapították. Hogy a kultúregyesület most még nagy sikereket nem mutathat föl, az a dolog természetében rejlik. Kulturális téren nagy sikereket fölmutatni! —: ehez első sorban nagy idő kell. De nem csak idő. Kell, hogy a társadalomnak minden rétege át legyen hatva a közművelődési intézmények nagy fontosságától és különösen attól a jelentőségtől, amelyet nemzeti irányban képviselnek. Ha az az indifferentizmus, amely most egy bizonyos mértékben fennforog a közművelődési egyesületek iránt, elmulófélben lesz és nagyobb érdeklődéssel kezdik majd fölkarolni a közművelődési egyesületek ügyét, akkor Szeged Sokkal nagyobb mértékben tehet szolgálatot a hazának, mint tett eddig. — Szeged legfőbb missziója terjeszteni a magyarságot. Ezen a téren a város eddig is szép sikereket tud fölmutatni. A magyarságfejlesztése ugy lehet csak, ha kulturális intézményeket létesítenek, minél többet, de ezt a kulturális egyesület utján teszik. — Nagy mértékben elősegítette a magyarosodást az, hogy Szeged valóságos rajokat bocsájtott ,ki magából dél felé. Ennek köszönhető az, hogy olyan községek, amelyek azelőtt tisztán szerbek voltak, ma csaknem teljesen magyarok. Példa erre: Zenta, Aad. Óbecse. Remélem, hogy ez a processzus továbbra is tartani fog, de ezt csak ugy lehet előmozdítani, ha iskolákat és más kulturális intézményeket állítanak föl a nagyobb községekben. — Épen a magyarosítás szempontjából az a körülmény is nagy figyelmet érdemel, hogy a torontáli és temesmegyei sváb községekből a fiatal tanulók mind ide jönnek, itt megmagyarosodnak és azután terjeszik otthon a magyarságot. — Nincs még egy városa az országnak, amely a magyarosítás szempontjából hasonló sikereket tudna flömutatni. A POLITIKÁRÓL nem sokat mondott a báró. Munkatársunk kérdésére ezeket felelte: — Azt hiszem, hogy a jövő év elejéig simán fognak menni a dolgok. Hogy akkor mi lesz, sikerülni fog-e egy végleges békét létesíteni, vagy pedig harc és háború lesz-e, azt nem lehet előre megjövendölni. Nincs az országban egyetlen ember, aki határozott választ tudna adni ilyen kérdésre. Nehezen kezelhető emberekkel van dolgunk az bizonyos, de hát én remélem, hogy amint sikerült ezt a fegyverszünetet létrehozni, sikerülni fog megteremteni a békét, amelyre az országnak nagy szüksége van. Visszaélések az orosz hadihajók építése körül. Berlinből jelentik: Hihetetlen visszaéléseket derített föl az orosz tengerészeti minisztérium az uj hadihajók építése köriil. Arról van szó, hogy a nikolajevszki hajógyár vezetősége felvette a tengerészeti kormánytól három páncéloshajó építésének első részletét, miután bejelentette, hogy a három hadihajót építeni kezdték. A tengerészeti minisztériumban kifizették ugyan az első részletet, de gyanúsnak tetszett a dolog és utánajártak. Igy derült ki, liogy a három páncélos hajót még jó hosszú idő múlva fogják munkába venni, mert a tervek sem készültek el, most dolgoznak rajta angol hadimérnökök. Ez a felfedezés egy ujabb visszaélés felderítésére vezetett. A kronstadti hajógyár vezetősége kiutalványoztatta magának négy páncélos hajó utolsó épitési részletét, mert bejelentette, hogy a páncélosok már vizrebocsáthatók. A minisztériumból vizsgálóbizottságot küldtek ki és megállapították, hogy a négy hajónak még csak a faváza kész, ellenben az egész épitési költség elúszott. Házasságban utazó tékozló fiu. — Egy szegedi család kalandja. — (Saját tudósítónktól.) A napokban történt az egyik szegedi ügyvéd irodájában. — Könyörgöm, adjanak haladékot, visszafizetem a pénzt — mondta egy nyúlánk, megtört tartású fiatalember. Az irodában három ember volt. Az ügyvéd, aztán egv vagyonos szegedi polgárember és a könyörgő urifiu. Ennek a jelenetnek szomorúan érdekes előzménye van. Az urifiu, aki közrebecsült szegedi családból származik, lejtőre tévedt. Fokról-fokra aláásta a jövőjét. A szülői ház ajtaja becsukódott mögötte, kitaszították a tékozló fiut. A romlottság befészkelődött a vérébe, nem javult meg. Széihámoskodott, a szüleit is megkárosította. Az apróbb hamisságok után nagystílű szélhámossá fejlődött. Másfél hónappal ezelőtt udvarolni kezdett egy szegedi leánynak, akinek tízezrekre rug a hozománya. Alig egy hónapig csapta a szelet a leánynak, már karikagyűrű csillogott az ujján. A családnál épitész-mérnökként szerepelt, noha még érettségije sincs. A leányhoz egy közismert szegedi ügyvéd társaságában járt, aki mint a fiu keresztapja szerepelt. Pedig az az ügyvéd olyan messzire esett a íiu bölcsőjétől, mi í Makó Jeruzsálemtől.. Napról-napra jártaik a hájzbá, amig végre elérték a céljukat. A mult szombatra már az eljegyzést is kitűzték. Az eljegyzés előtt néhány nappal az ügyvéd-keresztapa az irodájába hivatta a leány atyját. A házasságról esett szó. Miután megállapodtak abban, hogy milyen boldog lesz az uj házaspár, egyről-másról is beszélgetni kezdtek. — A keresztfiamnak az eljegyzés előtt okvetlenül pénzre van szüksége. Legalább is tízezer korona kell neki! — Igen, — mondta a jövendő férj, aki szintén hivatalos volt a tanácskozásra, — föltétlenül szükségem van tízezer koronára. Rendezni akarom az adósságaimat -még a házasság előtt. A leány atyjának nem tetszett a dolog. Túlsóknak találta a pénzt. — Egyelőre adhatok kétezer koronát — a többi majd jó lesz az eljegyzés után. Ebben meg is állapodtak. A következő napon az öreg kivett a takarékból kétezer koronát és átadta a fiatalembernek. A „vőlegény" pedig jól kiöltözött a pénzen, ékszert és ruhát vásárolt. A család — elég későn — gyanakodni kezdett a vőlegényre. Érdeklődni kezdtek a fiatalember iránt. Mindénünnen olyan kedvezőtlen információkat kaptak, hogy letettek a házasság tervéről. Kiderült, hogy szélhámos kelepcéjébe 'kerültek. Az eljegyzés napján a leány elment az ügyvéd-keresztapa lakására, ahol a következő tartalmú levelet hgyta: Közbejött akadályok miatt az eljegyzést nem tarthatjuk meg. (A leány névaláírása.) A boldog házasságnak tehát beföllegzett. Visszarendelték a halpaprikást, a szomszédokn akpedig megiizeníék, hogy estére nem szívesen látják őket. A kétezer korona azonban nem hagyta nyugton a rászedett családot. Ügyvédre bizták az ügy elintézését. Mielőtt pedig az ügyvéd megtette volna a följelentést, egyezkedésre hivta föl a feleket. Ezt a módot találta alkalmasnak a kényes ügy elintézésére. Ez az egyezkedési jelenet játszódott le a napokban a megbízott ügyvéd irodájában. Az a vagyonos szegedi polgárember a leány atyja volt, akitől a kétezer koronát kivasalták. Gőgös magyar ember, aki szörnyen röstelli, liogy túljártak az eszén. — Két hétig várok — mondta a könyörgő fiúnak — egy minutáig sem tovább.