Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-08 / 206. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 pzeptember 8 Réndet kell teremteni a javadalmi hivatalban, mert ott nincs rend. Talán ez az irás figyelmessé teszi azokat, akiknek módjuk van a rendcsinálásra, a közgyűlésen is szóba kell, hogy kerüljön a dolog, mert ez a közérdek. Az adót, a sok adót fizető szegedi polgárságnak az érdeke, hogy legyen igazság akkor, amikor büntetnek. Az a biró, akinek anyagi érdeke, hogy minél súlyosabb legyen a büntetés, nem lehet igazságos, még ha az is akar lenni. Taál Jób. Rablómerénylet a Belvárosban. — Eleven mozi-kép három fölvonásban. — ELSŐ FÖLVONÁS. Az esti szürkületben egy részeg ember tántorgott a szegedi Feketesas- és Kigyó-utca sarkán. Szerelmesen ölelgette a karcsú gázlámpákat, miközben örök hűséget esküdött a cifra vasoszlopoknak. A lámpagyújtogatók hivatalos munkájukban nem zavartatták magukat a bájos szerelmi idill által, hanem hosszú rudjaikkal kigyújtották a szerelmesek fölött a pislákoló mécset. Gyönyörű kép volt. És ami a legfontosabb, élethű. Bite György mórahalmi földmives olyan bravúros szinjátszói érzékkel alakította a berúgott embert, hogy még a leheletének a szagát is borszagura változtatta. Már majdnem halálra ölelgette a gázlámpa vasoszlopát, amikor, bogy-hogynem, kicsúszott a föld a lába alól és a hűtlen szerelmes az anyaföld nem épen tiszta ábrázatára nyomott egy végtelen hosszú, szenvedélyes csókot. Majd töredezett hangon ömlengeni kezdett és régi szerelme után áhítozott. —. Nagyon szeretném . . . nagyon a lámpást megfogni . . . igy nagyon bajos a járás. Pedig nem is vagyok berúgva . . . csak egy kicsit . . . ittas volnék. Föltápászkodott a földről és gyanús léptekkel igyekezett a gázlámpa felé. Este hét óra lehetett, sokan jártak az utcán, de senkinek se jutott eszébe, hogy megzavarja-a jámbor tanyait, egy cseppet sem veszélyes szórakozásában. A berúgott ember csak beszélt és tántorgott. — Hej, Szöged ... ez a legjobb hely. A hetipiac is bevágott, meg a bor jól esett, Kár, hogy. olyan gyorsan forog a világ. Újra lehasalt a földre és csak néhány perc múlva folytatta frissült erővel az útját a Kigyó-utca felé. MÁSODIK FÖLVONÁS. A Kigyó-utca egyik sötét mellékutcájából két csavargó, magyarul apacs nézte az érdekes jelenetet, — Sokan vannak, — súgta az egyik a másiknak. — Nem baj, csak gyorsan csináld. Tuti az öreg. A bal kettő zsebben van a dohány. Én adok neki egy mellport, te meg odacsuszol, a zsebből kicsaklizod a dohányt és elslisszelsz a Korona-utca felé. — Mikor kezdjük? — Majd én megadom a jelt. A részeg ember épen be akart, vagy csak ugy-látszott, mintha beakarna fordulni a Korona-utcába, mikor éles fütty hasított bele a levegőbe. A két szegedi apacs előugrott a rejtekhelyéből és se szó, se beszéd, villámgyorsan, mint ahogy a moziképen szokás, a részeg ember mellett termettek. — Gyerünk a mellporral! A részeg ember a földre zuhant, — Gyorsan: balkettő zseb! Már az apacs kezében volt a pénztárca. — Kész! Me-het! A két apaes gyors iramban futni kezdett a Korona-utca feléHogy is szokott ilyenkor folytatódni a moziképeken? A tömeg eszeveszetten üldözni kezdte a két. csavargót. Nevetséges helyzetek és komikus jelenetek egymást kergették. — Engedjék azt a hosszú lábu bácsit szaladni, — sikítozott egy kis csinos bakfis, aki szintén az üldözők közé tartozott. — Meg kell fogni a gazembereket! — ordított egy termetes kofaasszony, aki meg az esernyőjével ütögette a rablók lábanyomát. Végre a Zsinagóga-utcában sikerült a tömegnek elfogni az egyik apacsot. Petrován István, Tari Lippai Kálmán és Pulman Imre kereskedősegédek fülelték le a gyorslábú és merész csavargót. Rendőrt is szereztek valahonnan, aki azután bevitte a nagyreményű ifjút a rendőrségre. A borzashaj u apacs egy cseppet sem szégyelte magát, lianem illedelmesen bemutatkozott: -te Lába András vámosudvari illetőségű napszámos xmgyok. 1889! Római katolikus, kétszer büntetve, nőtlen, katona voltam, állandó tartózkodási helyem Szeged. Ezt minden kérdezősködés nélkül, egy szuszra, a sokszor büntetett egyének nagy rutinjával hadarta el a lefülelt csavargó. — Ez nem fontos, — legyintett a kezével — sokkal fontosabb az, liogy a gazember megugrott a pénzemmel, egy vasat sem kaptam tőle, pedig közös szerzemény volt. — Ki az a gazember? — kérdezte az ügyeletes rendőrtiszt. — Hát a társam, a Lengyel Jóska, Az csaklizta el a dohányt. Fogják el azt is, legalább nem leszek egyedül a kóterben. — Hol lehet megtalálni a Lengyel Jóskát? — Az Alsóvároson csavarog. Lába Andrást levitték a szuterénba és a rendőrség megindította a nyomozást. Egész Alsóvárost átkutatták és itt is játszódott le le a HARMADIK FÖLVONÁS. Ugy éjfél felé járt az idő, mikor a Rókautcai őrszemnek föltűnt egy fiakker és benne egy rosszul öltözött zsentlmén. Figyelte a zsentlmént, aki már vagy húszszor keresztül kocsizta a sötét utcát, te- Halló! Halló! Álljon csak meg egy szóra — kiáltott a rendőr a kocsi után. A kocsi megállt. — Na, mi baj, öregem? — kérdezte a kocsiban ülő a rendőrtől. — Semmi, csak szeretném, ha igazolná magát. — Már mire való az a sok teketória? Tisztességes ember vagyok én. — Elhiszem, de azért igazolja magát. A züllött aoiazatu ember sebogysem akarta magát igazolni. A rendőr erre barátságosan megígérte neki, hogy ha nem igazolja magát, azonnal beviszi. — Elereszt, ha megmondom a nevem? — El, csak mondja meg! Csamangó Péter vagyok. — Na, most már gyüjjön kend, mert épen Csamangó Pétert keresem. Gyerünk csak — ijesztett rá a csavargóra a leleményes rendőr. — Nem is Csamangó vagyok — hebegett a kocsikázó csavargó. — Antul jobb, akkor maga a Lengyel Jóska. Ne sokat diskuráljunk, hanem gyerünk. És mentek. Tényleg Lengyel Jóska volt a fiakkerező zsentlmén. A rendőrségen megmotozták, találtak nála az ellopott harminc koronából tizennégyet. (Rablás büntette miatt mindkettőt előzetes letartóztatásba helyezték.) Háború vagy béke ? Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár Kiéiből Berlinbe érkezett. Ugy volt, hogy a kancellár még aznap fogadja Kiderlen-Wachter külügyi államtitkárt, hogy meghallgassa jelentését a Cambon francia nagykövet által előterjesztett javaslatokról. A kancellár azonban a késő időre való tekintettel már nem fogadhatta az államtitkárt és igy ez a tanácskozás csütörtökre maradt. Nagyjelentőségű ez a tanácskozás már csak azért is, mert a birodalmi kancellár egyenesen Vilmos császár utasitása alapján fog dönteni abban a kérdésben, hogy milyen választ adjon az államtitkár a francia nagykövetnek. Ezért közvetlen a két német államférfiú tanácskozása után Kiderlen-Wachter találkozni fog Canibon francia nagykövettel. Hivatalosan azt jelentik, liogy bármilyen is legyen ez a válasz az érdemleges tárgyalások semmiképen sem fognak megszakadni, mert már eddig is nagy nyugtalanságot kelt azok lassú menete. Ma olyan a helyzet, hogy minden halogatás csak a közhangulat elniérgesitését idézheti elő, amit pedig ugy a berlini, mint a párisi hivatalos körök kerülni akarnak. Egy kiváló francia politikus, aki Franciaország és Németország között folyó tárgyalások minden részletét ismeri, kijelentette, hogy Cambon előterjesztései a francia kormány végleges álláspontja, melyet, ha Németország nem fogad el, ez a tárgyalások megszakítását fogja maga után vonni. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 8, péntek d. u.: Kis lord, énekes vígjáték. „ 8, péntek este: Cigánybáró, operett. „ 9, szombat Millió, bohózat. (Először.) Kilenc város szinházközönsége. (Saját tudósítónktól.) Kilenc magyar város közönségéről állított ki bizonyítványt egy szülészeti statisztika, Nagyvárad, Temesvár, Kassa, Szeged, Debrecen, Miskolc, Pozsony, Arad, és Kolozsvár mult évi előadásainak statisztikájából még mindig az tűnik ki, hogy a nagyközönség most is az operettet kedveli inkább, mint a drámai műfajokat. Szeged közönsége egyformán kedveli az operettet és drámai műfajokat, Kolozsváré határozottan a drámát kívánja, a legtöbb városban pedig vezet az operett. A nagyváradi színháznak Erdélyi Miklós direkciója alatt 299 előadása volt, melyből 144 est a drámára, az operettre pedig 142 est, az összes előadások 47—47 százaléka esett. Újdonságot 56-ot adott a színház. A Krecsányi Ignác vezetése alatt álló temesvári színház 1910 szeptember 1-től 1911 május 31-ig 314 előadást produkált, melyből a drámára és vígjátékra 102, vagyis az összes előadásoknak csak 33 százaléka jutott. Ezzel szemben az operett 164 estén jutott szóhoz, ami az előadások 53 százalékát teszi ki. A fönmaradt 14 százalék megoszlik az opera és népszínmű között. A klasszikus dráma egész évben csak négyszer szerepelt a műsoron. Premier egész évben 26 volt. Komájtliy János, a kassai színház direktora a kilenc hónapos szezon alatt 295 előadást produkált. Ennek a számnak 54 százalékát foglalja le az operett, vagyis 160 estén volt ur Kassán az operett, a dráma szerénykedő 102 előadásával, 34 százalékával szemben. A klasszikus dráma csak három estén, az opera pedig hatszor volt megtört alakja a kassai színháznak. A premierek szánia összesen huszonnégy. A szegedi színház 327 előadást tartott. Itt is az operett volt inkább háziúr 160 előadással, illetőleg 51 százalékával, a dráma 151 előadásával szemben. A klasszikusok csak hat estén vendégszerepeltek, mig az opera 7-szer a népszínmű és kabaré 13-szor jutottak szóhoz. Premier 27 volt. Zilahi Gyula 320 estén kedveskedett előadással a debreceni közönségnek. A 320 előadásból 154 esik a dráma és 143 vagyis 45 százalék az operettre. Két klasszikus est, 8 opera előadás, 11 népszínmű és 4 kabaréest egészitette ki a műsort. A premierek száma husz. Miskolc (igazgató Palágyi Lajos) színházi repertoája igy alakult ki: összes előadások száma 323, ebből 146 est esik a drámára, mig az operett itt is túlsúlyban van a maga 167-es rekordjával (51 százalék). Klasszikus elő-