Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-03 / 202. szám

Vasárnap, szeptember 3 íl. évfolyam, 202. szám Központi szerkesztőV., es Kiadóhivatal Szeged, a Korona-utca 15. szám c=3 Budapestij szerkesztősig és kiadóhivatal IV., cra Városház-utca 3. szám ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12 — negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára. 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: egész évre . K 28-— félévre . . . K 14"— negyedévre . K V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305 c=a Kiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Kossuthék szózata. Tekintetes Gyulay Pál ur, ha élne, hej, hogy megsuhogtatná a kritika sósvesszőjét az a kőmikus „szózat" feje fölött amelyet Kossuth Ferenc pártja intézett a nemzethez. Kossuth Lajos pedig, a 48-as és függetlenségi párt megteremtője és bálványa, hej, hogy a fejéhez vágná a maga lángoló, gyönyörű magyarságú Írásainak legvaskosabb köteteit azok fejéhez, akikről — mikor ez iratot világgá bocsátották — nehéz volna megmondani, hogy a magyarnemzet komoly érdekei ellen vétkeztek-e jobban politikailag, vagy a gyönyörűséges magyar nyelv legelemibb törvényei ellen stilus szempontjából ... A „szózat"-ra jellemzőnek tartjuk, hogy nemcsak a Kossuth-párt összes szabad szemmel látható és szabad szemmel nem látható töredékei meg vannak elégedve tartalmával; de meg vannak vele elégedve a Justh-párt, Polónyi Géza, a pártonkívüli függetlenségiek ; a kormány és a munkapárt talán még a legjobban. Meg vannak elégedve a szózat dodona-kijelentéseivel azok, akik barátai a technikai obstrukciónak és azok, akik finomabb ízlésűek, vagy érzékenyebb lelkiismeretüek lévőn, gyűlölik a technikázást. Látogatásom Jókai Márnái. Irta Roboz István. (Még most sincs szobra! Nem bronz, hanem aranyszobrot neki, aki „Erdély aranykorát" irta. Csak egy Jókai volt s adnak-e a századok még egyet? . . .) A nizzai szerencsétlen est előtt pár évvel meglátogattam a nagy regényírót Balatonfüredi villájában, hol nyáron rendesen tartózkodni szokott. Régi ismeretség kötött hozzá, s mindig szívesen látott engem sakk, vagy beszélgetésre délutáni órákban. Maga volt az egyszerűség; áldott jóság s a csöndes szó ugy folyt ajkáról, mint a színméz ... Áldott volt tolla . . . Áldott volt minden lépése . . . Sok tárcát irtam neki a „Nemzet"- be s mindig szívesen fogadta. S egy időben jártuk a kollégiumot Tarcy és Bocsor professzorok alatt vele és Petőfivel, amint megírtam a Pesti Hírlap és Budapesti Hirlup-ban Endrődi Sándor fölhívására. Esemény volt Balatonfüreden, midőn megérkezett. •fókái Mór családjával svábhegyi nyaralójából magával hozta a jó időt is, mert, amerre ő járt, vele ment a napsugár. Érkezte előtt már napokkal várták a kikötőben; mindig vigyázták a „Kisfaludy" gőzöst, ki van-e tűzve árbocán a nemzeti zászló; mert ez azt jelenti: nagy ember van a hajón. Nem volt kitűzve. El vannak ragadtatva tőle azok, akik féllábbal már a Justh-pártban vannak és azok, akik Justhékkal nem akarnak sokáig árulni egy gyékényen. Magasztalják a szózatot Justhék, ámbár a szózat határozottan perhorreskálja az általánost, egyenlőt, és titkosat. Hozsannát zeng a szózatnak a pártonkívüli függetlenségik csoportja, mert magáévá teszi bírálat és gondolkozás nélkül. Kezét megelégedetten dörzsöli rá Polónyi Géza, bár ő tudja a legjobban, megszerkesztése, nyakatekert mondatainak kigyalulása mily keserves munkába került. Őszintén és önzetlenül azonbau főleg a kormány és a többség örülhet neki, mert a hová ez irásmünek a hideg vizsugarai, falvakban és városokban elérnek, mert menten elalszik ott tőle az ellenzéki lélek láugolása, sőt legutolsó parazsa is. Ily sokféle fából van faragva a szózat, ily sok ellentétes érzésű és gondolkozású ember testére lévén szabva ! Kérdezzük, leliet-e hatása a magyar ember egyenes, egysze-iü, becsületes gondolkozására. Ami eredményt várnak tőle némelyik: beváltja-e? Igaz, hamisítatlan világításba helyezi-e a Kossuth-párt elhatározását? Bele tudja-e oltani a köztudatba azoknak a kényJön? nem jön? kérdezték, mert hát szeretik bizony ők is, de nagyon. Midőn egyik nap szépen, észrevétlenül besurran villájába kocsin, mert hát nem hajón, hanem vasúton jött Veszprémig. Igy történt meg aztán az a csoda, hogy a fővárosi lapokból tudtuk meg, mikép a nagy regényíró már Füreden van. Mert az bizony megesett, hogy itt napokig nem látták, a sétatérre nem jött, legföljebb pár percre az igazgatósági irodába, kivéve a fürdés idejét, melyet délelőtt 10 óra körül végzett és soha sem mulasztott el, ha jó idő volt; mindig családja vagy virágai közt tartózkodott, melyeket végtelenül szeretett, ápolt, öntözött, s messze földről öszszehordott, hogy a munka után lelkét a természet csodáival foglalja el. Meglátogattam a délutáni órákban, épen rózsafáit öntözgette, melyek másodvirágzásban voltak s a szinpompa és illatárban ugy úszott a szép stilü villa, mint a tündérmesékben a kis királyfi aranypalotája. Többféle déli növény, melyek csak itt bírhatják ki a telet; diszbokrok csudás leveleik, virágaikkal. Az ablakokat a déli nap hevétől elfedő ritka folyondár, az Aristolochia Siphó, akkora leveleivel, mint egy kis napernyő. Hozzá átellenben mindjárt a Pavlonia imperialis; ugy lógtak óriási levelei, mint egy kiterített óriási zsebkendő. Az Eleagnes argentea; a lugoskarókra nagy uri neveléssel szoktatott s fegyelmezett futónöyények. A mest$ri!cg Készített gyepszőnyeg szépen szeritö okoknak a komoly voltát, amelyek miatt oly politikusok, akik négy esztendeig a király tanácsában ültek, engedékenység dolgában kellemes feltűnést keltettek, felelősségteljes munkát folytattak: a parlamenti forradalom fegyvereihez nyúlnak ? Ez a szózat, amelynél gyengébbel és naivabbal még nem fordult országos párt a nemzethez: ma tüntető ünneplés tárgya volt a sajtóban, a parlamentben és a pártkörökben. Ugy üdvözölték, mint valami nagy cselekedetet, amely a most folyó küzdelmet jobbra vagy balra eldöntötte. Ugy körülujjongták, mint most Angliában a világ legnagyobb hadihajójának a vizrebocsátását. Mindez a rnüörvendezés és miilelkesedés azonban semmit se használ, mert nem takarja el a politikai helyzet igazi képét s nem tünteti el a megnyúlt orrok és titokban ökölbeszorult kezek látványait. íme, a kormány elnöke, akinek elsősorbán áll módjában konstatálni, hogy ez vagy az az ellenzéki akció tett-e kárt és mily nagy kárt tett a helyzetben: hidervérrel kijelenti, hogy a Kossuth-párt tegnapi határozata mit sem változtat a kormány tervein és taktikáján. Marad minden a régiben. nyíló virágaival; távolról ugy nézett ki, mint valami művészi hímzés a rámán, melyet a menyasszony készit vőlegényének meglepetésül. A villa mögött törpe gyümölcsfák, meg van nekik parancsolva: hogy nőjenek, meddig fussanak! Az ültette, az öntözte, aki az „Egy magyar nábob" és > „Erdély aranykoráét irta. ' A villa maga nagy i elegánciával készült, de nem fantasztikus Ízléssel, mint sok nyárilak, melyek majd elrepülnek, mint a gyiksárkány. Masszív, fenséges, mintha ércből Volna öntve; s ha a szellős, magas termeit majd a mennyezetet érintő ablakokat és üvegajtókat nézed, 'azt hiszed, templomban vagy. Néhány lépcsőn fölhaladva, az előcsarnokot találtam, melyből nyilik az elfogadóterem, egyszerűen s mégis ízléssel berendezve; ebből pedig északra a többi szobák, balra Jókai irószobája, egy kerevet, .néhány ruganyos szék; a gyöngyszemeket termő íróasztal a rendes alizarin tintával; negyedrétre hajtott ivekkel, imelyeknek jobb széle két ujjnyi szélesen be volt gyűrve; az asztalon még pár könyv, iratcsomagok, jegyzetek költői rendetlenségben; a falon egy nagy hervadt koszorú, melynek minden levele dicsőséget sugárzik; Jókai Róza kisasszony által festett több tanulmáriyfő; a fal mellett a padlón aranyos keretben Écsy László igazgatónak kitűnően ta'ált arcképe, melyet néhány pövid nap alatt ugyancsak Róza kis-