Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-08 / 179. szám

4 ... DELMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 8 1911 au A Kúria e határozata után a gyulai törvényszék ujabb tárgyalást tartott, amelyen Csulik Györgyöt tizenkét évi fegyházra ítélték, Dolog Illést pedig fölmentették. Ez az ujabb ítélet nagy szenzációt keltett, mert Csabán meg voltak győződve Dolog Illés bűnösségéről. E második itétet ellen beadott semmiségi panasz, valamint az öreg Csulik András felségfolyamodványa már mit sem használt. Az Ítélet jogerősre emelkedett és Csulik Györgyöt beszállították a szamosujvári fegyházba, ahol szomorú raboskodásának immár a hatodik évét töltötte el jó magaviselettel. (Ujrafölvétel.') Gsabán már régen el is felejtették az izgalmas bünügyet, csak a Csulik-család tartotta ébren a szomorú emléket. Nem hagytak föl a kutatással a Csulik-fiu kiszabadítása érdekében. A napokban aztán szenzációs fordulat törtónt. Csodálatos véletlen játszott közre a rejtélyes bűnügy felderítésében, melynek következménye minden jel szerint újra fölvétel lesz, hat év multán. Őrjárat közben Szabó István csendőr betért egy békési menyecskéhez. Az imponáló külsejü csendőr megtetszett a kikapós menyecskének ós bizalmas beszélgetésbe elegyedett vele. Az asszony aztán elmondta, hogy neki Dolog Illés a kedvese, aki egy ízben eldicsekedett vele, hogy ö ölte meg a félkegyelmű legényt. Csulik György csak segédkezett neki. A menyecske e vallomására vállra kapta a fegyverét ós sietett megtenni a följelentést. E váratlan fordulat következtében a Csulik-család megbízta Scblamon Géza dr. gyulai ügyvédet, hogy Csulik György kiszabadítása érdekében a gyulai törvényszékhez haladéktalanul nyújtsa be az ujrafelvótel iránt való kérelmet. A beadvány célja annak a bebizonyítása, hogy Csulik György a gyilkosságban csak bűnrészes volt ós ennek alapján a hat évi fegyházbüntetés után a még hátralevő hat óv elengedését kérik, -annál inkább, mert a gyilkost egyszerűen nem bűnösnek ítélték és az nem is került se fegyházba, se börtönbe. Az ujrafölvétel iránt nemcsak Gyulán, de Csabán ós egész Bókósmegyóben óriási érdeklődés nyilvánul meg. Nagy izgalommal tárgyalják az ujabb fejleményeket. Az edeiényi kegyetlenség. — Megismétlődött dánosi borzalmak. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország esti lapjában már megemlékeztünk az edeiényi rablógyilkosságról. A vérlázító kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságujabb részleteiről a következő tudósítás számol be: Miskolctól egy órányira van Edelény. Kicsi, verekedős ós zajos mulatozásu falu, szegény nép lakja. De vasárnaponként sürün látogatják a korcsmát, ahol nagy verekedések és duhajkodások esnek. Ez a kis falu vasárnap reggelre véres ós hihetetlenül kegyetlen drámára ébredt. A Moldva partján levő faluvégi korcsma korcsmárosát, Czeisler Henriket, a feleségét és a férjének tizennyolc éves húgát szombatról vasárnapra virradó éjjel kóbor cigányok vadállati kegyetlenséggel meggyilkolták, Czeisler Henrik harminc esztendős, jókeresetü, zsidó korcsmáros, feleségét négy hónappal ezelőtt hozta az abaujmegyoi Andrássy-faluból, Krasznahorkáról. Az asszonynak is korcsmáros az apja. Czeisler huga a tizennyolc éves Ilonka már menyasszony volt. Két hót múlva lett volna az esküvője. Az éjszakai iszonyatos borzalomnak tanúja nincsen. Az egyetlen, aki még kezére járhatott volna a hatóságoknak, a szerencsétlen leány, Ilonka, ő sem beszélhetett, mert két halálos sérülésével a miskolci közkórházba szállították, ahol megoperálták. Czeizler Ilona mindezideig eszméletlenül fekszik. Czeisler Henrik, a felesége ós ennek a luga az ivó mellett aludtak. Itt mészárolták le őket példátlan kegyetlenséggel. Czeislert a fal felé fordulva, széthasított fejjel, megalvadt vérpocsolyában találták. A lábtól hosszant álló másik ágyon földre hanyatló karokkal, vértől ázott ingben, szétcsuklott szájjal feküdt a korcsmáros félesége. A földön hörögve, megszurkálva a 18 éves Ilonka feküdt halálos sebekkel. A bútorok szanaszét szórva, a két szekrény fölfeszítve, üresen. Amikor véres munkájukat bevégezték a gyilkosok, a pénznek ós ékszernek estek. Ezer koronát készpénzben ós jelentéktelen mennyiségű ékszert vittek magukkal. Az edeiényi csendőrség a rémes fölfedezés után nyomban munkához látott. Edelényt most sürü kordon fogja körül, ugy, hogy a gyilkosok, ha még a faluban vannak, sehogysem menekülhetnek. Minden jel amellett szólt, hogy a falu végén nemrég letelepedett munkátlan vándorcigányok közül kerültek ki a gyilkosok. Az egész környéket fölzavarta vasárnapi nyugoda'mából a rémületes hármas gyilkosság. Sokan kiutaztak a borzasztó hírnévre vergődött apró borsodi faluba. A miskolci törvényszék vizsgálóbírója ma hajnalban szállt ki a helyszínére egy csendőrhadnagygyal, hogy a nyomozást átvegye a csendőrök kezéből. Hétfőn egész délelőtt tartottak a kihallgatások, eddig minden eredmény nélkül. Semmi nyom, amely kissé összébb szoríthatná a hurkot a gyilkosok nyaka körül. Hiába kerestek ujjlenyomatokat a bútorokon és a holttesteken, a homokban talált lábnyomok is annyira szóttiprottak és össze-vissza ágazók, hogy ezen a módon aligha fog sikerülni a gazemberek kózreke. ritése. A vizsgálóbíró vezetésével a csendőrség a korcsma udvarán vallatta a cigányokat. Edelényben és környékén eddig hét cigánykaravánt fogtak össze. Külön-külön vallatják őket, de valamennyi mindent tagad. Az elrabolt értéktárgyakat is keresik, de eddig azoknak sem akadtak nyomára. Az a gyanú, hogy a gyilkosok az ékszereket, a pénzt a véres ruhákkal együtt a felvógi nagy kukoricásba ásták el. A falu népe a friss ásást keresi a kukoricásban. Hétfőn déli tiz órakor a csendörségre bizalmas feljelentés érkezett, amely szerint alapos a gyanú, hogy a rablógyilkosságot egy edeiényi polgár követte el. Az illetőnek nevét a nyomozás érdekében a büntető hatóság most még nem adhatja? ki. A házkutatást délben megejtették nála; rengeteg terhelő bizonyíték van ellene. Maga a gyanúsított vasárnap reggel mielőtt még a gyilkosságra rájöttek volna, elidasott Tornába. A csendőrség értesítette a tornai hatóságokat, hogy tartóztassák le a gyilkost. (Uj nyomon.) Éjjel jelenti tudósítónk: A nyomozó hatóságok biztos meggyőződése, hogy a kegyetlen rablógyilkosságot csak a helyIyel ós személyekkel ismerős egyén követhette el, aki bejáratos volt a Czcizlerék csárdájába. A másik föltevés: a gyilkos mesterember lehetett, erre vall a fejsze, amely rongygyal és forgácsai van a nyélhez erősítve, ahogy vidéki mesterembereknél az szokásos. A gyanú az első pillanatban, rögtön Rigida Ede huszonötesztendős asztalossegédre irányult. Rigula szőke, sovány, beteges kinézésű fiatalember, igen rossz hire van Edelónyben, mindenre kapható morál insanitynek mondják. Hónapok óta ez az ember reggeltől-estig a Czeizler-korcsmában ténfergett, hol az ivóban pálinkázott, hol a lakásban forgolódott, mindig talált magának valami asztalosmunkát. Rigula nagyon szegény ember. Alig keresett. Folyton azzal a tervvel foglalkozott, hogy megnősül ós önállósítja magát. Menyasszonya is volt a szomszéd Gácsbátorban. Tegnap éjszaka már keresték Rigula Edét, de nem találták Edelénybon. Gácsbátorba utazott a menyasszonyához, Jóka Terózhez, Farkas József csendőr utána utazott és ma délben hazahozta a rettenetes bűnnel gyanúsított asztalossegédet. Rögtön őrizet alá helyezték. Az ügyész ma délután tett előterjesztést Rigula fogvatartása iránt. Hogy voltak-e bűntársai Rigulának, erre a kérdésre tagadólag felel a nyomozás. A vézna asztalossegód álmában lepte meg a Czeizler-családot és egyedül is könnyen végezhetett velük. Egy cirkáló edeiényi csendőrörs a ciráki határban elfogta Erényi Ármin földbirtokos Kiss Lajos nevü bojtárját, akinek a ruhája csupa vér volt. Egyelőre fogva tartják őt is. Kiss Lajos ellen az a gyanú, hogy cinkostársa Rigulának, aki egyre tagad, pedig a ház" kutatás alkalmával megtalálták a lakásán aé a ruhadarabot, amelyből van az a rongy, amely a gyilkosság véres eszközén, a baltán volt. Miskolcon a vizsgálóbírónál jelentkezett egy borbély, akinél Rigula egy órával a gyilkosság után megberetválkozott. Rigula tagadásával szemben ez a borbély ós segédei egyhangúlag vallják, hogy Rigula nyaka csupa vér volt ós hogy ők mosták meg a vértől. NAPI HÍREK Körbe-körbe. (Saját tudósítónktól.) A rendőrség szűkre szabott udvarán, már hatalmas árnyékot vetett az egyetlen zöldsátras fa, mikor celláikból kiengedték a foglyokat, hogy lerójják robotszerű munkájukat — a sétát. A féktelen, nagy szabadsághoz szokott könnyelmű fiuk, a vastag falakkal befojtott levegőben ugy lépkedtek, mintha emberautomaták lennének, lélek ós sziv nélkül. Lelkük valahol messze kóborolt, gyorsan pergő fantáziával újra az élet rejtott ösvényit taposták, szilaj kedvvel dobták magukat a zajba, az élet gyönyörűséges ezer szenvedésébe. Ritmusosan kopogott lábuk alatt az udvar sima kövezete. Gyorsan ogyenletesen kígyózott az emborláuc, körbe-körbe. Matematikai ösztönnel, a fal mellett húzódva lépkedtek, mert igy néhány méterrel nagyobbá lesz a kör kerülete. Két-három méterrel nagyobb szabadságot kaptak, a határtalan szabadsághoz szokott züllött fiuk. Schönstein, a tüneményesen leleményes szegedi Zjebtolvaj is bebukott a rendőrség hálójába ós most ö vezeti a láncot, S diktálja a taktust, még pedig mesterségéhez hiven veszedelmes gyorsasággal. A többiek alig birják a taktust, egy sánta, töpörödött, a csavargásban korán megöregedett emberszörny, nagy ivben lendítette ki rövidebbre csonkult lábát a körből, de azért ment ö is, járta a kört, sokszor, ahányszor a többi. Kopogott a fal mellett a hosszú embervonal, szó nélkül lépett az egyik, a másik lába nyomába, mindenki a saját gondolataival röpült belo a nagy végtelenbe, uj terveket kovácsolva a nemsokára rájuk érkező csavargáshoz. Csak három klasszikus alak nem állt be a körbe. Nekik kicsi volt a kör, halkan beszélgettek egymással, viharos múltról, siralmas jelenről, nagy ivekben szökelő kolosszális jS' vőről. A triumvirátus a locsogó kőkút, márvány03 peremén ütötte föl tanyáját. Bernardo Hassc1* az ezerfoglalkozásu török, Balassa, a szeged' álügyvód ós a gnoom tárgyaltak. Bernardo Hassa panaszolta el szegedi kálváriáját, a többi meg hallgatta. Az álügyvód f0* nyesre edzett frakjánan, szomorúan fehér ny»'í* kendőjében, mint egy istent, hallgatta a szélhámos törököt. — Ezért kellett nekem évekig tanulnom, sóhajtott a török és ravasz, vérben forgó sze meit bánatosra markírozta. — No — no, ón is ügyvéd vagyok. Van l*0