Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-30 / 198. szám

augusztus 30 —————* kézzelfoghatóan kotott és határo1 egyedül mérvellen vétett és i jogellenes, erőnis az emiitett 4-ik pontja érfölemelése ellen i ezen indítvány Ini kívánja. rimmer Fülöp. ri létszám és a alatt — azzal •ozatát, hogy a állapítja meg. i. hogy e szerzőés lemondott « vára. nem engedhető an a tek. tanács, ik, vagyis tulajtja igy szól: „A a várost illető még inkább tela juniusi közziniigyi szabályzását az igazga>en provedeálja vényhatósági bimég pedig ugy, zól: „határoz a itt fölehbezések idebből? em jutott a közsm az igazgatói •mily jogáról lei szerződésben a iik személylyel ok — amint ez a tgosan kimondja ii képviselet forkimondja, hogy gatóval szemben Bsetekben a szini felügyelő gépóa város és az [yozza, de kész :ni akarni, hogy és a közgyűlés íivatva van, kiisrződés utasítása Ián alkottatott a célból, bogy a anács és a szinjályozza és ezen lács javaslatára, rozatokat kiván közgyűlés hatábeadott fölebbeV sietség", amelyján segíteni és ís ezt a kérdést, acára, annak bőíni kívánja, ezigtelen, hogy ha 5s kérdés az illeelenlétében tárén most már a dó „kellemetlen \y Endre, a szeinpadán eredeti ért' ezer koronát hogy az összedráma jutalmaiIgári életből megnak már volt lek kétezer koAz a pályázat n. Nádast/ józett Makóra. A >.Jt & ímSL 1911 augusztus 30 DÉLMAGYARORSZÁO 5 megnyitó előadás szerdán lesz, amikor az Ezred apja kerül színre. A közönség nagy érdeklődéssel várja a hat hétre terjedő szinházi szezont. Nádasy megérdemli a közönség pártfogását., mert a kitűnő társulat a fővárosi színházak repertoirját igéri. A társulat ismertebb tagjai: Bányai Irén, Fekete Rózsi, P eterdy Etelka, Bereczk Margit, Nagy Dezső, a szegedi szinház volt tagja, Földes Dezső, Békési József, Dobos László és Kemenes Lajos, aki nemrégen még a szegedi közönség egyik kedvence volt. Látogatás a szegedi csodaorvosnál. — Két ágyas szanatórium az Alsótanyán. — (Saját tudósítónktól.) Kora reggel, mikor még a nap sugarai csak nagyon éles szögben verődtek a földre és gyöngéden aranyozták be a végtelen homoktengert, indultam útnak egy döcögő parasztszekércn Alsótanya felé. A parasztszekér kerekei nyikorogva vágták a laza homokot és a mármár aszott levelii fák csak lassú tempóban tünedeztek el a kocsim mellől. Unalmas, csupa egyformaságon vitt keresztül az utam, mindenütt ezüst csillanásu bornok, mindenütt ugyanafcok a fák, csak néhol fehérlett egy-egy vékony sziknyelv, ahol aztán gyorsabban is gurult a két gebehuzta bárka. A kocsisom, a hegyesre pödört bajuszu alsótanyai magyar tudta a járást a fövénytengeren és azt is tudta, hogy engem hova visz. Szerényen meg is jegyezte: — Azt vélem, hiába igyekszünk, mert a székely nincs otthon. — Honnan gondolja? — kérdeztem ijedten, mert féltem, hogy a fárasztó utam hiábavaló lesz. — Csak onnan, mert hogy az újságba olvastam, hogy a székelyt lefülelte a röndérség. Megvigasztaltam a kocsist, hogy a kuruzslónak otthon kell lenni, mert a szegedi rendőrség nyolc napra halasztást adott az öregnek, hogy a tanyáján szedje össze a cókmókját és csak azután pakkoljon ki ebből a tisztességes városból. —- Hát mégis csak van böcsület a röndérségben — jegyezte meg nagy bölcsen és sunyin visszanézett rám a zsiros kalapja alól, miközben szép karikás füstöt fujt az agyara közé szorított cseréppipából. Újra csak a kocsi nyikorgását hallottam, mert a tanyai magyarnak a kaszinózásból épen elég volt. Mélységes csönd terült a tájra, a homokszemek is nesztelenül perdültek le a kerékről. Eltelhetett már egy óra is. mikor újra hátra fordult a szótlan kocsis: — Látja-e? — Mit? — Azt a cifra kerítést ott ni! — bal kezét vízszintesre emelte és mutatott vele a távolba. Tényleg házat, keritést láttam, elmosódva, messze, mintha csak a délibáb ringatna valami csalóka képet. — A Vera tanyája az. — A Szerencsés Fekete Veráé? — kérdeztem a biztonság kedvéért. — Persze, hogy azé. Kié lehetne másé. Lassan, döcögve elértük a tanyát. Mikor a kerítéshez értünk, a kocsisom felállt a kocsiban és ágaskodva nézett be a magas kerítésen. i t Nincs itthon senki. Persze a Vera ül. Ezt az asszonyi ismerte volna a tekintetes ur. Olyan okos asszony volt, hogyha beszélt volna vele, hát száz újságot is tele Írhatott volna azzal, amit a Vera mondott. Mégis bebukott — jegyezte meg szomorúan —- Hej pedig de okos asszony volt. Nem messze a Szerencsés Fekete Veion tanyájától ráakadtunk a tanyai kuruzsló házára. Kicsi, fehér, bogárhátú házikó. — Itthon van a híres! Morogni látok valakit az udvaron — vigasztalt meg a kocsis. Márkus Fekete Jánost, a híres tanyai kuruzslót tényleg otthon találtuk, épen az udvaron tett-vett. (A kuruzsló.) Az alacsony kapu nem volt bezárva, nyikorogva fordult meg a sarkán ós mi az udvarban voltunk. — Adjon isten, János bácsi! — köszöntötte a régi ismerőst a kocsis. — Adjon isten! Rossz helyen Kereskednek az urak — jegyezte meg halkan a kuruzsló — már nem tudok semmit, a röndérsóg beleavatkozott a mesterségembe. Megmagyaráztam neki, hogy nem azért jöttem, egészséges vagyok én, mint a makk, csak az a bajom ,bogy pénzem nincs. — Ahhon pedig én rossz orvos vagyok — röhögött a sánta ember. — Nem is kérek én magától pénzt, csak látogatóba jöttem ki. Nagyon szeretem a liires embereket — hízelegtem a ravasz székelynek. — Az már más. Várjon csak, kinyitom a lakást. A székely elbicccgett. Vastag meggyfabotot szorongatott a jobbjában, mert a kuruzsló székely a jobb lábára sánta. Mikor visszafelé jött, jól szemügyre vettem az alacsony, zömök, már őszülő, cigányképti embert. A jobb lábát mereven búzta maga után és fájdalmasan felszisz'szent, ha megbotlott valamibe. A szemei mélyen ültek a koponyájába és még mindig tüzes fénynyel ragyogtak. Csak a szeme volt még fiatal. Beinvitált a lakásába, leültetett és barátságos, meleg hangon beszélni kezdett: — Tudom én, mire kíváncsi az ur. Azt szeretné tudni, hogy ki vagyok én? — Eltalálta, János bácsi. — El is mondom, csak aztán meg ne unja. Csikmegyéből, Nagysomlyósról való vagyok, az apám erdőbirtokos volt. Onnan elvetődtünk Szcnt-Abrahámra, ott csöpörödtem föl. — Hány éves maga, János bácsi? — kérdeztem a mesélő góbétól. — Öreg vagyok. 1858-ban születtem. Mit szól hozzá, az anyám még él. Bácstopolyán lakik a bátyámnál. Nyolcvankilenc éves már. Hogy az isten éltesse még sokáig Fehér Julianna aszonyt. — Fehér Julianna asszonyt? — Azt hát, ugy hívják az anyámat. Beszélt még a kuruzsló nagyon sokat, elmondotta, hány testvérje volt, hány él még, mi a mesterségük. Ennyi bibliai nevet még sohasem hallottam egyrakáson. Mózes, Abraliám, Sámson, Rebeka, Sára csak ugy hemzsegett. Majd a saját családjára tért át, dicsérte szörnyen a gyermekeit. Beszéd közben figyeltem a kuruzsló minden mozdulatát. Jobb lábát mereven maga alá nyújtotta és végigtámasztotta rajta a vastag botot. Szeme]szokatlan fényben égett, mikor a Családjáról beszélt. Kövér, feketén fényes arcán a gondnak nyoma sem látszik. Magas homlokára fésületlenül csapzik őszülő haja. Paraszt ruhába jár, dc cipőbe, még pedig kényelmes, puha bőrből készült cipőbe, mert roppant kényes | a lábára. Ragyogóan tiszta fehérneműt visel. Mikor már a családjáról eleget beszélt, a mestersége ismertetésébe kezdett bele. őszinte hangon, szent meggyőződéssel beszélt a tudományáról. (Fatika Öttömösön.) — öttömösön kezdtem a mesterségem. Tudja-e, hol van öttömös-puszta? — Tudom — siettem felelni. Az öreg mégis elmesélte, hogy öttömös-puszta négy batárba fekszik. Csupa homok, csillogó fehér homok borítja ott a határt, egyik ház a másiktól nagyon messze fekszik és hogy nagyon nehéz ott télviz idején szomszédot látogatni. — Ott volt egy kis házam Cékus Albert tanyája mellett. Dolgozgattam, túrtam a földet, de egyszer csak a lábamba keveredett a reuma. Megsántultam. Sánta lábbal nem lehetett dolgozni, hát a tudományomból éltem. Az öttömössy Gábor kanonok ur sírjánál nagyon sok csudafü termett, nyáron összeszedtem, megszárítottam, télen meg eladtam a betegeknek. Hamarosan olyan hirbe vergődtem, hogy a betegek a harmadik határból is felkerestek. Senki sem panaszkodott rám, mert jó orvosságot adtam. Ugy csináltam az orvosságot, ahogy a jó isten megteremtette, nem pancsoltam össze mindenféle csinált micsodával. — Miért jött el Öttömösről? Ott talán észre sem vették volna a rendőrök, — kérdeztem a bőbeszédű kuruzslótól. Annak is megvolt az oka, — folytatta a székely a beszédjét. — Nem szerettem az öttömösi embereket nagyon verekedős természetűek voltak. Márkus Fekete János elfáradt az ülésbe, mert nyögve tápászkodott fel a székről és vastag botjára támaszkodva, mondotta cl, bogy öttömösről Szegedre jött. Panaszkodott, bogy nagyon olcsón kelt el az öttömösi háza. Szegeden nem is vett házat, hanem csak ugy albérletben lakott. Csodálatos, bogy a hire ide is vele jött, mert néhány hónap múlva Szeged határából is csak ugy özönlött a nép a kuruzsló székely tanyájához. Sokkal több vendége volt itt, mint öttömösön. (A szegedi szanatórium.) Szegeden már a kuruzslás volt az egyediili kenyérkeresete a székelynek. A kis parasztházban valóságos patikát rendezett be, sőt később, mint a rendőrség is megállapitotta, fekvő betegeket is fogadott a házánál. Sokszor valóságos bucsujáróhely volt a kis viskónál, egyik kocsi a másikat követte. A házat a székely bérbe birta ugyan, de azért a kuruzslás céljainak megfelelően átalakitotta. A lakás egy konyhából és két szobából 911. A szobák feltűnően alacsonyak és sötétek. A második szoba volt a szanatórium. Két úgy van benne, tiszta ugyan a szoba, de egy cseppet sem egészséges. A székely a második szobát csak az ismerős Tanyaiaknak mutogatta meg és csak közülük vállalta el a fekvő betegek gyógyítását. A székely, miután a kocsist ismerte és már ugy sem látta célszerűnek a titkolódzást, megmutogatott a lakásban minden zeget-zugot. Még magyarázgatott is hozzá: — Itt a konyhában tartottam az orvosságokat. Nem volt valami sok orvosságom, elfértek kis helyen is. Most már nincs itt egy szem se, mind elvitte a rendőrség Szegedre. Pedig tudom, hogy szerette volna látni őket? — kérdezc nevetve a góbé. Megvigasztaltam, hogy láttam az orvosságokat, mert a rendőrségen megmutogatták. — Nem hiszem, mert nagyon bepakolták, — kételkedett a cigány képű székely. Nem is hitte el addig, mig elő *em soroltam neki, hogy mit láttam. — Láttam hat üveget, ötben pálinka volt, egyben meg valami sárga folyadék. — Az, az, — helyeselte a szavaimat a kuruzsló. — Láttam a magokat is, meg valami 150 dngót, még az álmoskönyvet is megmutatták, amiből maga a recepteket irta, — számoltam be az öregnek arról, amit a rendőrségen láttam. — Hát ez volt az egész patikám! Minden betegnek más orvosságot főztem. Bevezetett az első szobába, közönséges paraszt lakás volt, az ablakok az udvarra nyíltak. A falon régi kalendáriumok meg vásott psárga szinü fényképek díszelegtek. Ez volt a rendelőszoba. — Ide jártak a betegek, — folytatta a magyarázgatást a tanyai „orvos". — Drágán gyógyít maga Jáno6 bácsi, — szólt bele a társalgásba a máskülönben igen "psendes térmószetü kocsis. — Drágán a fenét, böcsületes orvosnál tízszer anyiba is belekerült volna egy kura. Nézzenek ide! Egy kis noteszt vett elő és megmutatta, mennyibe került egy gyógykezelés? Vizit = Szesz Ezerjó fü 1 frt. 40 kr. 29 kr.