Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-10 / 106. szám

Í911 május ÍO uti,MAGYARORSZÁG 5 Minden bűnjel, minden támaszték nélkül, mindössze egy mezitlábos lábnyom birtokában tapogatódzik a rendőrség ebben a teljesen sötét bűnügyben. Legnagyobb gyanú terheli Szilaj Cihát, a cigányt. A rendőrség a vizsgálat folyamán majdnem minden kétséget kizáróan megállapította, liogy a cigány legalább is részes a bűntényben. A rendőrség ujabb és ujabb gyanús okok alapján teljes erővel folytatja a nyomozást. Fordulat a Knab-ügyben. — A tárgyalás első napja. — Rablógyilkosság ? — (Kiküldött munkatársunktól.) Nagykikinda és a környék népe óriási érdeklődéssel várta a nagyteremiai gyilkosság ügyének keddi, első tárgyalási napját. Amilyen lázas és izgatott volt az érdeklődés, épen olyan izgalmak forrongtak a tárgyalás menetében is, különösen a vádlott és a meggyilkolt családja, valamint a tanuk között. Kissé rejtélyes ez a nagyteremiai gyilkosság. Rejtélyesebb és bonyolultabb még, mint amilyennek eleinte látszott. Eddig lázongott az egész falu, névtelen levelek, plakátok és népdal-versek hirdették suttyomban, hogy a gyilkos nem lehet más, mint Knab Ede. Hetekkel a gyilkosság után egyszerre ellene fordult az egész falu. Százhét tanú jelentkezett, bátran azok, akik a második letartóztatás és vizsgálati fogságba vetés után ugyancsak hangoztatták, hogy „er, der Edi war der Mörder", félénken, csöndben azok, akik a dúsgazdag Knab Ede ellen mertek vallomást tenni. És most, a mai tárgyaláson egészen összegabalyodott minden, százhét tanú közül kihallgattak vagy negyven többé-kevősbbé jelentékenyet, akiknek előadásában annyi útvesztő van, hogy szinte belesüpped, aki nekimerészkedik." Általában, a mai tárgyalást a törvénykezés progresszív nagyító lencséjén át nézve, az az impressziónk támad, hogy valami zür-zavaros adat- és vallomáshalmazzal állunk szemben, melyek közt sok tekintetben merő ellentétek vannak s melyekből a törvényparagrafusok, igazán kíváncsi rá mindenki, hogy miképen fognak kikecmeregni. Igaz, az esküdtekről megfeledkeztünk. Nem lehet kifogás ellenük, valamennyien értelmes, tárgyilagos Ítélőképességű hivatalnok-, kereskedő- és iparosemberek. És az első napon mégis látszott az arcukon, hogy nem tudtak vagy negyven-ötven tanú vallomásából határozott véleményt alakitani. Egy-egy tanú vallomásánál szinte megdöbbentek, érthetetlennek tetszett előttük az összefüggés s most tessék elképzelni, mi lesz százhét tanú vallomasa után, melyek a legsúlyosabb pontokban ellentétesek. Ezért előzte meg tehát a tárgyalást a környékbeliek roppant érdeklődése, mert mindegyik más-mást tudott mondani. A vallomások is ilyen mendemondaszerüek voltak. Junker Lőrinc tanú például, aki az egyik legjelentékenyebb vallomást tette Knab Ede ellen, a család legbelsőbb viszonyairól ugy beszól, mintha önmaga élt át volna mindent, pedig soha nem volt Knabékkal még csak távoli rokonságban sem. Ilyenformák a vallomások: én hallottam hogy ő hallotta, hogy ő meg ismét hallotta hogy ennek és ennek Knab Károly vagy Knab Ede ezt mondta volna. És pozúw tárgyi bizonyíték egyetlenegy sincs, amely Knab Ede ellen szólna. Csak tanúvallomások vannak, pro és kontra. Szenzációs fordulat történt a tárgyalás folyamán. Knab Károlyné, a meggyilkolt felesége azt vallotta, hogy az ura zsebében mikor hazulról elment négyezer korona és egy külön pénztárcában néhány korona volt. Azonkívül volt a zsebében egy notesz is, amelybe Knab Károly azoknak a neveit szokta följegyezni, akik neki kisebb-nagyobb összeggel tartoztak. De sokan nagyobb összeggel tartoztak Knab Edének. A gyilkosság után minden pénz, apró és ezres eltűnt, de nyomaveszett a notesznek is, ellenben mind a mai napig egyetlen adós nem jelentkezett. Holott Knab Károlyné esküvel is megerősítette, hogy az urának többen nagyobb összegekkel tartoztak. Ez fölötte gyanús. Sokkal gyanúsabb mind Knab Ede maga. A nyomozás erre egyáltalán nem irányult, így az ügyész a rablógyilkosság vádját elejtette, azonban a meggyilkolt özvegye eskü alatt fölveti a rablógyilkosság gyanúját. Most zúgott aztán a feje esküdteknek, mindenkinek, aki az ügy eddigi részleteit ismeri. Csodálkozó megdöbbenés az arcokon, bizonytalan, gyarló tekintetek s nagy, táncteremhez hasonló ódon cirádákkal diszitett, de annál ügyetlenebbül berendezett tárgyalóteremben elhalt minden akusztika. És Knab Károlyné vallomásában nem kételkedett senki. Az asszony maga is Knab Ede ellen vallott, holott az egész falu azt híresztelte, hogy szerelmi viszony van köz- { tük. Knab Károlyné makacsul védekezett a rágalom ellen, tanukkal igazoltatta, hogy Knab Edét, aki beismerte, hogy az asszonyt szerelmi ajánlatokkal üldözte, egy alkalommal kicsukta a konyhából, tolakodását ós trágár fzavait elmondta az urának is, meg azt is, amikor röviddel a gyilkosság előtt Knab Ede őt a nagyteremiai parkban erőszakkal átölelte és megcsókolta. Mindez egészen más beállításban tárja elénk a helyzetet. Maga a törvényszék elnöke is láthatólag csodálkozott ezeken a fordulatokon. És a vádlott . . . Nyugodtan, indulattalanul, szinte előkelő hidegvérrel ül a szomorú fapadon, figyel, ha kérdezik, higgadtan válaszol. Annyira bizik a fölmentő ítéletben, hogy mosolyog . . . Terhelőbb vallomásoknál keserűen mosolyog, besunyitja a szemét és olykor a körmét rágja. Arca kreol-sápadt, vértelen, de borotvált, haja, bajusza rendben. Csak a tekintetéből sugárzik valami buta perverzitás. Szembesítésnél, ba rácáfolnak, megint mosolyog egy keserűt, aztán visszahúzódik a vádlottak padjára a kövér szuronyos börtönőr mellé. (A vádirat.) Az 1911 évi február 12-től az 1911 évi március 4-ig előzetes letartóztatásban volt, az 1911 évi március 19 óta vizsgálati fogságban levő Knab Ede harminchárom éves, római katolikus vallású, nagyteremiai (Máriaföldei) születésű és lakos, nős, vagyonos, a nagyszentmiklósi királyi járásbíróság 1902 évi B. 146. számú Ítéletével súlyos testisértés vétsége miatt öt napi fogházzal büntetve volt, földmives, terheltet a büntetőtőrvénykönyv 278. szakaszába ütköző gyilkosság bűntettével vádolom amiatt, hogy az 1911 évi február 4-én este hat óra tájt Nagyteremián (Máriaföldén) Knab Károly ottani lakost, ennek istállójában egy tompa élü vaseszközzel, a fejére mért többszörös ütéssel — előre megfontolt szándékkal — megölte. Egyben bejelentem, hogy Knab Ede ellen, a Büntetőtörvénykönyv 344. szakaszába ütköző rablás büntette miatt emelt vádat elejtem. Indokolás: A nyomozás és vizsgálat az alábbi tényeket derítették föl: Knab Károlyt az istállójában az 1911. évi február hó 5-én hajnalban halva találták. A hullaszemle és boncolás eredményeként megállapították az orvosszakértök, hogy Knab Károly halálának közvetlen oka agyhüdés volt, amely a koponyacsont törése, agyroncsolás és a koponyaürbeli vérzések következtében állott be s e vérzéseket a koponyára idegen kéz által élőben nagy erő kifejtéssel valamely igen kemény tompa élü eszközzel (mint különféle vasszerszám, szekerce, kőműves kalapács) gyakorolt többszörös ütések okozták. A nyomozás és vizsgálat adatai szerint Knab Károly Knab Edével ellenséges viszonyban volt. Buschbacher Antal, Reisz Egyed, Gőresz Ádám és Kolleth Péter, valamint Knab Károlyné tanuk vallomásával bizonyítható, sőt a terhelt részben maga is beismeri, hogy utóbbi Knab Károlynét szerelmével üldözte s meg akarta ejteni. Knab Károlyné, Réder Róbert, Maumann Gyula, Nuber Lőrinc és Lohmüller Mihály tanuk vallomásával pedig bizonyítható, hogy Knab Edének ez a szándéka Knab Károlynak tudomására jutott, hogy Knab Károly kísérletet is tett arra, hogy az udvarában éjjelenkint leselkedő Knab Edét elfogja ez azonban nem sikerült, továbbá, hogy midőn Knab Károly a leselkedés miatt Knab Edét kérdőre vonta és megfenyegette, utóbbi azt felelte: „Csak vigyázz, hogy én ne tegyelek téged hidegre" s végül, hogy ezek miatt kettőjük közt a viszony feszült és ellenséges volt, amely viszonyról tanúságot tesznek még: Knab János, Knab Jánosné, Götz Kristóf Knab Márton ós Junker Kristóf. Knab Edének tehát oka és érdeke lehetett Knab Károlyt megölni. Knab Ede tettessége mellett szól az, hogy Knab Mihály, Reinlein Gyula, Dörner Frigyes és Junker Márton tanuk szerint családtagjai a gyilkosság után nyugtalanul, félelemben töltötték az éjszakákat, továbbá az, hogy Knab Ede mindjárt másnap Menning Márton, Reinlein Miklós, Kretter Mihály és Wetzl János jelenlétében a gyanút Bogároski Gyurára akarta háritani, azt adván elő, hogy február 4-én este hat órakor találkozott Junker József háza előtt, holott Kálesz József, Junker Károly és Tóth Anna tanuk vallomása szerint Bogároski Gyura akkor este csak hét órakor távozott el hazulról s utóbbinak vallomása szerint vele aznap Knab Ede nem is találkozott, ugyancsak Knab Ede tettessége mellett szól az is, hogy február 7-ón a kaszinóban Nuszbaum Péter, Götz Kristóf, idősb Brandl Károly és Junker Kristóf jelenlétében magáról a gyanút elhárítandó azt vitatta, hogy ő február 4-én este hat óra után pár perccel, amikor a gyilkosság történt, már a kaszinóban volt, holott ez az állitás az alább megnevezendő előbbi tanuk szerint is valótlan, agy, hogy Nuszbaum Péter arra rögtön meg is jegyezte, hogy az az állitás nem igaz, mert ő (Knab Ede) csak akkor jött a kaszinóba, amidőn már hét óra felé járt az idő. A gyanút azzal is el akarta magáról Knab Ede háritani, hogy alibijét bizonyítandó, a tett elkövetése és átöltözése után nyomban megjelent a kaszinóba. De elárulja őt az a nagyfokú sietség I és az ennek nyomán keletkezett fölhevülése, í ami Götz Kristdf tanúsága szerint Knab Ede fölhevülése indokából késztette sör és lemonádé ivásra. Végül még azzal is akarta a gyanút magáról elhárítani, hogy minden alap és indok nélkül azt hangoztatta Knab Károlyné és Knab János előtt, hogy a gyilkosság idején át akart | menni Knab Károlyhoz egy heveder árának kifizetése végett s ha eljött volna, a gyilkost tetten érte és elfogta volna. Terhelt a tett elkövetését és azt, hogy az nap Knab Károly házánál egyáltalán megfordnlt volna, tagadja s azzal védekezik, hogy aznap este hat órakor még otthon volt s hogy azután egyenesen a kaszinóba ment. Mindezeknek az itt részletesen ismertetett adatoknak egybevetésével bizonyítható, hogy gondosan kidolgozott terv alapján, előre megfontolt szándékkal Knab Ede ölte meg Knab Károlyt, miért is az ellene emelt vád indokolt. A rablás büntette miatt emelt vádat azért ejtettem el, mert a vizsgálat nem derített ki oly tényeket, melyekből akár az, hogy Knab Károlynál a gyilkosság időpontjában pénz, vagy más érték tényleg lett volna, akár az, hogy azt terhelt vette volna el, megnyugtató módon megállapítható lenne. (Kezdődik a tárgyalás.) A tárgyalóterem padsorai már jóval kilenc óra előtt megteltek érdeklődőkkel. Nagyteremiai svábok már kora reggel csoportokba verődve állották körül a törvényszék ócska épületét s izgatottan tárgyaltak a gyilkosságról. Nákófalváról, Mokrinból és még több közeli faluból igen sok sváb gazda jött el a tárgyalásra. A tárgyalás elnöke, Benczúr Jenő tegnap csak harminckét belépőjegyet bocsátott ki, ma főiemelte ezt ötvenre. Feljebb srófolni nem lehetett a belépő jegyek számát, mert a padsorok igy is szorongásig megteltek. Érdekes, hogy alig egy-két ügyvéd kapott csak jegyet a tárgyalásra, ellenben legelső széksort (nem pad) a törvényszéki birák feleségei számára tartották fenn. Sőt még hírlapírók is csak nagynehezen tudtak valahogy jegyet kapni. Pontban kilenc órakor bevonult Benczúr Jenő tőrvényszéki elnök, Seontágh Hugó és Békefi Iván szavazóbirák, Usediczky Károly és Nagy Miklós dr jegyzők, valamint Petrovics Milán dr ügyvéd, magyar-német törvényszéki tolmács. Elnök megnyitja a tárgyalást, Knab Ede szuronyos börtönőr mellett már a vádlottak padján ül. Most szomorú, kissé gyűröttnek látszik az arca, mintha nem aludt volna semmit. Szokásos kérdések következnek. Aztán as