Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-12 / 108. szám

Í911 május 12 DÉLMAGYARORSZAG 5 Knab Ede Ítélet előtt. — Vallomások a vádlott javára. — (Kiküldött munkatársunktól.) Meglepő for­dulatokban különösen gazdag a nagytere­miai gyilkosság ügyének tárgyalása. A tár­gyalás első napján a vallomások nagyrészt Knab Ede ellen szóltak, a második és har­madik napon azonban egyszerre megfordult a kocka: a tanuk nagyrészt a vádlott javára teltek vallomást. Most aztán teljesen össze­gabalyodott minden. Vannak, akik most is állítják: még, hogy a gyilkos nem más, mint Knab Ede, — viszont jogászi vélemények azt tartják, hogy a tanuk előadása után ezt az állítást föntartani nem szabad. És az igaz­ságszolgáltatás tái'gyilagos kritikájával bon­colgatva a tárgyalásokon hallottakat, való­ban, az a meggyőződés alakulhat ki az emberben, hogy a vádlott igazán ártatlan. Nagyon sok körülmény támogatja ezt a meggyőződést. Nézzük csak a vallomásokat. A tárgyalás első napján több dúsgazdag sváb paraszt azt vallotta, hogy az ő hallomása szerint Knab Ede haragos indulatu, rossz, gonosz ember és rossz viszonyban volt a meggyilkolttal. A tárgyalás második és har­madik napján kihallgatott tanuk viszont ennek ellenkezőjét vallották. Pedig ezek kö­zött a tanuk között többen voltak szolgálat­ban Knab Edénél fél évig, egy évig s mint elbocsátott cselédek, épen elfogulat anul vall­hattak. Az elnöknek kérdéseire, hogy milyen ember volt hát Knab Ede, velük, alárendelt személyekkel szemben, haragos, indulatos, goromba, szóval rossz-e vagy jó: — vala­mennyien vallották, hogy Knab Ede mindig a legjobb gazda volt. Soha egy goromba szót nem hallottak tőle, soha egy hevesebb harag-kitörést nem tapasztaltak nála. Már pedig, emberi logikával boncolgatva és mér­legelve ezt, egyszerre fogalmat alkothatunk a vádlottnak a bűnös vagy nem bűnös ki­mondásánál egyik legfontosabb jellembeli tulajdonságáról. És a logika szerint a meg­ítélés csak kedvező lehet a vádlottra nézve. A tárgyaláson való viselkedése meg épen kedvező impressziókat keltett eddig min­denkiben. Olyan nyugodt, mint egy vallásos hittől áthatott ember, aki fanatikusan hisz és bizik az igazságban. Az ellene valló ta­nukkal mindig kéri a szembesítést s hogy mindez nem félrevezetés akar lenni, azt élénken, sőt izgalmasan illusztrálta az egyik szembesitési jelenet is. Pfanner Józsefné, a nagykikindai gőzmalom bevásárlójának fele­sége azt állitotta, hogy Knab Ede a gyil­kosság után azt a kijelentést tette, hogy tudja, ki a gyilkos: Götz Jánosnak hivják. Knab Ede az elnök fölszólitására szemközt került a tanúval: — Merd ezt itt, a kereszt előtt mondani szemembe — szólt izgatottan. Pfanner Józsefné meghökkent és hirtelen zavarában néhány pillanatig nem tudott szóhoz jutni. Azután jelentette csak ki hal­kan, hogy tévedett, a vádlott ezt nem mondta neki. Pfanner Józsefné vallomásai •különben is igen gyanúsaknak tetszettek. Nem is eskették meg. A második és harmadik napon tett val­lomások hatarozottan Knab Edének nyerték meg az esküdteket Eddig körülbelül kilenc­ven tanút hallgattak ki, a pénteki tárgya­lásra tehát mintegy husz kihallgatás ma­rad. Holnap délig a tanúkihallgatások föl­tétlenül befejeződnek, tehát ítélet is pénteken várható. Hogy azonban az est, vagy éjszaka melyik órájában lesz, azt most még bizo­nyosan tudni nem lehet. (A koronatanú vallomása.) Hubay László dr királyi alügyész korona­tanuja, aki vallomásában a legterhelöbbet mon­dotta el a vádlott elten: Rottenbücher Anna. Ez a következőket mondotta el a kikérdezés során: Én február 4-én este hat óra előtt néhány Perccel lakásomból, az úgynevezett Vorder­gassen keresztül az azon utcában levő mészár­székbe igyekeztem husvásárlásért, melyben a megölt Knab Károly lakott. Asztmatikus beteg lévén, amint Knab Károly sarokházánál befor­dulva, a Knáb János házához értem, itt, miután nagyon elfáradtam, megálltam egy kissé pihenni. Ekkor láttam Knab Károly háza kis kapuján Knab Edét kijönni. Én őt határozottan fölis­mertem, mert én őt igen jól ismerem, mert apjánál hosszabb ideig szolgáltam. Knab Edén prémes télikabát volt, fején biber sapka. Hogy ez hat órakor volt, onnan tudom, mert akkori­ban hat órakor harangoztak nálunk estimára és mikor én a Vordergasssen mentem, akkor harangoztak. Midőn Knab Ede a Knab Károly kapuján kijött, én őt tovább nem figyeltem, hanem a mészárszékbe mentem. A napra, hogy ez február 4-én történt, azért emlékszem, mert másnap hallottam a gyilkosság hirét. Nekem akkor mindjárt gyanús volt az a körülmény, hogy Knab Edét előtte való este láttam a meg­jelölt házból kijönni, de a hatóságnak nem mer­tem jelentést tenni, mert szüleim erről lebe­széltek. — Midőn Knab Ede a Knab Károly kapuján kijött, felém közeledett s tőlem mintegy tiz-tizenkét lépésre lehetett. Knab Ede kezében semmiféle eszközt sem láttam. — Én röviddel az eset után elmondtam a látottakat szüleimnek és Schnepp József szomszédomnak, majd később a plébánosunknak is. Tanút szembesítették a vádlottal, aki továbbra is megmarad tagadása mellett és tanúról azt állítja hogy valótlant mond. (Vallomások Knab Ede mellett.) A Rottenbücher Anna után következő tanuk Knab Ede javára vallottak. Schuszter tanu előadja, hogy február negyedikén este negyed­hét és félhét óra közt, tehát a gyilkosság pon­tos idejében, elment Knab Károly lakása mel­lett, ahonnan sem neszt, sem nyöszörgést, vagy jajgatást nem hallott. Hausz Károly tanu, községi kézbesítő feb­ruár negyedikén este ott járt vádlottnál, akit otthon talált. Hogy hány óra volt akkor, arra nem emlékszik, de azt tudja, hogy sötét volt már, mert vádlott gyertyavilág mellett irta alá a Bauernferein közgyűlésére szóló meghívó kézbesítési ivét. Arra sem emlékszik, hogy milyen ruhában volt akkor a vádlott. Schisser Miklós és Ceinner Péter tanuk azt mondják, hogy Hausz Károly röviddel a gyilkosság után azt a nyilatkozatot tette előttünk, hogy ő a gyilkosság napján, este hat órakor, harangszó­kor otthon, a lakásán találta a vádlottat. Czinner György bizonyítja, hogy mikor ő feb­ruár negyedikén este hét óra felé fölment a kaszinóba, már ott találta a vádlottat, aki kár­tyázott s a kaszinóból csak féltiz óra után távozott. A tárgyalás további során Günther Ernő, Mayer János jelentéktelen vallomást tettek, annál érdekesebb Gilice Péter ötven éves ko­csis vallomása, aki hat hónapig volt Knab Ede szolgálatában. Elnök: Emlékszik-e, mikor tőrtént a gyil­kosság ? — Szombati napon. — Azt tndja, melyik hónapban ? — Nem kérem, nem tudom a hónapak ne­veit, mert nem jártam iskolába soha. — De azt tudja, melyik ünnepnap táján. — Tudom, Gyertyaszentelő körül. — Hány óra felé vacsoráztak Knab Edéék ? — Hat óra felé. — Hol volt a vádlott akkor ? — Otthon, bent a szobában. — Mikor ment el hazulról ? — Azt nem tudom, elment-e vagy sem. — Milyen ember Knab Ede ? Jó, kérem. Nagyon jó. Soha nem volt ha­ragos, soha nem pörölt, még csak egy go­romba szót se hallottam töle. — Meddig volt maga nála ? — Hat hónapig. Gilicze Pétert megeskették. Ezután Kasstlmayer Erzsébetet, Knab Ede volt cselédjét hallgatták ki. A következőket mondotta: — A gyilkosság napján a gazdám öt órától hatig az istállóban volt. Ott tizenöt krajcárt kértem tőle vikszre. A boltba hat óra után mentem vikszért, egy negyed hétkor jöttem haza és Knab Ede ekkor már megvacsorázott, de még otthon volt a szobájában. Át nem öl­tözködött, másnap nagytakarítás nem volt, a kályhában nem találtam véres ruhákat. Mosdó­vizet se ki, se be aznap este nem vittem. A pincébe nem láttam lemenni a gazdámat. A gazdám jó ember volt, soha nem haragudott, soha nem veszekedett a cselédséggel. Azt nem tudom, hogy Knab Károly járt-e hozzá, vagy sem. Palatínus János, Knab Ede volt bérese ezt vallotta: — A gazdám a gyilkosság napján öt óra után jött haza a szánkóval. Felesége és két gyer­meke szállt le róla. Hat óra után öt perccel a gazdámat még otthon láttam. A kályhákat szöllővenyigével fűtik s nem hallottam, hogy abban találtak volna mást pörnyénél. Knab Ede mindig jó ember volt hozzám, sose láttam hirtelen haragúnak. Hogy milyen viszony volt közte és Knab Károly között, arról nem tudok. A tanút megeskették. (Ki hazudott f) Rendkívül érdekes Grebeldinger Magda cse­léd vallomása. Ez a kővetkező: — Schlanch Anna cseléd mondotta nekem, hogy Pfanner Józsefné rá akarta venni őt, tegyen a bíróság előtt olyan vallomást, hogy Knab Ede véresen jött haza. Pfannerné azon­ban óvatosság céljából közvetve akarta csak rávenni erre Schlauch Annát, aki az egészet Grabaczer Lenitől hallotta. Rendkivül éles szembesítés következett erre. Schlauch Anna és Grebeldinger Magdolna állot­tak szemközt egymással. — Te hazudsz, nem én — röpítették egymás fejéhez. — Én megesküszöm rá! — Én is. Majdnem összekaptak már, mikor végre az elnök széjjelválasztotta őket. A teremben álta­lános nevetés támadt. Ezután Junker Józsefné Reinlem Anna tanút hallgatták ki. Vallomása szerint Pfanner Jó­zsefné azt a nyilatkozatot tette, hogy Knab Ede a gyilkosság után meglátogatta betegen fekvő férjét és az ő lakásukon mondotta, hogy o tettes Götz János. Elnök behivatja Pfanner Józsefnét. Uriasan öltözve, virágos kalappal a fején jelent meg a tárgyaló teremben. Megkülönböztetetten öltöz­ködik a teremiai sváb asszonyoktól, férje gőz­malmi bevásárló, az asszony tehát civilizál­tabbnak akar feltűnni a ruhájával. Arcán azon­ban nyoma sincs a civilizációnak, közönséges sváb asszony-típus. Szembesitik Junker József­néval. Megcáfolja annak minden állítását, ri­koltozva vitatkozik vele, kezeivel hevesen gesztikulál; borzasztó zavarban van. Majd hir­telen dühösen elfordul, ijedten néz az emberek mosolygó arcára és hallgat. Kicsit szégyelli a kalapját. Junkemé tízszer is a szemébe vágja, hogy hazudik. Az esküdtbíróság a két asszonyt nem esketts meg. Ezután még néhány jelentéktelenebb tanút hallgattak ki s ezzel a csütörtöki tárgyalás hat óra után véget ért. Folytatását az elnök pénteken reggel kilenc órára tűzte ki. A trónörökös Bécsben. Bécsből jelen­tik, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös csütörtökön reggel hét óra huszonhárom perckor Zi monyból odaérkezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom