Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-26 / 95. szám

1911 április 23 DELMAGYARORSZAG 19 álláspontról, hogy már a magyar nyelvért való küzdelem is dicsőségnek számit. Közhasznú javaslatokat, melyek a nép hasznára s nem terhére vannak, a foszfortilalom kivételével ez a kormány még nem terjesztett a Ház elé s csupán ígéreteket tett erre nézve. Ilyen ígéret a rendőrség államosítása, amiről a húsvéti lapok han volt szó. Igen helyes, hogy a pénzügyminiszter egy telepítő- és parcellázóbank létesítését tervezi, de szeretné látni, hogyan sikerül ezt altruisztikus alapon keresztülvni ? A jó közigazgatásiak elve, hogy tisztviselői jól legyenek dotálva, épen ezért sajnálni való, hogy a miniszterelnök a vármegyei tisztviselők küldöttségének olyan Jesujtó, elutasító választ adott. Szerencse, hogy Tisza István grófnak sikerült ellenkező álláspontra átvinni a miniszterelnököt, aki most már csekély módosítással Tisza álláspontja mellett foglal állást. Kifogásolta, hogy a kormány a vasúti pragmatika kérdésében nem foglal el nyilt álláspontot ós hogy a vármegyei tisztviselők számára nem állapitott meg olyan pragmatikát, mint a vasutasoknak van. Sokat ígér a kormány, lehet, hogy meg is tart valamit ezekből az ígéretekből, de az az egy bizonyos, hogy egyet nem fognak megcsinálni s ez a választójog. Az urak nap-nap után azt ígérik, hogy megcsinálják azt a reformot. Figyelmeztetjük, hogy azt az ígéretet, amelyet a kormány tett a trónbeszédben s amit önök 'gértek, be kell tartani a nép javára. Szmrecsányi György a néppárt nevében nem fogadja el a javaslatot, de a párt nem kívánja az indemnitást hosszabb vitával megnehezíteni. Az elnök a vitát bezárja és tíz percre felfüggeszti az ülést. (A miniszterelnök válasza.) Szünet után, mielőtt a szavazás megtörtént volna, Khueu-Héderváry gróf emelkedett szólásra. Válaszolt a vita során elhangzott fölszólalásokra ós örömmel vette tudomásul, hogy az ellenzék nem akarja ujabb eksz-leksz elé állítani az országot. Bizony Ákos azon kijelentésére, mintha a kormánypárt azért alakult volna, hogy elvegye a nemzet jogait, azt mondja, hogy ilyen pártnak a nemzet nem adott volna többséget. A miniszterelnök beszéde után a Ház megszavazta az indemnitást és rátértek a belügyi vita folytatására. Az elnök az ülést fól kettőkor berekesztette. Megszegett nemzetközi egyezmény. Madridból jelentik: A Correspodenzia d'Espagna föntartással közli ezt a tengeri táviratot: — Larracheból érkezett levél hírül hozza, hogy Bremond őrnagy hadoszlopa benyomult Fezbe. Canalejas miniszterelnök a francia csapatok betörésében az algezirasi egyezmény megszegését látja s attól fél, hogy a francia beavatkozás Marokkóban veszedelmes következésekkel fog járni. A marokkói beDSZüíöttek nyilván nem fogják nyugodtan és tótlenül tűrni a francia csapatok bevonulását s érthető, ha hirdetni fogják az idegenek ellen a szent háborút. Ilyen körülmények között a spanyol kormány kénytelen-kelletlen a fegyveres ekszpedicióra fogja magát szánni. A Riff-törzs tartományaiban még nyugalom uralkodik, csak Ceuta körül tünedeznek föl veszedelmes kabil bandák, amelyek rabolnak ós gyújtogatnak. A madridi kormány megkettőzte a ceutai spanyol rendőrséget és ágyúnaszádot készül odaküldeni. Hirek jöttek Larracheból, hogy francia tisztek és katonák benszülött marokkóiak álruhájában kémkednek. Angolok Mexikóban. Londonból jelentik: Mexikó fővárosból jelentik, hogy Diaz kormánya diplomáciai lépéseket fog tenni Washingtonban és Londonban, amiért Vivian kapitány vezetése alatt egy angol ágyunaszádról St.-Quentin partján egy csapat brit tengerész szállott ki, hogy szükség esetén megvédelmezze az ottani angol alattvalókat. A brit tengerészek nem sokáig maradtak mexikói földön, mivel nem volt rájuk szükség. Washingtonban az angol ágyúnaszád váratlan megjelenésén megdöbbentek ós helyeslik a mexikói kormánynak azt az elhatározását, hogy erélyes hangú jegyzéket fog intézni Londonba. Egy titokzatos gyilkosság kibogozott részletei. — A tiszaszentmiklósi rejtély. — (Kiküldött munkatársunktól.) A törökkanizsai járás legnagyobb eseménye most az a gyilkosság, amelyet szombatra virradó éjjel födöztek föl Tiszaszentmiklóson. A vasárnapi reggeli lapok rövid néhány sorban jelentették, hogy Tiszaszentmiklóson a saját háza előtt meggyikolva és kirabolva találták Richter Miklóst, a község egyik leggazdagabb vendéglősét. Az esetnek rendkívül érdekes részletei vannak, még pedig nem a sablónosabbalt közül való, mert olyan okok játszanak benne közre, amelyek szinte megdöbbentőek. A gazdag, negyven éves, nős vendéglős szerelmi viszonyt kezd egy tizenöt éves csenevész leánynyal, a férfinek három gyermeke van, a leány szülei szegények, a viszony két év óta tart, de csak most tudódik ki, a feleségnek kiadják az útját, ez elkeseredésében a legmértéktelenebb ivásnak adja magát, már közel van a deliriumos állapothoz s ebben az őrületes [lelki tusában a szeretőinek egyikét fölbujtja a gyilkosságra. Ez a rövid foglalata magának az esetnek. És annál inkább hat a meglepetés erejével, ha figyelembe vesszük, hogy Tiszaszentmiklóson huszonöt év óta egyetlen gyilkosság, egyetlen bicskázás vagy súlyosabb végződésű verekedés nem történt. Szinte hihetetlennek tetszik ez egy ötezer embert számláló községben, olyanban, ahol négyféle anyanyelvű lakosság él: magyar, sváb, szerb és tót, de nem egészen egyenlő elosztásban, mert tót kevesebb van, mint a többi három. Aztán Tiszaszentmiklóson olyan állapotok kisértenek, amelyek nagyon kedveznek a gaztetteknek. Noha a legnagyobb község a törökkanizsai járásban és igen sok utcája van, éjjel az állomástól egészen a falu legvégéig lámpátlan koromsötétség uralkodik, hacsak a holdvilág nem teriti rá a tompa sárga fényét, vagy ha szégyenszemre nem emiitjük azt az egyetlenegy petróleum-lámpát, amely egyik ház előtt, a községháza előtt pislog. Éz, meg aztán a vagyonosság elütő arányai — vannak két, sőt négyszázezer korona vagyonnal rendelkező svábok és nagyon sok, földhöz ragadt szegény munkás —, a korcsmák meglehetős szapora száma, ugyancsak kedveznének az olyan eseteknek, melyekbe előbb a csendőrségnek, aztán az igazságszolgáltatásnak van beleszólása. Hanem a többféle nemzetiségű lakosság igen békés természetű és nagyon sima egyetértésben él egymással. Nem szeretik a vért, hiányzik belőlük a virtus — dicséretükre legyen mondva. Es épen ezért annál rémesebb a mostani gyilkosság: Tiszaszentmiklóson a legutóbbi huszonöt év egyetlen nagy eseménye. (Negyven éves férfi, tizenöt éves leány.) Richter Miklós, a meggyilkolt vendéglős, két évvel ezelőtt, negyven éves korában szerelmi viszonyt kezdett egy fejletlen, tizenöt éves sváb leánynyal, Kathrein Annával, aki Lusztig Antal tönkrement vendéglős leánya. A viszony két év multán csak erősebbé vált. Sem Richter felesége, sem pedig a leány családja nem jött rá a dologra. Két év multán, mintegy két hónappal ezelőtt azonban a viszony hirtelen kipattant, Richter felesége egy alkalommal tetten érte a szerelmeseket. Ettől kezdve oda lett a családi béke, következtek a sablonos viszályok, veszekedések, amiknek végre is szakítás lett a végük. A leány szegénységben tengődő családja eleinte ellenezte ugyan a dolgot, de Richter ekkor azzal állt elő, hogy a viszony már két év óta tart. A leány családja ezután belenyugodott mindenbe. Richter elhagyta a feleségót, neki adta a házát, az ingatlanokra nézve pedig ugy állapodtak meg, hogy lassanként eladogatják s azután a pénzt megfelezik. Richter vásárolt egy másik házat, vendéglőt nyitott benne s ezt már közösen vezette fiatal vadházastársával. Igy éltek egy darabig. Nem sokáig. Mert az elhagyott asszony, aki akkor még elég csinos és szép volt., nem tudott belenyugodni a sorsába. Lassan valami vad féltékenység fejlődött ki benne, de összeszorította a fogait és lecsendesedett. Nem csinált botrányokat, büszke akart maradni, valameddig kibirta, de aztán a bánat fölfordította a lelkét. (Orgiák az elhagyott asszonynál.) Egy hónap múlva már csaknem az egész falu fórfinépe Richterné kedvese lett. Pénze bőven volt ugyan az asszonynak, de törvényesen elválni nem akart, mert szerette a hűtlen urát. Igy aztán azzal akarta megbőszülni a sorsot, hogy könnyelmű, vig, léha életet ólt. A háza kapuja minden időben és mindig nyitva állott férfi vendégeknek, akik nem idegenkedtek az akkor még szemrevaló asszonytól. Egyszer összetalálkozott Richterrel, ezt mondta neki: — Nézd, egészen elzüllök, utolsó asszonya leszek a falunak, ha nem hagyod el azt a békát ós nem térsz vissza hozzám . . . Richter ököllel akart az asszonyra sújtani, ez kihúzta magát, farkasszemet nézett az urával, mire Richter káromkodva odébb állt . . . Ezentúl még hangosabb lett az elhagyott asszony háza. Richterné ivásnak adta magát. Rengeteg italt fogyasztott naponta, össze-vissza pálinkát, bort, sört ós éjszakánkint valóságos orgiák dúltak a házában. Muzsikaszó, italgőz, szeretök sora . . . Popity Ferenc csendőrörsvezető mondta el munkatársunknak: — Szeretője volt az egész falu . . . Richternónek mindegy volt, akár kicsoda . . . Napnap után, éjszakánként mulatságok voltak a házánál s persze a meghívottak csak férfiak voltak. Az asszony minden reggel részegen fetrengett a földön. Estig kialudta magát, éjjel pedig elülről kezdődött a muri. Tudták, hogy miért vannak ezek napirenden és sajnálta Richternét az egész falu. A gyilkosság után, a második napon, amikor Richternét letartóztattuk, házkutatást tartottunk a lakásán. Bűnjelet ugyan egyetlen egyet sem találtunk, de azért ugyancsak meglepődtünk, amikor az ágyak alatt, párnák alatt, matracok alatt, szekrényekben és minden sötétebb zugban, rejtettebb helyen, a szobákban, udvaron rengeteg snapszos-, boros- és sörösüveget találtunk. Bizony, szomorú jelei ezek az asszoy iszonyú bánatának és az utolsó fokig való züllésének . . . {Feleség, mint szerető.) A feleség bűnös éjszakái érdekelni kezdték a hűtlen férjet is. De csöppet sem bántották a lelkiismeretét. Sőt. A bujálkodó ember azon igyekezett, hogy szeretőjévé tegye a saját feleségét s ö is az orgiák vendégeinek sorába tartozzék. Lassan barátkozni kezdett a feleségével, előbb csak nappalonként járt át hozzá beszélgetni, majd azt a kivánságát adta elő, hogy szeretné, ha az asszony néha őt is meghivná egy-egy éjszakára mulatozni. A feleség kacagva ment bele az ötletbe, meghivta az urát, aki éjjelenként együtt mulatozott a felesége szeretőivel. Még hangosabb éjszakák következtek az eddigieknél. Később az asszony szeretői lassan többen elmaradoztak s a gyilkosság előtti napokon — amint ezt a nyomozás megállapította — a férj és még két-három férfi járt az asszonyhoz, fölváltva. Mikor Kathrein Anna a dolgot megtudta, szemrehányást tett Richternek : — Vagy engem szeretsz, vagy a feleségedet . . . — De, Anna, ón csak elszámolni járok át hozzá . . . Tudod most adtam el négyszáz lánc földet, a pénzen felezünk . . . — Éjjel számoltok ? — Nappal nem lehet . . ,