Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-19 / 65. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1911 március 19 hány napszámos, a falu végén laknak, de azoknak is van egy-két hold földjük, részint haszonbérben tartják, részint a sajátjuk. Különben napszámba járnak és sokat keresnek, mert kevesen vannak. A többiek a maguk gazdálkodásából élnek. Gazdagabb sváb parasztok sürün följárnak a kaszinóba is, ahol makaót ós bakkarát szoktak játszani. Nem is ritka az olyan nap, amikor öt, sőt tízezer korona gazdát cserél a játékasztalnál. De ha valamelyiket a szerencse következetesen kerüli, szigorú fogadalmat tesz, hogy évekig nem kártyázik. Fogadását meg is tartja addig, amig fokozottabb munkával vissza nem szerzi az elvesztett pénzt. Korcsma is nagyon kevés van Nagyteremián. Azok is villanynyal vannak világítva. Egy egészen kis korcsmában, ahol négy-öt asztal van összesen — megszámoltam — nyolc villanylámpa ég. A házak bejáróját, szobáit, konyháját, sőt még a pincéket is villanynyal világítja a sváb gazda. Virtuskodás, verekedés nagyon ritkán van Nagyteremián. A svábok a legnagyobb békességben élnek egymással ós nagyon összetartanak. Ha valakiről rosszat tudnak, nem adják tovább, mindössze kerülik az illetővel való érintkezést. Például Knab Edéről mindenki tudta, hogy Knab Károly felesége után bolondul s hogy az asszony is rokonszenvez vele. Látták késő este a község sétányában, amint ölelkezve ültek egy padon, s ettől kezdve Knab Edével nem igen érintkeztek. Knab Károly is tudott a dologról, de magába fojtotta a keserűséget. Nagyon egészséges gondolkozásunk s ha az asszony nem tudja szeretni a fórjót, nincs erőszakosság, nincsenek jelenetek, nincs botrány, mert azt tartják, hogy az asszonyt nem lehet szerelemre kényszeríteni. Tombolja ki magát, gondolják, majd beleun és visszatér a nyugodt, békés családi élethez. Mert ezt tekintik ők az élet legszebb ajándékának. Családot alapítani, gyermekeket nevelni: ez a legszentebb ideáljuk. Asszonyaik szeretik cicomázni magukat. Amellett a tisztaság, a rend tündöklik minden asszonyon és minden házon. Némely asszonynak a sok fizikai munka ellenére is olyan fehér, finom, szinte filigrán keze van, mintha mindig tejbe fürdetné. Kézre, arcra, fogra nagyon sok gondot fordítanak. Amelyik asszonynak nincs jó, egészséges, szép és fehér foga, az mesterségesen reparáltatja ki a természet hibáját. Némelyik sváb paraszt asszonynak a szájában egész sor arany plomb ragyog. A község fogtechnikusa, Kron Péter, nem győzi ások pácienssel való munkát, akik az előszobában szinte tolonganak. Szomszédos falvakból is igen sokan járnak hozzá. (A falu nábobjai.) Kik ezek? A Knab-familia tagjai. Ez a család a leggazdagabb, a legbefolyásosabb és a legszélesebb elágazású Nagyteremián. Legtöbb vagyona Knab Edének, a gyilkosnak van. Apját Knab Jánosnak hívják s a felesége szintén Knab-leány, Knab Mihály gyermeke. Egy apró gyermeke van Knab Edének. Családi élete azonban boldogtalan. Nem szereti a feleségót, mert mellbetegségben szenved, napról-napra sorvad s amint Kiefer Péter csendőrörsparancsnok az asszony háziorvosától megtudta, csak néhány hónapig tarthat még az élete. Pedig kár ezért a boldogtalan asszonyért: gyönyörű szép, ragyogó fekete szeme, kissé hosszas, finom arca van. Olyan vékony, mint a deszkaszál s bár tudja s érzi, hogy az ura nem szereti, mégis tigrissé változik át, amikor az urát veszi védelmébe a gyilkosság gyanúja ellen. Knab János, Ede apósa, szintén a sarkára áll most már, hogy igazolja a veje alibijét, de elhibázta a dolgot, mert ő volt az, aki Dörner Frigyes korcsmájában több embernél érdeklődött a gyilkosság napján, hogy kivel verekedett az „Édi", mert véres a ruhája. A meggyilkolt Knab Károly tetőtől-talpig becsületes ember, férj és családapa volt. Szerette a feleségét és két kis gyermekét nagyon, de ő sem élt boldogan. Meggyőződött, hogy az aszszony ós Ede unokaöcscse nagyon keresték az alkalmat, amikor együtt és egyedüllehetnek. Knab Károly azonban nem tett szemrehányást sem a feleségének, sem pedig Knab Edének. Türt ós várt, foglalkozott a lovaival, elszórakozott a kaszinóban, de sohasem tudott jókedvű lenni. Gyakran félre hivta a kaszinóban a legbizalmasabb barátait és panaszkodott. Panaszkodott, bogy nagyon lesújtja családi életének boldogtalansága. Több tanú vallotta a csendőröknek, hogy Knab Károly több izben igy fakadt ki előttük: — Én nem tudom, hogy lehet egy közeli rokonom olyan becstelen, hogy a feleségemet elcsábítsa. Megkérdezték tőle, hogy ki az a közeli rokona? És Knab Károly szomorúan és becsületesen hallgatott. Napokkal a gyilkosság előtt Knab Károly elmesélte a kaszinóban, hogy esténkint, amikor lovai miatt az istállóba megy, mindig egy sötét alak bujkál az udvaron. S ha az istállóból kijön, a sötét alak gyorsan kioson a kapun. Többet azonban erről som beszélt Knab Károly. A Knab-családdal Junker Antal teremiai gazdálkodó is rokonságban van, ő az édesapja ugyanis a meggyilkolt Knab Károly feleségének, aki ezidő szerint nem is tartózkodik a faluban. Tudja, hogy megvetéssel van iránta mindenki s nem is állnak vele szóba. Az apja, Junker Antal küldte el valahová, hogy „üdüljön". Junker Antal nagyon szégyoli a falu előtt, hogy a leánya ilyen hirbe keveredett. A lelkében meg van győződve róla, hogy a veje gyilkosa nem volt más, mint Knab Ede. Meg is örült neki, amikor a gyilkosság után öt nappal a vejét letartóztatták, de annál nagyobb haragra gerjedt, amikor három hét múlva a gyilkos kiszabadult. Rögtön elment a községházára, letett a biró kezébe ezer koronát és kidoboltatta, hogy ezt a pénzt annak szánta, aki pozitív nyomra vezeti a csendőröket. (Hogyan történt a gyilkosság ?) Mann Miklós nagyteremiai csendorőrsvezető, aki Kovács Buna József csendőrrel együtt először jelent meg a gyilkosság helyén, az esetet igy mondotta el: — A gyilkosság ez év február 4-ón, szombaton este hat és hót óra között törtónt. Február elején még ebben az időpontban nagy sötétség van s az utcákat vastag hóréteg borította. Knab Károly hat órakor hazatért a kaszinóból, ahol örömmel újságolta néhány barátjának, hogy Bácsalmásról egy levelezőlapot kapott, amelyben valaki nagyon magas árért akarja megvenni egyik legszebb, eladásra szánt csődörét. A gyilkos vagy nyomon követte Knab Károly minden lépését, vagy pedig, amikor kileste, hogy hazafelé igyokszik a kaszinóból előrefutott ós elrejtőzött az istállóban. A viszonyokkal ismeretlen ember nem lehetett a gyilkos, mert jól tudta, hogy Knab Károly első dolga amikor hazaér, hogy bemegy az istállóba a lovai közé. Amint az istállóba lépett, a gyilkos rárohant és egy éles szerszámmal mintegy tiz centiméter hosszú sebet ejtett az arcán, a szeme alatt. Ebből az következik, hogy a gyilkos az istálló ajtaja mögött valamivel előbb már elrejtőzhetett s amikor Knab az ajtót kinyitotta, előugrott. Az első ütés után még egy ütés következett, de ezt már Knab Károly fejére mérte a tettes. Knab megtántorodott és a jászolhoz közel a szalmába esett. Ott ugyanis köralaku vértócsát találtunk. Ezután az áldozat próbált föltápászkodni s valószínűleg dulakodott a gyilkossal, aki a szerszámjával éltől kezdve addig ütötte agyba-fóbe Knab Károlyt, amig ki nem lehelte a lelkét. A hulla fején tizenhat, arcán pedig egy sebet találtunk. Mikor a gyilkos végzett áldozatával, kikutatta a zsebeit. Belenyúlt a mellényzsebóbe és három ujjának vérfoltos nyomát hagyta a zseb fölött. A kabát belső zsebéből pedigkilopta Knab Károly pénztárcáját, amelyben — amint azt kétséget kizáróan megállapítottuk, — négyezer korona volt. Eszerint tehát rablógyilkosság történt, de sikerült megállapítani, hogy Knab Károly pénzét csak azért vette magához a gyilkos, hogy amellett keltsen látszatot, mintha a gyilkosságot egy szegény s Knab Károlynak a pénzére szoruló ember, — teszem azt, béres vagy más cseléd — követte volna el. Mert, aki valakinek a pénzére utazik, az nem azt nézi, hogy az áldozat mielőbb okvetlenül meghaljon ós nem üti addig, amig meg nem győződik, hogy él-e még vagy sem, hanem elég neki annyi is, ha az áldozat elveszíti az eszméletét. A hatósági orvos kétségtelenül megállapította, hogy Knab Károly a negyedik ütés után már annyira elveszítette az eszméletét, hogy moccanni sem tudott. És ezután még tizenháromszor ütötte fejbe a gyilkos Knab Károlyt s a tizenhárom ütés közül mindegyik olyan erős volt, hogy a halál bármelyiknél, tehát már az ötödiknél is bekövetkezhetett. — A gyilkosság után Knab Károly hullája hajnalban három óráig keresztben feküdt az istállóban, anélkül, hogy valaki az esetet fölfedezte volna. Hajnalban három órakor Gavrileszku Antal, Knab Károly bőreslegónye, megjött egy közeli faluból, ahol a szülőinél volt. Előzőleg ugyanis engedélyt kórt még szombaton estefelé a gazdájától, hogy — azt hiszem — Kiskomlósra hazamehessen. Knab Károly megadta neki az engedélyt. Mikor Gavrileszku az istállóba lépett — sötét volt benn — beleütközött a hullába. Röglön gyufát, majd lámpát gyújtott s a világosságnál megborzadva látta a földön elterülten, nagy vértócsában ós élettelenül a gazdáját. %Első dolga volt, hogy átfutott Knab Edóékhez, felköltötte Palatínus János bérest s ezt mondotta neki: — A gazdámat megölték, én a községházára futok, te meg szólj a te gazdádnak. Gavrileszku legelőször a községi birót értesítette az esetről, aki reggel hat óra után viszont a csendőrségnek jelentette az esetet. Én és Kovács Buna József mentünk ki legelőször a gyilkosság helyére. Az istállóba léptünk. A meggyilkolt kezében levelező-lapot találtunk, azt a levelező-lapot, amelyet Knab Károly az előző napon néhány barátjának a kaszinóban megmutatott. Az áldozat nagyon lazán tartotta a levelező-lapot s a gyanú első pillanatra az volt, hogy a gyilkos a kezébe tette. A levelezőlap két rét volt összehajtva s minden jel szerint ezt vette ki a gyilkos az áldozat mellényzsebéből. Rögtön elhivattuk Braun Károly községi orvost is, aki konstatálta a halált s előadásából mindjárt tudtuk, hogy, ámbár rablógyilkosság történt, a tettes mégsem pénzért gyilkolhatott. (Késik a vizsgálat.) Mann Miklós elmondotta, hogy a gyilkosság szombaton este történt, vasárnap reggel pedig a nagyteremiai csendőrségnek már tudomása volt a dologról. De tudta már ekkor az esetet az egész falu, sőt Nayykikindán is ez volt vasárnap a közbeszód tárgya. Ott is mindenki ismerte Nagyteremia egyik leggazdagabb emberét. A nagykikindai ügyészségnek is — legalább a csendőrség azonnali jelentéséből — tudnia kellett volna a dologról. A helyszíni vizsgálat megejtósóvel Sernhardt János dr, nagykikindai j vizsgálóbírót bizták meg, aki azonban csak hétí ! főn délután ment át Nagyteremiára. A jegyzőkönyvet tehát csaknem két nappal a gyilkosság j után vették föl. A helyszíni vizsgálat természe-Jj tesen nagyon kevés eredménynyel végződött,™ mert a legjobb nyomok addigra már teljesenjj eltűntek, a falu egész népe megfordult már »•