Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-26 / 21. szám

1911 január 24 DÉLMAGYARORSZÁG 286 A képviselőház ülése. — Időpazarlás meg egyéb jó. — (Saját tudósítónktól). A képviselőházban szerdán ismét azt akarta bebizonyítani több ellenzéki képviselő, hogy ért a külön bank kérdéséhez. Persze éz az igyekezet a legjobb akarat mellett sem sikerült egyiknek sem és mindegyik csak közjogi tudatlanságáról győzte meg azt a kevés embert, akik az unalmas beszédek alatt ott voltak. Szerdán a legnagyobb eseménye volt a Háznak, hogy Tisza István gróf megjelent a folyosón. Zajosan megéljenezték. Tisza ezen héten beszélni fog a bankjavaslatról és igy végre rendes parlamenti beszéd is hangzik el a dunaparti palotában. A hét végén Lukács László is beszól, aki hosszasan, alaposan megfelel az elhangzott sok, alapnélküli való támadásra. •Szterényi József, a volt államtitkár is ezen a héten beszél és ő is támogatni fogja a kormány javaslatát. Az egész bankvitának éz a hót tehát a legérdekesebb része, a három komoly, megfontolt államférfiú súlyos argumentumai talán meggyőzik az ellenzéket is nagy tévedésükről. A szerdai ülésnek érdekessége alig akadt. Volt négy interpelláció is, a vita pedig unalmasan, elnyujtottan folyt tovább. Ugy látszik, hogy a szónokok fogytán vannak és a csöndes obstrukció lassan, csöndesen kimúlik. Ideje is lenne már, ha az időt pazarló képviselők belátnák, hogy sok fontos javaslat vár megvalósításra ós takarékoskodni kell az idővel. Ha az ellenzék az idővel való takarékoskodás fontosságát belátja, ez lesz a legfontosabb nézete, amit a mai időkben vallhatott. A szerdai ülés féltizenegy órakor kezdődött. Elnök: Kabos Ferenc. Az interpelláciÓ8 könyvben a következő interpellációk foglaltatnak: Sümegi Vilmos — a honvédelmi miniszterhez — katonai brutalitások folytán öngyilkossá lett Hlatkay Zoltán ügyében. Ssmrecsúnyi György — a belügyminiszterhez — a poolban levő hajójáratok ós a kormány közt kivándorlók szállítása céljából kötött szerződés tárgyában. Huszár Károly (sárvári) — a belügyi és igazságügyi miniszterekhez — a mármarosmegyei közállapotok szanálása tárgyában és Huszár Károly (sárvári) — a miniszterelnökhöz — egy csalással és közokirathamisitással vádolt egyénnek udvari tanácsosi méltósággal történt kitüntetése tárgyában. A Ház délután két órakor tért át az interpellációkra. (A bankjavaslat.) Nadányi Gyula (Kossuth-párti) nem reméli, hogy a javaslatot megváltoztathatja, de ugy véli, hogy hazafias kötelességet teljesít, mikor résztvesz a bankvitában. Az ellenzéknek az a föladata, hogy az ország érdekeit minden kérdésben megvédeni igyekezzék ós igy különösen fontos a bankkórdésben való szerepe, mert ettől függ az ország gazdasági fölvirágzása. Sümegi Vilmos néhány munkapárti beszédből idéz és eközben Madarassy-Beck Gyula báró nevét Beczk-nek, Wickenburgót pedig Wiczkenburgnak ejti. Az elnök: A parlamentben eddig nem volt szokás a képviselők nevét elferdíteni. _ Sümegi Vilmos: Kötelességem kijelenteni, hogy korántsem akartain ezzel sértést, vagy akárcsak Ízléstelenséget is elkövetni. Az elnök: Tessék folytatni beszédét. Sümegi Vilmos hosszasan foglalkozik Antal Géza tegnapi beszédének azzal a részével, melyben a koalíciót vádolja, hogy 1905-ben hajlandó volt a katonai vívmányok fejében többi követeléséről, köztük az önálló bankról is lemondott. Laptudósitásokbói ós nyilatkozatokból igyekszik igazolni, hogy ez nem áll igyIsmerteti az önálló bankért folyó küzdelem történetét és fölolvassa azoknak a törvényhatóságoknak névsorát, melyek az önálló bankot követelték. Hantos Elemér: Nem olyan veszedelmesek! Sümegi Vilmos — nyilván, hogy nyújtsa az időt — Irányi Dániel és Jókai Mór negyvenkét év előtti beszédét olvassa föl az önálló jegybank szükségességének bizonyítására s fölemlíti, ho^y akkor Lányai Menyhért, a pénzügyminiszter is javasolta az önálló bankot, sőt e célra parlamenti bizottság kiküldését javasolta. (Időpazarlás.) Rátér a nemzetiségi bankok szerepére, melyek többet ártottak az országnak, mint a munkapárti honatyák. Molnár Béla: Hogyan? Hogy tetszett mondani? Sümegi Vilmos: Ugy mondtam, hogy a nemzetiségi bankok többet ártanak az országnak, mint a munkapárt. Molnár Béla: Önök is voltak kormányon. Sümegi Vilmos: Most is ott lehetnénk, ha nem ragaszkodtunk volna annyira az önálló bankhoz. (Helyeslés a baloldalon.) Az osztrákmagyar bank részvényeseiről beszél. Egyetlen képviselő van köztük: Madarassy-Beck Gyula báró. Magyar ember is csak hetvenhárom, akiknek névsorát fölolvassa. Az elnök figyelmezteti, hogy a névsorolvasás nem tartozhatik a vita keretébe. Sümegi Vilmos: Az állami bankok mindenütt előzékenyebbek a közönség iránt és nagyobb tekintettel vannak a polgárság érdekeire, mint nálunk. Igy a görög bank köteles a mazsolatermelést és kivitelt előmozdítani, az orosz bank különösen az ipari hitelnyújtás terén tartozik különösebb szolgálatokat tenni. Határozati javaslatot terjeszt be aziránt, hogy a szabadalommal fölruházandó bank a mezőgazdaság érdekeit különösen támogatni tartozik. (Helyeslés a baloldalon.) Az elnök öt percre felfüggesztette az ülést. Szünet után Beck Lajos elsősorban azt a kórdóst vizsgálja, vájjon az önálló jegybank ki tudná-e elégíteni a magyar hiteligényeket s arra az eredményre jut, hogy ezt nemcsak számszerűleg, hanem a magyar gazdasági élet sajátosságainak inegfelelőleg is megtudná tenni. Ezután rátér arra a kérdésre, vájjon az önálló jegybank sikeresen tudna-e működni s főképen megbirná-e őrizni aranyát. Hangsúlyozza, hogy a függetlenségi párt a gazdasági önállóságért küzdve, a nemzeti élet kiépítésével programjának kézzelfogható tartalmat kiván adni. A teremben ebben az időpontban alig van néhány munkapárti képviselő. A Justh-pártiak zajosan kiabálni kezdenek : — Nem vagyunk tanácskozáské^esek! Kevesen vannak jelen! Berzeviczy Albert elnök (csöngét): Ha majd látni fogom, hogy a Ház nem tanácskozásképes, megteszem a szükséges intézkedést. Fölkiáltások a Justh-párton: Persze a büffóben vannak. Zárjuk be az ajtókat s szavazzunk ! (Az interpellációk.) Két óra lévén a Ház áttér az interpellc ciókrá. Szmrecsányi György engedelmet kért és kapott, hogy a PooLszerződés dolgában bejegyzett interpellációját szombaton mondhassa el. Huszár Károly (sáfvári) a kazárföldön történt közigazgatási és igazságügyi visszaélések miatt interpellál. A kazárok áradása elért már az Alföldig s itt a fővárosban is annyi már a galíciai, hogy a zsidó hitközség védekezni akar ellenük, nehogy a vezetést és a kilencmilliós jótékony alapot megkaparitsák az intelligens magyar zsidósággal szemben. Kérdi a kormányt, vau-e tudomása a kazárföld szociális bajairól, az ott elkövetett hatósági visszaélésekről és milyen intézkedéseket akar tenni az uzsora elnyomására s a kazárok további beözönlése ellen. Székely Ferenc igazságügyminiszter: Érdemlegesen későbben fog válaszolni, de már most megtesz egy pár megjegyzést. Kijelenti, hogy az egész kormány meg fogja tenni azokat az intézkedéseket, amelyek a bajok szanálására szükségesek. A telekkönyvi hamisításokról följelentés érkezett a minisztériumba, mire a szóló elrendelte a tüzetes adatok megszerzését. Az uzsora ellen speciális intézkedést tenni nem lehet. Ugylátszik, hogy rendkívüli és energikus rendszabályra lesz szükség. Ha a vizsgálat be lesz fejezve, az eredményről részletes jelentést fog tenni a Háznak. Az ülés három óra után végződött. A holland partvédelem. Hágából jelentik: A második kartarának február 7-ére egybehívott ülésén az elnök javasolni fogja, hogy február 8-án kezdjék meg a partvédelmi javaslat bizottsági tárgyalását. Kevesebb a bűnöző. — A szegedi rendőrség 1910-ben. — (Saját tudósítónktól.) Somogyi Szilveszter dr, főkapitány most adta ki a szegedi rendőrség mult évi működéséről szóló részletes, gondosan összeállított jelentését. A terjedelmes jelentés — amelynek egyes részeivel a Délmagyarország már foglalkozott — hü képét nyújtja a szegedi rendőrség működésének és Szeged közbiztonsági állapotairól megnyugtató adatokat közöl. Egyik legfontosabb része a jelentésnek az, amelyik a bünügyi osztály működéséről szól. Ebből megtudjuk, hogy 1910-ben Szegeden kótezerhétszáztizennyolc bűncselekményt követtek el, 1909-ben pedig nógyezernégyszázharminc volt a bűnesetek száma. A csökkenés tehát negyvenöt százalék, ami a közbiztonsági állapotoknak nagyon kedvóző javulását jelenti. A csökkenés az egyes bűncselekményeknél igy oszlik meg: gyilkosság völt 1910-ben kettő, (1909-ben négy), emberölés tizenkilenc, (1909-ben harminckettő), rablás huszonkettő, (1909-ben negyvenegy), lopás ezerőtszázhatvan, (1909-ben kétezerszázhetvenegy), sikkasztás százkilencven, (1909-ben kétszázötven), csalárd bukás egy, 1909-ben tizenhárort), csalás száznegyvenhét, (1909-ben százkilencvenket'tft), hatóság ellen való erőszak huszonnyolc, (1909-ben negvenegy), hivatalos hatalommal való visszaélés nyolc, (1909-ben tizenkettő), leánykereskedés husz, (1909-ben tizenhat). Amint á kimutatásból látható, a leánykereskedést kivéve mindegyik bűneset kevesebb létt. Különösen nagy a csökkenés a csalárd bukásnál és a rablásnál. A tettest ötszázhetven esetben derítették "ki, ötszáznyolcvankót esetben ellenben a tettes nem volt kideríthető. Ez á nagy különbség nem von le a rendőrség értékéből semmit, mert a nagyobb bűncselekmények elkövetőit elfogták és differencia csak a kisebb lopásoknál áll elő. Ez természetes is, mert a legtöbb esetben a károsult — ha a kára megtérült — maga sem akarja, hogy a tettesnek baja történjék. (A nyomozás hiányai.)) A nyomozást hat polgári rendöf és égy pöígári ruhába öltözött első osztályú rendőr végezte. Minthogy a polgári rendőrök csak ketten együtt nyomozhatnak, a fentebb közölt kimutatásból kitűnik, hogy minden polgári rendőr párra háromszáznyolcvannógy ismeretlen tettes és bűnügynek a nyomozása jutott, vagyis az év minden napjára, vasár- és ünnepnapot sem véve ki, több mint egy bűnügyet kellett nyomozniok. Ha most ehez hozzávesszük, hogy egy polgári rendőr egyáltalán'nem teljesíthet bünügyi nyomozást, mert a nyilvántartások, különösen pedig a Rendőri Közlöny-ben körözötteknek pontos nyiivántarlása ós a szegedi elitéltek törzslapjainak a kiállítása, továbbá a zálogházak és zsibárusok napi ellenőrzése teljesen kimeríti idejét, továbbá ha figyelembe vesszük, hogy a teljes nyomozást igénylő fent közölt ügyeken kivül még kótszázhatvannyolc egyéb nyomozást is végeztek és négyszázötvenhárom esetben vidéki megkeresésekre is teljesíteniük kellett nyomozást, akkor kitűnik, hogy hat polgári rendőr összesen ezernyolcszázhetvenhárom ügyben végzett bünügyi előnyomozást, de kitűnik az is, hogy a mindennapos éjjeli ügyeletes szolgálattal, szinház, mozgófénykép előadások, piac ós vasár ügyeletekkel az elmúlt évben hetvenöt esetben tartott az egész városra kiterjedő vagy részleges razzia, a rendkivül csekély számú polgári rendőri kar ugy tul van terhelve szolgálattal, hogy a bünügyi nyomozásokat kellő alapossággal nem végezhetik és igen sokszor koll közrendőrökkel végeztetni nagyobb képességet igénylő detektív teendőket. Az 1910-ik évben a bünügyi nyomozó-osztály meglehetős szerencsével dolgozott. Emberölés, vagy nagyobb lopás kinyomozatlan egy sem maradt és azok a bűncselekmények, melyekben a tettes kilétét kinyomozni nem sikerült, jelentéktelenebb bűnügyek voltak. A kinyomozott bűncselekmények közül a legsúlyosabb gyilkosság volt, melyet az azóta tizenöt óvi fegyházra itólt Csurgó Ferenc kővetett el, aki előre megfontolt szándókkal Jakus