Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-17 / 13. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 január 15 ségügy, népnevelésügy és a többi jogos igényeit föltalálja az önalkotta intézményekben, hiába küzd a városias fejlődésért, ha pénzügyi helyzete miatt mindeme, a népjólét és a haladás érdekében megnyilvánult törekvése hajótörést szenved. Az utóbbi időben ugyan már mindnagyobb népszerűségnek örvendenek egyes, a városok pénzügyi viszonyai javítását célzó és legnagyobbrészt üzletszerű városi intézmények. Nevezetesen a modern nagy városok kialakulásával, különösen a müveit nyugati államok példájára a községi takarékpénztárak, villanyvilágítás, közúti vasutak, vízvezeték, zálogház, téglagyárak kezdenek mind nagyobb tért hódítani a városi intézmények sorában, melyek mint üzleti vállalatok csaknem kizárólag fiskális természetű bevételeit hivatottak emelni a városok háztartásának. Tapasztalaton alapuló tények igazolják már eddig is, hogy ezek a kereskedelmi és ipari vállalatok helyes fölállítás és szakszerű vezetés mellett mint produktív befektetések, pénzügyileg jól kihasználhatók és évenként számottevő hasznot hajtanak. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk, hogy a speciális helyi viszonyok nem mindenütt teszik lehetségessé az ilyen városi intézmények létesítését. De ha egyik-másik város már be is rendezkedett e téren, még ennek dacára sem nélkülözheti az államsegélyt, hiszen tudjuk, hogy Pozsony szabad királyi városnak van városi légszeszgyára, villamosmüve és vízmüve, sőt 1909. évi julius 5-én elhatározta a községi takarékpénztár fölállítását is, mégis a mult év végén husz millió korona kölcsönt vett föl. Mindez azt bizonyítja tehát, hogy a városok csakhogy folyton emelkedő szükségleteiket fedezhessék, a községi közterheket kénytelenek emelni, miknával bevonva. Semmire sem tudta a vizet használni. Hát egyszer az történt vele, hogy a gazdasági egy deputációt küldött ki, melynek föladata volt valami országos ügyben fölmenni Bécsbe a mindenható miniszterhez. László barátomat is beleválasztották a deputációba. Bécsben aztán a küldött-társai rajta estek, hogy „de mi velünk bizony ilyen sárosan, szurtosan nem jösz a miniszterhez!" s „compelle, intrare" bevitték a fürdőbe, megmosdatták, kifésültették, megfrizirozták, gálába öltöztették. Mikor aztán megindultak együtt az audienciára, a lépcsőn lemenet meglátja magát László barátom abban a nagy álló tükörben ott a lépcső végén s nagy örömmel kiált föl: — Nini! A K ... i Muki is itt van! Minthogy sohasem látta magát megfésülködve, elnézte a tükörbeli képmását a K... i Mukinak. Nohát, ennek a tisztelt barátomnak volt az a mondása, mikor szutyongatták, liogy miért nem tartja rendben a külsejét ? — „Igy is szeretnek engem az asszonyok." Ez az ember előttem mind a mai napig az öntetsző férfiak mintaképe. Igaz hive Jókai Mór dr. ről a városok költségvetései tanúskodnak, melyek szerint általában véve évről-évre magasabb százalékban állapítják meg a községi pótadót, sőt a folyó évben sok város pótadója közel jár a százszázalékhoz, egyik-másiké pedig az állami egyenes adók mérvét is meghaladja. Hogy tehát szükségleteiket fedezhessék a városok, hogy folytathassák a modern haladás nagy munkáját és hogy államfejlesztő hivatásuknak minél teljesebb mértékben megfelelhessenek, már azért is utalva vannak az államsegélyre és azért is kell, hogy az állam minél nagyobb dotációval járuljon évenként a városok közigazgatási kiadásaihoz, szem előtt tartva azt a kétségbevonhatatlan nagy igazságot, hogy a városok vezető munkát és irányító szerepet visznek az ország kulturális, gazdasági és szociális haladásának a terén s igy a városoknak minden irányban és minden téren való megerősödésétől és haladásától függ elsősorban az ország belső konszolidációja, a magyar nemzeti állam intenzív fejlődése, jóléte, fölvirágzása és jövő femnaradása. A képviselőház ülése. — Kossuth leleplezte önmagát. — (Saját tudósítónktól.) Viharos bankvitatilés volt hétfőn a Házban, de minden találó megjegyzésnél, minden csípős viccnél, minden ostoba kijelentésnél jobban hatott az, amit személyes ügyben cim alatt Kossuth B'erenc bátorkodott a t. Házban ma elmondani. Amikor ugyanis Hegedűs Loránd, a munkapárt kitűnő tagja bebizonyította ma elmondott beszédében, hogy a Benedi'ctformula a őawMcérdést külön akarta választani a Avo'ía-kérdéstől — és bekapcsolta a kettőt és hogy a koalíció a politikájával csakis, teljesen a közös bank útját egyengette, — ennyi igazságot, az uj, a legeslegújabb leálcázást nem birta hang nélkül Kossuth Ferenc elviselni. Vérigsértetten, őszinte, kiabáló hangon válaszolt és a válasza a Kossuth-pártiak kivételével kielégített mindenkit. Kossuth tudnillik leleplezte önmagát, olyan kijelentést adott ő, amilyet csak azok mondtak róla, akik jellemezték bár Kossuth Ferencet, mint politikust, de a jellemzésükkel épen Kossuth Ferencet haragították meg. Kossuth Ferenc, az önleleplező ezeket mondotta ma: — El akarom mondani végre, — és magamra vállalom ennek egész felelősségét, — hogy a legutolsó szakreferensi tanácskozáson Sieghardt, az osztrák miniszterelnök nevében azt a kijelentést tette és azt jegyzőkönyvbe is foglalta, hogy a kvóta fölemelésével szemben nemcsak közjogi, hanem katonai kompenzációkra is számithat a koalició. Ezeket Kossuth Ferenc mondotta. Önmagát leplezte le, megható bátrosággal mondotta, hogy „magára vállalja ennek egész felelősségét". Kossuth mai kijelentésében ott van a koalició minden pipogyasága, minden néhai, ártalmas gyöngesége, szánalmas erőtelensóge. Szóval mindaz, amit már mindenki tud évek óta, amit már mindenki elmondott eddig is. Ideje volt, hogy végre — Kossuth Ferenc is elmondja. Elnök : Kabos Ferenc. Hegedűs Loránd, a pénzügyi bizottság előadója bejelenti, hogy a bizottság letárgyalta Pancsova, Újvidék és Kecskemét városok közönségének adó-, bélyeg- és illetékmentes kölcsönkötvények kibocsátása, továbbá Szabadka város föliratát a közadók reformja tárgyában. Ugrón Gábor bejelentést tesz Banjanin horvát képviselő mentelmi jogáról. Banjanin, bár már nem horvát képviselő, a törvény értelmében a magyar képviselőháznak még mindig tagja és igy erre való tekintettel nem akart megjelenni a bíróság előtt, míg montelmi jogának főlíiiggesztését a magyar képviselőháztól nem kérik. A báni tábla azonban az egy horvát kormányrendeletre való hivatkozással feleslegesnek találta. Kéri az ügynek a mentelmi bizottsághoz való utasítását és a mentelmi bizottság utasítását arra, hogy záros határidőn belül határozzon. Az elnök fölteszi a kérdést szavazásra. A többség nem kívánja a jelentésnek záros határidőhöz való kötését. (Földes, majd Polónyi.) Földes Béla személyes felszólalásban válaszolt Madarassy-Beck Gyulának szombati beszédére. J Bock támadta őt, amiért elméleti tanai állítólag ellentétben vannak a gyakorlati élettel. Rátért félreértett szavainak helyreigazítására. Madarassy-Beck félreértette a kamatlábpolitikáról telt kijelentéseit, azokat igazítja helyre. Az elnök: Következik a napirend: az OsztrákMagyar Bank szabadalmának . . . Polónyi Géza: Személyes megtámadtatús cimén kérek szót. Az elnök (irit a kezével és tovább olvassa a bankszabadalmi törvény címét). Polónyi Géza: Személyes megtámadtatús . . . személyes kérdésben . . . Az elnök: Én már megkezdtem a napirend fölolvasását, azelőtt a képviselő ur nem jelentkezett. Hát tessék! Polónyi Géza: Madarassy-Beck őt is aposztrofálta, mint olyat, aki nem ért abankkérdósliez. Azt bizonyítgatja, hogy ő ért hozzá. Fölkiáltások jobbról: Ez nem személyes megtámadtatás. (Zaj. Az elnök csenget). Polónyi azzal fejezi be szavait, hogy Madarassy Beck vagy a bankügygyei, vagy önmagával nincs tisztában. (Zajos ellentmondások jobbról). Gedeon Aladár (Kossuth-párti) az ipar és kereskedelem fejlesztését kívánja, mert egy kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó állam nem bírhatja azokat a gazdasági terheket, melyeket a nagyhatalmi állás napról-napra súlyosabban ró az országokra. Ezt a fejlettséget csakis az önálló magyar bank létesítésével érhetjük el. Az 19Ö8-ban kihallgatott szakértők szerint a bank fölállításának semmi akadálya sincs. Kéri tehát a bank fölállítását és ennélfogva a közös bank szabadalma meghosszabbításának megtagadását. (Hegedűs Lóránt beszéde.) Hegedűs Lóránd (munkapárti) a közös bankot a legutóbbi évtizedek közjogi fejlődésének megfelelő intézménynek tartja. Előbb azonban konstatálni kívánja, hogy „készfizetések fölvétele" elnevezés helyett a „pengőfizetés megkezdése" magyarosabb kifejezés. A függetlenségi párt az önálló bank mellett foglal állást, de 1907-ben olyan megállapodást létesített a magyar papíroknak Ausztriában való elhelyezhetésére vonatkozólag, amely megegyezés csak a közös bank szabadalmának meghosszabbítása esetén lép életbe. A függetlenségi kormány tehát előre büntette azokat, akik nem fogadják el a közös bank szabadalmát. (Mozgás.) Az osztrákok azért szavazták meg a Benedict-formulát, mert — mondják — ha ezt nem teszik — mint ez a kiegyezési bizottság hivatalos jelentésében olvasható, — akkor Magyarországnak kezébe adják az önállóság és gazdasági függetlenség lehetőségét. Nálunk a Bonedict-formulát az állami fizetéseknek aranyban való teljesítésére értik, mig Ausztriában az összefizetésekre értik. A Benedict-formula a bankkérdést külön akarta választani a kvótakérdéstől ós épen ellenkezőleg: bekapcsolta a kettőt. A tizenhatodik században Szalárdi „Siralmas krónikát" irt, de annál siralmasabbat, mint az 1907. évi kiegyezés, még ő sem irt. (Tetszés a jobboldalon.) A hatvanhetes politikának az a baja, hogy mikor évtizedes munkájával, sikerülne eredményt elérni, jön egy obstrukció, amely rombadönt mindent. (Taps ós helyeslés a jobboldalon.) Két évig és két hónapig búrom százalék volt akkor a bankkamatláb, vagyis a legkedvezőbb az eshetőség arra, hogy a pengőfizetés megkezdhető legyen. Az obstrukció véget vetett minden reménynek. A fiiggetlonsógi kormány két százalékkal emelte a kvótát és ezt egy röpirattal igazolta