Délmagyarország, 1910. december (1. évfolyam, 161-185. szám)

1910-12-03 / 163. szám

1910 november 27 DELMAGYARORSZÁG 5 — Több olyan város is jön most a pénz­ügyminiszterhez bankfiókért, amelyik füg­getlenségi képviselőt választott. Ezek a vá­rosok a régi bölcs módszer szerint akarnak eljárni, hogy egy rókáról két bőrt nyúzhas­sanak. A közös bank nem kell nekik, de fiók igen. Balassa Ármin és Engel Lajos a vádlottak padján. — Két kiadó sajtópöre. — (Scijdt tudósítónktól.) A szegedi esküdt­bíróság két szegedi lapkiadó sajtópörének a tárgyalását kezdte meg a pénteki napon. Balassa Ármin dr ügyvéd és lapszerkesztő, mint a Szeged és Vidéke kiadója került a vádlottak padjára, Engel Lajossal, a Szegedi Napló kiadójával együtt. Az ügyükben'há­rom vádiratot is készített a szegedi ügyész­ség. Balassa Ármin dr-t nyolc rendbeli rá­galmazással és becsületsértéssel, Engel Lajost pedig két rendbeli rágalmazással és becsü­letsértéssel vádolták — amelyeket egymás ellen követtek el. Három év óta húzódik ez a pör. Szeged közönségét hetekig, sőt hónapokig látták el egymást támadó cikkekkel a két említett újságban a vádlott kiadók. A közönség kez­detben megdöbbent, amikor olvasta a két ellenfélnek egymást durván maró cikkeit. Egymást mindennel megvádolták, minden­képen kicsinyítették. A közönség később mulatott a „szenzációkon", mert olyan stá­diumba sülyedt a vitatkozás, hogy komolyan venni azt nem is lehetett. A cikkekből las­sankint érthetővé vált, hogy a vitatkozás és sértések özöne üzleti gyűlölet miatt in­dult és fejlődött. Az indítóok a szegedi szociáldemokraták erőrekapása volt, ami­kor a nyomdászok sztrájkja miatt egyes kiadók lapjukban rendőri beavatkozást kér­tek a szervezett munkások ellen és amikor az épen szociálistapártivá vált Balassa Ár­min dr a lapjában olyan durva és erőshangu nyilatkozatot adott le a Nyilttér-ben, a sztrájkolók tollából, amiért Engel Lajos érthetetlenül Balassa Ármint támadta meg. Balassa válaszolt, szintén a már megkezdett durva hangon és válaszolgatott is Engel örökös válaszaira, lassankint mindnyiltab­ban csalónak, sápolónak, becsületrablónak, rágalmazónak, panamázónak és ma talán már Balassa Ármin dr se tudja, minek nevezte Engel Lajost, aki inkább a boszantó stílust választotta és állandóan egy s-sel, Balasa-nak irta Balassát, aztán, például ilyen cimü cikket irt: — Balasa Árminka, mint őrjöngő Roland. így enyelegtek a kiadók hónapokig, az olvasóközönség boszantására. Följelentéseket is adott be Balassa lapkiadó-társa ellen, kérte ellene vizsgálat indítását és megbün­tetését, de nem egy beadványában kérte, hogy Szeged városa a vele kötött szállítási szerződést bontsa föl, mert ez volt a végső poén mindig, e miatt volt az igazi harc. Hát indítottak is eljárásokat, vizsgálatokat Engel Lajos ellen, de az nem nyert beiga­zolást, hogy a városi nyomtatványszállitás körül csalt volna. A mai tárgyaláson mint haragosok és elszánt ellenfelek jelentek meg a vádlott kiadók. Kü­Jönösen Engel Lajos látszott igazi ellenfélnek, ugy, hogy a kitűzött tárgyalás napja előtt „Egy nagy pör és annak előzményei" cimü, ötven oldalas röpiratot adott ki, abban részle­tesen beszámolt a pör anyagával. Természete­sen ugy, hogy az egész ügy Balassára lett kellemetlenebb, tehát őrá kellemesebb. A mai tárgyalás kilenc órakor kezdődött, a törvényszéki épület esküdtszéki termében. A terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. (Békités nélkül kezdik.) Délelőtt kilenc órára jelentek meg a ma' tárgyaláson a vádlottak. A tárgyalás vezető­elnöke Hevesy Kálmán volt. Szavazóbirák Babó Andor ós László Adolf. Balassa Ármin dr-t Beiniger Jakab dr, Engel Lajost Engel Sándor dr védte. Negyedtiz órakor nyitotta meg az elnök a árgyalást. Megalakították az esküdtszéket, amelynek tagjai lettek: Bruckner Ede vas­kereskedő, Politzer József cserépégető, Bózsó Imre szabó, Bója Antal kereskedő, Halmi János nyugalmazott vásárhelyi főgimnáziumi tanár, Bánóczi Simon háztulajdonos, Teniszig Rezső tisztviselő, Csikós Sándor földbirtokos,' Bernát Dezső vendéglős, Kakuszi János háztulajdonos, Szabó Márton vendéglős és Beésy Béla bank­igazgató, mig pótesküdtek Szemmári József mészáros, Schweiger Sándor sütő és Adler Gyula pálinkakereskedő lettek. A pörbeli feleket kihallgatták az általános kérdésekről. Balassa Ármin dr negyvenkilenc éves, ügyvéd, izraelita vallású, nős, három gyer­mek atyja, vagyonos, a Szeged ós Vidéke fele­lős szerkesztője. Engel Lajos ötvenegy éves, nős, gyermektelen, zsidó, vagyona van. A Szegedi Napló kiadótulajdonosa. Feltűnést keltett, hogy a biróság nem is tett szándékot az ellenfelek megbékitésére. (Cikkek vér/kimerülésig.) Következett a cikkek fölolvasása. Nagy munka, órákig tartó, egy-egy biró bele is fogott a cikkek fölolvasásába, aztán az elnöknek kel­lett folytatni és újra a birák olvasták tovább. A cikkek egyes részeiből kiszakítjuk azokat a sorokat, amelyek belevilágítanak a mindenképen kicsinyes és szomorúan, majd néhol komikusan elkeseredett harcba. Amint emiitettük, a harcnak az 1907. évi ta­vaszi állapotok, amelyek a szegedi nyomdák­ban uralkodtak, adták meg a lökést. Ekkor lép­tek föl erélyesen, követelőzőleg a szegedi szer­vezett nyomdászok. A legtöbb szegedi nyom­dában ma is szervezetlen munkásokkal dolgoz­tatnak, abban az időben pedig móginkább, ugy, hogy amikor a szociáldemokrata munkások föl­léptek, valósággal harcias állapotok következ­tek. A Szegedi Napló-ban „A veszélyeztetett közbiztonság" cimen cikk jelent meg, amely durva hangon „erélyes közbelépésre" hivta föl a — rendőrséget. Csendőröket rendeltek a rendőx-ök mellé, a szociálisták tehát a leg­nagyobb elkeseredéssel, a megkezdett durva hang fokozatos válaszával adták ki röpiratu­kat a Dugonics-nyomdából. És, érthetetlen bár, de mint kiadótól mégis érthető választ adott a szociáldemokraták röpiratára Engel lapja — a Dugonics-nyomda tulajdonosának. Balassa Ár­min dr-ról ugyanis többek között ezeket a be­vezető szavakat irta: Balassától semmit sem csodálok. Azonban jellemző az ő helyzete ós magatartása ebben a kérdésben. 0 volt régi kormánypárti, Bánffy­párti, azután Önmagapárti, később darabont­párti, végre alkotmány párti, demokratapárti és most szociálista. Ez nála az utolsó szalmaszál a vizben, kapaszkodik is bele. Hát csak kapasz­kodjon. Elsülyedését úgyis már rég megjósolta Szeged közönsége. Szeged, 1907 március 2. Engel Lajos. Balassa Ármin dr erre cikket irt, március 5-én (1907.) „ítélet egy becsületrabló ellen" amikor leközölte Engel Lajos törvényszék előtt való elitéltetósét, mert az 1901. évben, Vörös László akkor nyugalmazott államtitkár meg­rág almazása cimen, ezer korona fő'- és ötszáz korona mellékbüntetésre Ítélték Engelt, jogerősen. Balassa Ármin dr aztán, ugyanekkor, ezeket a megjegyzéseket irta meg lapjában: Ez az ember lapkiadó Szegeden s ezt a minőséget a leggyalázatosabb üzelmekre hasz­nálja föl, a közérdek ós jogos magánérdekeink megóvása végett közöljük a büntetőbiróság Ítéletét . . . Engel Lajos szemérmetlenül be­furakodik a tisztességes emberek közé s ott piszkos nyelvével senkit sem kiméi. Majd másik, következő cikkben azt irta Balassa, hogy Engel Lajos Szeged várost nyil­vánvalóan megkárosítja vagyonilag'. Majd meg­vádolta a Szegedi Napló szerkesztőségót, hogy a lap felfüggesztette a közigazgatási kritika gyakorlását, mert a lap kiadója: Engel Lajos, a város hirdetésragasztási vállalatát bérli. Szinte kiragyog a két újság kiadójának vitat, kozó, durva hangjából Vass Gézának, a Szegedi Napló akkori felelős szerkesztőjének komoly, higgadt, magyarázó nyilatkozata, amelyben vissza­utasítja a vádat. Aztán válaszolt Engel Lajos és Balasa] Ármin! — ilyen címet adott a cikkének és mindvégig azzal boszantotta Balassát, hogy nincs joga két ss-el írni a nevét, hogy tulaj­donképen Weisz Ármin ós így tovább, elmondja, hogy Balassa orvul megtámadtatta őt, hogy a röpiratot kiadó munkások „ronda hazugságok­kal akarták félrevezetni a közönséget", szín­házi püspöknek nevezte Balassa Ármin dr-t. Balassa újra válaszolt. A cikk cimei voltak : A Szegedi Napló nincs fertőtlenítve. Pedig Engel Lajos neve rajta van. Engel Lajosnak Szegeden ismeretes, katonatisztekkel való afférjét ós összevagdalását teszi éles kritika tárgyává, megvádolja, hogy megirigyelte egy törekvő, szorgalmas iparosnak, Herczeg Somának kenye­rét, akit „kétségbeesésig üldözött lapjával"; Erre Engel a Szegedi Napió-ban leközölte a szegedi nyomdatulajdonosok nyilatkozatát, amely szerint egyértelmű véleményüket tolmácsolta Engel amikor „sürgette a munkások teljesen elfogult terrorizmusa folytán a hatóság erélyes intézkedését." Szinte bombasztikus erővel hatott, amikor e nyilatkozat után Balassa Ármin dr négy fő­cimes cikkben, amelynek egyik cime ez volt: Csalások és sápolások vég né kül — megvá­dolta a nyilatkozó kiadókat Wesselényi Géza volt szegedi nyomdatulajdonos íj; ilatkozatának leközlésével, amely szerint ót szegedi nyomda, tulajdonos fejenkint ezer koroaát kapott Engel Lajostól, hogy az árlejtésen ne pályázzana' és igy Engel kapja meg a városi vállalatot, a nyomtatványok szállítását. Engel erre ilyen cimü választ irt lapjába: Balasa Arminka, mint őrjöngő Boland. Balassa ama vádjára aztán, hogy Engel a városi nyomtatványok szállításában csalásokat követ el, hogy ötezer ivnél annyi sulyu papi­rost takarított meg, amennyi ezer iv súlyának telel meg: — a hatósági vizsgálat elrendelése következett. Hogy azután vizsgálat megtartása előtt, közben és után is, hetekig, mennyi cik­ket üzentek a kiadók egymásnak a lapjukban, mindazt fölolvasták a mai főtárgyaláson, kilenc óra utántól kezdve, délig. Pedig a' nem inkri­minált szövegű cikkekből el is hagytak . . A cikkek megtartották alaphangjukat, hem­zsegnek a becsületsértő és rágalmazó kifejezé­sektől. De akadnak naiv dolgok is. Például, amikor kicsinyíti az akkori szegedi rendőr­főkapitányt, Bainer Józsefet, amiért Engel La­jossal a korzón mert sétálni . . . (Balassa Ármin kihallgatása.) Háromnegyed tizenkét óráig tartott a mai első tárgyalási napon a cikkek fölolvasása, az ügy ismertetése. Ekkor aztán kihallgatták Balassa Ármin dr-t, aki többek között ezeket mondotta: — Engel Lajos kezdettől fogva, hogy a Sze­ged és Vidéké-t alapítottam, üldözött. Többek előtt, többször, kijelentette, hogy mindent el­követ ellenem, hogy üzleti érdekből kötelessé­gének ismeri, hogy engem támadjon. Amiket irtam, az igaz és bizonyítani is tudom. Hiszen a város pénzügyi bizottságában Kiss Arnold tette szóvá, hogy a városi nyomtatványo­kat a szervezeti szabályrendelet rendelke­zése ellenére veszik át. Elrendelték a vizsgá­latot, de azon Engel is megjelent s amíg a vizsgálat nem volt komoly, addig a Szegedi Napló engem folyton támadott. Védekeznem kellett a vádak ellen. Engem nem vezetett más, csak közérdek ! Soha a város közgyűlésében nem szólaltam föl pénzügyi, vagy vagyoni kér­désekben. Beigazolom a sápolást, a nyomtat­ványszállitás körül való szabálytalanságokat és állítom, hogy öt év alatt a városnak évenkint legalább húszezer koronát, összesen százezer korona megtakarítást hajtottam. A valódiság bizonyítását kívánom. (Engel Lajos beszéde.) Engel Lajos kijelentette, hogy nem érzi ma­gát bűnösnek. Részletesen fejtegette, hogy a szociálisták őt sokat támadták és cikke meg­írására az vezette, hogy a Szeged és Vidéke ellene nyílttéri közleményt adott le. Mint új­ságíró érezte kötelességének, hogy olyan „hi­vatásos rágalmazótmint Balassa Ármin dr, megtámadjon. Elnök: Ezért a kifejezésért, rendreutasítom. Ha ilyeneket mond, pénzbüntetéssel sújtom. Engel Lajos a nyomtatványszállitás árlejté­sének ügyét ismertette ezután. Ő hivta föl a nyomdászokat, hogy adjanak be olcsó ajánl a-

Next

/
Oldalképek
Tartalom