Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-13 / 146. szám

ao DELMAQYARORSZAQ 1910 november 13 meg a dolgot. Komoly lépésről van szó. Tahin nem tetszik neked? — Furcsán tetszik kérdezni 1 — Miért nem mondja egyszerűen, hogy ¡bem tetszik, — gondolta magában elcsodálkozva Péterke. — Nohát igazán nem tetszik neked? — Hiszen már öreg, — mondta szégyenlősen Varka. — Bolond beszéd, — szólt be a konyhából Stefanovna. — Még nincs negyven éves. Szép fiuarc még nem elég! Menj el hozzá! — Nem megyek! — mondta Varka. —- Esztelenül kiabálsz, — felelte újra az ápolónő. — Ahelyett, hogy köszönetet mondanál Istennek a nagy szerencsédért, folyton csak nemet jajgatsz! Semmire se vezet, ha a levélhordókkal és a házitanitókkal szereftneskedel! — Már azelőtt is láttad őt? — kérdezte Kurteff asszony. — Ma láttam először. Stefanovna hozta el ide. Ki tudja, honnan jött. Miért éppen engem akar? Amikor az ebéd alatt körülhordozta Varka az ételeket, mindenki a vőlegénye miatt tréfálkozott vele. Varka elpirult és igyekezett nevető arcot vágni. Az ételek mind rosszak voltak. A leves el volt sózva; a húsban egy darabka cipőzsinór volt, a pecsenye félig nyers és félig kozmás volt. De azért nem szólt senki egy szót sem. Varka lelkiállapota kimentette őt. A házigazda csak egyszer dobta le boszankodva villáját, amikor semmiképp sem tudott boldogulni a pecsenyével. — Mindig csak férjhez adod őket! — morogta a felesége felé fordulva. Amikor vége lett az ebédnek, benépesedett a konyha, Varka barátnői és szomszédok cselédei jöttek be hozzá és estig suttogtak egymással, hogy Péterkét félelem fogta el. Azt álmodta, hogy gonosz varázsló, aki a konyhába jött, férfira hasonlított, magával cipeli Varkát!... Néhány napra azután beállott a megszokott házirend. Varka ugy morgott és tett-vett a konyhában, mintha ott se lett volna soha az a bérkocsis. Csak az ápolónő tűnt el néha és órákig maradt el. Egy reggelen, amikor Péterke kiment a konyhába, hogy kérdezzen valamit Varkától, rémülten hátrált vissza. A konyha telve volt emberekkel. Két rendőr, egy csendőr, a portás és a szomszédházak szakácsnői voltak ott egybegyűlve. Középen állott Varka, uj ruha volt rajta és mellette ünnepi ruhában a bérkocsis. — Mehetünk, — figyelmeztette őket a csendőr. — Ő és az ápolónő képviselték az örömszülőket. Megáldották a fiatal párt és az egész társaság kivonult. Varka hangosan zokogott. — Szegény, — gondolta Péterke. — Mi történik vele? Miért engedik ezt a szülők? Szegény Varka! Amikor az esküvő után haza jöttek mindnyájan, vig élet lett a konyhában. Harmonikáztak és csaknem reggelig mulattak. Másnapra visszatért a régi csend, Mintha mi sem történt volna. Csak a bérkocsis jött el reggel. Alázatosan köszönetet mondott Kurteff asszonynak és oldalpillantást vetve Varkára, mondotta: — Vigyázzon reá, kérem, nagyságos aszszony. Az ön házában jó helye van. Kérném, szíveskedjék öt rubelt adni nekem a béréből. Uj szerszámra van szükségem. Péterke némán bámult. Uj titok. Egyszerre megjelenik egy vadidegen férfi, fölügyeltet Varkára és elvesz a pénzéből. A fiu szive sajnálkozó bánattal telt meg. Ugy érezte, hogy Varka nagyon boldogtalan lehet ós kell, hogy megvigasztalja szegényt. Az éléskamrába osont és elvett egy gyönyörű piros almát. Ezt az almát szótlanul Varka kezébe nyomta és kisietett a konyhából. Kifutófiú fe^Ételllf a Délmagyarország kiadóhivatalában Gyermekek köztársasága. — Az amerikai nevelés. — tfewyorlc, oktober végén. A portugáliai események aktuálissá tettek egy „köztársaság"-ot, mely kétségkívül egyedül áll a maga nemében. Ha Lisszabonban azzal kérkednek, hogy aránylag csekély pénzés véráldozattal változtatták meg a kormányformát, ugy a freevillei respublika eldicsekedhetik hogy nyomában áldozat helyett csak áldás sarjadzott. Freeville az Egyesült Államok Newyork államának egy kis helysége. Neve szó szerint szabad-várost jelent és ezt a nevet csakugyan megérdemli, amennyiben a bün és nyomor rabságában sínylődő fiatal életerőket nevel becsületes, munkás, szabad állampolgárokká. Ebben a falucskában létesitette William George, 1890-ben, a szabad gyermekek köztársaságát, mely minden izében, szervezetében, eszközeiben és céljában, hamisítatlan amerikaias intézmény. George is afféle „dollárcsináló". Lázas munkával, kapzsimódon harácsolt össze nagy vagyont. De a hideg és kemény arany nem ártott meg érző, meleg szivének. Newyork szegény negyedének szurtos, bűzös, szük utcáiban meglátta azokat az elhagyott gyermekeket, akik családjukban csak rossz példát láttak, akik a romlott környezetben s romlott levegőn testben, lélekben, erkölcsben, szellemben elzüllenek. Megsajnálta és kivitte őket freevillei birtokára — nyaralni. Azt remélte, hogy a napsütéses szabad levegő, a mozgás, a jó táplálék kedvező hatással lesz a gyermekek lelkületére. Tévedett. Arcuk nekibarnult, meghíztak, de konok, megátalkodott romlottságuk nem változott. Mást gondolt. Washington köztársaságának mintájára rendezte be a freevillei telepet. Munkára fogta a fiukat. A közigazgatás különböző funkcióiban alkalmazta őket a köztársasági elnök tisztjétől az utolsó állásig. Saját kongresszusok, sőt törvényszékük volt, amely itélt a fink kihágásaiban, büntetéseket szabva az elitélt vádlottakra. Iízek a zabolátlan fink, akik eleinte ugyancsak megkeserítették jótevőjük életét, lassanként pompásan beleélték magukat uj feladataikba. Politikai kötelességeiket azzal a komolysággal teljesitik, mely a felnőtt amerikaiakat is jellemzi. Odaadó buzgósággal dolgoztak ugy elméleti, mint gyakorlati téren. A mezei munkát is ők végzik. Ok szántanak, vetnek, aratnak, csépelnek. A marhatenyésztés is az ő dolguk, valamint a lovak gondozása is. Mert hát a fiatal republikánusoknak négyszáz hold szántóföld áll rendelkezésükre. Van negyven tehenük, jókora sertéscsordájuk, szép baromfiállományuk és hat fogatra való lovuk. Különböző mesterségben is remekelnek. Megtanulták a többek közt, a kőmives- és ácsmesterséget, ugy hogy a szükséges építkezési munkákat ok maguk végezhetik. George-nak szerencsés ötlete vot, hogy a köztársaságiak semmiféle _ munkát se végeznek ingyen. Akármit dolgoznak, bizonyos megszabott tarifa szerint dijaztatik. A legnagyobb munkabér nyolc dollár; a legkisebb két dollár ötven cent. De ezt az összeget nem kapják azonnal kézhez, csak — saját veretű — alumínium pénzben. Ennek — köztük — épen olyan árfolyama van, mint az amerikai hivatalos pénznek és minden kiadásaikat ezzel fedezik. Nevezetesen a saját külön „áruház"-ukban, ahol mindent beszerezhetnek, amire szükségük van és ahol — természetesen — ugy a kereskedő, mint az alkalmazottak, szintén az ő soraikból kerültek ki. Amikor aztán, annak idején elhagyják a freevillei köztársaságot, megkapják a felgyülemlett munkabérüket, kamatával együtt, még pedig mindenütt érvényes, jól csengő amerikai dollárokban, hogy a pályakezdésükhöz legyen némi aprópénz a zsebükben. Magától értetődő, hogy a freevillei telepen nemcsak hivataloskodással ós dolgozással telik az idő. A munkaszüneteket szórakozással töltik. Van saját kaszinójuk, ahol olvasnak, zenélnek, billiárdoznak. A szabadban pedig sportolnak. Az összes amerikai labdajátékokban gyakorolják fiatal izmaikat a baseballtól a footballig. Emiitettük, hogy törvényszékük is van, mely itél és elitéi. Mert hát fordulnak elő — bár nem olyan sürün, amint gondolni lehetne — kisebb-nagyobb vétségek. A birák meghallgatják a vádlót, a vádlottat, kiveszik a tanuk vallomásait és pártatlan igazsággal szabják meg a büntetést. Ez a büntetés szintén eredeti speciálitása a kis köztársaságnak. Mindössze abból áll, hogy a delinkvensnek nem a rendes ágyában, hanem egy acélketrec kemény pricscsén kell töltenie az éjszakát. Nem annyira testi szenvedéssel s nélkülözéssel, mint inkább a megszégyenitéssel büntetnek. S ezzel csodás eredményt érnek el. Egyre ritkábban fordulnak elő rendetlenségek, mert mindegyik restell a pricscsén aludni. George büszke lehet intézményére, amely fényesen bevált. Az akasztófavirágokból Freevilleben önfegyelmezett, jól nevelt, testben és szellemben ép, munkakedvelő, ügyes ifjak kerülnek ki s csak nagyon ritkán hallani, hogy a telepnek egy volt lakója későbbi életében rossz útra tévedt. Valóban ennél derekasabb szociális intézményt alig képzelhetünk el. Sajnos, hogy ennek megvalósítása csakis Amerikában lehetséges. és Tea lmot Kofínyi JDUDS myiéhéi. Nyers kávé. Jamaika, fél kilogramm . , Porfcorico, fél kilogramm « Cuba, fél kilogramm . . , Arany Jáva, fél kilogramm K K K K 1.35 1.50 1.60 1 69 Pörkölt kávé. Saját villanyerőre berendezett {ifiz-pörkiUdémbíft, Jóminőségü, fél kilogramm K 1.50 Finom minőségű, fél kilogramm K 1.80 Legfinomabb keverék (Cuba, Arany Menádó, Mocca) fél kilogramm ..,.K 2.20 Tea. Törmelék-tea, fél kilogramm .....»• Congó-tea, fél kilogramm Családi keverék, fél kilogramm ....... Legfinomabb Király-tea, fél kilogramm .... Ceylon-tea, a legerősebb zainatu, fél kilogramm Kitűnő tcasiitemény-keverék, fél kilogramm • K K K K K K ».50 3.— 5.— 6.— 6.— 0.80 Rum. 1 liter családi tea-rum .••••.. 1 liter Unom Brazíliai rum ..... 1 üveg héttized liter linóm Jamaika-ram K 1.70 K '¿.¿0 K 8.20 Vidéki megrendelése!; utánvéttel franco pontosan eszközöltetnek. kávé- és teanagykereskedő KOTÁNYI JÁNOS Szeged, Kárász-utca 5. szám. Budapest, Bécs, Berlin, Abbázia. Kegyele! Disztemeíhezési Szeged, Széchenyi-tér 6. Van szerencsénk a n. é. közönaéggel tudatni, hogy julius hó 15-tSl kezdve Enhn Pi/iila ¡inat bíztuk meg intézetünk vezetésével ¡bllil Uyulll UIUI és kérjük a n. é. gyászoló köaönség nagybecsű támogatását. Tisztelettel Gárgyán Márton utóda. Bútorszállítást butorkocsival helyben és vidéken. — Beraktározást pénzelőleggel és jutányosán eszközöl Kálmán Zsigmond száll Tisza Lajos-körut 51. sz. Telefon 588. öö Telefon 588.