Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-02 / 111. szám

DELMAGYARORSZAQ 1910 október 2 megfelelitek, összecsődültek az emberek az utcán is: gyilkosságról suttogtak. Hajnali négyöt óráig tartott el a vizsgálat. Bárczy István polgármester egész éjjel automobilon, kisére" tében még két kocsival, járta be a bizottságo" kat, maga is gyakorlati szemléket ejtve a tömeglakásokról. Mondják, hogy egyszer igy mormogott föl magában: — Hát csak merjenek kötölözni . , . De jól tette volna a polgármester, ha egy" két helyre fényképészt visz és magnézium-fény mellett pillanatnyi fölvételeket eszközöltet. És ha a városházán a bizottsági tag arak valamelyike aggodalmakat fog majd táplálni: a szeme elé tarthatná a fényképeket. A Versenyutca 22. számú házban például száztizenhat zsúfolt lakásban válogathatott volna. * Az ritka alkalom volt, ahol a belső Erzsébetváros utcáinak belső nyomoruságába pillanthattam bele. A belső Dob-utca, a Rombach-utca lakásaiba, a Ghetto részeibe. A Taffler-házak. A két Taffier-testvér urak tulajdonai. Hatvannyolc házuk van. Külön ügyvédgondnokuk is van hozzá, aki maga is milliomos e célból . . . Leitner Adolf dr fővárosi bizottsági tag, volt országgyűlési képviselő. A demokrata párt elnöke. Most már kezdi a vejének : Heidlberff dr ügyvéd urnák átadni a gondnokságokat. Aki szintén kénytelen milliomos lenni e célból. — Dob-utca 39., Dob-utca 41. Taffler Kálmán. A falakon az öt éves meszelés különböző évjáratai között — mert nem vakarják le az előzőt — a poloskák tartják fönn a barátságos összeköttetést. A kapu alatti gránitkockák göröngyeit szerencsétlen nyilvános-leányok koptatták ki. A földszinten, emeleteken pici szobák, az ajtón üvegablakkal, hogy a levegő árnyéka behatolhasson. Az ajtófákat a szú eszi és a poloska őrzi. A rendőr kezében tartott gyertya mellett a nyolcas ajtó-félfán tizenöt járó állatot olvasok meg. Zugkonyha, szoba; ötszázhatvan korona egy évre. A tizenegyes ajtószám Ventusz Mór volt napszámosé. Most tabetikus, a kanapén fekszik két éve. Az albérlő urak az ágyakon, fizetnek havonta fejenkint tíz koronát. Az asszony gyümölcsárulásból tartja el az urát s magát. A lakásért ötszáz koronát fizet. Nem kell neki olcsó városi lakás. Itt a gseft, itt az ágyraja rók. A Ghettó lakóinak — nem ugy mint a többi részeken — egyáltalán nem kell olcsó városi lakás. Ha Taffler ur olcsóbban adná, az kellene. De ez a vidék, ez az atmosféra kell nekik. Ötven percentje Galíciából bevándorolt zsidók. Napszámon kezdik, fésű, gomb, perec vagy gyümölcsáruláson folytatják s ki tudja, hol állanak meg? Veszedelmes és noha rendkívül tehetséges, mégis kultura-képtelen nép. Nyilvános leányok és polgári családok vegyesen laknak e házakban. A leányok lakásait, élelmüket, testüket, lelküket bérlők bérlik. Lötvy Ignácné a negyvenegyben. Négy lyuk szobát bérel Taffler Kálmán úrtól, aki a hatóságtól e szobákra kéjnölakhatási engedelmet kér. Ezenkívül még van Löwy Ignácné asszonyságnak — csínos, fiatal asszony, az ura mit tudja hol van, két kamasz fia vele alszik — szobája, konyhája. Fizet Taffler urnák összesen ezerötszázhatvan koronát egy évre a zugokért. Ennek fejében kap az egyik leánytól napi négy koronát, az egy évben ezernégyszázhatvan korona. Három leánytól fejenkint és naponta három-három koronát, az egy évben háromezerkétszáznyolcvanöt korona. Összesen tehát négyezerhétszáznegyvenöt koronát, tehát ingyen van a saját lakása. A leányok nála tartoznak kosztolni, — holott szabályrendelet tiltja, vájjon hogyan játsza ki ezt Löwyné? — az szinte megér néhány ezer koronát évente. Igy élnek az emberek Taffler urak, polgártársaink házaiban. A felsőbb emeleteken egy szobában heten, nyolcan, tiz^n alusznak. Egy helyütt apa, anya, nyolc gyermek és négy albérlő. Lepedőről, paplanról szó sincs. Pokrócok, a valamikor kék ciháju dunyhák párnának számítanak, keresztben a fejek alatt. Nincs itt levegő semmi. Amig kézilámpát nem gyújtok, a fojtó levegőn át csak a poloskát érzem az orromon át. Azután svábbogarakat látok, mászszák a csupaszon fekvő, petyhüdt testű kis gyereket. A botommal seprem le róluk. Micsoda higiénikus hely a mohácsi kolerakórház ehez képest! Föl kell vetnem magamban a kérdést s eldöntöm: tízszer inkább ott feküdnék le, mint e lakások bármelyikében. És ezek az emberek alszanak, a gyerekek a kis kezükkel végigsimítják álmukban sovány kis arcukat, ha a sváb direkt az orrukat csiklandozza. Az egyik elöliárősági ur nézi a kis kölyköket, aztán a zsebébe nyul és kiszed onnan szép, hosszú rojtos, piros és kék papirosba csomagolt szaloncukorkát. Belenyom egyetegyet a kis kölykök markába. Reggelre fölébrednek s bizonyára el fognak mosolyodni: ki hozhatta azt? Tündérre már csak azért sem gondolhatnak, mert ezekben a lakásokban, a Taffler ur házaiban lakó gyermekek nem ismerhetik a tündéreket. A poloskákat., a svábokat, Taffler urat igen, csak tündéreket nem. sz Október Szircházi műsor. 2, vasárnap d. u.: Nebántsvirág. 2, „ este: A postásíiu és a huga. (Páratlan s/s-os bérlet.) 3, hétfő: Luxemburg grófja. (Fedák Sári bucsufölléptével, bérletszünetben, fölemelt helyárakkal.) 4, kedd: Az obsitos. bérlet.) 5, szerda: A kaméliás hölgy. (Páratlan Vs-os bérlet.) 6, csütörtök: A szigetvári vértanuk. (Páros s>os bérlet.) 7, péntek: Dudakisasszony, operett. (Bemutató előadás.) 8, szombat: Dudakisasszony. 9, vasárnap este: Dudakisasszony. (Páros Vs-°S Fedák Sári. Szomorú emlékű esemény súlyos vádjával ment néhány évvel ezelőtt Fedák Sári a külföldre, hogy ma diadalmasan járja be az ország minden színpadát és azután a tömérdek elismerés babérjaival induljon az ezerfejü, ítéleteiben sokszor kiszámíthatatlan és szeszélyes főváros meghóditására. Fedák Sári színészi pályafutásában ezzel uj éra kezdődik, amely itt, a vidék nagyobb városaiban nyilik meg. Illik tehát, sőt egyenesen kell, hogy ez a vidék most hangadólag lépjen föl és megállapítsa azt a helyet, amely Fedák Sárit a magyar szubrettprimadonnák között megilleti. Amikor ezek a sorok Íródnak, Fedák kisaszszony föllépéseinek két első estéje zajlott le. A „Varázskeringő" előadása óta is eltelt majd egy nap, igy föltétlenül megvan az itéletmondásnak az az időbeli kelléke is, amely az impressziók megsürüsödéséhez, az első nekihevülés leszürödéséhez és a mindig szubjektív ítéletek bizonyos megállapodottságához kell Hogy miért hivatkoztunk mindezekre, az kj fog tűnni azokból, amikét itt elmondunk. Nincs időnk és terünk se itt, hogy a primadonnák természetrajzát megírjuk. Amire szükségünk van az egészből, az benne él a müveit köztudatban. A primadonnák rendszerint kis, vagy semmi intelligenciává! sem rendelkező, a legkezdetlegesebb helyesírási hibákban utazó teremtményei az istennek. Bábuk, akiknek a szép testét állítják a színpadra, ugy, hogy a játszani tudó, meleg szivü és ötletes színésznő helyett formás idomokat, pikáns, vagy bájos arcokat kapunk. Pedig tessék elhinni, nem a színpadnak hivatása, hogy kiállítást rendezzen ezekből a szépekből és érvényesülést biztosítson a számukra. ítéleteinkben és igényeinkben annál kényesebbek lehetünk, mert Szeged eddig is abban a kedvező helyzetben volt, hogy országosan elismert kitűnő szubrett-primadonnájának, Felhő Rózsinak, a vidéken egyáltalán nem és a fővárosban is alig akad versenytársa. Ilyen országosan uralkodó viszonyok mellett az ember bizony nem lehet valami különös véleménynyel a szubrett-primadonnaságról és megelégedéssel, minden boszankodás nélkül nézi végig az olyan előadást, amelyben kedvesen, szépen énekelnek egy-egy duettet és amelynek az ismert sablonos bájt és izgalmat kölcsönzi a primadonna szőke-loknis haja, meg egy-két, tánc közben elő-előbukkanó diszkrétebb ruhadarabja. Fedák kisasszonytól se vártunk sokat. Hiszen róla évek óta a köztudat" ban él, hogy a lábaival csinált karriert. Micsoda Ízetlen, drasztikus kifejezés, de le kellett írnunk és most egyúttal hadat üzenünk ennek az álláspontnak. Csak arra kérünk min. denkit, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy azokkal szemben, amiket itt irunk, ne alkosson a priori véleményt. Most nézze meg Fedák Sárit és nézze meg Steingruber Franciiát és azután kezdjen vitát velünk és kezdjen vitát a természettel, amely a tehetségeknek elkop. hatatlan energiát és kifogyhatatlan szívósságot adott. És most megírom Fedák Sári színjátszásának azt az esztétikáját, amelyet velem együtt bizonyára még sokan láttak meg és amely azt hiszem — érdekes. A mai szinházjáró közönség nem tudhatja, hogy hogy játszottak operettet, micsoda eszközökkel, a színjátszásnak milyen finomságával hódítottak meg nemzedékeket Pálmay Ilka és Hegyi Aranka. Legalább is közvetlen tapasztalatból alig tudhatja. Bizonyos azonban, hogy nem záródott le a tehetségek születése és kialakulása azzal a korszakkal, amelyé ez a két, minden bizonnyal nagy operett-színésznő volt. Sőt. A gazdasági élettel és a technika fejlődésével sokasodtak és finomodtak az élet igényei, több az intelligens ember, az intellektuel, nagyobb is a mérték, amivel ezeket az embereket mérik. Megnagyobbodott ezzel együtt minden igény, amelyet minden művészetek, köztük a színjátszás iránt is támasztottak. Azt hiszem, az élet folyton differenciálódik, vele együtt a színjátszás is. Nem célom tehát, hogy Fedák kisasszonyt bárkivel is összehasonlítsam. Pedig a ma szereplő összes operettszinésznöket láttam. A „yig özvegy"-ben, különösen a „Varázskerir.gő" ben való szereplése után azonban határozottan állitom, hogy ő az operett-játszásnak valóságos forradalmárja. Emberi motívumokat visz & gyönge énekes-szerepek megjátszásába. Meglátszik azon, amit mond és amit énekel, hogy fejlődik a vázszerü cselekmény, alakul a> ember és igy élettel duzzasztja meg az operett sovány, halovány keretét. Egy példát. A „Varázskeringö"-ben duettet énekel NikivelAmikor ez a duett kezdődik, még nem Nikié, a végén megadja magát Franci. Fedák Sári a bájos prímásnak ezt a szerelmi föllobbaná. sát megjátszotta, az énekét annyi emberi motívummal fűszerezte, hogy gyönyörűség volt nézni. A játéka, a mozdulatai mindig plasztikusak és — tudatosan, vagy öntudatlanul — bizonyos erotikus mázzal vonja be minden szerepét. És ez szép, finom hatással van, mert mindig finom és sohasem csap át drasztikumba. Azt hiszem, az előkelő operettjátszásnak ez nélkülözhetetlen föltétele, ép ugy, mint a meztelen női test képben vagy szoborban való megrögzitésénekEgy kellék kell csak: hogy disztingvált legyen, vagy foglaljunk össze minden követelményt abban az egy szóban: művészi legyen. Sehol se láttam Fedák kisasszonytól olyan mozdulatot vagy táncot, amelyben drasztikussá vagy ízetlenné lett volna. Plaszticitásának nélkülözhetetlen velejárója az az erotikum, amely játékából, énekéből és táncából elősugárzik. Valószínű, hogy Fedák Sári most meghóditja az egész országot. Mint teljesen kiforrott, majdnem teljesen átalakult színésznő jött vissza és visszahozta azt a teljesen öntudatossá vált tehetségét, amelynek azelőtt — lehet — csak az erői, a vágyai, az ambíciói, az álmai éltek benne. Ugy látom, ő fogja uralni a magyar operett-színpadokat. Szeretettel és örömmel kell fogadni mindenkinek, mert a „lábmüvész. nőből" ma már határozottan a legelső magyar primadonna fejlett ki, akinek bizony nem kis erőssége, hogy mindig finoman és plasztikusan táncol. * Fedák Sári ma esti vendégjátékát nem kisérte az a bensó'ségteljes siker, mint az első két föllépését. Ennek okát abban látjuk, hogy Az elvált asszony szabadszerelmi apostola nem az a vezető-szerep, amelyet Fedák Sárinak játszani kellett volna. Ma leginkább hatalmas temperamentuma érvényesült, mig mi szivesebben