Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-25 / 79. szám

12 DÉL MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 21 ujbor (vörös) 22—24, óbor (fehér) 19—32, óbor (vörös) 18—26 korona. Az elmúlt év julius elsején életbe lépett a bornyilvántartások vezetésének kötelezettsége, amelynek szigorú végrehajtása elviselhetetlen helyzetbe sodorta volna a bortermelök és ke­reskedők nagy részét. A gyakorlat a lehetetlen­séget is kívánó szakaszokat kisimította és az ellenőrző-bizottságok, valamint hatóságok be­látása és tapintatossága folytán a nyilvántar­tások bevezetése sem a termelökre, sem a ke­reskedőkre nézve nem járt nagyobb kellemet­lenséggel. (—) Kémet tőkepénzesek malma a Dél­vidéken. Hir szerint egy német tőkepénzesek­ből álló konzorcium Délmagyarorsságon nagy­szabású gőzmalmot akar létesíteni. Ebben az irányban, mint értesülünk, már meg is indul­tak a tárgyalások egy magyar pénzintézettel amely szintén érdekeltséget vállalna az uj malomnál. (—) Kötelezvények kisursolása. A Magyar Jelzálog-Hitelbank 3'5 százalékos ötszáz fran­kos községi kötelezőinek tervszerű évi kisor­solása szeptember 1-én délelőtt tíz órakor lesz a bank helyiségeiben. (—) Csőd. A temesvári törvényszék csődöt nyitott Tillschneider és Szedldk temesvári divat­árukereskedő cég ellen. Csődtömeggondnokká Löffier Géza dr ügyvédet rendelte ki. A pasz­szivák összege 60.000 korona, az aktívák 49.000 koronára rúgnak. (—) Uj kőszénbánya a Délvidéken. A legújabb bányavállalat Mehádiai Köszénbánya Részvénytársaság cég alatt létesült. Az alap­tőkéje négyszázötvenezer korona és a Mehádia környékén levő kőszénbányatelepeket akarja kiaknázni. Nem tudjuk, nem lesz-e kevés ez a négyszázötvenezer koronás alaptöke. A kőszén­bányák üzemi berendezései nagyon drágák s háromszor négyszázötvenezer koronás tőke el­kél hozzá, hogy egy bányát munkaképessé tegyenek. A társaság igazgatósága a követ­kezőképen alakult meg: Fajfrlik Karel dr, Seifferth Ferenc dr, Kowár N., Kopp Ferenc műszaki igazgató, Klinicek M. és Flaschner Artúr. (—) A csákovári földmivesiskola záró­vizsgája. A csákovári földmivesiskola husza­dikán, Szent István napján délelőtt tartotta meg másodéves tanulóival záróvizsgáját. A vizsgán, amelyen Bencze Imre, a magyar királyi állami székely földmivesiskola igazgatója elnökölt, a tanulókat Juhász Vilmos királyi tanácsos, a csákovári magyar királyi földmives­iskola igazgatója az állattenyésztési, állat­egészségi és járványtani tárgyakból, Besz­terczey Gábor, a csáktornyai állami tanitóképzö­intézet gazdasági szaktanára a növénytermelési és talajismereti tárgyakból és Kertész István, a csákovai földmivesiskola kertész-tanitója a gyümölcs- és konyhakertészeti, szőlőművelési és méhészeti tárgyakból vizsgáztatták. A vizsga-bizottságba a „Temesvári Gazdasági Egyesület" Bászel Elek másodtitkárt küldte ki, a bizottságban még Éltető József és Kherndl Ernő csákovai földmivesiskolai segédtanárok vettek részt. A vizsgára összesen tizenhárom másodéves tanuló jelentkezett, akik valameny­nyien a hozzájuk intézett gyakorlatias és kü­lönösen a kisgazdát érdeklő kérdésekre igen szabatos feleleteket adtak. A vizsga főleg gyakorlati volt, a kertészeti vizsga a kertben, a többi tárgyakból a szabadban lett megtartva, élőállatok elővezetésével és a gazdasági gépek beállításával. A vizsga reggel kezdődött és déli két óráig tartott, mely idő alatt minden egyes tanuló minden egyes tárgyból több ízben felelt. A vizsga után a bizottság Juhász Vil­mos királyi tanácsos, igazgató vendége volt. (—) Uj dunailid. Komárom vármegye tör­vényhatósága legutóbb egy millió koronát sza­vazott meg a gutái dunahid építésére. A híd építési terveit már elkészítette a komáromi államépitészeti hivatal. (—) A zorabori gőzmalom fölszámolása. Tudvalevő, hogy a zombori ekszport-gözmalom, amelynek nagyon rosszul ment a sora, az utóbbi időben elhatározta, hogy fölszámol. A fölszámolás már meg is kezdődött s a fölszá­moló-bizottság most fölhívást tett közzé, amely­ben figyelmezteti a malom hitelezőit, hogy kö­veteléseiket hat hónapon belül érvényesítsék. (—) Befejezték a budapesti méhészeti vándorgyűlést. A magyar, német és osztrák méhészek ötvenötödik vándorgyűlésének német csoportja befejezvén tanácskozásait, a magyar csoport ma délelőtt folytatta tárgyalásait Szi­lassy Zoltán országgyűlési képviselő elnöklósé­vel a Műcsarnok nagytermében. Szilágyi Már­ton kolozsvári tanító a méhészet iskola utján való tanításáról értekezett nagy figyelem mel­lett. Machay Szilveszter miskolci Máv. mérnök a méhek szüznemzetsége körül tapasztalt meg­figyeléseit adta elő. Az előadáshoz Lakatos Károly komáromi igazgató-tanító szólott hozzá, majd Gál Imre székelyudvarhelyi tanitó „A méhek a szocializmus szolgálatában" cimen tar­tott érdekes fölolvasást, amit a közönség lel­kesen megtapsolt. Nemesszeghy Kálmán nyu­galmazott rendőrkapitány (Keszthely) a vona­tos kaptárról mondotta el tapasztalatait s elő­adását az illető kaptár bemutatásával tette ér­dekessé. Ambrózy Béla báró, Machay Szilvesz­ter, Jamrich János, Zsögön Béla dr, Gremsber­ger József fölszólalása után bejelenti az elnök, hogy néhány előadást a vándorgyűlés német tanácskozmányon tartottak meg az előadók s ezzel a napirend kimerittetvén, a tanácskozá­sokat befejezettnek nyilvánította. Megköszöni a tagok érdeklődésót, akik a kiállitáson és vándorgyűlésen való megjelenésükkel igazolták, hogy a magyar méhészetnek szép múltja van, de jövője sem reménytelen. Köszönetet mond a vándorgyűlés összes előadóinak: Muck Oswald (német), Alfonsus Alajos (osztrák) és Ambrózy Béla báró (magyar) uraknak, mint a vándor­szövetség föntartó vezéreinek. Zsögön Béla dr (Kolozsvár) indítványára a vándorgyűlés köszö­netet szavazott Szilassy Zoltán tanácselnök­nek a tanácskozás tapintatos vezetéseért, Ko­vács Antal főtitkárnak a mintaszerű szerve­zésért. A vándorgyűlés hálás köszönetét fejezte ki Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter­nek és méhészeti osztálya vezetőségének, a ván­dorgyűlés magyar fogadtatásáért és vendég­látásáért. Ezzel a négy napig tartott gyűlés véget ért. Hindennemü tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Jutkovics Géza la~és stmm HSH l«5-»ü 41. • ÍM: 8Ü6. REGÉNYCSARNOK. A gyermek. Irta Guy de Maupassant. Jacques Bourdillére, miután sokáig fogad­kozott, hogy sohase fog megházasodni, egy­szerre csak megváltoztatta a szándékát. A dolog váratlanul történt, egy szép nyári nap, valamelyik tengeri fürdőn. Egy délelőtt tudniillik, amint a part fövenyén sütkérezett s hanyatt feküdve nézegette a vizből kijövő asszonyokat, megpillantott egy kis lábat, mely meglepte a kecsességóvel és a formaságával. Mikor följebb emelte a szemeit, az egész alak elbájolta. Ebből az egész alakból különben nem látott egyebet, csak a bokát meg a fejecskét, amely egy fehér flanelle, titkát gondosan őrző peignoirból bukkant elő. Jacques-ot érzékinek és nagy élvezetvadásznak mondták. S először most is csak. a formák kecsessége ejtette meg a képze'etét; de igazán csak akkor bolondult belé a kis leányba, mikor megismerte ezt az egyszerű, jó, nemes lelket, mely ép oly üde volt, mint az arca és az ajkai. Bemutatták a családnak, megtetszett s nem­sokára gondolni se tudott másra, mint a kis leányra. Ha csak messziről látta Launis Bertát, amint a tengerpart sárga homokján lassan közeledett feléje, már elfogta a remegés. A leány jelenlétében valósággal megnémult; kép­telen volt valamit beszélni, sőt még gondolni is ; a szivében valami sajátságos pezsgést, a fülében zugásfélét érzett s félt, határozottan félt. Vájjon szerelem volt ez ? Nem tudta, fogalma se volt róla, de akár igy, akár ugy, szilárdan megmaradt az el­határozása mellett, hogy feleségül veszi ezt a gyermeket. A szülők sokáig haboztak : beleegyezzenek-e a házasságba, vagy sem V Gondolkodóba ejtette őket a fiatalember rossz reputációja. Azt mondták róla, hogy van egy szeretője, egy régi szeretője s ezt a viszonyt igt-n erősnik, szinte felbonthatatlannak állították. E z a viszony, ugy hírlett, egyike volt ama láncok­nak, melyekről azt képzelné az ember, hogy már elszakadtak s valósággal nem szakadnak el soha, hanem örökké tartanak. Azonkívül, Jacques, mint emlegették, hosz­szabb vagy rövidebb ideig szeretkezett minden növel, aki csak az útjába akadt. Jacques tehát elhatározta, hogy szakit, még pedig ugy, hogy egyetlen egyszer se találkozik többé azzal, akivel oly sokáig élt együtt. Egy barátja magára vállalta, hogy elintézi a dolgot s közvetíti a végkielégítést, melylyel Jacques annak a nőnek biztosította a megélhetést. Jacques fizetett, de hallani se akart többé az asszonyról; s ugy tett, mintha a nevét is el­felejtette volna. Amaz egyik levelet a másik után küldötte hozzá: de Jacques föl se bon­totta ezeket a leveleket. Nem mult hét, hogy ne kapott volna egy-egy levelet, melyen az el­hagyott szerető ügyetlen írását ismerte föl; és Jacques hétről-hétre növekedő haraggal tépte össze ezeketa leveleket, borítékostól, mindenes­tül. Föl se nyitotta őket, nem olvasott el be­lőlük egy sort sem, egyetlenegy sort sem ; tudta előre, hogy micsoda szemrehányásokkal ós micsoda panaszokkal vannak tele. Minthogy nem bíztak szerelmének a tartós­ságában, azt a feleletet kapta, hogy próbán; teszik. Egész télen át várnia kellett. Csak tavaszszal mondtak neki igent. A lakodalmat Párisban tartották meg, május elején. Abban állapodtak meg, hogy nem fogják megtenni a szokásos és szinte klasszikusnak mondható nászutazást. Lesz egy kis bái, a nyoszolyó-lányok, a kis cousineok ugrándoz­hatnak egy keveset, nem tovább, mint tizen­egy óráig, hogy ez a nap, mely a sok mindenféle ceremónia következtében úgyis elég sok fáradtsággal szokott járni, ne nyúl­jon bele a végtelenségbe s aztán a fiatal há­zasok az első éjet a családi házban töltik, más­nap reggel pedig kettesben elutaznak arra a tengerparti helyre, mely oly kedves mind a kettőjüknek, oda, ahol megismerték és meg­szerették egymást. Eljött az éj; a nagy szalonban táncoltak, ők ketten visszavonultak egy selyemmel kárpito­zott kis japáni boudoirba, mely ezen az estén alig volt világítva. Csak egy lámpa volt a szo­bában, egy nagy, szines lampion, mely, mint valami roppant tojás csüngött alá a plafondról. Ennek a bágyadt sugarai világították be az egész helyiséget. A félig nyilt ablakokon belo­pózott a tavaszi szellő; az idő szép, meleg volt, a levegő a tavasz illatával terhes. Nem szóltak semmit; csak koronkint meg­szorították egymás kezét, erősen, mintha sohase akarnák elereszteni azt a másik kezet. Az uj asz­szony révedező szemmel nézett maga elé ; kis é elszédítette ez a nagy változás, mely most életé­ben beállott; hanem azért mosolygott. Izgatott­ságában közel volt hozzá, hogy sirva fakadjon s közel volt hozzá, hogy elájuljon a boldogság­tól, ugy tünt föl előtte, hogy az, ami történt, megváltoztatta körülötte az egész világot; nyugtalan volt s nem tudta miért; s mintha egész testét és egész lelkét valami kifejezhe tetlen, édes fáradtság szállotta volna meg. Jacques folyton csak nézte; mindig ugyan­azzal a változatlan mosolylyal. Beszélni akart, de nem tudott mit mondani; szenvedélyéről csak a kézszorítása beszélt. Időnkint elsut­togta feleségének a nevét: ,Berta!" S Berta mindannyiszor nézett reá, gyöngéd, édes tekin­tettel; egy pillanatig nézték egymást, aztán a nő, aki ugy érezte, mintha egész lelkét át­járta volna a férjének a tekintete, ismét le­sütötte a szemeit. Nem voltak kicserélni való gondolataik. Egyedül hagyták őket; de néha, egy-egy tán­coló pár, amint elhaladt az ajtó előtt, lopva egy-egy félénk tekintetet vetett rajok, mintha Standard "D-afUísnii léniára" Garancia mellett vállaljuk patkányok rcHKdliy-KUlCld gyökeres kiirtását. — Patkány-kolera vegyi szerünkkel, amely bacillust termel ós ha egy is evett belőle, akkor a többi is elhullik tőle. Megrendelhető 5 kilogrammos csomagokban 12 kor.-ért, utánvét mellett. Használati utasítás ingyen­VEGYÉSZETI LABORATÓRIUM BUDAPEST, KOSSUTH LAJOS-UTCA 14-16. SZ. • • Kérjük ezen hirdetésre hivatkozni, mely eietbon öt százalék engedményt adunk. ;—=a= i• -< r-—-­poloska-, moly-, sváb- és ruszni-irtó gázfejlesztő anyag. A legbiztosabb féregirtási módszer. Posta­csomag utánvéttel 5 kor. o • • D • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom