Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-12 / 18. szám

8 DÉLMAGYARORSZAO 1910 juniua 10 POLITIKAI KARRIKATURÍL Mindent a mandátumért. (Az uj képviselő ur épen diónagyságu könyeit törli le, amikor bejön a Grün. A Griin nagyon elegáns és azt hiszi, hogy odahaza van.) A Griln: Szerbusz nagyságos uram! A képviselő (nagyon megijed): Szervusz Roth barátom. A Griin: Nagyságos uram, mióta megválasztottunk, nagyon feledékenynek méltóztattál lenni. Grün vagyok. A képviselő: Bocsáss meg, nekem annyi bajom van ... A Grün: Micsoda baj? A képviselő-. Tudod, ezek a számlák, folyton érkeznek .. . A Griin: Hát az baj? Ha megbuktál volna, akkor is érkeznének. A képviselő: Hát miről van szó? A Grün: Nekem van itt egy kis számlám százhét koronáról. A képviselő: Mit, még te is? A Griin: Kérlek szépen, ebben benne van a diadalkapu, a villanykörte... A képviselő: Sok ! A Grün: Sok? Ugye, mikor bejöttél hozzám á Petőfi-utcába és könyörögtél, hogy hagyjam ott a ruhásboltot és utazzam előre a kerületedbe, nem voltál ilyen smucig. És én sem voltam smucig. Te egy niemand voltál a kerületben és mikor kérdezték, hogy ki ez a Kotló Mór, azt mondtam, előkelő budapesti ügyvéd, Jókai Mór mostoha unokaöcscse, dúsgazdag földbirtokos, csináltam neked dicsőséget, hírnevet, mandátumot, megdolgoztam a parasztokat és tűrtem, hogy a szemembe fújják a komisz, négykrajcáros pipafüstöt és hegyeseket köpjenek a lakkcipőmre és letegezzenek és ez mind teérted volt és most nem akarod elismerni még azt a roügyoö aláírást sem, amit helyetted a váltóra irtam . . . A képviselő: Váltó ? A Griin: Hát azt hiszed apuskám, hogy az a húszezer forint, amit a költségekre adtál, elég volt? A parasztok havannát ettek és Törleypezsgővel gurguláztak és mindegyiknek kifizettem az adóját és ez mind teérted volt. Aztán elfogy a pénz és akkor mit csinál egy jó, egy buzgó főkórtes. Aláirtam a nevedet egy tiz" ézérkorónás váltóra és mikor ez kevés volt, öiert az a gazember, aki észrevette a gyujtogatást, külön követelt nyolcezer korona hallgatási dijat ... A Jcépviselő: Hát gyújtogattunk? (dadogni kezd és csuklik.) A Griln: Drágám, ne ijedj meg, hiszen te érted történt. Kifizettem a felbérelt gyujtogatóknak kétezer koronát és egy ellenpárti észrevette, annak adtam nyolcezer koronát és mikor kevés volt a pénz, újból felvettem a nevedben tízezer koronát váltóra. A képviselő: Hát miért nem szóltál? (sir.) A Grün: Nem akartalak elszomorítani a dicsőség perceiben. A képviselő: Ezt nem értem! A Grün: Hát tudod, ugy történt a dolog, bogy az ellenpárti választók, akik még este Is nagyon sokan voltak, bevonultak a korcsmába. Gondoltam, ha ezek leszavaznak, akkor te meg fogsz bukni. Elmentem a szomszéd ház tulajdonosához és megalkudtam vele a házra. Megvettem a te nevedben a házat, aztán béreltem embereket, akik mind a négy sarkán felgyújtották és amig az ellenpárti választók bámulták a tüzet, addig letelt a záróra és nem szavazhattak. Egy ellenpárti észrevette a gyujtogatást és annak külön kellett pénzt adni. Aztán még egy váltót irtam alá a te nevedben . . . Istenem, elájult! (Vízzel locsolja a slrógörcsökben heverő képviselőt.) Ne ijedj meg .barátom, a váltók csak három hónap múlva [árnak le és nemcsak te szenvedsz, hanem én !B, mert a feleségem el fog válni tőlem és visszaveszi a hozományt, mert megtudta a nő, hogy viszonyt kezdtem a választási elnök feleségével. Ez is a te érdekedben történt szegény barátom. (Locsolja.) Szegény fiu ! Nem akar felébredni ! (Összeszedi az íróasztal fiókjából az ott eldugott négyszáz korona kilencvennégy fillért, aztán kifelé indul.) Majd felébred! Mit szól majd szegény, ha még azt is megtudja, hogy a tüzbiztositó-társaság perel és hogy petició lesz és megsemmisítik a mandátumát. —lassa. NAPI_HIREK Ankét a drágaságról. — Mit mond a közönség? — A szegedi piacárak oly magasra emelkedtek eddig is és még mindig annyira emelkednek, hogy sok vonatkozásban elérték már a fővárosi árakat, sőt azokat tul is haladták. A megélhetési források ezzel szemben nem kínálkoznak olyan mértékben a vidéken, mint a fővárosban, amely e tekintetben sokkal kedvezőbb helyzetben van. Hogy csak néhány példát említsünk, minden állami tisztviselő magasabb lakáspénzt kap, ha a fővárosban lakik. A városi tisztviselőknek a fizetésük is nagyobb. Ügyvédnek, orvosnak és minden szabad foglalkozást üző embernek pedig összehasonlithatlanul nagyobb alkalma van a megfelelő kereestre. Ezekkel szemben a piaci árak Szegeden már jóval túlhaladták a normális mértéket. A gazdaságos szabályozásra a rendőrség, hatóság nem talál módot. Ankétet hirdetett hát a Bélmagyar ország. Olyan módnak az ajánlását kérte, amelylyel a piaci árak megfelelően szabályozhatók. A beérkezett hat levélből itt közlünk egyet. Előre is kijelentjük, hogy az ajánlott módszerrel, az elővételi jog megtiltásával nem értünk egyet. Sok helyen kísérleteztek már ezzel, de mindig siker nélkül. A levél, a melyet egy eló'fizetóncí küldött be, a következő: A szegedi piac, vagyis az élelmiszerek drágaságára vonatkozó cikkükre a következő megfigyeléseimet közlöm. Én a szegedi piacviszonyokat évek óta figyelem. Több esetben akartak már ezeken a mizériákon segíteni, de mindig csak belekezdtek, az orvoslás ez ideig nem történt. Pedig a város boldogulása, a lakosság jóléte érdekében már régen kellett volna a hatóságnak valamit tenni. Az élelmiszerek drágasága nagy mértékben hátrányára van a kereskedelemnek. A lakások és az élelmiszerek mesterségesen felcsigázott drágasága felemészti a polgári- és hivatalnoknép jövedelmét olyanynyira, hogy divat és fényűzési cikkekre alig jut a közönségnek. Már pedig Szegeden épen ennek a két osztálynak a boldogulását és jólétét kell szem előtt tartani, mert az iparos- és hivatalnokosztály a helybeli piacon költi el minden pénzét. Egy szegedi úrinő és egy üzlettulajdonos közt hallgattam végig múltkor egy párbeszédet. A hölgy alkudott egy divatcikkre. A kereskedő azzal érvelt, hogy a nem nagy differenciát majd elspórolja őnagysága a konyhapénzből. — Sajna — feleli a hölgy — azelőtt a konyhapénzből takarítottunk magunknak ruhára és kalapra, ma pedig fordítva, a toilettepénzből kell a konyháravalót elvonni. Mindezeknek csak egy ténnyel lehetne elejét venni, és csak ugy lehetne meggátolni a folyton növekedő drágaságot, ha a piaci elővételt, vagyis a kofáknak a piacon való bevásárlásukat legalább is reggeli nyolc óráig nem engednék meg. Ha az ember reggel korán kimegy a piacra és a tanyaiaktól vásárolni óhajt valamit, nem képes a kocsihoz férkőzni. Ugy meglepik a kofák, mint a héjjá, elállják az utat, lökdösik a gazdasszonyokat jobbra-balra. Az ember kénytelen lemondani a vásárlásról és később sokkal drágábban megvenni a szükségeseket. Elvégre is bele lehet unni a szidalmaknak az özönébe, amelyben a kofaasszonyoktól részesülhet. Egy pár száz kofának a boldogulása miatt nem lehet egy város jólétét tovább kockára tenni. A hatóság ne engedje meg, hogy a kofák hajnali órákban a vámházaknál megrohanják a kocsikat és tiltsa ki őket a piacok területéről, ugy, mint Aradon és több más városban. Akkor majd lehet első kézből olcsóbb élelmiszerhez jutni. Szegeden majdnem minden rendőrnek a felesége kofa. Mosónőt, bejáró asszonyt, napszámos asszonyt alig kapni. Miért is dolgoznának, ha könnyebb munkával, a fogyasztó közönség kizsarolásával jobb keresethez juthatnak. Egy elofizetönS. Az ötlet — az elővételi tilalom — nem fossz, de példák igazolják, hogy célra nem Vezető. A többi válaszban nincs elfogadható ötlet, sőt őszintén bevalljuk, hogy magunk is tétovázva állunk a kérdés előtt, amelynek megoldása nehéz feladat. Az ankétnek tehát nincsen pozitív eredménye. Azaz, hogy egy mégis van. Kitűnt, hogy Szegeden minden rendőr félesége kofa, — Személyi hírek. Lipcsey Ádám dr, a kiváló iró, országgyűlési képviselő két napig Szegeden tartózkodott. — Kálmán Gusztáv államtitkár ma délben beteg nejét fürdőre kisérte el, ahonnan csak kedden tér vissza Budapestre. — A török trónörökös Belgrádban. Belgrádból jelentik: A tegnap esti hangverseny után Juszuff Izzeclin török trónörökös a királyi palotából kíséretével, a kiráiylyal, a trónörökössel, valamint az összes miniszterekkel éjjel féltizenkét órakor a pályaudvarrá ment. A pályaudvaron nagy közönség gyűlt össze, amely a trónörököst lelkes zsiviózással üdvözölte. A trónörökös a legszívesebben buesuzott el a szerb királytól és trónörököstől és köszönetet mondott a fogadásért, melyben részesítették. A király kérte a trónörököst, hogy Mehmed Szultánnak a legszívesebb üdvözletét tolmácsolja. Azután a trónörökös elbúcsúzott Pasics miniszterelnöktől és Milovanóvics külügyminisztertől. A búcsúszavakat, melyekét a trónörökös török nyelven mondott, Rifaat basa külügyminiszter francia nyelven ismételte. Végül a trónörökös a török követtől és a nagykövetség személyzetétől búcsúzott el és ezután kíséretével a különvonatra szállt. A szalonkocsi nyitott ablakából a trónörökös még egyszer elbúcsúzott a királytól. — Kitüntetett pénzügyigazgató. A király megengedte, hogy Péchy András királyi tanácsos, kassai pénzügyigazgató állandó nyugdíjba helyeztessék és ez alkalommal neki, hü és buzgó szolgálata elismeréseül a miniszteri tanácsosi címet adományozta. — A pápa és a protestánsok. Ismérétes, hogy a pápa legutóbbi enciklikájában súlyos támadást intézett a protestantizmus ellen és azt állította, hogy a nagy reformátoroknak a gyomruk volt az istenük. A föld összes reformátusai nagy fölháborodással fogadták a pápa vádjait és Németország, amint azt BethrnawnHolhveg kancellár kijelentette, óvást emelt az enciklika ellen a Kúriánál. Nyilatkoznak most a magyar reformátusság vézetőférfiai is, köztük BAnffy Dezső báró, aki elmondja, hogy csak a lapokból ismeri a Bórromeus Káróly jubiláris enciklikáját és addig, mig a hivatalos szöveg rendelkezésére nem áll, nem nyilatkozhatik afelől, hogy a magyar protestantizmus minő álláspontot foglaljon el a pápai támadással szemben. Zsilinszky Mihály szintén nem ismeri még az enciklika hivatalos szövegét, de szerinte középkorba illő támadás az. A támadó fél a pápa, de a protestantizmus védekezni fog. Berlinből jelentik, hogy egyik bibornok az enciklikáról igy nyilatkozott: — Nem Németország ellen irányult a Borromeus-enciklika, — mondta a bibornok, — távolról sem akarta a szentatya a német protestánsokat megbántani, sőt ellenkezőleg. Mühlberg vatikáni porosz követ szóbeli tiltakozására Mery del Val államtitkár ki fogja jelenteni, hogy az enciklika Franciaország és főleg bizonyos francia püspökök ellen volt intézve. A szentszék egyidejűleg irásos jegyzéket fog Berlinbe küldeni és ugyanezt nyomatékosan kifejezésre fogja juttatni. Mery del Val egyben felhatalmazza a birodalmi kancellárt, hogy nyilvánosságra hozhassa a Vatikán jegyzékét Drezdából táviratozzák: Nagy tüntetőgyülés volt tegnap a Borromeus-enciklika ellen, amelyen közel háromezer ember jelent meg. Kíméletlenül éles felszólalások hangzottak él. Koeltzsch, Stereseman, a konzervatív- és a munkáspárt