Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-21 / 25. szám

1910 június 12 DÉL MAGYARORSZÁGI 5 A Ház megalakulása. A képviselőház junius 23-án délelőtt tiz órakor tartja első formális ülését, amelyen a korelnök megteszi jelentését arról, hogy a király az országgyűlés mindkét házát julius 25-re a trónbeszéd fölolvasására a királyi várba meghívta. Junius 25-én a Ház tagjai a képviselőházban gyülekeznek és onnan testületileg vonulnak fel a királyi várba. A trónbeszéd meghallgatása után visszatérnek a képviselőházba, ahol ülés keretében újra felolvassák a trónbeszédet az egybegyűlt képviselők előtt A.z első érdemleges ülés julius 27-én lesz, amikor az egyes képviselők mandátumaikat nyújtják be. A képviselőház munkája tehát csak julius elseje után kezdődhetik. A pártok a Házban. A képviselőház háznagyi hivatalában ma délelőtt 11 órakor Zlinszky István háznagy kezdeményezésére pártközi értekezlet volt a pártoknak az ülésteremben való elhelyezkedése tárgyában. Az értekezleten részt vettek a munkapárt részéről Vojnich és Dániel, a Justhpárt részéről Batthyány és Lovassy, a Kossuthpárt részéről Gál és Hammersberg, a pártonkívüli függetlenségiek részérő.l Polónyi Géza, a néppárt részéről Molnár és Szmrecsányi, a demokraták részéről Vázsonyi, a horvátok részéről Pejecsavich és Sipos. A konferencián megállapodtak abban, hogy a szélsőbal-mezőn a Justh-párt, mellettük a pártonkivüli függetlenségiek, azután a Kossuth-párt, majd a néppárt és a horvátok és végül a jobb oldalon a pártonkivüli hatvanhetesek mellett a munkapárt foglal helyet. A nemzetiségiek és a demo" kraták régi helyükön maradnak, a középen, a kisgazdák pedig a szélsőbal utolsó sorában kapnak helyet. A mérsékelt nemzetiségiek memoranduma. A mérsékelt románok mostanában azon fáradoznak, hogy a túlzókat ért választási csapások folytán rájuk nézve előállott kedvező helyzetet minél ¿¡óbban kihasználhassák. Legutóbb Lúgoson tartottak gyűlést és azt határozták, hogy panaszaikat és kéréseiket összegyűjtve, memorandum formájában a kormánynak fogják átnyújtani. A memorandum beadását Duka Géza képviselő vállalta el. Az eszéki mandátum. Eszékről jelentik: AZ eszéki alsóvárosi kerület választói a Kovacsevics Vladiszláv lemondásával megüresedett mandátumot Tomasich Miklós horvát bánnak fogják fölajánlani, akinek megválasztása bizonyosra vehető. A fiumei helyzet. Fiume, junius 20. Wickenburg István gróf kormányzó-helyettes visszaérkezett Budapestről, ahol kimerítő jelentést tett a miniszterelnöknek. A jelentés alapján a kormány a fiumei rappresentanzát föloszlatta és az uj választásokat elrendelte, kormánybiztossá Csörghő Gyula volt kereskedelmi államtitkárt nevezték ki. A kormány az uj választásokból többséget remél. Ez esetben ismét Maylaencler jelenlegi munkapárti képviselő lesz polgármester. Képviselővé pedig Dessetvffy Emil grófot kandidálják. Carrai anarchista Nizzában. Nizza, junius 20. A római rendőrségtől bizalmas értesítés jött, h°gy Carrai, a hirhedt anarkista Nizzában rejfozik álnév alatt és merényletet forral azok ^»en a koronás uralkodók ellen, akik a nyár t0'yamán meg fognak fordulni Nizzában. A rsndőrség kikutatta Carrai szállását, de üresen Találta. Még idejében megugrott. Podgyászából "gyetmáat azonban hátrahagyott. Volt a bőröndökben több pokolgép és dinamitbomba. Az árvízkatasztrófa. A munkapárt a segélyakció élén. — Országos gyűjtés a károsultaknak. (Saját tudósítónktól.) A krassószörénymegyei rettenetes árvízkatasztrófa által sújtott szerencsétlen emberek felé fordul az egész ország részvéte. A király és a kormány adománya után megmozdul a társadalom, hogy adományaival enyhítse az árvízkatasztrófa sújtottjainak anyagi kárait. A háromszáz halottat már nem lehet feltámasztani, de az országnak módjában áll, hogy az élők fájdalmán enyhítsen ős segédkezet nyújtson a szenvedők és szűkölködők ezreinek. A nemzeti munkapárt tegnap, alakuló-gyűlésén mindjárt a szeretet jegyében kezdte meg munkáját: a segélyakció élére állott. A képviselők napidijaikból husz-husz koronát adományoztak a károsultaknak, a párt pedig külön ötszáz koronát. A belügyminiszter ma körrendeletben hivta föl a vármegyei törvényhatóságokat az adakozásra. A krassószörénymegyei árvízkatasztrófán kivül Aradmegyében is nagy viharok és esőzések pusztítottak. — Mai híreink itt következnek : A Máv. kára. A karánsébesi vonalon a kár egymilliókétszázezerkorona! Hetek kellenek, mig minden rendbe jön. Jablanica és Mehádia között a katasztrófa napján valamelyik pályaőr végezte a tisztjét. Az árviz rettenetes gyorsan zúgott alá. A pályaőr látta, érezte, hogy rendkívüli baj van, hogy az egész pályatestet elmossa a bőgő viz. Kis kalibáját már körülfogták a hullámok, de ő még egyre adta le a jelzéseket: „Minden vonatot megállítani a pályán!" Mikor kötelességét elvégezte, mikor teméntelen vonatot és emberéletet megmentett, hagyta el csak őrhelyét, mely a következő pillanatban összeomlott. Nemcsak az angol vagy amerikai tengerészet dróttalan táviró-tisztjei hősök, akikasülyedő hajón egyre jeleket adnak, mig segítség érkezik, a Máv. is tud hősöket produkálni. t Az egyetlen vonat, mely Karánsebesen tul közlekedett, egy tehervonat volt. Harminc kilométer utat két és fél óra alatt tett meg. Reverzálist kellett aláirni az utasoknak, hogy ha testi épségüket bármilyen kár éri, vagy életüket vesztik, sem ők, sem hozzátartozóik a vasúton semmit sem, követelhetnek, mert az nincs személyszállításra berendezve s csak külön kérésre visz utasokat. Egy községben, Teregován, egy cigány négy rajkójával menekült az árviz elől. Kettőt fölvitt a domboldalra, a másik kettőt lent hagyta a szekéren, melynek alig kerékaljáig ért még a viz. Az áradat olyan gyorsan jött, hogy mire megfordult, sem a kocsit, sem a gyereket nem találta. Később az egyiket holtan lelték az uton. Az állami elemi iskola egyik legjobb diákja volt, temetésére mind a mezítlábas kis román diák kivonult. A havasok közt levő Wieclenthal sváb községet a fagy tette tönkre. A hegyek a nagy vihar után jégtől csillámlanak. Az egyik eltűnt hid Verendin község határában van. Csak a helye látszik. A hidat magát cölöpjeivel együtt mintha leberetválták volna. A szakadék mélyén csendes kis viz csörgedez, tegnapelőtt — látszik a leülepedett fövenyen — legalább ötven méteres harsogó folyam volt. Mehádikának 2200 lakosa van. A hidját egyszerűen elsöpörte az ár. Egy utcasor egésS elveszett, nyoma sem maradt. A községháza bedőlt. A hagymákat a fákról szedték le. Szerencsére csak egy halott van. Egy fuldokló nőt Buszán Jáno3 csendőrörs kimentett. A pusztulás rettenetes. A Mehádika-patak mentén hatalmas .jegenyék fekszenek gyökerestől kitépve, háztetők hevernek a földön s házcsoportok bedőlve, a messzinai pusztulás képére emlékeztetnek. A községházában az éjjeli őr az árviz elől a padlásra menekült, onnan szedték le. A katasztrófát okozó zápor 13-án tört ki és 14-én irtózatos erővel megujult. Éjjel lépett ki a folyó, mikor mindenki aludt. A galambok ijedten röpködtek, az állatok rémesen bőgtek. Templomi könyvek följegyzése szerint hasonló katasztrófa itt 1794-ben volt. Krassószörénymegye alispánja, jelentést kapott, hogy Globukrajomn 21 halott van. Egy házban nyolcan, másikban négyen vesztek el, a többiek egyenként. A bezovicsi járásból, ahol legnagyobb a pusztulás, semmi hir. Ott töméntelen áldozat, rettenetes kár lehöt. Teregouán. Teregován le nem irható a pusztulás képe. A kertek elsöpörve, mintegy lesúrolva a föld színéről. Az akácfákon hagymák lógnak, a viz olyan magasra emelte a földet. Csak az összetört, a viz sodrától félkörbe hajlított kerítések romjait látjuk. A házak homlokfalát elkapta az ár. A románok kinn dolgoznak az utakon, a házak aljában, de a pusztulás olyan nagy. hogy gyengének látszik minden emberi munka. Különben nem is1 a munka az emberek legfőbb gondja, hanem még ma is az, hogy amit feléjük sodor a Krajova árja, azt ellopják. Haszon a kárban. A faluban a nyomok mutatják, hogy minden utca egy folyó volt. Az ablakokon felül emelkedett a viz ós beömlött a szobákba. Egész utcasort ragadt magával, ugy, hogy még egy gerendának se maradt nyoma. Eltűntek a telkek és senkise tudja hol, mennyi volt az övé, mert a patak medret változtatott. A megye magasabb helyre akarja telepíteni az embereket. A pusztulás éjjel tizenkét óratájt jött. Az első roham hétfőn s ami akkor megmaradt, azt tönkretette kedden az irtózatos jégverés. Hétfő óta idegen embert nem láttak. Levél, posta, újság nincs. A petroleumos hordót felborította a viz, a petróleum kifolyt és Teregován még ma sincs petróleum. A lakosság teljesen koldusbotra jutott s az egyik ember sirva panaszkodott: — Száz év se lesz elég, hogy rendbejőjjünk. Mind ki fogunk vándorolni Amerikába, vagy Boszniába (!), mert itt nem maradhatunk. Az iskolában a gyerekek vizsgájának 16-án kellett volna meglennie, de a katasztrófa miatt elmaradt. A tanítónő még ma is ott ül, nem tud hazamenni Temesbégára. Emberéletben itt nem esett kár. Hogy mi van másfelé, csak hallomásból tudják. Mesélik, hogy az Aldunán százhúsz holttestet fogtak ki.^ Ujsopaton három ház maradt meg és a templom, de a legrémesebb történetek a bozovicsi járásról szólnak. Bozouics. Egy hírlapíró, aki a helyszínén járt, igy írja le a katasztrófa képét: Prilipecen a jegyzőnél megpihentünk és éjjel tizenegy órakorindultunk a félelmetes Bozovicsba. Két órai elkeseredett, kinos vergődés után végre elérkeztünk oda, ahol hét nap óta senkise járt, ahonnan rémhírek járták be az egész vármegyét, sőt az egész országot. Már messziről hatalmas tüz világított hozzánk az éjszakába. A Ménes partján az anina-stájerlaki bányászok különös hidat vertek s ennek bejáróját őrizték a tüz világánál. Az ötvenkét méter hosszü vastraverzes fahidat elsöpörte az árviz s a bányászok úgynevezett sodronyhidat vontak át a folyón és az igy támadt ivre apró deszkákat erősítettek. Felül egy másik sodronykötélbe kell kapaszkodni annak, aki át akar jutni. Kérésztől mentünk. Fölfedeztem Bozovicsot, ezt a jelentést küldte az alispán rögtön küldönccel a megyéhez. A szerencsétlenség hire túlzott. Mindössze tizenegy halott volt Bozovicsban, de már eltemették őket. Tizenhét ház dőlt össze. Rettenetes állapotok. Senki nem akar dok gozni. Az emberek az utcán állnak s ugy diskurálnak, mint ünnepnapokon. Holnap kezdődik a román pünkösd es ekkor a nép be se fog, nemhogy munkába menne. Öt korona napszámot kínálnak fejenként! Nem fogadják el. Élesztő, kovász nincs az egész határban, a kukoricaliszt elfogyott s ha az utakat nem hozzák rendbe egy héten belül, éhínség tör ki. A nullás liszt ára huszonkét krajcárról negyvenre, a kenyérliszté tizenhat krajcárról huszonnyolcra emelkedett három nap alatt. Egyelőre nincs rá remény, hogy a helyzet változzék. A legrosszabb hirekre lehetünk elké-