Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-10 / 8. szám
a miskolciaké a sző Postacím: Déli Hitlap Miskolc. 3501. Pf.: 39. — Telefon: 12-666. — Kérjük olvasóinkat. levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfő Löl péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. N< héz esztendő, «ok bosszúsával Megkezdtük az új évet, és várjuk, milyen jövő vár ránk. Bizakodhatunk-e, mert a jósok szerint nem leszünk elkényeztetve. A csökkenő életszínvonal mellett még az is tetézi a rossz közérzetet, hogy az apró dolgokkal mintha szándékosan bosszantanák az embereket. Üton-útfélen becsapják az embert. Legutóbb is vettem egy toalett-légfrissítőt, de csak otthon vettem észre, hogy használhatatlan. Visszavittem, tettek rá egy másik szerkentyűt, de így sem sokat ér... Karácsony másod napján Pestre utaztam a feleségemmel. Visszafelé cxpresszel jöttünk, amely a menetidőben megjelölt 19 óra helyett 20 óra 30-kor ért Miskolcra. Mályit elhagyva megállt, 40 percet vesztegelt, majd „lépésben” közlekedett Mis- kolcig. Az utas azt gondol, amit akar a késésről. A nyugdíjam mellett már nyolcadik éve dolgozom 4 órás munkaidőben, mint takarító. Félévenként, évenként eddig mindig meghoszabbították a szerződésemet. Erre az évre viszont már csak március 31-ig. De elküldték munkaalkalmassági vizsgálatra, ami két napomba került. Érdekes, eddig erre nem volt szükség. Gondolom, jó kifogás lehet az el- bocsájtásomhoz. S az SZTK-ban, ahol intéztem a vizsgálatot, figyelmen kívül hagyták a sorszám szerinti behívásokat ... Aztán bosszantja az embert, ha hallja, hogy az emberek lassan kilopják a másiknak a szemét is. A múlt évet úgy zártuk, hogy a feleségem táskájából kilopták az utolsó 800 forintunkat is. Félelmeink vannak. Szeretnénk már végre nyugalmat, biztonságot, szeretetet és megértést látni magunk körül. De félünk. Annyit, de annyit hallunk a vandál pusztításokról, rongálásokról. Szólni nem merünk. Félünk. Ügy néz ki, hogy a bűnözőkkel szemben már a rendőrség Is tehetetlen. A jogok és a követelések korszakát éljük. Mindenki most, és azonnal követeli a magáét. Sztrájkkal fenyegetőzik az is, aki eddig nem tehette, A kötelezettségekről, kötelességeinkről pedig alig-alig esik szó. A hogyan és miként, és mibői élünk majd meg, csak kérdés marad. Legalábbis feltett kérdés. De ki válaszol rá? M. F. Miskolc Folytassák a sorozatot! Annak ellenére, hogy vidéken lakom, a városban jártamkor mindig megveszem a Déli Hírlapot, és igen nagy örömmel olvasom a Majdnem elfelejtett színészarcok című sorozatot, Biró István tollából. Nekem, a nyugdíjas pedagógusnak a régi szép időket eleveníti fel színházszerető írásaiban. Higgyék el, megérdemlik az itt élt, és nekünk nagy élményt szerző színészek, hogy figyelemmel kísérjük sorsukat. Kérem, folytassák ezt a sorozatot! Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Nagy Józsefné ny. pedagógus Lefülelték a pirosozókat Hosszú ideje irtózom attól, hogy a Búza ítéri aluljárón menjek át. Ügy hiszem. nem vagyok ezzel egyedül. Hé-.főn délután pedig egyszerűen áthatolhatatlan volt a tömeg. A két szeméttároló edény tetejét „ötletes fiúk” papirral takarták ie, majd kezdődhetett az lat a piros, hol a piros játék. Repültek az ezresek ... Félelmetes látvány voít, ahogyan sátáni mosollyal söpörték össze a ve&zKulescsomót találtak! Kulcscsomót találtak január 7-én, a délutáni órákban az Ady •hídnál. Jogos tulajdonosa szerkesztőségünkben. A miskolciaké a •zó rovatnál átveheti. tesek pénzét. Hát ez hogyan lehet? — csóváltuk többen is a megdöbbenéstől a fejünket. Miért nincs itt valaki, aki szétütne a csalók között? Kedden délután, amikor ismét félve indultam neki a lépcsősornak, valami ismeretlen csend fogadott. Az aluljáró közepén pedig embercsoport. Középen, a játékasztalnak használt szeméttároló mellett intézkedő rendőrök. A szélhámos tár- ' saság terítékre került. Végre! S most milyen megszeppenlek! Valami olyan nyugalom szállt meg az intéz- I kedő rendőrök láttán, amit mostanában ritkán éreztem az utcákon. Valahogy így kell (kellene) ezt mindig csinálni! Mindannyiunk nyugalmáért, biztonságáért. Nem azért a nyolc forintért... Január 7-én a déli órákban az Ady-hídi villamosmegállóhoz siettem. Az utca a hétköznapokat élte. Volt aki szaporázta lépteit, mások a kirakatok előtt figyelték azáru- ragasztgatókat. Mondom, siettem, ezért az áremelésről hangosan kimondott, vagy elmormolt véleményekre nem volt időm odafigyelni. Már éppen jött a villamos, amikor elém állt egy fejkendős, 60—70 év körüli néni, tiszta, rendes mindennapi viseletben. Gondoltam, valami eligazítást kér, ismeretlen neki a város. — Kedvesem, ne haragudjon, hogy ilyet kérek. Adjon már nekem 8 forintot. Almikor látta megdöbbenésemet. gyorsan tisztázni kezdte helyzetét: — Elhoztam otthonról száz forintot, hogy egérirtó szert vegyek, úgy elszaporodtak azok a fránya jószágok. És mi történt. Mire a boltba értem, felemelték az árát érmék is. Nyolc forinttal. Hát most mit tegyek? Holnap újra utazzak a városba? Miközben kezébe tettem egy 10 forintost., valami megmagyarázhatatlan elkeseredés kerített hatalmába. Belegondoltam: mi lesz még ezután? Hány és hány embernek hi- bádzik majd a pénze? És az a pénz, amiért kenyeret, cukrot, tejet, zöldséget vásárolna ... A néni egyébként pirulva köszönte meg, hogy segítettem a baján. — Áldja meg az Isten — köszönt el tőlem. Hát mit mondjak, nagyon rám, ránk férne. Legalább áldásban ne legyen hiány! H.-né Huzatos buszváró az Avas tetején Jf. A napokban vették birtok várói. Az ott lakók elmondta ázniuk esős időben. De szerin csupán arról feledkeztek meg dalait is befedni, legalább U gekei is. dkba az avasiak a Leszih Andor utcában megépült autóbuszle: örülnek, hogy végre tető került a fejük fölé. nem kell tűk van egy szépséghibája a létesítménynek. Az illetékesek hogy ez a váró az Avas tetején van. Nem ártott volna ol- mezzel, elkerülendő a huzat által okozott kellemetlensé(Szabin felv.) Piszkos lámpával, olvashatatlan rendszámtáblával Az alapfokú gépjárművezetői vizsgámat 1904. november 22-én tettem le. Ott tanultam meg. közúton szennyező, maró, mérgező, vagy robbanó anyagokat csat: olyan módon szabad szállítani, hogy a szállítmányból az úttestre semmi ne hulljon, por, vagy olajfolt, csepeg és ne keletkezzen. Azt is megtanultam, hogy tilos a közútra bármit kidobni, vagy kiönteni. Az a gépkocsivezető, aki múlt év december 5-én, 11 óra 30 és 12 óra 30 között Leninváros—Miskolc között, a 35-ös és a 3-as úton közlekedett, a fent elmondott szabályokat aligha ismeri. Szállítmánya sár és iszap volt, aminek nagy részét az úttestre szórta, ' kisebb-na- gyobb mennyiségben. Ha ez nem okozott senkinek bajt, az csak a szerencsének tudható be. Mégis le kell írnom, hogy visszatekintve sokévi vezetői időmre, ilyen szennyezett úttal még nem találkoztam, mint amit ez a gépkocsi okozott. A budapesti Füszértnél 1967-től 1970-ig dolgoztam. Volt egy kocsikísérőm, aki faluról került mellém, ö megtanított arra, hogy a reggeli maradékot is az erre rendszeresített, a vezetőfülkében tartott tasakba rakjam, és este, a munka befejeztével a szeméttáróló edénybe dobjam. A nemzetközi fuvarozásnál sem lehet megengedni azt, amit az itthoni útjainkon megengednek maguknak egyesek. A maradék konzervdobozt és az üres üvegeket a pótkerékre teszik, s ettől elindulás után hamar megszabadulnak: ez a szemét is az úttestre kerül. Ausztriában sokat jártam, de ilyennel és hasonlóval soha nem találkoztam. Sőt, amikor egyik alkalommal egy parkolóban légtele- nítéskor gázolaj csurgóit az úttestre, az autópálya őrei azonnal rendreutasítottak. és ott helyben pénzbírsággal sújtottak. Sajnos, csak Ausztriában. Van még egy nagyon veszélyes hanyagság. Az, aki nap mint nap a közutakat járja, sajnálattal veheti tudomásul, hogy a2 autók többsége sáros lámpával és olvashatatlan rendszámtáblával közlekedik. Merem remélni, ebben nincs -szándékosság ... R. Béla Taktaszada Betörőfogó H.-né Padot kérünk Sok idős ember él a Ki- 1 ián-lakótelepen, északon és délen egyaránt. Sokan utazunk villamossal. Ám amíg várakozunk a járműre, nagyon elfáradunk. Ugyanis nincs mire leülnünk. Vonatkozik ez arra a kettős megállóra, amely Diósgyőr felé menet a lfl-es posta után található. Jóllehet, fedett várónk van, nagyon kérnénk az illetékeseket, gondoljanak ránk, idős emberekrek, hogy sokszor a még 10 perces várakozás is fárasztó számunkra. Gondoskodásukat előre is köszönjük a sok idős ember nevében: K. István Miskolc A szemtanúk véleménye Múlt év december 18-án levelet kaptunk V. S. alsózsoleai i lakosiül. Arról írt, hogy tanúja volt a Búza téri autóbuszállomáson december 12-én, este 21 óra körül történt esetnek. A várakozó utasok — levélírónk véleménye szerint — felháborodva figyelték a történteket. Azt, hogy egy fiatalembert milyen durván távolítottak el, illetve küldtek ki a várakozó helyiségből az állomás dolgozói. S hogy valójában mi történt aznap este, megkerestük az autóbusz-állomás vezetőjét. Akkor azt a választ kaptuk, most folyik az ügy ki- I vizsgálása. Olvasónk tudomására hoztuk, hogy még vissza- i térünk az ügyre. A napokban az állomásvezető megküldte szerkesztősé- : günknek a vitás esetről a helyszínen készült jegyzőkönyveket. Több embert hallgattak meg az ügyben. Többek között a pályaudvar rendészét, aki t lmondta, hogy a fenti időpontban egy erősen ittas állapotban lévő személy randalírozását kellett megfékeznie, s intézkednie. Hogy ittas emberrel álltak szemben, azt tanúsítja K arosi Sándor torgaiomvezető és Mitró Attila autóbusz-vezető jegyzőkönyvbe mondott vallomása is. Az autóbusz-vezető elmondta rnég azt is: az ittas utas olyan állapotban volt, hogy bárhol eleshetett, például a Búza téri Árucsarnok melletti parkolóban, ahol sokáig lő- dörgött, mint a sofőr is látta. Itt is eleshetett, és összetörhette az orrát. De megerősítette kollégáját Kovács János autóbusz-vezető is. Az idegen férfi viselkedése felháborította őket, ezért akarta a rendész kivezetni a váróból. Közben az illető még a forgalmi iroda telefonját is igénybe akarta venni, magánbeszélgetés céljából, jogtalanul. A történtekhez a Búza téri autóbusz-állomás vezetője, Farkas Pál személyesen is elmondta szerkesztőségünkben: ők mindent megtettek az üfy tisztázására, bizonyítják ezt a felvett jegyzőkönyvek. A pályaudvaron tartózkodók érdekében ezek után is megtesznek mindent, hogy rend és fegyelem legyen. Ezt megkövetelik a saját dolgozóiktól is. De ha az utas ittasan megengedhetetlen magatartást tanúsít a váróban az utasok kárára, akkor sem maradhat el az intézkedés. • H.-né ' A Centrum Áruházban mindig gyönyörködöm a fonott bútorokban, kiegészítőkben. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen hangulatot, melegséget visznek az otthonokba. Természetes anyaguknál fogva pedig jól illeszkednek minden stílusirányzathoz. Az ünnepek előtt egy barna fedeles kosarat pillantottam meg, amit örömmel megvettem volna unokáim szobájába. Magamban már ki is neveztem játéktárolónak. Ám ahogy felnyitottam a tetejét, megdöbbenve tapasztaltam, hogy belenyúlni kimondottan veszélyes. Ugyanis a vesszővégeket nem bújtatták el, kardhegy gyanánt meredeztek a kosár belsejében. így hát lemondtam a vásárlásról. De hazáig azon meditáltam, mégis mit lehetne benne tartani. Ruhafélét semmiképp, hiszen ha az anyag beleakad a minden oldalról hegyesedő vesszőkbe, óhatatlanul szétszaggatja a kelmét. Játékot, mint már mondtam, szintén nem lehet. Lehetne limlo- mos. Ám, ha vigyázatlanul nyúlnék bele, olyan kezekkel járkálhatnék, mint egy horrorfilm főszereplője. Cicát sem tarthatnék benne, hiszen ez állatkínzás lenne. Esetleg vasmacskát! Az nagy és súlyos. Csak éppen nem lehet kapni. Aztán mégis elhatároztam, hogy másnap megveszem. Mi végből? Ebben fogom tartani ékszereimet. Mert míg a mélyéről kikotorássza a betörő, vérző nyomot hagy maga után. így aztán a vércsoport-azonosítás után gyerekjáték lesz elfogni a tettest. A rendőrségnek pedig lesz sikerélménye. És mi legyen a neve? Mondjuk betörőcsapda. Ilyen névre kell forgalmazót keresni a leleményes gyártóknak. Sok sikert hozzá! S. S. Miskolc Jó keresed lehel őséi*! Rikkancsokat felveszünk Rikkancsokat alkalmaz a Déli Hírlap Kft. Jelentkezni lehet minden 17. életévét már betöltött magyar állampolgárnak, akik vállalják a Déli Hírlap utcán át történő árusítá-' sát. Keresünk továbbá üzemi lapterjesztőket, valamint dél- utános hírlapárusitásra még iskolai tanulmányokat folytató fiúkat és lányokat. Jelentkezni lehet: Miskolc, Bajcsy-Zsi- linszky út 15. szám (sajtóház), Dobrosi Dezső terjesztésszervezőnél. Telefon: (16) 12-^91.
