Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)
1990-11-15 / 265. szám
3^ Bal oldalt a baross-aknai. jobb oldalt a lyukói alagút. Földdel temették be mindkettőt. Felette van a Bányász hősök emlékműve. (Archív: Kozma István) lóét egyszer két alagút (2.) Pereces—Lyukó r A Uóessközl*ént kiselejtezték Szembefújták a gépkocsivezetőt Botrány a buszon Újra indult a járat Pereces nemcsak .jó minőségű barnaszenéről, híres focicsapatárél és szabadtéri játékairól volt nevezetes, hanem arról is, hogy innen nem vezetett tovább út. közút, hanem csak alagút. Először egy, aztán kettő is. A lyukóvölgyi 1000 milliméteres iparvasút fektetését már 1920-ban megkezdték. Ez a Radostyán község határában lemélyített hagymás-, bérei aknákat szolgálta ki. Amikor az aknamélyítés abbamaradt, a vasutat 1929-ben felszedték. A lyukói aknatelepítést 1936-ban határozták el, és ekkor Európában egyedülálló technológiát, az úgynevezett í'agyasztásos eljárást alkalmazták. A lyukól völgyben újra kiépítették a vasutat a diósgyőri stadion melletti elágazástól körülbelül 7 kilométer hosszúságban. Ez a vasút nagy emelkedése miatt csak korlátozott kapacitásra volt alkalmas. Ezért Perecesről a pálinkást alagút bejáratától egy újabb. összesen 1866 méter hosszú alagút építését kezdték meg egyszerre két oldalról. • ÉLT HÉT ÉVET Ezt az alagutat eleve beton idcnstéglákkai biztosították és tágasabb is volt mint a pálinkasi. Ebben az úgynevezett nagyszelvényű, falazott alaguiban 1954-ben indult meg a szállító:, de csak 1960. augusztusáig tartott, mivel a MÁV biztonság- technikai és gazdasági okokból a járatokat leállította. Ennek a sok pénzt, és építése közben egy halálesetet is követelő alagútnak nem sok hasznát vették; mind- össsze hét évig élt. A Borsodi Szénbányák 1967-ben „mint állóeszközt kiselejtezte". A Lyukóban dolgozó perecesiek, miután csak egy kis hegyet kellett megmászniuk, éveken keresztül gyalogosan tették meg az utat, oda, és vissza is. Mindössze 15—20 percet vett igénybe, és műszakba menet erdei sétának is beillett. Amikor megszüntették a lyukói ala- gúton a szállítást, ezen gyalogoltak át, világításra pedig A Magyar Demokrata Keresztény Párt megyéi és Miskolc városi szervezete az idős nyugdíjasok, a rokkantnyugdíjasok, valamint a nagycsaládosok részére ma reggel 9-től délkarbidlámpát használtak. Miután a sínpár meilett levő kis vizet elvezető árkot deszkával befedték, többen kerékpáron tették meg az utat. Később külön autóbusz- járat vitte-hozla műszakváltáskor a perecesieket. Mikor pedig sokan lakást kaptak a Kiliánban, a belvárosban és az Avason, azóta is a városi járatokat veszik igénybe. Időközben, 1961. nyarára . már elkészült Lyukóbánya és Berer.te között a függő kötélpályarendszer, mai napig is ezen jut el a lyukói szén a berentei központi szénosztályozóba. • IPARTÖRTÉNET LEHETETT VOLNA: „ Amikor több, mint százéves működése után megszüntették a forgalmat az 1000 mm-es iparvasúton Di- ósgyőr-Vasgyárból Perecesig, a kívülállók az ország egyetlen ingyenes vasúti személyszállítását búcsúztatták. Tény, hogy a Vasgyár, a bányák dolgozói, illetve azok közvetlen hozzátartozói ingyen használhatták. Példás rend uralkodott a kis állomásokon és megállóhelyeken, tiszták, télen fűtöttek voltak a várótermek, a személyszállító kocsikban is szeneskályha adott meleget. Ügy tűnik, kár volt felszedni a síneket, olvasztóba küldeni az ipartörténeti jelentőségű speciális vontató- eszközöket, mozdonyokat és a személyszállító vagonokat. És talán kár volt betemetni az alagutakat is. A rt • !«• ep viselői fogadóórák Dr. Matyi László ország- gyűlési képviselőnek november 16-án, pénteken délután 2 órától 5 óráig fogadóórája lesz. Az érdeklődőket a Tanácsház tér 2. szám alatt, az SZDSZ-irodában várják. Mile Lajos, a 3. számú vk. országgyűlési képviselője ma délután 2—6 óráig tart fogadóórát a Városházán. után 1 óráig ingyenes élel- miszerosztást tart a Hunyadi uica 2. szám alatt. Az adományt a Keresztény Munkásszövetség bocsátotta a Magyar Demokrata Keresztény Párt rendelkezésére. Pereces, ez a ma már nyugdíjas településrész a városnak könnyen elérhető kirándulóhelye lehetett volna, miután a szükséges infrastruktúrával is rendelkezik. (Vége) Tudatában voltam annak, hogy a kapott parancsot nem teljesítettem, ezért háború esetén halálbüntetés jár. Felelősséggel tartoztam továbbá a mellémrendelt két katonáért is, akiknek szökését tétlenül elősegítettem. Mindeddig soha nem érzett súlyos gondolatok közepette egyedül kisért ki a kapun a fögépész. Ezt biztonságom érdekében tette. Parancsom ellenére szerencsére, nem a telephelyünkön, hanem a főposta bejáratánál vártak a kiskatonáim, indulásra készen. Jelentést természetesen a városparancsnoknak meg sem kíséreltem tenni. Meglepő csend volt tapasztalható a városban, indulásunkkor. Kihaltnak látszott, mert aki el akarta hagyni, az már gondoskodott magáról. Az utolsó katonai alakulatok között hagytuk el Ungvári. A külvárost elhagyva fejveszetten menekülő katonák sokaságát láttam. Többen fegyvertelenül próbálták menteni puszta létüket. Az út teljes szélességében különböző járművekkel volt ellepve. A besorolásunk teljesen reménytelennek tűnt, ezért személygépkocsim vezetőjével — Grétzi Géza tizedessel — úgy határoztunk, hogy a jobb oldalon levő változó terepen próbálunk haladni, inkább vállalva annak minden kockázatát, mintsem vesztegeljünk. Nemigen tudtunk 2—3 kilométert megtenni a várostól szakaszommal egvütt, amikor baloldali iránvból. a füzesekből T 34-es harckocsik jelentek meg, óriási riadalmat okozva. A várost bekerítő hadművelet következtében szakaszomtól elszakadtam, mert ők a gyűrűn belül maradtak, míg én kívül rekedtem. Nem kis felháborodást váltott ki az autóbusszal rendszeresen utazók körében az az eset. amely szeptember végén történt a Mező- nyárád vasútállomásról Sály- ba közlekedő járaton. Ez az autóbusz 23 óra 40-kor viszi az utasokat Sályba, s azok után. ami ezen a járaton megesett, érthető, hogy nem szívesen veszik igénybe a békésen utazók. Ritkán fordul elő az is, hogy a Borsod Volán arra kényszerűi, hogy törölje a menetrendből egyik járatát. Ennek okairól kérdeztük Danes Istvánt, a Borsod Volán mezőkövesdi főnökségének vezetőjét. — Szeptemberben kerestek meg először a két község között közlekedő autóbusz vezetői, mert saját testi épségüket veszélyeztette az utasok viselkedése. Több alkalommal megfenyegették őket, és jó néhányan nem vásárolták meg a menetjegyüket sem. Mindez nem csupán egyetlen alkalommal fordult elő, rendszeresen randalíroztak a buszon, tönkretették a mindössze kétéves gépjármű üléseit. A rendőrség segítségét is kértük, akik néhány alkatommal megjelentek a késői időpontban, ám a rendszeres jelenlétükre nem Ilyen körülmények között fejeződött be ungvári ténykedésem, amellyel sikerült teljes épségben megmenteni egy igen komoly műszaki berendezést, de az életemet is. Tovább növekedtek a szolgálati szabályok megszegéséből eredő cselekményeim: parancsmegtagadás, szakaszom elhagyása. A hadbíróság egyértelmű ítélete jár ezekért. ■ ■ Ennek tudatában kellett további sorsomat úgy intéznem — az adott körülmények között —, hogy üzemképes gépkocsival, má- sodmagammal, a tábori csendőrök szűrőjén sikeresen minél előbb biztonságos helyre kerülhessek. Aki részt vett a II. világháború embert és állatot kegyetlenül megrostáló visz- szavonulásában, az könnyebben átérezheti, hogy mi mindent kellett átélni annak, aki életben akart maradni. A körülmények folytán tudatában voltam annak is, hogy abban a fejvesztett menekülésben egy szakaszvezető-személygépko- csival nem juthatunk mesz- szire, mivel magasrangú törzstisztek, tisztek gyalogosan, jobb esetben lóháton, vagy fogatolt járművön menekültek. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben, talán Fortuna kegyeltjei lettünk, mert az út jobb oldalán nagyobb kiterjedésű legelő volt, ahol viszonylag jó terepen haladhattunk anélkül, hogy valaki megállíthatott volna bennünket. így jutottunk el Gálszécsig, ahol egy útkereszteződésnél német tábori csendőrök és egv magyar főhadnagy minket is megállítottak, és visszafordulásra akartak kényszeríteni. Teljes sikertelenséggel, számíthatunk, hiszen egyébként is igen sok a feladatuk. Éppen ezért kénytelenek voltunk egy időre kivonni a forgalomból ezt a járatot, noha az utazóközönségnek szüksége lett volna az autóbuszra. Többször készült jegyzőkönyv az ott történtekről. Nemegyszer igen súlyos fenyegetések hangzottak el, s egy alkalommal az egyik utas gázsprével fújta szembe a gépkocsivezetőt. — Eközben Sály községben is megalakult az önkormányzati képviselőtestület, akik fontosnak tartották enTöbb alkalommal jártak Miskolcon a Magyar Gazdasági Kamara lyoni irodájának munkatársai, akik francia cégek ajánlatait hozták. A megyénkben levő vállalkozók és a nagyvállalatok vezetői most személyesen találkozhatnak majd a francia üzletemberekkel. November 15-én és 16-án érkeznek Miskolcra, az Eszak-magyarmivel az úton végeláthatatlan, rendezetlen tömeggel álltak szemben. így erőszakos magatartásuknak semmi esélye sem volt. A magyar főhadnaggyal közöltem, hogy futárszolgálatot teljesítek, ezért nekünk azonnal tovább kell mennünk Szegi községbe. Kértem, hogy adjon igazolást arról, hogy késedelmünk miből származott. Erre ő nem volt hajlandó, ideje sem volt rá, ezért gépkocsi- vezetőm megírta a „Jelen- tés”-t amelyet végül aláírt a főhadnagy. (A jelentés ma is birtokomban van.) Továbbmehettünk Szegi felé. Elértük a községet, ahol már a visszavonulás nem volt olyan tömeges. Itt már változtatni kellett szökési politikánkon, ezért bementem a községházára, ahol a bírótól igazolást kértem, miszerint elvesztett alakulatomat keresem. Ott találtam nála egy motoros hírvivőt, aki karambolozott motorjával, és nem tudta folytatni útját. Ö is alakulatát kereste. Ezért a bíró úr közös igazolást adott, és jó utat kívánt. Hármasban folytattuk tovább utunkat, célirányosan Miskolc felé, annál is inkább, mivel utasunk valóban hírvivői szolgálattal volt megbízva. Mai ésszel gondolkodva lottó ötösünk volt, hogy felvettük a megsérült hírvivőt, mert Szerencsnél magyar tábori csendőrök állítottak meg bennünket, és igazoltattak. A hírvivő felmutatta a gondosan lezárt és lepecsételt anyagot, jó utat kívánva elengedtek bennünket. Egyébként a hírvivő is szö- ikésben volt, mert neki az anyagot Ungvárra kellett volna vinni«. nek a kénves kérdésnek a megoldását. Ügy döntöttek, hogy vállalva a fáradságot, a pénteki és szombati éjszakai autóbuszjáraton ügyeletet tartanak a község polgár- mesteri hivatalának képviselői, s felügyelnek a rendre. November 2-án újra elindítottuk a buszt, s miután jelen volt az egyik képviselő, nem is történt újabb botrány. Bízunk abban, hogy ez így marad akkor is, ha már a képviselők nem lesznek jelen valamennyi járaton. (vadas) országi Gazdasági Kamara meghívására. Elsősorban gépipari, öntészeti, kohászati együttműködések iránt érdeklődnek. Az üzleti tárgyalások a látogatás első napján Tapolcán, a Júnó Szállodában lesznek, majd az üzletemberek személyesen is megtekintik az itteni üzemeket. Ilyen viszontagságok közepette, gyakori gyújtáshibákkal, csaknem üres tankkal érkezett meg Miskolcra szürkületkor a három katonaszökevény. A hírvivő bajtársunk a vásárcsarnok előtt hálálkodva elköszönt, mi pedig újabb igazolásszerzés céljából itt is megkísértettük a szerencsét a VII. Híradó zászlóaljnál, ahol katonai szolgálatot teljesítettem. A laktanyában otthonosan mozogtam, mivel tényleges koromban itt alosztályírnok voltam. Ismerős tisztekkel találkoztam. Előadtam, hogy Ungvárnál milyen helyzetbe kerültem szakaszommal. A szerencse itt sem hagyott cserben, mert már tudtak az ungvári eseményekről, sőt a bekerített térségről is. Az igazolást megkaptam, és utasítottak, hogy a Nyékiád - házán állomásozó fogatolt híradó-alakulatnál jelentkezzem. Az igazolás birtokában határtalan örömmel hagytuk el a laktanyát, és este hét óra tájban hazaérkeztünk jó barátommal, gépkocsivezetőmmel, Grétzi Géza tizedessel Nvékládházára, falumba, családom körébe. Örömünk azonban nem volt teljes, mert a Tisza irányából időnként ágyúlövések moraja volt hallható, és előrevetítette árnyékát az újabb megpróbáltatásoknak. Másnap reggel jelentkeztünk az Egri kastélyba települt híradó-alakulat parancsnokánál. ahol létszámba vettek bennünket. Egy hadnagy volt a parancsnok, aki a személygépkocsinak örült meg a legjobban, mivel őt is nyugtalanította a front közeledése. (Folytatjuk) Lévai Kálmán Ingyenes élelmiszerositás Oravec János Négy év szovjet földön, a halál árnyékában 2. Szökésben, Miskolc felé (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) Francia kapcsolatok
