Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)
1989-10-09 / 236. szám
Nem a mérleg játszott hamisan (1.) XXI. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1989. OKTÓBER 9., HÉTFŐ ÁRA: 3,70 FORINT Magyar Szocialista Párt - ezerkétszázkét küldött szavazatával kimondatott szombaton, hogy ezen a névén új párt alakult, megszűnt az állampárt, lét, ejött egy demokratikus szerveződés. A 2. oldalon a kongresszusról jelentkezik tudósítónk, aki két borsodi küldöttel, Korinthus Katalinnal, a megyei 1. sz. reformkor alapitó tagjával, és Szabó György- gyel, a megyei tanács elnökével beszélgetett. üoálló lesz a íüdőkórház Nem az a lénye#, ho#y hová tartozik Egy asztalnál az illetékesek és az érintettek Ne döntsenek a fejünk fe- • lett! — ezt mondták, ponio- j saböan írták levelükben a miskolci tüdőkórház orvo- ! sai, vezetői, mert ügy vélték: miközben a városi és a megyei tanács vitatkozik azon, hogy a néhány évvel ezelőtt a Semmelweis Kórházhoz csatolt tüdőkórházaí újra önállóvá tegyék-e, vagy se, kissé mintha elfeledkeztek volna az érintettek véleményének kikéréséről... Mi annyi megjegyzést tűzünk ehhez, hogy jó lenne egy asztalhoz ültetni az egybe- és szétszervezésben érintetteket. Nos, a találkozó létrejött ... Dr. Juhász Barnabás, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője mondta el Homoíya Gizella vb- tag kérdésére a városi tanács végrehajtó bizottsága ülésének utolsó perceiben, hogy valóban találkoztak az ügyben érdekelt felek. Szabó György, a megyei tanács elnöke kezdeményezte a tárgyalást, amelyen részt vett a városi tanács elnöke, ott voltak a megyei és a városi tanács szakemberei, illetve a tüdőkórháziak is. Az osztály- vezető azt mondta, hogy ezen a megbeszélésen abban egyeztek meg: októberben a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé visznek egy javaslatot. Ez azt tartalmazza, hogy legyen újra önálló a tüdőkórház! A tüdőkórháziak és a megy« illetékesek azt mondják, ne csak önálló. hanem megyei intézmény is legyen a most városi hatáskörbe tartozó kórházból. mert minden osztálya alapvetően megyei feladatokat lát el. A városi tanács elnöke erre azt válaszolta: nem az a lényeg, hova tartozik az intézmény, hanem, hogy jó legyen az egészségügyi ellátás, a betegek érdekeit szolgálja a változás. Az ügyben sok szakemberrel váltottunk szót az elmúlt hetekben, és egyre jobban megerősödött bennünk az az érzés, hogy az egészségügy intézményrendszere bizony teljes reformra szorul. Persze joggal mondhatja bárki, hogy ez már „a vízcsapból is jön”, annyira ismert állásfoglalás, csakhogy más értől hallani, és más a gyakorlatban tapasztalni, milyen ellentmondásokkal, képtelen helyzetekkel terhelt ma az amúgy is gyenge lábakon álló magyar egészségügy. Sokszor beszélünk arról, hogy hazánkban túl sok a beteg ember, rossz a lakosság általános egészségi állapota. De nem túlzás, ha azt állítjuk: ma a lakosságnál csak az egészségügy betegebb... (kiss) Nincs vitakultúránk Ami megengedett, az nem tilos A valuta az államé Ügy tűnt, hogy a Heti Hírnök egy újabb botránykövet bányászott ki az Özdi Kohászati Üzemekből. A lap egyik szeptemberi számának címoldalán megjelent kép azt sugallta, hogy Ön — Tóth Lajos, a Borsodi Vaskohászati Tröszt elnökvezérigazgatója, mint „csendestárs” ül dr. Lotz Ernő. az Özdi Kohászati Üzemek vezérigazgatójának oldalán. A cikk arról tudósított, hogy az ÖKÜ a m„ga javára fordította az 1888-as vállalati mérleget. Az említett lap október 4-i számában pedig megjelent a helyreigazítás. — több fenntartással tűzdelve —, miszerint alaptalanul kételkedtek az ÓKÜ mérlegében. Választ szeretnénk kapni elsősorban arra a kérdésre, hogy legálisan vagy bújtatottan jutnak-e állami támogatáshoz a tröszt vállalatai? A továbbiakban az is érdekelne, miből tevődnek össze a múlt évi vállalati nyereségek. — Nem használ sem az iparágnak, sem a trösztnek és vállalatainak, ha félinformációk látnak napvilágot csupán azért, hogy az olvasók csemegézhessenek. A magyar gazdaság, s benne a kohászát a fennmaradásáért küzd, és ez nem játék. Én a korábbi sajtókampányt Ózd mellett és ellen, a tröszt mellett és ellen sók esetben ízléstelennek tartom. Intelligencia kérdése, hogy van-e olyan etikai, vagy morális gát, amely megakadályozza a helytelen, vagy egyoldalú információkon alapuló közlést. Ma könnyen hozzá lehet jutni olyan adatokhoz, amelyek súrolják az üzleti titok fogalmát. Sok olyan ember van, akiknek jogosak, vagy jogtalanok a sérelmei, és ezek között kellene differenciálni. Mindennapi megnyilvánulásaink is ! mutatják vitakultúránk ala- j csony mivoltát. — Térjünk vissza talán eredeti kérdéseinkre... — Ismétlésként fog hangzani, mert a legutóbbi tröszti sajtótájékoztatón is elmondták: a kohászat állami támogatásának teljes megszüntetése csak 1990. január 1-től következik be, ahogyan azt a tervgazdasági bizottság határozatában előírták. Az idei esztendő már azt hozza, hogy az 1988-ban még meglevő „pénzügyi hidak” összességéből az első fél évben már csak 350 millió forintot kapunk. Ezt is szocialista exportra gyártott j termékek árkiegészítése cí- j mén. 1988-ban három és fél milliárd, 1987-ben pedig 4,3 milliárd forint állami támogatással dolgoztak a bonso- di kohászati vállalatok. A számokból tehát kitűnik, hogy jócskán sikerűit ledolgozni az állami támogatásokr mértékét, jelentősen és foFeihívás Miskolc Megyei Város Tanácsához Emlékhelyet az aradi vértanúknak A Miskolci Ifjúsági Szövetség felhívással fordul Miskolc Megyei Város Tanácsához, hogy az aradi vértanúk és az 1848-49- es szabadságharc hőseinek emlékére határozza el emléktábla felállítását, vagy emlékmű, emlékhely kialakítását. Tudjuk, hogy egy megfelelő emlékhely kialakítása városunk jelenlegi pénzügyi helyzetében nem történhet meg azonnal, ezért, ha a városi tanács erre helyet biztosít, vagy engedélyt ad rá, a Miskolci Ifjúsági Szövetség vállalja egy ideiglenes, szerényebb kivitelű emléktábla elkészíttetését, elhelyezését. Egyúttal tisztelettel felkérünk minden segítségre kész városlakót, szervezetet, közösséget, hogy ha bármilyen módon hozzá tud járulni méltó emlékhely létesítéséhez városunkban, jelezze azt a Miskolci Ifjúsági Szövetség irodáján (Miskolc, MSZ3 tér 1. sz., telefon: 37-142). Miskolc, 1989. október 5. MISKOLCI IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG ★ A Tiszántúl egyetlen nagy báni piaca a Búza téri. Egyre több termelő él a lehetőséggel, hogy nem kell felutaznia a budapesti Bosnyákra, ha vevőt keres árujának. Éjféltöl hajnalig köttetnek itt az üzletek; az első kakasszó után már jócskán apadnak a burgonya- és káposztahegyek. ik A kohászat a fennmaradásáért küzd, ezért okosan Jcett élni az állami támogatás lehetőségeivel kozatosan csökkentek, és 1990-ben valóban meg fognak szűnni. — Az Özdi Kohászati üzemek esetében viszont a devizával történő „manipuláció” ©kozta a vállalati mérleg kritikáját. — A Heti Hírnök informátora nem volt tisztában azzal, hogy a devizabörze olyan lehetőség, amelynek szabadságait ki lehet használni. Tehát ha az ÓKÜ a termékeinek eladásából dollárra tesz szert, s azt felajánlja a külkereskedelmi banknak, hogy azt napi árfolyamon felül értékesítse, ez egy legális lehetőség, ami a Pénzügyminisztérium egyetértésével történik. A devizabörze valójában az állami támogatási , rendszer egyik formája. És ennek okán mindegy, hogy az erre szánt pénzt mivel címkézik fel. Erkölcsileg, vagy etikailag tehát, nem lehet minősíteni egy olyan adott gazdasági és pénzügyi tényt, amire lehetőséget adtak. Magyarán: ami megengedett, az nem tilos. A devizát egyébként azok a vállalatok veszik meg, amelyeknek tőkés importra van szükségük. Nem akarok fogadatlaft prókátor lenni a kormány mellett (az ezzel kapcsolatos korlátozás minket is sújt), mert meghatározták azoknak a termékeknek a körét, amelyeket abból a pénzből lehet venni, amihez a devizabörzén felárral hozzájuthatnak. Ezeket kizárólag exportfejlesztő beruházásokra lehet költeni. Tehát: nem lehet érte behozni banánt, vagy gépkocsit. Így. könnyen elkelne és ellenőrzés nélkül elfolyna a pénz. Tehát mi sem vásárolhattunk ilyen lehetőségekkel nyugati importból vasércet, kokszot, íerroötvözetet, és egyéb más alapanyagot, amire még szükségünk lenne. (Folytatjuk) (oláh) ra neszen Még nem tudjuk, pontosan mikor járulunk majd a szavazóurnák elé, hogy köz- társasági elnököt, országgyűlési képviselőket és tanácstagokat válasszunk. Miközben forr a világ, nem csitulnak a politikai csatározások, és nyugtalan napokat élünk, akadnak prózai teendők is, nemcsak a szónoki emelvényről kell „csinálni" a politikát. Legutóbb a városi tanács végrehajtó bizottsága arról döntött, hogy 100 új szavazófülkét készíttet, a meglévőket kijavíttatja, új függönyöket és irodaszereket vásároltat. Megvizsgálták ugyanis, hogy megvan-e minden, ami a választásokhoz kell, és úgy találták, nem megfelelőek a sokat emlegetett „technikai feltételek”. A döntés félmillió forintjába kerül a városnak, azaz nekünk, adófizető polgároknak. Hogy megéri-e vagy sem, azt felesleges latolgatnunk, hiszen választani, szavazni kell. De minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár azt reméli, hogy ez a félmillió es az a ma még felmérhetetlen anyagi, szellemi áldozat, amellyel megpróbáljuk kirántani a kátyúból az ország szekerét, nem lesz hiábavaló ... (kiss)
