Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)
1989-10-05 / 233. szám
i Ha Ta n kedvük és pénzük a kereskedőknek A kíváncsi baráttól a Szomáliái menekültekig Alakíthatnak a virágpavilonokon A szabvány a vétkes mindenért? v f Nyár után, vendégekről Béke, vagy csak tűzszünet ▼an a virágpiacon? — tettük fel a napokban a kérdést. Akkor nem tudtunk rá választ adni, mert bár a kereskedők és a piacfelügyelők kötöttek néhány kompromisszumot, azt például nem lehetett tudni, mit szól ahhoz a tervező, hogy a pavilonjait az árusok ál akarják alakítani? Beleegyezik-e, hogy az eredetileg leemelhetetlenül nehéz zsaluk számára sínt készítsenek, és a nyithatatlan, hőszigetelt ablakokat kivegyék? A japán Toshiba cég új kísérleti televízió készülékét beprogramozhatják, hogy éjszaka önműködően kikapcsoljon, reggel pedig újra bekapcsoljon. Mindehhez még mesterséges hangon jó éjszakát is kíván, bekapcsoláskor pedig jó reggelt. Ultrahangos érzékelő vigyáz a nézőre, ha túlságosan közel ül a készülékhez. Emberhangon megszólal: vigyázzon a szemeire, túlságosan közel ül a készülékhez. Ha az érzékelő nem érzékel nézőt a képernyő előtt, kijelenti, hogy kikapcsol — és meg is teszi. Ráhímezik a biztonsági övét o Olaszországban nemrég kötelezővé tették a biztonsági övét. Az 'olasz autósok azonban találékonyak: hogy ne kelljen használniuk, olyan pulóvert, vagy trikóf viselnek, melyre biztonsági övez hímeztek, illetve nyomtak ... Mivel ebben a vitában Helyes Sándor, a Borsodin- vest tervezőjének pavilonjai mérettettek meg, kérdéseinkkel hozzá fordultunk Volna. Mint azonban megtudtuk, régi munkahelyén már felesleges keresni; elment a napokban kft.-vé alakult cégtől. Ennek igazi okát csak 8 ismeri... A virágpiac ügye azonban továbbra is a Borsodinvest asztalán maradt; Szuhay László ügyvezető igazgatótól vártuk tehát a választ. Mint elmondta: beleegyeznek abba, hogy a kereskedők — igaz, Ha pedig valaki túlságosan hangosan hallgatja a készülékét, megszólal: legyen tekintettel a szomszédokra halkítsa le a készüléket. „Imádom az életet, de nem félek a haláltól. Ennélfogva a lehető legkésőbb szeretnék távozni az élők sorából.” — mondotta George Simenon. A véleményt az tette időszerűvé, hogy Maigret felügyelő megalkotója távozott. S ahogy lenni szokott, a gyász véges, kezdődhetnek a viták a hagyaték körül. Nos, ki volt Simenon? A kérdést a La Repubblica is föltette. „Az az író, aki egyaránt megtestesítette a vitathatatlan középszerűséget és a zsenialitást.” Futószalagon gyártotta műveit. Bár könyveit a világ 131 nyelvére lefordították — s ebben Marxszal vetekszik — példányszámuk pedig 500 saják zsebükre — átalakítsák a pavilonokat. De erre csak akkor adják áldásukat, ha mind a 26 pavilon gazdája egységesen építi át standját. A tervektől lényegesen eltérő külső homlokzati változtatásokat azonban nem engedélyeznek. Ha tehát például az árusok a zsalukat reluxára kívánják cserélni, már nem tehetik meg, mert a pavilonok tetszető- sek, egy új, igényes virágpiac részei. Ezt az összíké- .pet pedig nem lehet megbontani. A választ hallva felvetődött a kérdés; ha most az illetékesek, a tervező cég és a piacfelügyelőség is beleegyezett abba, hogy a kereskedők praktikusabbá tegyék a standokat, miért nem eleve így építették? Azt a választ kaptuk, hogy a tervezőt különböző megszeghe- tetlen szabványok kötötték. Vagyis, . ha egy pavilon hőszigetelt, az ablakoknak is ilyeneknek kell lenniük, akkor pedig ugye nem lehet elhúzni. Amíg a műszaki átadás meg nem történik, a tervező felel azért, hogy az előírásokat betartsák, az üzembe helyezés után azonban már a tulajdonosnak — vagyis jelen esetben a piacfelügyelőségnek — kell eldöntenie, hogy mennyire ragaszkodik ezekhez. (fázold) kaméleon Mexikóban él egy olyan növény, amelynek virágai napközben többször változtatják színüket. Napsütésben fehérek, később rózsaszínűek lesznek, dél körül sölétvörössé változnak, majd estig ez az árnyalat lila színbe megy át, hogy azután az éjszaka folyamán ismét fehérré változzanak a virágok. Érdekesség, hogy ez a virágkaméleon csak akkor illatozik, amikor éppen fehér. millió körül lehet. Nem tudni, voltaképpen hány könyvet írt. Egyesk 225, mások 246 Simenon-regényre utalnak. A regénygyár 22 éves korában indult, s több-kevesebb kihagyással ontotta termékeit. Hírneve a termelés sebességével arányosan növekedett. És persze a vagyona is. Állandó foglalt asztala volt a „Maxim’s” borsos árairól híres éttermében. Öltönyeit Londonból rendelte. Harminchárom esetben cserélt lakást, többnyire a villa- és kastélyvásárlásokat követően. Kívánság szerint készítette autóját a Chrysler, Amerikában. Olyan körülmények között élt, mint egy olajsejk. Egv író esetében azonban inkább az az érdekes, hogy mikép Benne vagyunk az őszben. A nyarat lassan elfelejtjük. Már túl vagyunk a rádióban, újságokban megjelent híradásokon az aratásról, a mezőgazdaság és az időjárás kibékíthetetlenségéről, az üdítőitalok hiányáról, egyes üdülőhelyek túlzsúfoltságáról, másoknak a pangásáról és természetesen az idegen- forgalomról. Persze, túlzsúfolt közéletünk napjaiban másról is van szó, hiszen minden nap hoz valami újat, de őszelőn most nem oktalan a magunk mögött hagyott néhány hónapra visszapillantani. Maradjunk az idegenforgalomnál. Vagy ha úgy jobban tetszik, a vendégjárásnál. Ez utóbbi nem is egészen azonos minden esetben az idegenforgalommal, hiszen ilyenkor szoktak hazalátogatni az óhazába azok a közelebbi és távolabbi rokonok és barátok, vagvén- pen a jó ismerősök, akik ilyen vagy olyan okkal hagvták el korábban —- esetleg sok-sok évtizeddel, vagy akár egy fél évszázadnál korábban is — az országot, sőt azok is, akik már a másodgeneráció tagjaként odakint születtek. Határaink nyitottabbá tételével egyre nagyobb számban látogatnak haza. • VISZONZÁSUL HAZAJÖTTEK Hazajönnek látogatóba, hazajönnék kíváncsiskodva, ki ilyen, ki olyan lelküiettel. Van, aki csak a rokonaira. barátaira kíváncsi, van, aki az ország mindennapjaira, s szeretné megtudni, ml igaz abból, ami odakint hírlik rólunk. Van, aki azért jön most haza. mert korábban ilyen vagy olyan ok miatt nem jöhetett, esetleg jöhetett volna, de nem mert. A hazatérők közül néhányan hivatalos vendégszeretetet élveztek, ilyen-olyan érdemek alapján. Mások szállodákban, kempingekben, íizetővendég- szobákbam laktak, a döntő többség azonban — mivelhogy több a szerényebb körülményék között élő kinti magyar, mint a pénzben dúskáló — felkeresi rokonait, barátait, s azok vendégben dolgozott. így: leült az üres papírlap elé egy csomó jól kihegyezett ceruzával, megtöltött pipával, egy üveg borral, egy borítékkal, amely szereplői nevét és a cselekmény helyszínét tartalmazta. És elkezdte. „Körülbelül két óra alatt írok meg egy húszoldalas fejezetet, miközben 800 grammot veszítek súlyomból” — nyilatkozta. S ezt megerősítette Teresa asszony is, aki 20 percenként csakugyan vitte is a váltást. Tegyük föl, nem volt kíváncsi természetű, elég volt, ha lemérte az átizzadt ruhát ahhoz, hogy tudja, hogyan haladt a munkában Maigret, azazhogy Simenon. A zsalukat nem kell ezután emelgetniük, és a tervezők beleegyezésével az alig 6 négyzetméteres pavilonok belső tereivel is szabadon gazdálkodhatnak a kereskedők. Jó reggelt kíván a lévé A Úgy élt, mint egy olajsejk Maigret m jfc a bányatavak partját ellepték a nudisták (Herényi László felvétele) látását veszi igénybe. Igaz, ugyanezek az itthoni barátok korábban náluk éltek családostól egv. ideig külhonban, de micsoda különbség az, elfogadni valakinek a vendéglátását, Düsseldorfban, Münchenben, Stockholmban, vagy Cleveland- ben, vagy vendégül látni az illetőt Miskolcon, Szikszón, vagy Rásonysápberencsan, a mi költségünkön!... Jártuk az utcát. Egyes forgalmasabb helyeken, csomópontokon. már az tűnt fel. ha folyamatosan magyar beszédet hallott az ember. Az autóparkolók, meg a parkolásra ugyan nem engedélyezett és tiltott területek idegen rendszámú kocsikkal voltak tele, a vendéglők kertjében. közeli országok nyelvein csipogtak a baráti országokból érkezett iskolás- gyerekeik százai, miiközben szörcsölték a menü levesét; megszokott vendéglőnkből, éttermünkből hetente háromszor—négyszer kiszorultunk, mert bejelentett csoportot vártak: a butikokban tucatnyi nvelven, de főleg kéz- zel-iábbal mutogatva folyt az alkudozás, a nagy önkiszolgáló áruházakban oedig a személyzet kis brigádokat alakított a tömegesen betérő külföldiek kísérésére, nehogy a pénztárnál adódjon valami elszámolási differencia. • MEGKÉSETT ILLEMTAN Nyár volt, heleken ál hőség, mindvégig fagylaltszezon. A fagylaltot minden külföldi ette, ki tölcsérben nyalogatva, ki leült a cukrászda teraszára. Ette a külföldi a csöves főttkukoricát, a görögdinnyét, s amikor egy- egy kocsi eltávozott a parkolóból, a sokféle hulladék között ott volt a dinnyehéj is, sőt a krumplihéj, vagy a borsóhéj; ugyanis egyes turisták a kis gázpalack fölött még főztek is maguknak a parkolókban. Sok vendég kevés pénzzel indult hozzánk. Főleg a baráti országokból jövők. Forintkészletüket szerették volna és szeretik valami módon kiegészíteni. Nem is mindig törvényes keretek között. Sokan vadásznak rájuk, mit lehetne tőlük olcsóbban venni. A hatóság időnként megszigorodik e cselekvéssel szemben, máskor engedékenyebb, és a baráti népek közötti baráti seftelés némileg változtatott formában folyik tovább. Tagadhatatlan, olykor visszatetszés is adódott némely vendégkülföldiek: magatartása, helyenként agresszivitása rtyomán. Gyenge vigasz, ha ennek ellentételezéseként azt lehet hallani: a mieink is hasonlóan viselkednek, ha szomszédos országokban járnak. Talán ebből a helyzetből született az az ironikus megállapítás, hogy „két nép barátságának mi sem árthat jobban. mintha nagyon engedik barátkozni őket”. 9 TRANZITORSZÁG LETTÜNK? Az elmúlt nyár idegenforgalmának volt egy sajátos, eddig még soha nem tapasztalt vonása. Tranzitország lettünk. Bejött turistaként baráti látogatásra az NDK állampolgára, és eltávozott a nyugati határon, az NSZK felé, mint menekült. Több mint húszezren tették meg ezt az utat ilyenformán. A Romániából menekültek között a magyarokon kívül sok a nem magyar anyanyelvű romániai állampolgár, aki szintén csak tranzitálni akart hazánkból, s nem turistáskodni. S ki hinné, hogy Magyarországon még magúkat menekülteknek tartó Szomáliái csoport is tanyázik hónapok óta!? S bőven van nálunk szabályos (?) útlevéllel sok-sok arab férfiú, akiknek tartózkodási céljai nem eléggé ismertek, de aki körültekint a valuták feketepiacán, már gyaníthatja, főleg miből élnek. Igen sokan jöttek hozzánk haza látogatóba a magyarok közül, akik korábban talán nem is számoltak vele. hogy még hazalátogatnak. De megőrizték nyelvüket. nagyrészt kultúrájukat, emberségüket. Hazajöttek azok. akik mindenkor emelt < fővel jöhettek haza, s hazalátogatott igen sokféle magyar. Haza, mert nekik haza ez az ország, csak éppen máshol laknak, és ha tiszta szándékkal jönnek, a haza szívesen várja őket... Benedek Miklós
