Déli Hírlap, 1988. július (20. évfolyam, 154-179. szám)

1988-07-30 / 179. szám

Festett bútorokból gazdag a múzeum gyűjteménye. Múzeum a Galériában népművészete Äs első magyar misszionáriusno Pápua kiállítás Sárospatakon Katalósus helyeit: képes levelezőlapok A Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületének fel­újítása a tervek szerint az idén fejeződik be: a jövő év elején nymiainak meg tehát az állan­dó kiállítások ismét régi he­lyükön. A rekonstrukciós mun­kák idejére a Miskolci Galéria nyújtott segítséget a múzeum­nak azzal, hogy nyuranta he­lyet adott egy-egy tárlatnak, melyet a Herman Ottó Múze­um - kiállítóhely hiányában — nem tudott volna megrendez­ni. Ezzel a gesztussal a Galé­ria sem járt rosszul: a tapasz­talatok szerint nyaranta a sza­badságok ideje alatt eltűnik a törzsközönsége, a városunkba érkező turisták, vendégek pe­dig szívesebben látogatnak el egy olyan kiállításra, amilyen például hétfőn nyílik a Miskol­ci Galériában. A kiállítás címe Borsod megye népművészete, s a tárgykörbe vágó remek da­rabokat mutatja be a mú­zeum gyűjteményéből. Ügy­szólván minden néprajzi műfaj, népművészeti ág kép­viselteti magát itt. A festett bútorok (közöttük a szép miskolci festett ládák) szár­mazási ideje változó: kelet­kezésük a XVII. századtól a XX. század elejéig változik. Mellettük a híres és egye­dülálló megyaszói reformá­tus templom festett meny- nvezetdeszkái most is kü­lönleges látnivalót kínálnak a néprajz iránt érdeklődé látogatóknak. Szép darabok sorakoznak egvmás mellett a pásztor­művészet köréből: fa- és szarufaragványok, berakásos díszítések, használati tár­gyak, sótartók, borotvatokok, Népviseletek Borsodból, fotókon és a valóságban pásztorbotok kerültek az installációkra a múzeum gaz­dag gyűjteményéből. Borsod talán leghíresebb fazekasműhelyéből, Mező- csátról láthatunk remekbe sikerült edényeket: datált Miska- k ancsókat, madaras butykosokat. A mezőcsáti né­pi kerámiák mellett a bor­sodi vidék más műhelyeiből is vannak itt fazekas mun­kák • Göncről. Mezőkeresz­tesről, Mezőkövesdről. Füst Miián saját verseit mondja Lemezen a Mélyrepülés A napokban kerül az üz­letekbe Renata Scotto és az MRT Szimfonikus Zenekará­nak közös felvétele, ame­lyen Berlioz-, Bizet-, Mas- senet-áriák hallhatók. Bach két- és három szólamú in­vencióit Schiff András tol­mácsolja egy másik Hunga- roton-lemezújdonságon. Dup­la albumon jelenik meg Haydn Teremtés oratóriuma, Herbert von Karajan ve­zényletével. a Berlini Fil­harmonikusok előadásában. A Magyar Rádió archívumá­nak népzenei anyagából nyújt át egy csokorra valót a Szép Zalában születtem című válogatás. A lemezen Zalakomár környéki, Kodály gyűjtötte népdalok, gyer­mek-játszódalok és betyár­dalok hallhatók. Weöres Sándor 75. szüle­tésnapját köszönti a Teljes­ség felé címmel megjelenő hanglemez, amelyen Gryllus Dániel adja elő a költő meg­zenésített verseit. Irodalmi és hangtörténeti dokumen­tum az a felvétel, amelyen Füst Milán saját verseit mondja, illetve életéről, köl­tészetéről és pályatársairól beszél. Lemezen is napvilágot lát a közeljövőben Cseh Tamás Katona József színházbeli önálló műsora, -a Csengey Dénessel közösen írt Mély­repülés, („Vendégként” gömöri vá­szonedények is helyet kap­tak.) Különösen gazdag anyag gyűlt össze hímzésekből, textilekből, népviseletekből. A kiállítóterem egyik sarká­ban enteriőr látható: matyó tisztaszobát állítottak össze a rendezők. A kiállításról most nem katalógus készült, hanem nyolcféle színes képes leve­lezőlapot lehet a helyszínen megvásárolni, melyeken nép- művészeti tárgyú fotók van­nak. A kiállítást hétfőn dél­után, 5 órakor dr. Szabad­falvi József megyei múze­umigazgató nyitja meg. Kájé Csaknem félmillió hazai és külföldi látogotó fordul meg évente nagy múltú városunK- ban, Sárospatakon. S amikor megtekintették o Rákóczi-vár és a kollégiumi nagykönyvtár nevezetességeit, az iskoíamú- zeum utolsó termében megil- letődve állnak meg az előtt az egzotikus kiállítás előtt, amely Molnár Máriának, az első es eddig egyetlen magyar refor­mátus misszionáriusnőnek a „helyszínen végzett" gyűjtésé­ből és adományként került a távol-keleti Pápua-szigetekről Sárospatakra, a kollégium is­kolamúzeumába. Sorra járva a vitrineket, fali tárlókat: a 223 pápua tárgyból válogatott tote­mek, törzsi díszek, kultikus eszközök, harci felszerelések, halászati, vadászati szerszá­mok, különféle használati tárgyak, továbbá pálmale­velekből, trópusi növények­ből pápua „divat” szerint varrt női kötények, előkö- tők, kutyafogakból, tengeri csigákból és dzsungelben ta­lálható magvakból készített nyakláncok, karperecek, bo­kadíszek láthatók, amelyek­kel a pápua nők „ékszerez­ték fel” magukat, ha tetsze­ni akartak a fénylő bőrű férfiaknak. + KI VOLT MOLNÁR MARIA? Fényképeken bambusznád- kunyhók, előttük pápua fér­fiak, nők, gyermekek, s köz­tük egy törékeny magyar misszionáriusnő Molnár Má­ria, amint egy kislegénvt tart az ölében, a pápua Lo­mon József fiát, Istvánt, akit 6 nevelt fel és taní­tott meg írni-olvasni, s cse­pegtette kicsi fejébe az is­mereteket, amelyekre építve későbbi tanulmányait, Lo­mon Istvánból végül orvos lett a pápua Manus-szige- ten. Ki is volt Molnár Mária? Várpalotán született, előbb diakonisszaként hazai kór­házakban dolgozott, majd az 1927. augusztus 14-én, a Kálvin téri református temp lomban misszionáriussá tör­tént avatása után elindult a Pápua—Üj-Guineához tar­tozó Admiralitás-szigetcso- port legnagyobb szigetére, Manusra, a nemet Lieben- zelli Misszió ottani munsa- helyére. Még a század első évtizedeiben is kannibálok­nak, emberevőknek tartott pápuák között hittérítői te­vékenységet folytatott, de tanította, gyógyította is — ahogy a Sárospatakra kül­dött leveleiben olvashatjuk — az ő „kedves feketéit”. A természetimádó pápuá­kat néhány hónapi bibliai előkészítés után maga ke­resztelte meg. így kereszt­víz alá hajtotta fejét Sze- lám törzsfőnök és felesége is. Molnár Mária a bibliai Mózes, Aron, Ráchel mel­lett István, János, József, Erzsébet, Mária. Borbála. Zsuzsanna utóneveket is adott a megkereszteltek­nek, ezért ma is vannak magyar keresztnevű férfiak és nők a pápuák között. + EGY TÁVOLI NÉP NEM FELEJT Tizenhat évet töltött Mol­nár Mária Manus-, Pitilu- és Pak-szigeten, a hajdani kannibálok földjén. Azért nem többet, mert élete meg­döbbentő tragédiával végző­dött. A második világhábo­rúban ugyanis a japánok megszállták Pápua-Üj Gui­neát, majd amikor fordult a badiszerencse. az ameri­kaiak elől menekülő japá­nok a német, osztrák, hol­land, amerikai, ausztráliai misszionáriusokat, köztük Molnár Máriát is, összesen 62 embert, 1943. március 17-én az Akikaze nevű tor­pedórombolóra szállították, és másnap — amint az ame­rikai haditörvényszék által lefolytatott háborús bűnösök perében beismerték — a ha­jótatra állítva őket, gép- puskatűzzel mindnyájukat agyonlőtték, s holttestüket a Csendes-óceán hullámaiba vetették. A mostani pataki kiállí­tás fényképei tanúsítják, hogy a pápuák nem felej­tették el Molnár Máriát. A háború után neki és a töb­bi mártíriumot szenvedett misszionáriusnak jelképes sírt készítettek, s föléje már­vány emlékművet állítottak, Pitilu-szigeten pedig az 1958-ban alapított leányne­velő intézetet egykori jóte­vőjükről, Molnár Máriáról nevezték el. Sárospatak ezzel a pápua­egzotikumokból rendezett kiállítással emlékezik a tra­gikus sorsú első magyar misszionáriusnőre. A kiállí­tás élén ez a felirat olvas­ható: ..Tisztelet Molnár Má­riának !” Hegyi József Színes mélynyomás Még 1986 nyarán kaptam egy Magyar Ifjúság próba­számot. Fényes krétázott pa­píron, színes rotációs mély­Jajhalmi üzenet T emetőkapu Mács József regénye „Az ember legalább az ál­maiban legyen együtt a gye­rekeivel (...) — Hiába, ezen már nem változtathatunk. — Változtathatnánk, ha akarnánk. Ha áttelepülnénk hozzájuk __ — Arról szó se lehet! Ne vesszünk össze ezen. Más, ha kényszerítenek ... — Dehogy akarok én ösz- szeveszni. Szereletben aka­rom veled leélni a hátralevő éveinket. Magyarországon se lenne másképp! Együtt len­ne a család, nevelnénk az unokát, együtt vigyáznánk rá. Egy országban is baj, ha a szülők és a gyerekek mesz- sze sodródnak egymástól. Mi meg már régen két ország­ban élünk. És azt se tudjuk, hogy mi lesz velünk. Cseh­országi gazdaság szekerén is ülhetnénk mosi így... Nem sokon múlott! Inkább men­nél Csehországba, mint Ma­gyarországra? — nézett Var­jas Boldizsárra puhatolózva a felesége. — Ha választani kellene, az utóbbit válasz­tanám! Még akkor is, ha nem élnének ott a gyere­keink — mondta komoran Varjas Boldizsár, és fájó szívvel pillantott körül a jaj- halmi mezőn, amelyet min­denütt betakart a hó, s a meredek temetöoldalról zsi- vajgó gyermekek zúdultak le szánkón." m a Mács József háromrészes regényének fontos mozzana­ta ez <u éjszakai párbeszé­det idéző rész, mely a nem­zetiségi lét egyik sarkalatos dilemmáját járja körül. A háborút, s az utána követ­kező évtizedeket élő, képze­letbeli, gömöri kis falu Jaj­halom lakói ugyanis nem­csak a saját emberi problé­máikkal találják magukat szemben az állam és kor­szakváltás körüli tisztázatlan és bizonytalan helyzetben, hanem a nemzetiségi lét szo­katlan kérdéseivel is, ami hol felfokozza az egyéni problémákat, hol maga is újabbakat szül, anélkül hogy a lehetséges megoldások leg­csekélyebb jeleivel kecsegtet­ne. Magukra maradt, őrlődő — sorshelyzetüket önként vállaló, vagy önhibájukon kí­vül is rontó emberek nyü­zsögnek a könyv lapjain — nagylélegzetü regényhez il­lően. Ezek világába kalauzol el az író, aki a szlovákiai magyar próza ismert képvi­selője, s akinek könyvét — az Adósságtörlesztés, a Két­szer harangoztak és a Szél- fúvásban címűek után nem­rég jelentette meg a pozso­nyi Madách Lap- és Könyv­kiadó, mintegy nyolcezer példányban, melyből 1800 példány a Szépirodalmi Könyvkiadó rendelésére ké­szült Magyarország és Cseh­szlovákia közös könyvkiadá­si egyezményének keretében. Mács József könyve az idézett résszel is vázolt kö­zös sorsproblémákat a gö­möri, emberi és vagyoni ér- Utkcend.be ágyazva ábrázol­ja, egy megesett, s emiatt a férfiakat kerülő lányanya megmerevedett, feloldódásra képtelen magatartásának le­írása révén, akinek vezeklé- sét, küzdelmét, a környezet hol közönnyel, hol értetlen­séggel fogadja. A falu lakói — férfiak, legények, asszo­nyok a megesett lány kívül- rekedtségéhez való viszo­nyukban mérettetnek meg, s az ó tudatának lassú elboru- lásával párhuzamosan va­gyunk tanúi e látszólag egészséges közösség atom­jaira hullásának is. Márton Boriska, a megesett lány­anya a megalakuló szövet­kezet mezőkerülőjeként már az űrben keringő férfiben is ellenséget gyanít, aki elől mentenie kell meghalt gyer­meke földi maradványait, míg a falu lakói közül so­kan — akik vele kapcsolat­ban álltak — Morvaország­ban keresik az élet újrakez­désének lehetőségét, vagy otthon rokkannak bele a ki- iálástalanságöa. Jajhaioinról jajkiáltások szólnak, hol a kitelepítés veszélye, hol a helyi árulás, hol a szövetke­zetesítést megelőző rémhírek, hol a várható megtorlások miatt. Közben az egész szé­les problémakört belengi a magára maradt, megesett lány tudatváltozásait ábrá­zoló lírája, amely Mács Jó­zsef Temetőkapu című regé­nyét felülemeli az álcázott tényirodalom régióin, s ez által a konkrét körülménye­ket nem ismerők számára is élvezetes olvasmánnyá teszi. Gyöngyösi Gábor nyomassa! készült — olyan külsővel, amit bizonyára szí­vesen vesznek kézbe az ol­vasók. Közben a KISZ köz­ponti lapja továbbra is a megszokott szerény formá­ban jelent meg hétről hétre az újságos standokon, s hir­telen felfutó népszerűségét nem külsejének, hanem tar­talmi felfrissülésének, kitű­nő riportjainak köszönhette. A lap tekintélye a KISZ- visszhangot kiváltó kezde­ményezéseinek propagálásá­val, évkönyv megjelenteté­sével, kiadványok támogatá­sával tovább erősödött, s a Magyar Ifjúság a hazai sajtókiadványok között te­kintélyes helyet vívott ki magának. Ez abban is meg­nyilvánult, hogy fokozatosan emelni tudta példányszá­mát, s szinte a napilapokat megközelítő mennyiségben jutott el az olvasók töme­geihez, és korántsem annak életkorban vagy szervezeti­leg behatárolt részéhez. A lap július 22-én meg­jelent száma feliratot közölt a hátsó borítóján, melynek szövege így hangzik „Búcsú­zunk a fekete-fehértől”, s valamivel kisebb szedéssel: „A héten már színesben je­lent meg a Magyar Ifjúság.” Az ígéret megvalósulásáról Pátffy G. István, a lap fő­szerkesztő-helyettese biztosí­tott bennünket, elmondva, hogy a színes nyomásnak eddig sem pénzügyi, hanem nyomdatechnikai akadályai voltak, amelyet a Zrínyi Nyomda osak most tudott elhárítani. Az új, színes nyomású Magyar Ifjúságnak, amelyet Szent István emlékének szenteltek, címlapi szalagcí­me „Otthon Európában”, ami önmagában is sokat el­árul a jövő terveiről. Kiegé­szítésül még annyit, hogy a színes Magyar Ifjúság új ára a szokásos 48 oldalas megjelenéssel 13 forint, vi­szont azok, akik egész évre szóló megrendeléssel, azaz előfizetéssel rendelkeznek, év végéig 6 forintért kapják a lapot, amelynek példány­száma jelenleg meghaladja a másfélszázezret. Gy. G,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom