Déli Hírlap, 1988. február (20. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-18 / 40. szám
3(r A kiesik szeretnek szerepelni. Büszkék rá, ha valami akkor sikerül nekik jól, amikor azt sokan látják. (Kerényi László felvétele) Tanultak az esetből Leszakadt a szekrény, eldugult a kémény ELŐÍTÉLETEK NÉLKÜL 3. Dolgoznak? Nőm dolgoznak? Szociológiai felmérés Miskolc cigány lakosságáról M«*vi»g alják, hogy ki volt a felelős. Ezrei fejeztük be legutóbbi tudósításunkat a Szemere utca 8. számú ház lakóinak panasza ügyében. Mint ismeretes, * földszinti lakásban élő Engelt- haler család kérésére jártnak a helyszínen. Az apróbb hibák mellett jelentősnek számított, hogy a háziasszonyra beköltözésük után egy nappal rászakadt a konyhaszekrény. A falikazánt pedig nem tudták használni, mert eldugult a kéménye: a lakásba ömlött vissza a szénmonoxid. Cikkünk megjelenéséig a kivitelezők kijavították a hibákat. Most arra kértük Sálig* Józsefet, a Miskolci Építőipari Vállalat termelési főmérnökét mondja el: mit állapított meg az ügyben kezdett vizsgálat. — Előszór egy kijelentést szeretnék pontosítani. Az első cikkben olvashattuk, hogy a konyha és a fürdőszoba ajtaja befelé nyílik. Az volt róla a megjegyzés, hogy szabályellenes. Valóban létezik olyan előirás, mely kimondja: szabadon kell hagyni a menekülés útját. Je ez olyan helyekre vonatkozik, mint például az óvoda, az iskola. Vagyis, ahol többen tartózkodnak. Ezt csak azért tar- torn fontosnak elmondani, mert nagyon sokan telefonáltak azóta ilyen kérdéssel. Ami a vizsgálatot illeti: egyértelműen nem sikerült személyi felelősséget megállapítanunk. — Miből állt a vizsgálat? — A helyszíni szemle után. megkerestük az a dolgozót, aki a konyhai szekrényt rögzítette. Elmondat- tuk vele. hogy mit és milyen sörrendben csinált. Azt a szakemberünket is beszámoltattuk. aki újból rögzítette a szekrényt. Azt kell mondanom, tanultunk az esetből. A magánerős építkezés megyei tapasztalatairól, az Építésügyi Tájékoztatási Központ jelenlegi és jövőbeni szolgáltatásairól, új kiadványairól lesz szó azon a rendezvényen, amelyet Magánépítés ’88. címmel a Technika Házában a Szemere utcá 4. szám alatt rendez közösen az MTESZ, az ÉTÉ és az ÉTK. Az előadás időpontja: hétfő délután fél 3. ezután jobban odafigyelünk. A szekrények — bár nagyon ritkán — máskor is leszakadhatnak. A mi gyakorlatunkban alig van rá példa, de a Szemere utcai eset még így sem egyedülálló. — És mi a helyset u eldugult kéménnyel? — Annak idején szabályosan felszereltük a falikazánt. A kéményt a kéményseprők megvizsgálták, s megadták az engedélyt az üzembe helyezéshez, hiszen semmilyen kizáró okot nem találtak. A próbaüzem két hónapja alatt is zavartalan volt a fűtés. A füst útját elálló téglák tehát csak ezután kerülhettek a járatba. Ezt latszik igazolni az is, hogy a téglákon nem találtunk elkor- mosodott nyomokat. Nem sikerült megállapítanunk végül is, hogy miként kerülhetett az akadály a füst útjába. de ez csak aztán történhetett. amikor mi már nem dolgoztunk ott. — Mennyire gyakori, hogy az átadás-átvétel után a kivitelezőnek vissza kell térnie a lakásba? — A MIÉP-nek scrn több a garanciális munkája, mint más cégnek. A legtöbb gond a nyílászárókkal van. Elvetemedik az ajtó. az ablak, ha nagyon friss fából készítették. Ezek kiigazítását, festést. javítást, a tapéta elszíneződésének megszüntetését kérik leginkább a lakók. Kevésszer, de megesik, hogy épületgépészeti szerelvényt kell reparálüunk. A lapostetőnél pedig a beázás a leggyakoribb. Legnagyobb megrendelőnk a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat. Körülbelül három éve még lemaradásunk volt a náluk végzendő garanciális munkáinkkal. Mára azonban egyensúlyba kerültünk. így viszonylag rövid idő alatt elvégezzük a javításokat. A miskolci szakácsok, cukrászok, vendéglátósok az utóbbi években különösen sok sikert arattak hazai és nemzetközi versenyeken. Azt is mondhatjuk, hogy a városunk nevéhez kötődő vendéglátás rangja növekedett a közelmúltban. Ennek elismeréseként kedden Budapesten a Magyar Szakács- és Cukrász Szövetség közgyűlésén 1 aa»yi is kíváncsi Megkezdődtek a nyilt napok az óvodában. Mint Nagyné Kovács Ilona, o városi tanács iskolai csoportjának főelőadója elmondotta, tavasszal nyílnak meg c. kapuk, és majdnem mindegyik óvodában várják az érdeklődő srülöket, akik saját szemükkel láthatják: hogyan fejlődnek a kicsik. Az óvodák jó előre szólnak, hogy mikor lesz nyílt nap. A legtöbb szülő ugyanis szabadságot vesz ki ebből az alkalomból. Csak a kiscsoportosokkal kell vigyázni: a legkisebbek ugyanis még nagyon kötődnek édesapjukhoz. édesanyjukhoz. Így a szülők jelenlétében igen nehéz velük foglalkozni. Nem ritkaság, hogy sírdogálva búcsúztatják délben a mamát. Vannak olyan intézmények is Miskolcon, ahol nem csupán egy napig, hanem akár egy egész hétig is kinyitják a kaput a szülök előtt, akik ilyenkor reggeltől délig figyelemmel kísérhetik az apróságok foglalatoskodását. Megnézhetik, hogyan játszik, tornázik, számol, rajzol a gyerek. Azt is megtudtuk, hogy nagyon népszerűek a nyílt napok. Majdnem minden szülő ott ül ilyenkor a csoportban. S van olyan család, ahonnan még a nagymama, vagy az idősebb testvér is eljön. A pedagógusok ajánlják is, hogy ne maradjon ilyenkor látogató nél kül az apróság, hiszen megviselné, ha látná: a többiekre kíváncsiak, csak éppen őrá nem. B. A. Parancsnoki fogadónap Magda László mérnök alezredes para.icsnokhelyettes február 22-én 13.00-tól 17 óráig fogadónapot tart a B.-A.-Z. megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságon : Miskolc, Almos u. 26. szám. A gasztronómia szolgálatáért” aranyéremmel tüntették ki dr. Sugár Jánost, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatóját, és Szabó István, a vállalat Gasztrofol üzemének vezetőjét. Mindketten menedzserként, üzletemberként, vezetőként sokat tettek azért, hogy a gasztronómia rangja növekedjen városunkban. hazánkban és külföldön is. Sokan vannak, akik szerint a cigányok „nem dolgoznak”, különböző hivatalos jelentésekben viszont többnyire az hangsúlyozódik, hogy a cigányság egyre növekvő hányada mar munkaviszonyt létesített. Adataink alapján egyrészt meg- állapíható, hogy a közvélemény mcrhcteticnüi eltúlozza a „nem dolgozás” mértékét. Csak minden tizedik, 18 éven felüli cigány férfinak nem volt állandó, vagy semmilyen munkahelye a felmérés időpontjában (további tized részük pedig nyugdíjas volt). A nők körében ennél valamivel nagyobb volt a munkaviszonyban nem állók aránya, durván a 18 éven felüli cigány nők egyharmada. A következő kérdés az, hogy ezek az emberek miért nem dolgoznak? Nos. ennek okai a férfiak között a következő: a munkaviszonyban nem álló, munkaképes korú cigány férfiak 15 százaléka éppen börtönben volt, a vizsgálat időpontjában. A „nem dolgozó” férfiak negyedrésze sorkatonai szolgálatot teljesített, és további 20 százalék körüli azoknak az aránya, akik — okkal, vagy ok nélkül — elhelyezkedési nehézségekre hivatkoztak. De csak mintegy 6 százalékuk mondta egyértelműen azt, hogy nem kapott munkát. A nem dolgozó, de munkaképes korú cigány nők nagy többsége arra hivatkozott, hogy a „gyerekeire kell vigyázni”, illetőleg ezek a nők éppen gyesen, gyeden voltak, vagy gyereket vártak. (Minden ötödik 18 éven felüli és keresőképes korú cigány nő.) De sokan arra hivatkoztak, hogy nem tudnak elhelyezkedni, mert szakképzetlenek, mert cigányok, mert nem tudnak írni. Mit dolgoznak? Mielőtt e kérdésre válaszolnánk, felhívnánk a figyelmet arra, hogy a cigányok szakképzettségének színvonala jóval alacsonyabb, mint amit iskolai végzettségük szintje indokolna, és a társadalmi munkamegosztásba.'' elfoglalt pozícióik lényegesen alatta maradnak annak, mint amit iskolai végzettségük és szakképzettségül: szintje együttesen indokolna. Magyarán: addig, amíg a cigány férfiak nagyobbik fele elvégezte már a nyolc általánost, szakmával csak minden negyedik-ötödik férfi rendelkezik, (a nők közül csupán néhány százalék', szakmunkásként viszont csak 17 százalékuk dolgozott. A cigányok a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt pozícióira nem elsősorban az a közhelyszerűen emlegetett tény a jellemző, hogy túlnyomórészt semmiféle szakképzettséget sem igénylő munkát végeznek, hanem döntően az, hogy akár szak-, akár pedig oe- tanított, vág;' segédmunkásként dolgoznak, zömeoen meghatározott munkaterületeket, munkákat, ágazatokat stb. foglalnak el. illetőleg ezekbe tömörülnek. Olyan munkákról van szó, amelyekre nagyon is szükség van (még most is), de amelyeknek az elvégzésére egy korábbi időszakban a nem cigány lakosság egyre kevésbé vállalkozott. A közhiedelemmel ellentétben a nagyvárosokba be- költözködö cigányságnak mindenképpen dolgoznia kellett ahhoz, hogy egyáltalán megmaradjon. Korábban erre csak ezeken a „nyitott”, a nem cigányok által szabadon hagyott területeken volt módja. Manapság azonban ennek az egzisztenciális értelemben vett fennmaradásnak a nagyvárosokban alternatív útjai is megnyíltak: ez részben a szervezett bűnözés, részben a vasgyűjtés, a kukák és szeméttelepek guberálása, gagyizás. általában a „magánvállalkozások” irányába. Ebbe az irányba azonban a felmérés időpontjában a cigányságnak még egy viszonylag kis hányada mozdult (a cigány férfiaknak valamivel több, mint 4 százaléka „tevékenykedett” ezeken a „területeken”). Miből élnek? Családi pótlékból, szociális segélyekből, lopni járnak — mondják sokan. Tegyük hozzá: minden alap nélkül. A cigányok Kívülről semmi sem mulatja, hogy még az idén hozzálátnak városunk másik műemlékének, a Tanácsház tér 13. számú épületének, az egykori Almússy kúriának a helyreállításához. A 18. században épült, egyemeletes, reprezentatív megjelenésű épület egy része a közelmúltban leégett, s azt ideiglenesen kijavították. Most teljes külső és belső rekonstrukcióra kerül sor, melynek költségeihez az Országos Műemléki Felügyelőség 40 százalékban járni hozzá, és a kivitelezést is elvállalta. Erre megfelelő szakembergárdája van, amely jelenleg a város másik műemlékének, a Rákóczi utcai egykori görög kereskedőháznak rendbetételén munkálkodik. A tervek szerint ezt az épületet még az idén befejezik, s átadják rendeltetésének. A helyreállított épületbe az OMF éppen úgy fizetésből élnek, mint a magyarok, csaK a nem cigányokénál jóval alacsonyabb fizetésből. 1987- ben a miskolci cigányhaz- lartások összes havi jövedelme források szerint a következőképpen oszlott meg: összes jövedelmük pontosan egyötödét képezte a családi pótlék. További három százalékot képviselt ebben a gyes és a gyed, és mindössze 1 százaleüot — nem tévedés, egy százalékot — a rendszeres és nem rendszeres szociális segély. Csak 3 százalékot adott a cigányháztartások jövedelméhez a második gazdaság, az összes többi munkajövedelem volt. Abszolút számokban: a Miskolcon lévő cigányháztartásoknak csaknem a felében az egy főre jutó havi jövedelem nem érte el a 2000 forintot sem. Ez pedig még akkor is kevés, ha bruttósítják. (Folytatjuk) kirendeltsége költözik majd. Az idén munkába veendő műemlék épületbe a helyreállítás és megfelelő belső átalakítás után a Megyei Közművelődési és Módszeri tani Központ kerül. A sétálóutca egyik reprezentatív műemlék épületa szorosan kapcsolódik m Széchenyi út rekonstruki dójához. Az egykori Almá-i sy-kűriával szemben lévő épületeken jelenleg is dőli goznak a kivitelezők, a Miskolci Építőipari Vállalat kőművesei, akik a Miskolc- terv által készített dokumentáció alapján alakítják (át, emeletráépítéssel bővítik a Széchenyi út 8—4. számú házakat. Itt ugyancsak részleges rehabilitációra kerül sor, de elbontják a homlokzat mögötti „sufni épületeket” is, helyükre pedig korszerű lakóházakat emelnek. így a Szinva felőli oldalon is „kitisztítják” a rendszertelenül beépített telkeket. (bujdos) Magáncpítés ÖÖ Aranyérmes miskolciak A gasztronómia szolgálatában Egy szép részlet a hamarosan felújítandó Tanácsház tér 13. sz. ház ódon kapujáról.
