Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
1987-12-19 / 295. szám
Amatőrök ajándéka Miénk a ház Miénk a ház — nem először jelentkezik ilyen című rendezvénnyel a Molnár Béla Ifjúsági Ház. Az idei programot ajándéknak szánják a miskolci fiatalok számára. December 22-én, délután 4-től éjfélig az ifjúsági és úttörőházban zajló valamennyi műsort ingyen nézhetik meg az érdeklődők. Népművelési Intézet ezzel foglalkozó munkatársa. A Miénk a ház elnevezésű programsorozatban lesznek vetítések is. Bemutatkozik a Kísérleti stúdió diaporáma- csoportja. Aki pedig mozgóképekre vágyik, az videóról nézheti Az ismeretlen Chaplin című, háromrészes filmet, a Pinfc Floyd Fal produkcióját, a Woyzek-adapta- ciót, vagy Huszárik Zoltán Szindbádját. Meglepetéseket is ígérnek: a szervezők, akik egyebek között ’60-as évekbeli táncházat is — rock, twist, egyéb — rendeznek. $ A Műhely tagjainak a legtöbbje a Miskolci Szimfonikus Zenekar muzsikusa A tizenegyedik évadban A Miskolci Űj Zenei Műhely Senki sem lehet próféta a saját hazájában? Az új zene értői - itthon és számos európai országban - úgy tartják számon a Miskolci Új Zenei Műhelyt, mint rangos, magas művészi színvonalon álló együttest. Legutóbbi hangversenyükön, a Zeneiskola Bartók-ter- mében mégis meglehetősen kis számú hallgatóság előtt adtak nívós koncertet. (Stephan Ko- rody Kreutzer klarinétmüvész és Apró László fuvolaművész — utóbbi a Műhely tagja — közreműködésével, Selmeczi György, a MÚZM vezetője dirigálásával Schönberg, Berio, Copland és Kiss Sándor müveit szólaltatták meg.) Az évadzáró új zenei hangverseny apropójából talán nem érdektelen felidézni az együttes múltját, és szólni terveikről. A Miskolci Űj Zenei Műhely 1976-ban alakult meg, iránt Selmeczi György fogalmaz: „ovan zeneszerzők és előadóművészek közreműködésével, akik célul tűzték ki egyrészt a napjainkban születő zeneművek bemutatását és népszerűsítését, másrészt olyan előadóművészi munka- módszer kidolgozását, amely megfelel az új zenei művek zenei és technikai követelményeinek ...” A Műhely tagjainak többsége a Miskolci Szimfonikus Zenekarban játszik „főállásban”, de tevékenységében részt vesz Orbán György, Vajda János és Csemiczky Miklós zeneszerző is. Vendégeik voltak — mások mellett — Kocsis Zoltán, ifj. Kurtág György, Bozay Attila, Mártha István. A kezdetekben rendszeres közreműködői voltak a Miskolci Nyár zenei eseményeinek. Számos rádiófelvételük van, ők kisérik Töröcsik Marii nagylemezének egyik oldalán, de önálló lemezük is megjelent. Az együttes otthona a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, ennek az intézménynek, valamint a megyei és • a városa tanácsnak a rendszeres anyagi támogatását élvezik. Számos ősbemutató fűződik a nevükhöz. Vendégszerepeitek az NSZK-ban és Franciaországban, gyakori vendégek Budapesten. De vendéglátóként is kitűnő házigazdái voltak több külföldi együttesnek és szólistának. Nem titok, hogy — bármennyire jól érzik magukat a Műhely tagjai „anyaintézményüknél”, a rangjához méltón mind több sikert arató Miskolci Szimfonikus Zenekarnál az ottani elfoglaltság nem teszi lehetővé a hosszabb távú tervezést, új zenei koncertek — köztük külföldi fellépések — hónapokkal előre való „programozását”. Megjelenésre vár Orbán György zeneszerző lemeze, ennek közreműködői sorában is ott vannak a Műhely tagjai. Akik az avantgárd zene mellett — például — barokk műveket is megszólaltattak már, de hosszan lehetne sorolni azoknak a filmeknek a címét — a Kettévált meny- nyezettöl a Mennyei seregeit Az együttes művészeti vezetője, számos koncertjének dirigense: Selmeczi György zeneszerző (Kerényi László felvételei) kig, a Gyermekrablás a Palánk utcában-tól a Szerencsés Dánielig —. amelyek zenéjét ők játszották. ■ ■ Az együttes lelke-motorja a József Attila Színház zenei vezetője, a MŰZM művészeti vezetője: Selmeczi György zeneszerző. Bár munkája a fővároshoz köti, nem szakadt el Miskolctól azután sem, hogy megvált a mi színházunk zenei vezetői posztjától. Művészi kvalitásait, vezetői-szervezői tehetségét ismerve biztos, hogy egyik legfontosabb célja: itthon. Miskolcon is ..prófétának” lenni, népszerűsíteni az új zenét, még inkább megismertetni a Műhely munkáját. Sb— A választék java része a miskolci amatőrök produkcióiból áll. Kapudöngetés címmel láthatjuk majd például a Kontra Egyetemes Csoport és a Kilátó Színpad közös happeningjét. A Tücsök Vigadó nevezetű büfében Vizionárium címmel Burger István verseiből és xerox-kísérleteiből rendeznek kiállítást. A megnyitón a közismert dzsessz-zongorista, M. Balogh Gyula is közreműködik; ő egyébként egész este szórakoztatja a műfaj kedvelőit. A Ködmön bemutatójának címe: Az ezredik éjszaka. Az úttörőház nagytermében miskolci amatőrzenészek lépnek reflektorfénybe. Ezúttal nem a heavy metal képviselői közül válogattak a rendezők. Az öreg ácsot palira vették. Ez már Debreczeni Tibor műsorának címe. Az előadóról csak annyit, hogy meglehetősen közismert amatőr színjátszóberkekben, hiszen saját csoportjain kívül másokat is patronált, mint a Zenekar bsnme A Miskolci Szimfonikus Zenekar hétfőn este fél 8-tól Ligeti András vezényletevei ad hangversenyt a színházban. Az est műsora: Brahms Variációk egy Haydn-témára című műve, R. Strauss Oboaversenye, Ravel La Valse című szerzeménye és Bole- rója. Közreműködik Szergej Davidov oboaművész. Mikor koronázták Erzsébetet ? A történelem akkor igaz, ha ügyelünk a közölt adatok pontosságára — fejezi be hozzánk küldött, kedves levelét B. Ferenc miskolci olvasónk. Arra figyelmeztet bentiünket, hogy 1987. december 11-i számunkban hibásan jelent meg, hány esztendeje uralkodik II. Erzsébet angol királynő. Olvasónknak igaza van: Erzsébetet 1952-ben koronázták (fiúörökös híján) királynővé, tehát a közölt adattal ellentétben nem uralkodásának negyvenedik, csak harmincötödik évfordulóját ünnepelték az idén. VI. György király leánya tehát jóval régebben ül a trónon, mint korábban apja, aki — szintén hibás adatunk szerint — nem hasonlóan negyven, csupán tizenhat évig (1936—52) uralkodott. Az Erzsébet koronázását megörökítő archív fotó aláírása nem a „sajátunk”, de ez természetesen nem mentség. Még az sem, hogy szomorúbbak lennénk, ha a magyar történelem valamely fontos dátumát „írtuk volna el”. Sőt szomorúbbak vagyunk, mint olvasónk, mert a képaláírásban van egy másik, általa észre nem vett, de történelmi információkban gyakori hiba: II. Erzsébet (hasonlóan nagy elődjéhez, Angliai Erzsébethez, II. Fűlőp spanyol király riválisához) nem „királyné”, hanem királynő. A hagyományőrző angolok uralkodója, a fogathajtó bajnokságainkról jól ismert Fülöt» herceg felesége. Királyné majd Lady Diana (a család életére nagyon kiváncsi fotósok jóvoltából nálunk is ismert, szép fiatalasszony) lesz, ha férje, Károly, Erzsébet idősebb fia, a mai walesi herceg trónra kerül. A Kincskereső decemberi száma „Tél énekel, orkán huhog, / mohostövű fenyő suhog ...” — Szergej Jeszenyin költeménye adja meg Ártatlan gyilkosok Mint köztudott, a galamb szelíd, a kutya hűséges, a macska hízelgő, a róka ravasz, az oroszlán — úgyis mint király — méltóságteljes és erős, a leopárd nemes, míg a sakál ronda és undorítóan ordít, a hiéna gyáva dögevő és az oroszlán zsákmányának martalékán él, a vadkutyák pedig kegyetlen gyilkosok, mert falkában vadásznak és áldozataikat élve falják fel: pontosabban kizsigereléssel ölnek. Mit bizonyítanak ezek a vélemények? Azt, hogy hajlamosak vagyunk emberi tulajdonságokat „belelátni” az állatokba, s ami furcsább, még emberi erkölcsöket is számon kérni rajtuk. Három, sokszor becsmérelt, a köztudat által utálatosnak tartott állatfajt figyelt meg több mint két éven keresztül két angol magatartáskutató, Hugo van Lawick és Jane Goodall a tanzániai Serengeti Nemzeti Parkban; vadkutyákat, aranysakálokat és foltos hiénákat. Kitűnő fényképekkel illusztrált tapasztalatait a szerző- és házaspár Ártatlan gyilkosok címmel tette közzé, a könyvet magyarul a Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Mi újat tudunk meg ezekről az állatokról? — Például azt, hogy falkán vagy klánon belül a hímek ugyanúgy, mint a nőstények szigorúan szabályozott hierarchiában élnek, s ez a rangsorrend egyaránt vonatkozik a zsákmány kiválasztására, a vadászat során elfoglalt helyzetükre, a zsákmányból való részesedésre, territóriumuk határainak és az odúk környékének szagmegjelölésére, de még a kölykök pesztrálására, vagy a velük való játszadozásra is. A hierarchián belül azonban jól megkülönböztethető egyéni tulajdonságokkal és intelligenciával bírnak; bizonyos idő után a kutatók viselkedésük és szokásaik alapján könnyen meg tudták különböztetni az egyes állatokat. Lebilincselő társas életet élnek, szieszte után vagy vadászat előtt szabályos üdvözlési szertartásokat rendeznek; mintha csak megtárgyalnák az elmúlt nap eseményeit vagy a vadászat során követendő taktikát. Utódaikkal való törődésükre jellemző, hogy a vadkutyák például nemcsak a köly- köket táplálják közösen, de a kölykeit nevelő nőstényt is, s megfigyeltek olyan esetet, mikor az anya nélkül maradt, pár hetes apróságokat a falka felnőtt hímjei mindaddig gondozták és etették, amíg a kölykök annyira megnőttek, hogy már képesek voltak részt venni a közös vadászaton. Az emberek a vadkutyákat nyilván ölési módszerük, a zsákmány élve történő kizsigerelése miatt gyűlölik leginkább, holott tárgyilagosan szemlélve a vadászebekhez és a farkasokhoz hasonlóan gyors és ügyes gyilkosok. Támadáskor ott ejtenek a prédán sebet, ahol a bőre a legvékonyabb, vagyis a horgászát tépik fel; így könnyen elérik a belső szerveket, és gyorsan végezhetnek vele. A megfigyelések szerint, a zsákmány legtöbbször két percen belül elpusztul, míg a „tiszta gyilkos” hírében álló oroszlánok, leopárdok és gepárdok gyakran tíz percnél tovább fojtogatják áldozataikat, és élve falják fel a prédát, ha az kistermetű állui, vagy ha már előzőleg eltörvén a gerincét, ártalmatlanná tették. Hogyan tudnánk mi megítélni, hogy a halál mely módja fájdalmasabb; abban viszont biztosak lehetünk, hogy egyedül az ember az, aki úgy öl, hogy teljesen tudatában van annak a szenvedésnek, amit előidézhet, s ezért csupán az ember lehet vétkes abban, hogy szándékosan gyötrelmet okozott. Fölösleges tehát a tízparancsolatot számon kérni ezeken az állatokon, hiszen húsevők lévén, azért ölnek, hogy megszerezzék táplálékukat, nem tesznek mást, mint hogy genetikai programjuk, s környezetük által meghatározottan, az evolúció során kialakult, számukra egyetlen lehetséges módon élnek. Ha a könyv elolvasása után csak azt az általános tanulságot vonjuk le, hogy ítélet- hozatal előtt meg kell hallgatni a másik felet is; hogy vizsgálódni csak harag és elfogultság nélkül érdemes; s hogy előítéleteinket, gondolkodásunk bejáratott sztereotípiáit időnként ajánlatos felülvizsgálni, már akkor is jelentős — ha nem is anyagi — nyereséget könyvelhetünk el. m. gy. a decemberi szám alaphangulatát a Kincskereső első oldalán. A nagy szegedi író, Tömörkény István megrázó elbeszélése (Szirtesek a partok) szintén télen játszódik. Magyar hajósok és a beteg apja helyett lovas hajóvontatásra vállalkozó szerb kisfiú a hősei ennek a mély emberismeretről, az író humanizmusáról tanúskodó műnek. A decemberi számban még a sci-fi is télies, sőt, karácsonyias — Wein- brenner Rudolf: A háromkirályok csillaga című írása három űrkalóz „megtéréséről” szói. A folytatásos — Vagyim Sefner; Az ember, aki maga az öt nem című regénye ezúttal hősének leggroteszkebb kalandjáról számol be: jámbor barátunk egy tudós kérlelésére beveszi a „Szőr-Progresszív” port, amelynek hatására egész testét beborító dús szőrzetet növeszt... Nevető irodalomórában Mrozek gyilkos szatíráját, Az elefántot olvashatjuk. A gazdag, értékes Urai válogatásban József Attila, Juhász Gyula, Nadányi Zoltán és a már klasszikusnak számító Nagy László mellett kortársköl- tőnk: Zalán Tibor, Mezey Katalin és Petöcz András verseit találják meg a költészet kedvelői. Színe- java címmel ezúttal is jelentkeznek az év legjobb gyerek- írói, -költői. írásaik mellett egy szolnoki iskola metszőkörének Kalevala-illusztrá- cióiban is gyönyörködhetünk. Az Olvasólámpa rovat is a gyerekeket szólaltatja meg: a szegedi Kincskereső- tábor résztvevői vallanak legszebb olvasmányélményeikről. A decemberi számot Papp György. Pásztor Csaba, Csata Károly. Juhász Edit és a gyerekek illusztrálták.
