Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)

1986-07-11 / 160. szám

Helyreállították a pácini várkastélyt Múzeum a Bodrogközben ősi települési tója me­gyénknek a Tisza és a Bod­rog által közrefogott Bodrog­köz. A történelmi időktől kezd­ve a múlt század második fe­lében végrehajtott vizszabályo- zásig sajátosan zárt világ volt: lápos, ingoványos, morotvás te­rület. S ha árvíz öntötte el - már pedig ez gyakran előfor­dult akkora viztenger hőm- pölygött végig a Bodrogközön, hogy Jókai szerint „a sok víz között keresni kellett a Tiszát”. A nagy „mesemondó” ba­rátja, Petőfi is járt a Bod­rogközben 1847 júliusában, s a XII. úti levelében ezt olvashatjuk: „Szép vidék a Bodrogköz... Itt is, ott is egy-egy kis erdő, azok kö­zött termékeny földek ma­gas, sárga gabonával... Vi­rító zöld mezők, rajtok egy- egy kis tó, szélén sás, tisz­táján fehér vízililiomok, s fölötte jajgató sirályok len­getik hosszú szárnyaikat... Apró, barátságos faluk, a házak között sudár jegenye­fák, s a házak előtt vidám, ép legénység és szép lá­nyok.” Éppen a nádas, mocsaras vízivilág miatt erődök, a ré­gi korok dicsőségét hirdető műemlékek nem épültek a Bodrogközben. Két ékessége azonban mindenképpen ki­emelésre méltó: az Árpád­kori karcsai templom és a pácini várkastély. A gyönyö­rű karcsai kistemplom tel­jes műemléki felújítása már korábban megtörtént, a pá­cini várkastély restaurálását az Országos Műemléki Fel­ügyelőség néhány évvel ez­előtt megkezdte, s ez a mun­ka napjainkban a befejezés előtt áií. A pácini várkastélyt már a 14. századból származó iratók is említik. A mai kas­télyt tehát, amelynek építé­se a Mágóchy testvérek: GásRár és András nevéhez fűződik, valójában a hajda­ni alapokon építették újjá az 1581—1591 közötti években — reneszánsz stílusban. A várkastély főhomlokza­tán elhelyezett családi címer egy férfit ábrázol, aki jobb karjában égő szívet tart. ez­zel a felirattal: Ésszel, szív­vel, kézzel. Felette rostélyos sisak és díszes korona, eb­ből két sas emelkedik kb A címer alatt ez olvasható: „Bátorság az Istent félni, ve­szedelmes ellene élni.” A Mágóchyak után az Alaghy, majd 1636-tól 1945-ig a Sennyey család tulajdona volt a kastély. A mostani restaurálás so­rán eredeti stílusában és szépségében sikerült helyre­állítani a páratlanul szép későreneszánsz műemléket, amely szinte egyedülálló a maga nemében. A szakem­berek feltárták a századok tás közben befalazott ajtó- és ablakkereteket, a várká­polnát, a pincerendszert, a növényi motívumokból szőtt faldíszeket, az úgynevezett sgraffitókat. Helyreállították az omladozó falakat, és a kastély erődjellegét hangsú­lyozó három bástyát is. A restaurálás befejezése után a Bodrogköz művelő­dési központi szerepét látja majd el a pácini várkas­tély. Múzeummá rendezik be, s ehhez az anyaggyűj­tés már hosszú évek óta fo­lyik. A pincerészen a zemp­léni kerámiákat és az egy­kori zempléni üveghuták ter­mékeit, a földszinten a bod­rogközi paraszti élet írásos és tárgyi emlékeit, népmű­vészeti remekeit helyezik eL Az emeleti termeket a fő­úri kastélyok egykori búto­raival, szőnyegeivel, festmé­nyeivel rendezik be, s itt kapnak otthont Pácin szü­löttének, Czinke Ferenc fes­tőművésznek erre a célra adományozott alkotásai is. Mostanában többen kér­dezték. hogy az önkiszolgáló kutaknál, ahol az autós-mo­toros saját maga tankol, mi­ért nem olcsóbb az üzem­anyag? Például Miskolcon, a pesti útnál magunk töltjük a benzint a tankba, megta­karítjuk egy-egy benzinkutas munkabérét, tehát jogosnak tűnik a kérdés. Kalivoda József, az Áfor megyei körzeti telepvezetője hirtelenjében nem tudott hi­vatalos választ adni erre. Saját véleménye szerint kül­földön sem olcsóbbak az ön- kiszolgáló üzemanyagtöltő­állomások. s végsősoron ezze’ a megoldással az autósok ér­dekét szolgálják. Bebizonyo­sodott ugyanis, hogy az ilven típusú benzinkutak áteresztő képessége nagyobb, keveseb­bet kell várni a kiszolgálás­Csiga-csemege Lányok tüntetik, Százhúsz tonnányi élőcsi­gát dolgoztak fel a most be­fejeződött szezonban a tar- dosbányai Gerecse Termelő- szövetkezetben; ez a meny- nyiség másfélszerese a ta­valyinak. A gazdaság 1983- ban rendezkedett be a Jó hasznot eredményező mun­kára. A nyugati országok ínyencei által kedvelt csiga szakszerű feldolgozására egy olaszországi ételgyáros taní­totta meg a tardosbányaia- kat. Az egy-másfél hónapos szezon alatt az ötven fürge kezű lány, asszony teszi gon­dos előkészítéssel fagyasztás­ra alkalmassá a csigát: für­detik és automata üstökben megfőzik a Gerecse és a Vértes lankáin szép szám­ban előforduló, puhatestű kis állatot. Ezután mínusz 32 fokon megfagyasztják és csomagolják. A konyhakész tardosbányai „csemegét” az idén Svájcba exportálták. S mi tesszük hozzá, hogy itt nem kötelező, vagy leg­alábbis nem illendő a bor­ravaló. Ezzel a néhány fo­rinttal valóban megkímél­jük a pénztárcánkat, miköz­ben az ottani kutas jövedel­mébe is belekalkulálják a majdani mellékest. S ami különös, hogy az autósok zöme nem szereti az önkiszolgáló üzemanyagtöltó- állomásokat. Ha a tankolás­nál kezünkbe vesszük a töl­tőpisztolyt, kezünk benzin- szagú lesz. S az igazán nem kellemes, ha Miskolctól Bu­dapestig átható illat terjeng a járműben. (szántó) Ez a Kun Béla városrész Nemrég írtunk la­punkban arról, hogy ünnepélyes keretek kö­zött városrész-névadót tartottak az épülő Szentpéteri kapui la­kótelepen. A városrész Kun Béla nevét vette föl. A forradalmár tisz­teletére emléktáblát is elhelyeztek az egyik ház falán. Sokakat ér­dekel, hogy pontosan mit is kell érteni a Kun Béla városrész alatt. Ha kifelé ha­ladunk a Szentpéteri kapuban, jobb kéz felé a Szeles utcától az Al­mos utcáig terjedő sza­kaszon épülnek föl az új házak. De a Kun Béla városrészhez tar­tozik majd az a ház­tömb is, amely még csak tervlapokon léte­zik, s az új Szeles ut­cai csomópont kiépíté­sekor kerül a Petőfi tér szomszédságába. folyamán többszöri átalakí- ra. Munkába állt az első vízitaxi a Dunán, a mohácsi fo­lyószakaszon. A jármű hét személyt szállíthat egyszerre, s ha az utas kívánja, vízisí-vontatásra is vállalkozik... Ná­lunk, a nagy idegenforgalmú Sárospatakon, Tokajban is megérné ilyesmibe belefogni. Hegyi József Stop, egy percre! Megspórolhatjuk a borravalót? A lányok készségesen segédkeznek a befőzésben. (Kerényi László felvételei) Családi körben Nem a termeten múlik... Az Orlay nagylányok nem­igen kacsingathatnak édes­anyjuk ruhásszekrénye felé, mert termetben inkább az édesapjukra ütöttek. Mond­ják is mosolyogva, hogy szüleik eséllyel indulhattak volna a televízió legek ver­senyén, amit a magasságkü­lönbséggel szintén miskolci házaspár nyert. Közöttük is van legalább 47 centlméter- nyi különbség a férj javára. — Engem tizenévesen na­gyon zavart, hogy parányi és vékony voltam. Fogtam magam, és elmentem az SZTK-ba. Ott fel is írtak egy gyógyszert. Elfogyott és újból íratni akartam. A lá­bam is a földbe gyökerezett, amikor a rendelőben egy akkora termetű doktor úr fogadott, mint én vagyok. Csak kinyögöm, hogy mit akarok, mire ő azt válaszol­ta; ha erre lenne gyógyszer, magamat növeszteném meg először. Ettől aztán meg­nyugodtam. Meg talán azért is, mert Imre mindezek el­lenére kitartott mellettem, noha a gimnáziumi osztály­társaink között akadt né­hány riválisom. A diákszerelemből házas­ság lett. • NEHÉZ ÚT EGY IZGALMAS FELADATIG Orlay Imre a VERTESZ ösztöndíjasaként végzett villamosmérnök. De a fővá­rosban, a szülőknél egy szobában laktak, s kilátás­talannak. látszott, hogy rö­vid távon lakáshoz jussa­nak. Így fogadta el az ÉMÁSZ ajánlatát, hogy Sá­rospatakon munkát és la­kást is kap. A kisvárosi életet mégsem tudták egészen meg­szokni, noha társaságnak nem voltak híján. Közreját­szottak az anyagi gondok is abban, hogy visszavágytak Pestre, hiszen a férj katona­idejét töltötte, a feleség gyesen volt, s 1600 forintból kellett megélnie. A visszaté­rési kísérletek nem sikerül­tek. Gondoltak egy meré­szet; Algírba mérnököket keresnek, odamennek. A vállalat nem támogatta ezt az ötletet, de kárpótlásul felajánlotta Miskolcon az igazgatóságon, a műszaki­fejlesztési csoport vezetését. Ezzel kapott itt olyan, em­bert és tehetséget próbáló feladatot, amely ritkán ada­tik meg egy mérnök életé­ben. Az ÉMÁSZ 1980-ban kezdte az üzemirányítás korszerűsítését, ő a körzeti diszpécserszolgálat osztály- vezetője lett, s ebben a mi­nőségében olyan számítógép­vezérlésű rendszer életrehí- vásában működhetett közre, amilyen nincs még egy az országban. Külföldiek és hazai szakemberek járnak a csodájára. • MÉG EGY SZAKMA Minden információt és jelzést egy másodpercen be­lül közöl. Befogja a rend­szer az ország egyhatodát, s ez óriási időnyeremény az. üzemzavarok behatárolása-, nál. A megépítésénél dolgo­zott vagy ötven alvállalko­zó — a Fizikai Kutatóinté­zettől kezdve a szerencsi' asztalos ktsz-ig. S nekünk, beruházóknak pedig meg kellett tanulni hozzá egy új szakmát; a számi tástechni-^ kát, a programírást is, a szerelés közben. — Én pedig mind eköz­ben féltettem. Napokig csak annyi időre látháttuk, amíg tiszta ruhát váltót. — A műszaki értelmiség megbecsüléséről sok szó esik mostanában, ön elégedett-e? — vallatjuk a családfőt. — Nem mindenki kap- ilyen feladatot, mint én. ha azt nézem, hogy mások mennyit keresnek, úgy elé­gedett vagyok. De ennek el­lenére nem tudok minden könyvet és hanglemezt szív- fájdalom nélkül megvenni. Erre a „luxusra” kell a kü­lönkereset, a géemkázás. A,, túlterhelés nagy, jó lenné több időt szakítani kedven­cünkre, a kiskertre. t • KERTÉSZEK ÉS VILÁGJÁRÓK — A pecér-tetői telkünk gondozása annak idején -- rám maradt. De muszáj volt kapálni, gyomlálni, mert rengeteg haszna van. Na­gyon sokat spórolok vele. Nem kell télire semmilyen zöldséget és gyümölcsöt ven­nem, — magyarázza a fele­ség. S már invitál is a ha­talmas mélyhűtőhöz, amiben a rengeteg cseresznyétől, meggytől, uborkától már egy zacskó sem fér. Telve a kis éléskamra is befőttel, lek­várral, szörpökkel. A megyei Gazdasági Bíróság iktatójá­ban dolgozó asszonyka le­töltve a munkaidejét, haza­jövet sem unatkozik egy percig sem, noha a nagylá­nyok már segítenek. Meg­lepetésre ők készítették ér­ré a napra a diós sütemény* is. A házimunkára és a ta­nulásra sem kell noszogat­ni őket. A most érettségi- . zett Krisztina az ELTE-re, . könyvtár—francia szakra je­lentkezett. (Beáta még csak most végezte az első osztályt a Killián Gimnáziumban.) A Bertalan utca 4/A. alatti lakásukba várják a oostáta remélhetőleg jó hírrel, s az­után útra kelnek Siravára. A másik nagy kedvtelésük ugyanis a sátras turistásko- dás. Négy évvel ezelőtt így járták be Ausztriát és Sváj­cot, tavaly pedig Franciaor­szágban voltak. A világjá­rás minden családtag meg­érdemelt kikapcsolódása évenként. (oláh) : Az édesapa otthon is gyakran dolgozik az íróasztalánál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom