Déli Hírlap, 1985. július (17. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

Kenyér és könyv Községek, közösségek (3.) tanúi lehetünk annak, meny­nyire megváltoztak a vásár­lási, fogyasztási, az élelmezé­si, a ruházkodási szokások. Nagy keresletnek örvendenek a hűtőben elhelyezett mire­lit-ételek, a különféle konzer- vek, készételek. Az üzletház csemege-, hús-, és zöldségkí­nálata városi szemmel is irigylésre méltó. Szinte min­dent megtalálnak itt a vá­sárlók. S ha nem, akkor megrendelhető. A forgalom nagy részét az italáruk teszik ki. Ez sem itthoni speciális jelenség, sajnos mindenütt így van. Többféle sört is árulnak, mostanában nagy a keletje. Miből fogy kevés? Például fogkrémből és papír­zsebkendőből. Hazánkban a múlt évben mindössze 1 mil­lió tubus fogkrémet vásárol­tunk ... Fapírzsebkendöt itt Belebuktak a vállalkozásba Sokkal tartoznak a vendéglősök Nyáron ritkán mond csü­törtököt az autó-akkumulá­tor. Ám ha mégis új erőtelep vételére kényszerülünk, és el­cipeljük a Zsigmondy utcai akkumulátorgyárba feltöltet- ni, igencsak meglepődünk: július közepétől bezárták az üzemet. Kéri Józseftől, az Akkumulátor- és Szárazelem­gyár budapesti központjának műszaki igazgatóhelyettesétől tudakoltuk meg a miskolci kirendeltség bezárásának az okát. — Mint ismeretes, a mis­kolci kirendeltségen ólom­mal dolgozunk, illetve dol­goztunk, ipari akkumuláto­rokat gyártottunk. A leg­utóbbi KÖJÁL-ellenőrzéskor kiderült, hogy nem tettünk eleget a környezetvédelmi előírásoknak s olyan felté­teleket szabtak az üzem új­raindításához. amit csak mil­liós nagyságrendű beruházá­sokkal teljesíthetnénk. Rá­adásul az októberi határidőt is rövidnek tartottuk. Ezért határoztunk úgy. hogy fel­számoljuk a miskolci kiren­deltség termelő részlegét. Helyette Kunszentmiklóson építünk ipari akkumulátor­gyártó üzemet. A jövőben Miskolcon csak kész, feltöl­tött erőtelepeket forgalma­zunk. Mivel az ottani kiren­deltségünk lakóházak között található, egyre nehezebb megoldani az elfolyó akku­mulátorsav közömbösítését, az ólomszenny eltakarítását. Célunk az, hogy a helybeli autósok továbbra is zavar­talanul hozzájussanak az új erőtelepekhez. * Talán érdemes lett volna egy hirdetést feladni az ak­kumulátorgyár miskolci ki- rendeltségének, hogy július közepétől nem vállalják, nem vállalhatják az újon­nan vásárolt erőtelepek fel­töltését. Ma ugyanis aki bár­melyik boltban új akkumu­látort vásárol, közük vele, hogy csak akkor érvényes a garancialevél, ha az akku­mulátorgyárban helyezteti üzembe. És csak akkor tud­hatja meg, hogy hiába fá­radt, ha már elment a Zsig­mondy utcábf. (szántó) A vendéglők szerződéses üzemeltetésére négy eszten­deje van lehetőség, s a szer­ződésbe adás üteme nagyjá­ból megfelel a tervezettnek. Közben azonban a megkötött szerződéseknek mintegy húsz százaléka megszűnt, azaz va­lamilyen oknál fogva minden ötödiket felbontották. A Belkereskedelmi Minisz­térium vendéglátó főosztá­lyától kapott tájékoztatás szerint a vállalkozások ösz- szességét tekintve ez a 20 százalékos arány nem ma­gas, a lemorzsolódások jó része objektív, elkerülhetet­len külső okokra vezethető vissza. Ilyen például a szer­ződést megkötők nyugdíjba vonulása, esetleg betegsége, vagy halála. Érdemes azon­ban megismerni azokat az okokat, miért adják fel üz­letüket azok a vendéglátók, akiket külső okok nem kény­szerítenek erre. A tapasztalatok szerint nem ritka a kellő szakérte­lem hiánya, s viszonylag gyakran előfordul az is, hogy olyanok vállalkoznak szerződéses vendéglátóhely vezetésére, akik egyaránt túlbecsülik anyagi lehetősé­geiket és hozzáértésüket. Ennek következtében nem tudják teljesíteni szerződés­ben vállalt kötelezettségei­ket, s előbb-utóbb az üzlet feladására kényszerülnek. Ezt mutatja az is, hogy nőtt a szerződéses vendéglátók „tartozás-állománya” a szer­ződésbe adó vállalatokkal, szövetkezetekkel szemben. Az üzleteket feladók egy ré­sze adósságainak rendezése után ismét vállalkozik ven­déglátóhely működtetésére, s miután korábbi kudarcá­ból levonta a tapasztalato­kat. jobban választja ki a helyet, a vendéglátó profil­ját, ami hasznos a fogyasz­tóknak is. Már szerelik a görög-he­gyi víztározó vasbeton szer­kezetét. Az 5000 köbméteres víztározó a nyugati város­rész vízellátását javítja majd, ha elkészül. Az építő­ipari munkákkal ez év vé­gére kell végezniük a kivi­telezőknek. a vízgépészeti berendezések szerelése pe­dig a jövő év utolsó harma­dáig tarthat. jg A parasznyai művelődési ház könyvtárában szívesen időznek a gyerekek a vakáció idején is. \ Házhely, vagy szántó? Fél évszázaddal ezelőtt a Varbó-, a Nyögő- és a Ha- rica-patak völgyében levő te­lepülések — Parasznya, Var­bó. Kondó, Radoslyán. Sa- jókápolna és Sajólászlófalva — lakói naturális gazdálko­dást folytattak, s így is él­tek. Nagyrészt önellátóak voltak. Megtermelték maguk­nak a kenyérnek való egy részét, a vasárnapi húsleves­hez szükséges baromfit, a kertben a krumplit, a zöld­séget. a cscmegeszöföt, a gyü­mölcsöt és a bort is. Legin­kább a direkttermöt ter­mesztették; ahogy itt neve­zik, a novát. Mézet gyűjtet- tek méhekkel, szőlőcefréből és gyümölcsből pálinkát főz­tek, rossz szőlőből, rossz bort préseltek, fejtettek. ittak. Maguk sütötték kenyerüket, a zsírozó, a szalonna is „sa­ját gyártmány” volt. Őszelőn szilvalekvárt főztek az asz- szonyok nagy rézüstökben. Ilyenkor megteltek a beföt- tesüvegek is savanyúsággal, a nyári napfényre emlékez­tető gyümölcsökkel, a hordó pedig savanyított káposztá­val. Ne fogyjon el Elfut talpunk alól a föld — mondják költőien fogal­mazva a szakértők, s ezzel nemcsak arra céloznak, hogy a szél és a víz sok dombol­dalt tehet terméketlenné. Legalább ennyire zsugorítja a mezőgazdaságilag megmű­velhető hasznos földek terü­letét a városok, községek ter­jeszkedése, az utak, közmű­vek építése. A legtöbb nagyváros, s így Miskolc környékén is a föl­dek beépítése komoly gon­dot jelent. Gondoljunk csak árrá, hogy az -elmúlt évek­ben jóval több lakást húz­tak fel magánerőből, mint állami pénzből. Ez azt is je­lenti, hogy ugrásszerűen meg­nőtt a telek-, azaz a terület­szükséglet, Az is ismert min­denki előtt: a túlterhelt vá­rosok — s így Miskolc is — arra törekszenek, hogy in­kább a városkörnyéken ala­kítsanak ki telkeket az épít­kezők számára. Ez azonban többnyire újabb mezőgazda- sági területeknek a terme­lésből való kiesésével jár. A folyamatot megállítani nem, de lassítani lehet — így vél­ték a miskolci Földhivatal vezetői is a városi mezőgaz­dasági rendeltetésű földek hasznosításáról nemrég ké­szült beszámolójukban. Az elvet megfogalmazni könnyű, végrehajtani már nehezebb, hiszen kellenek a házhelyek, s ugyanilyen fon­tos érdekünk a földvédelem is. A kompromisszumot meg­kötni nehéz, mert ráadásul történelmi adottság, hogy a legjobb minőségű földek a falvak közelében helyezked­nek el: évszázadok óta a la­kóhelyhez közelebb eső dű­lőket művelték meg legjob­ban a gazdák. Sokat segít­het, ha a leendő új lakóte­rületet takarékosan, ésszerű­én tervezik meg, ám a föld­hivataliak úgy látják, hogy a földeket védelmezve nem feladhattak volna egy hirdetést... a íöld mindenütt találnak támoga­tókra, sőt sok hivatali szerv megfeledkezik erről a fontos törvényünkről. Sokan mondhatják, s jog­gal, hogy miért a telekosz­tásokat akarják korlátozni, amikor ott a sok parlag­föld?... A határszemléken, városunkban és környékén eddig azt tapasztalták, hogy a mezőgazdasági nagyüze­meknek általában nincs olyan parlagterületük, amit a saját hibájukból hagynának hasznosítatlanul. Más a hely­zet ott, ahol egyéni gazdák művelik a földeket, akár sa­ját tulajdonról, akár bérelt területről van szó. Évről évre több száz felszólítást küldenek ki a határszemlék után a gazdáknak, hogy mű­veljék meg földjeiket, de a parlag-hektárok így sem zsu­gorodnak. A felszólítások ön­magukban aligha lehetnek elegendőek, hiszen a föld azért marad sokszor megmű- veletlenül, mert nagyon rossz állapotban vannak az oda­vezető utak, kedvezőtlenek a domborzati adottságok, hiányzik a gépi erő. A föld­hivataliak azt javasolják, hogy néhány intézkedéssel — többek között az utak kar­bantartásával, vagy a nagy­üzemi művelésre alkalmas te­rületek termelőszövetkeze­teknek való átadásával — tovább kell csökkenteni a parlag területeket. Üveges Ferenc kereskedelmi szakiskolát végzett. Most S latja el a hentes feladatát az üzletházban. naponta keresnek, de nem vásárolhatják meg, mivel a Piért több mint egy hó­napja nem szállít. De nemcsak kenyérrel, ke­nyérrevalóval él az ember. Nem feltételezhetjük, hogy kultúrára, könyvre és folyó­iratokra, újságokra, mozira csaknem ennyit fordítanának az itt élő emberek. A pa­rasznyai központi művelődési ház és a többi községben működő kultúrotthonok arra törekednek, hogy ne csak az igényeket elégítsék ki, ha­nem érdeklődést is keltsenek. Farkas Béláné, a parasznyai művelődési ház könyvtárosa 7000 kötetre 200 állandó ol­vasót tart nyilván. Nagyré­szük iskoláskorú. Itt rendez­ték be a varbói születésű író, Gergely Mihály festmé­nyeiből, grafikáiból álló gyűjteményt. Zenetanítás is folyik. Zongorázni tanulhat­nak az iskolás gyerekek, és más hangszerek játékát is elsajátíthatják. A záróhang­versenyek mindig is nagy eseményei a települések la­kosságának. Radostyán és Sajókápolna kivételével a községekben rendszeresen van filmvetítés. Ezeket leg­inkább a fiatalok látogatják. A „házi mozi”, a televízió elszoktatta az idősebb kor­osztályt a mozik látogatásá­tól. A munkahelyen ledol­gozott munkaidő után otthon is munka várja az embere­ket, a háztáji, a kert, a szőlő, a pince és az állatok. Sajnos, a jelenlegi szolgál­tatási rendszer nem sokat enyhít gondjaikon. A Putno- ki Vegyesipari Szövetkezet hozom-viszem szolgálata ko­rábban hetenként fordult meg gépkocsijával ezeken a településeken. Mostanában két hetet kell várni a leg­kisebb javításokra is, ami egyáltalán nem megfelelő és nem menthető a szövetkezet szempontjából sem. amely a gazdaságosságra hivatkozik. A pb-gázpalackok cseréje is rapszodikus. Országos prob­léma ez, tudják az itt élő emberek is. Ebbe az életformába szü­letett emberek életelemé a munka. Takarékosan élnek, csak a munkaidejükkel és erejükkel nem takarékoskod­nak. Nem csupán magukat, családjukat, szülőföldjüket gyarapítják, hanem az egész országot is ... (Folytatjuk) Oravec János +T Kondó kivételével minden községben van postahivatal. A kézbesítők munkája nem könnyű, neház a táska, és csak a kerékpár segít. Parasznya . állandó piaca Sajószentpéter volt. Egyetlen kereskedés látta el a lakos­ságot. Egyébként a Diósgyőr- vasgyári Fogyasztási Szövet­kezet uralta a terepet. Egv italmérése, egy mészárszéke, egy hentese és két cipésze volt a falunak. A hat községben jelenleg kilenc olyan élelmiszerbolt van, amelyek egy részében húst is árusítanak. A pa­rasznyai Gallya üzletház vá­rosi igények kielégítésére is alkalmas. Az üzletházban nyolcán dolgoznak, amint ezt Perge Ferencné vezetőhelyet­tes elmondotta. Magunk is Bezárták _ Késsül a víztározó

Next

/
Oldalképek
Tartalom