Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-16 / 40. szám

A Rock Színház a várban Mára nyárra gondolnak A h*rten megtartotta első ülését a Miskolci Nyár '85 el­nevezésű rendezvénysorozat előkészítő bizottsága. Csak lát­szólag korai ez az időpont, valójában arra szolgál, hogy a programokban a lehető leg­kevesebb változás következzék be, a készülő műsorfüzet a majdani eseményeket tartal­mazza. Tény, hogy az elmúlt években jó néhány műsorvál­tozásról adtunk hírt mi is, nem egy program maradt el. Most szeretnék ennek elejét venni, amire garanciának lát­szik, hogy nagyjából együtt van — illetve felmérhető - a megrendezéshez szükséges pénz. A rendezvénysorozat gaz­dája a Városi Művelődési Központ és a városi tanács, de Miskolc számos kulturá­lis intézménye kiveszi a ré­szét a programok megszer­vezéséből. A tervek szerint a plakátok, zászlók, megállí­tótáblák túl azon, hogy fel­hívják a figyelmet az ese­ményekre, önmagukban i6 városszépítő dekorációk lesz­nek. Néhány a rendezvények közül: Űjra Muzsikáló Udvarrá lép elő a Kossuth Művelődé­si Ház udvara, három Mo- zart-hangversenyt rendeznek itt júniusban. A Collegium Musicum-sorozat keretében több kiváló orgonaművész ad koncertet az avasi temp­lomban. A hangversenyek számára nemrég „felfede­zett” görögkeleti templom­ban három barokk estet ren­deznek. A zenei programok sorába tartoznak még a Mis­kolci Szimfonikusok várkon­certjei, illetve a három mis­jfc A tapolcai vizikarneválon — a hideg idő ellenére — sok miskolci megfordult a múlt nyáron. (Kiss József felvétele) végi kolci fúvószenekar hét térzenei hangversenyei. Az elmúlt évek vígoperai kísérletei több-kevesebb si­kert hoztak, a tavalyi Ci­gánybáró viszont egyértelmű közönségsikert aratott. Ezért maradtak a szervezők inkább az operettnél, amit most nyáron Szirmai Albert Mág­nás Miskája képvisel a di­ósgyőri várban. Rendező Orosz György, karmester Kovács László. A tapolcai Akropolisz mozi szabadtéri színpadán Gyarmati Béla. a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója rendezi meg Boc­Egy nap a magyar hírgyárban Hazánkban az első hír- szolgálati szerv, a Magyar Távirati Iroda 104 évvel ez­előtt kezdte meg működé­sét. Azóta óriási fejlődésen ment keresztül. Napjainkban, mint aho­gyan azt tájékoztatásunkra Pálos Tamás, az MTI fő­szerkesztője elmondotta, több mint ezer dolgozót foglalkoz­tatnak a 11 különféle szer­kesztőségben. Az alkalma­zottak egyötöde újságíró vagy fotóriporter. Nagyobb részük több nyelven beszél perfekt vagy társalgási fo­kon ... Az MTI kiterjedt tudósí­tói hálózattal dolgozik. Hu­szonegy országban összesen 24 jól felkészült tudósító gyűjti össze a híreket, in­formációkat, míg itthon 19 megyei szerkesztőség — kö­zöttük a miskolci is — azon fáradozik, hogy a sajtó, a rádió és a televízió számára hiteles, gyors és folyamatos tájékoztatást adjon a legfon­tosabb eseményekről. Mind­ezen túl, fél ezer hazai és külföldi sajtótermék hír­anyagát is feldolgozza az MTI, amelyet ötvennél több napi, heti, illetve havi ki­adványban jelentetnek meg. A külpolitikai szerkesztő­ségben 24 órás szolgálatban az orosz, angol, francia, né­met, spanyol és szerb-hor- vát nyelven érkező híreket, jelentéseket folyamatosan fi­gyelemmel kell kísérniük az újságíróknak. De a belpoli­tikai szerkesztőségben sem könnyebb a munka. Itt a kü­lönféle rovatokban dolgozó munkatársak állandó kapcso­latot tartanak a politikai, gazdasági, kulturális és tu­dományos intézményekkel, társadalmi szervezetekkel. Az események rendszerezé­se, feldolgozása után derül csak ki nap, mint nap, hogy 100—120 önálló hírt, tudósí­tást továbbítanak a felhasz­náló tömegkommunikációs szerveknek. A legfiatalabb nerkesztőség a televízió te­letext adásának anyagait ál­lítja össze. Az egyre népsze­rűbb képújság hírellátását jelenleg csak az MTI végzi. (soltész) caccio A certaldoi vásár cí­mű zenés komédiáját. A tapolcai vízikarnevál terve­zett időpontja július 20. Hatodik alkalommal ren­dezik meg a diósgyőri vár­ban a Ka laka-folk napokat — július 13—14-én —, re­mélhetőleg a hazai együtte­sek és szólisták mellett az idén is lesznek külföldi sze­replői. A Gárdonyi Géza Művelő­dési Ház Borsodi Fonó elne­vezésű rendezvényén a ter­vek szerint négy megye ha­gyományőrző es népművé­szeti együttesei, énekesei, hangszeres szólistái mellett többek között mesemondók is bemu tatkoznak. A Rock Színház öt elő­adást tart a diósgyőri vár­ban, háromszor kerül színre a Hair, kétszer A bábjátékos. A fentiek mellett számos kisebb-nagyobb rendezvényt tartogat a miskolciaknak és az idelátogatóknak a nyár, lesz például Varga Miklós-, Korda György-, Komár László-koncert, bemutatkozik egy belga kórus, és szó van egy dixieland-találkozóról is. sz­őttetek az átváltoztatáshoz Párizsi modellek Ho ügyesek vagyunk, kifog­hatunk az üzletekben olyan különleges anyagokat, ame­lyekből elképzelhetők ezek a modellek is. Igaz, o maneke- nek a párizsi divatszalonok nyárro tervezett kollekcióiból való ruhákat viselik a képen, de mi inkább farsangi ele­ganciának ajánljuk. Az első, a Nina Ricci-mo- dell hosszú, kaftánszerű, szűk selyemruha, sálszerű felsőrésszel. Alatta buggyos török nadrágot mutat be a hölgy. Ha ezt a modellt szo- lidabbra vesszük, nyárra el­képzelhető ugyanez a fazon blúzszerű felsőrésszel. Ekkor már diszkóban is viselhető módit kapunk belőle. A geo- mertiai minták, csíkok, koc­kák együtt és külön-külön is nagyon divatosak. Sőt, minél óriásibb a kocka, annál na­gyobb a divatja. A szoknya sré szabású, hasonlóan a tu­nika-hosszúságú, rövid rag- lánujjú felsőrészhez. Ez a há­romrészes összeállítás igen praktikus, mert minden da­rabja más kiegészítőkkel is külön-külön viselhető. A váll nélküli, elöl középen raffolt kánikula-blúz elképzelhető rövidebb állású szoknyával, nadrággal, sőt nyárra sort­tal is. A rádióban hallottuk Vágyak és valóság A Társadalom és iskola so­rozatban a Kossuth rádióban kedd délután elhangzott be­szélgetés ritkán hallott szen­vedélyes hangú, őszinte vitává nemesedett. A műsor elején diákok mondották el, hogy ke­vés lehetőségük van tanáraik­kal személyes kapcsolatot ki­alakítani, az emberi formálás helyett csak tananyagot kap­nak a gimnáziumban, s való­színűnek tartják, hogy az egye­temen, a főiskolán még keve­sebb lehetőségük van erre. Olyan tanárokat, nevelőket hiányolnak, akik kiváló isme­rői szakmájuknak, igazi egyé­niségek, és igazságszeretők. A diákok aggódása őszintének tűnik... A téma szakértőivel, Nagy T amásnéval és Trencsényi Lászlóval Kozma Ferenc be­szélgetett. A fiatalok „Fi­gyelj rám, beszélj velem!” Petrezselyem zöldje Egy hónapja a konyhánkban egy virág­cserepet fedeztem fel, a földjébe lábbal le­felé öt petrezselyemgyökér volt dugva. Fe­leségem felvilágosított: Bálint gazda egyik tévéelőadásában hallotta, hogy ily módon rövid idő múlva friss petrezselyem zöldjé­hez lehet jutni, amire bizony nekünk is szükségünk van ezekben a vitaminszegény téli napokban. Nem beszélve arról, hogy egy ibolyacsokornyi petrezselyemzöldje a bolt­ban 5 forintba kerül. Ha tehát igaza van az említett gazdának, jó néhány csomó lesz a birtokunkban. Ingyen. Nap-nap után lestük az eredményt, s be­igazolódott a tévében elhangzott tanács. Ha­marosan több zöld levelecske jelent meg a gyökereken, aztán egyre hosszabb, s újabb leveleket eresztő szárat hagytak maguk alatt. Aztán megfeledkeztem az egészről. Másféle gondjaim miatt, s mert egyébként is szórakozott természetű vagyok, nem tűnt fel, hogy a petrezselymes cserép már nincs a konyhában. Egyedül lévén odahaza, tegnap újra fel­fedeztem. Ezúttal az egyik szobánkban. A különböző dísznövények között, amelyek ne­vét csak a jóég, meg a feleségem tudná megmondani, ott pompázik az öt gyökérből nőtt petrezselyem zöldje is. Micsoda termés! A mintegy 50 száron, amelyek mindegyike körülbelül 30 centi hosszúra növekedett, annyi levelecske zöl­déi!, hogy . . . Kezdtem méricskélni, s szo­rozni. Legalább félszáz csomócskába tud­nám kötni a zöld leveleket, s ha ezeket a piacön eladnám, jobban járnék, mint azok a hajadonok, akik a farsangi bálokon árul­ják a petrezselymet. Számoltam tovább. Ha száz cserépbe dugnánk öt-öt gyökeret, a zöldjéből ötezer csomót adhatnék el, s — leszámítva a gyö­kerek és a cserép árát — 25 ezer forint üt­né a markunkat. Egy hónap alatt, illetve után. S bár nem értek a petrezselyem fizio­lógiájához, gyanítom, hogy ugyanaz a gyö­kér évente többször is képes levelet hajta­ni. Ez esetben ahányszor eladnánk a zöld termést, annyiszor zsebelhetnénk be ne­gyedszázezer forintot. Hűha! Egészen be­lemelegedtem. S kezdtem megérteni, miért van az, hogy ha valaki zöldségesboltot nyit, fél év múlva Volgával jár áruért, s Mer- cedesen kirándulni. Aztán eszembe jutott, hogy ha száz, eset­leg több cserépben termesztenénk a petre­zselyemzöldjét, ez még hagyján. De a nagyban történő eladáshoz már nyilván en­gedély kellene. Mit tudom én: honnan? S hátha kenő-, csúszó-, hála-, meg az ilyen ügyekben jártas a megmondhatója, milyen pénzt kellene fizetnünk azért, hogy been­gedjenek bennünket a piacra. Az ilyesmi viszont idegen a feleségem­től és tőlem is. Letettem hát arról a szán­dékomról, hogy a petrezselyemzöldjéből gazdagodjunk meg. Maradjunk csak önel­látók, jó néhányszor így is megspórolunk öt forintot. S amíg így lejutottam mező- és közgaz- dászi terveim fellegéből a földre, azaz a petrezselyem zöldjét növesztő virágcserép tövébe, gasztronómiai vágyam támadt. Mond­tam is hazatérő feleségemnek: „Ügy megen­nék egy kis petrezselymes krumplit!” — Csacsi. Az csak újburgonyából jó... Különben is, ezt a petrezselyem zöldjét nincs szívem levagdosni. Hát nem szép? Nézd, üdébb a páfránynál, a vízipálmánál — s mondta még, hogy minél, de már nem figyeltem oda, s egyébként sem tudom a nem magyar dísznövények nevét megjegyez­ni. Hogy szavának nagyobb nyomatékot ad­jon, a feleségem elővett fiókjából egy ara­nyozott szalagot, s átkötötte vele a petre­zselyemzöldje szertehajló vékony szárait. Tarján István igénye valóban erős, és nö­vekvőben van. A műsorban elhangzott egy fővárosi óvó­nő tapasztalata, miszerint ki­mondottan értelmiségi csa­ládokból olyan kisgyerekek­kel kell foglalkoznia, akik nem rendelkeznek fogalom­alkotó képességgel, megfele­lő beszédkészséggel. Vagyis, a gyerek megszületik, és magányos marad a család­ban, amíg az iskolába nem kerül. Itt keresi aztán tár­sait, azt a pedagógust is, aki a szülőt képes pótolni. De követelhetünk-e többet a pedagógustól, mint a tár­sadalom többi tagjától, el­várható-e, hogy ezeket a felfokozott igényeket kielé­gítse? Vagyis, hogy a mun­kán, a tanításon túl a szülő örökébe is lépjen? Elhang­zott: „Az a magyartanár­nő, akinek két gyereke van, nem lehet jó tanár, mert nem bírja.” Ha igen, akkor ezt megsínyli a munkája és a családja is. Misszionárius­nak kellene lennie, ami hosszú távon nem viselhető el. „Nem muszáj hősnek len­ni, ha nem lehet” — fogal­maztak szigorúan. Azt a pe­dagógust pedig, aki mégis erre teszí fel az életét, vagy­is az iskolán kívül is képes foglalkozni a tanítványaival, általában megmosolyogják a tantestületben. Ez a műsor kimondatla­nul is a pedagógia évszáza­dos kérdéseivel foglalkozott. A család, a szülő szerepe az emberré formálásban egyre inkább háttérbe szorul. Ho­lott az alapvető emberi tu­lajdonságok csíráinak kiala­kulása a család, a szülők nélkül lehetetlen. Miért van az, hogy egyre kevesebb gyerek talál példaképet szű- kebb családjában, igazi mes­tert, pedagógust az iskolá­ban? Annyira szűkében len­nénk az időnek, hogy saját gyerekeinkkel, tanítványaink­kal nem tudunk emberi, sze­mélyes kapcsolatot kialakí­tani és ápolni? Lehetséges. Rohanó világunkban, a má­sod- sőt harmadgazdaságban vállalt pénzszerző munka, vagy az önként vállalt köz­életi tevékenység nem sze- gényítheti el az emberi kap­csolatokat. Enélkül nem lé­tezik bizalom. Egy gyerek továbbtanitása pedig — mint a házépítés — hosszú távú beruházás. Csak akkor ér­demes elkezdeni, ha a szülő bízik a gyerekben, ha nem­csak az iskolára bízza a sor­sát. A pedagógus, ha van ereje és ideje hozzá — mint kitűnő szakember, jó nevelő — lelkiismeretesen törekszik célja elérésére. Tulajdon­képpen mindazt kell „pótol­nia”, amit a gyerek nem kap meg egy gomb benyomásá­val, a rádió, a televízió, a videó és a magnetofon se­gítségével. Kár, hogy a műsoridő szabta határok miatt nem vitathatták meg a pedagó­gustársadalom egyik fontos és élénk problémáját, a pá­lya elnőiesedését. Nagy Ta- másné azonban kimondotta, hogy sokat változtatna a helyzeten, ha a pedagógus- társadalom 50 százalékban férfiakból állna ... O. J. A MISKOLCI VÍZMÜVEK, FÜRDŐK ÉS CSATORNAZASI VÁLLALAT pályázatot hirdet főmérnöki állás betöltésére A vállalat jellege: FELTÉTEL: ,A”-kategóriás tanácsi műszaki egyetem, általános mérnöki vagy épiiömérnóki végzettség, és legalább 5 éves vezetési gyakorlat Bérezés: megegyezés szerint Pályázat beadási határideje: 1985. március 31. A pályázatokat a következő címre kérjük beküldeni: Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat, Miskolc, József A. u. 78., személyzeti vezető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom