Déli Hírlap, 1984. július (16. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-03 / 155. szám
Nem qmk, csak qk... Ha nem kapjuk, kérjük! Mit kell becsomagolni in a boltban? Szeszélyesek a források Víz nélkül Elektromos korróziótól Lyukad a vezeték i Nehezíti a közlekedést a Széchenyi úton, hogy a vízművek szakemberei gyakorta felbontják a burkolatot, s javítják a csöveket. A gyalogos számára kevesebb a hely, s a villamosok is jóval lassabban járnak ilyenkor. A múlt hét végén éppen hogy csak befejezték a munkát, és hétfőn ismét bontani kellett az úttestet. — Mi az oka a gyakori javítgatásnak? — érdeklődtünk Juhász Jánosnál, a Miskolci Vízmüvek, Fürdők és Csatornázási Vállalat osztályvezetőjénél. — Nagyon régi gondunkról van szó. Tizennyolc éve fektettük le itt az ivóvízhálózat acélcsöveit. Akkor nem rendelkeztünk mással. A vil- vamos vezetékei miatt a kóbor áram elektromos korróziót okozott ezeken a csöveken, így hamar lyukadnak, törnek. Ezért tapasztalhatják a közlekedők, hogy valóban sokat dolgozunk a környéken. Három éve szerettük volna kicserélni a hálózatot, ám jobbnak látszik a Széchenyi út nagvrekonstrukeió- jával egyidöben elvégezni ezt. Erre 1985-ben kerül sor. Ekkor pvc-műanyag csövekre cseréljük a berozsdáltat. Reméljük, ezzel vége szakad a Széchenyi úti áldatlan állapotoknak. Néptelen a tapolcai butik-sor, A képen látható pavilon felirata arra is utalhatna, hogy „ajándék”-számba megy manapság az igazi strand- és kirándulóidö. (Kerényi László felvétele) Sokat foglalkoztunk a Széchenyi úti nagy Csemege átalakításával az utóbbi időben. Olvasóink kérésére többször szóvá tettük: jó lenne, ha nem változtatnák meg az üzlet profilját. Ezzel kapcsolatban válaszolt Orosz László, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője: . A Széchenyi út 61. sz. alatt • levő Csemege ABC- áruházat a vállalat 5—6 hónapi időtartamra, korszerűsítés miatt zárta be. Az áruház profilja teljes mértékben még nincs tisztázva. A Megnyíltak a A tavalyi táborzárás után megszépülve, felújítva ismét megnyíltak az általános iskolásoknak a nyári napközis táborok. Perecesen és vállalat áljai tervezett módosítás ellen több száz aláírással ellátott észrevétel érkezett be az illetékes szervekhez. Jelenleg tárgyalást folytatunk a Csemege Kereskedelmi Vállalat vezetőivel az üzletben forgalomba hozandó cikkek köréről. Célunk, hogy a jövőben is megmaradjon a teljes élelmiszerválaszték, ezzel szemben a háztartási és a vegyiáruk skáláját csökkentsék. Az üzletprofilról a nyitás előtt egy hónappal születik döntés, és reméljük, találkozni fog a lakosság igényeivel.” nyári táborok Tapolcán az idén 1700 gyerek töltheti a nyarat. Szórakoztatásukról, hasznos időtöltésükről szakképzett kul- túrosok és sportfelelősök gondoskodnak. Másként kell csinálni megyénk idegenforgalmi propagandáját — erről írtunk lapunk tegnapi számában. Ahhoz, hogy lényegesen jobb, célszerűbb kiadványok jelenhessenek meg. s legyen is elegendő mindenfajta propagandaeszközből, egyesíteni kell az érdekeltek — a vendéglátósok, idegenforgalmi szakemberek, kereskedők — anyagi erejét. Megyénk idegenforgalmi bizottságának ülésén úgy fogalmaztak, hogy ezt valamifélé gazdasági társulás formájában lehetne megoldani. Nem gazdasági munkaközösségről van szó, annak ellenére sem.. hogy olvasóink a „gmk” kifejezést olvashatták cikkünk címében. Ügy látszik, hogy manapság már nemcsak a csapból, hanem az újságíró tollából is gmk folyik, ... Csaknem 400 forint értékű piperecikket vásároltam 'a Korvin Ottó utcai háztartási holtban. Kértem, hogy csomagolják be, ám a papír- hiányra való hivatkozással ezt nem tették. Az a tapasztalatom. hogy a miskolci boltok többségében nem mindig törekszenek az előírásszerű csomagolásra. Sokszor még az édességboltokban is könyörögni kell, hogy az ajándékba szánt díszdobozt ízlésesen burkolják be. Erről panaszkodott egv olvasónk a minap, hozzátéve: szeretné tudni, hogy mit kötelesek becsomagolni az eladók. A kérdést Gyüker Ha egy vállalatnak nem megy, akkor nem kap kiváló címet, nem fizet nyereséget, esetleg veszteségessé válik, megeshet, hogy szanálják. Bármelyik ismérv alapján rányomható ez a manapság ismét polgárjogot nyert pecsét: válságban van. A fogalmat szokni, tanulni kell. A feszesebbé vált gazdasági helyzet markánsabban rajzolta ki az erővonalakat, s a kérdés úgy merül fel, hogy mi legyen a rosszul, vagy rossz eredménnyel dolgozó (a kettő nem föltétien fedi egymást!) vállalatokkal. A miskolci nyári egyetem tegnapi rendezvényén erre próbált válaszolni, a háttér fölfestésével, Laki Mihály, a SZÖVOSZ Kutató Intézetének osztályvezetője. Az elmúlt kilenc,esztendő alatt 69 vállalat és ipari szövetkezet zárt veszteséggel. (Akadt olyan is, amelyik duplázott.) Ez a szám, ahhoz képest, hogy a lista 1345 gazdálkodó egységet számlál, nem sok. A veszteség összege, noha tavaly meghaladta a 2.6 milliárd forintot s ez rekord az elmúlt évtizedben, még mindig elviselhető, illetve elviselhető lenne... Csakhogy a veszteség, a válság nálunk furcsán, ha úgy tetszik késleltetve jelentkezik, ezzel mintegy konzerválva a tarthatatlan állapotokat. A yálsággondpk .a, világban, nctár^ a hetvenes évek elején érzékelhetőek voltak. Hazánkban 1978- ban szigorodtak aa adminisztratív feltételek, de ennek kézzelfogható hatása csak négy-öt év múlva jelentkezett. Népgazdaságunk tavalyi és tavalyelőtti állapotáról elmondható, hogy az erőfeszítések hatására jó irányú változások sora volt tapasztalható: a kivitel jobban nőtt, mint a behozatal, a belső fogyasztás a realitásoknak megfelelően alakult, piád pozíciónk, hitelképességünk nem romlott. Ám. s e dologban ez az érdekes, a szigor, s nem a hitványabb munka produktuma hogy soha annyi veszteséges vállalat nem akadt az elmúlt évtizedben haznákban, mint tavaly. Á prognózis szerint: ha a (világ)gazdasági helyzet rosszabbodik, akkor a mostani, harmincas „mínuszos” létszám növekedni fog. Mert növekednie kell! Ha a helyzet a várinál gyorsabban konszolidálódik akkor ielassúl a rend- teremtés programja, s a liberális (többnyire a kiskapukat nyitva hagyó egyedi elbírálás miatti) pénzügyi gyakorlat nem veti a felszínre a „könnyűnek találtatott” vállalatok névsorát. Az utóbbi időszak két jellegzetes példája a kalapgyáré és a kiskunhalasi kötöttárugyáré. A történetben az a legtanulságosabb, hogy két kis cégről van szó. (Az azóta bekövetkezett változás csak 1700 dolgozót érint, s egyik üzem sem gyárt olyan közszükségleti cikket, amelyre alapvető igénye lenne a lakosságnak.) A veszteséges nagyüzemeket viszont nem lehet bezárni. A veszteséges nagyüzemeket, gondoljunk csak a kohászatra, nem lehet átprofilírozni. Akkor hát mi a tendő? A veszteség, a válság hazai anatómiája még egyetlen szakkönyvben sem szerepel. Magunkra: eszünkre, akaratunkra, bátorságunkra vagyunk utalva. B. I. Győzőnek, a városi tanács kereskedelmi osztálya tanácsosának továbbítottuk: — A kenyeret, a hentes-, árut, sőt még a zacskós tejet is papírral kell borítani. Az előrecsomagolt árucikkeket viszont nem szükséges papírral fedni. Jó, ha az ABC-üzletek pénztáránál kínálnak nylonzacskókat, ezért felszámíthatnak néhány forintot, bár néhol a megengedettnél drágábban árusítják az egyszerű fehér reklámszatyrokat. Az ipar- cikK-boltokban mindent kötelesek becsomagolni az eladók. Nincs előírva, hogy milyen árut hogyan csomagoljanak. Tehát, ha a festéket újságpapírral fedik, s a piperecikkeket papírzacskóba rakják, helyesen járnak el. Néhány helyen megpróbálják elbliccelni a csomagolást, hátha a vásárló nem kéri; ám ha megköveteljük, ritkán fordul elő, hogy megtagadják. Ajánlom a vásárlóknak, hogy hanem csomagolják be az árut, jelezzék panaszukat a vásárlók könyvében. Ha ilyesmiről tudomást szerzünk, szigorúan megbüntetjük a .kötelességét nem teljesítő eladót. A rendelet szerint akár 10 ezer forintot is kiróhatunk szabálysértés címén, s legkevesebb 3 ezer forint a pénzbírság a csomagolás megtagadásáért. Sz. I. Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja fogadóóráját Sándorfi László, III., Avasalja u. 14. sz., 17 órakor. Csütörtökön tartja fogadóóráját Gáspár Sándor, Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat, Szentpéteri kapd 5—7. sz„ 17.30 órakor. stem megy (Folytatás az 1. oldalról) Miskolcon egy lakos átlagosan és naponta négyszáz liter vizet fogyaszt. A város napi átlagos felhasználása tavaly Í05 ezer köbméter volt, a csúcs 130 ezer köbméter. Csakhogy a víznyerőhelyek nemigen alkalmazkodnak az igényekhez, a takarékosság nem vált általános gyakorlattá, s ehhez járul még, hogy az úgynevezett hálózati veszteség mintegy húsz százalékra tehető. Az ezredforduló miskolci prognózisa 180 ezer köbméter napi fogyasztással és 210 ezer köbméteres csúccsal számol, feltéve, ha az ipari ivóvízhasználat nem nő, s a hálózati veszteség , 7—8 százalékra csökken. Ellenkező esetben a maximum 230 ezer köbméterre tehető. A miskolci vízművek háromnegyed százados történetének első ötven évében nem volt vízhiány, annak ellenére, hogy az időjárás gyakran változott. A Miskolcon 1974- ben először bevezetett II. lo- fú vízkorlátozást így kommentálta a vállalat műszaki és beruházási osztályvezetője: „... A XX. század utolsó harmadában nem éppen szerencsés dolog egy- alapvető szolgáltatás hiányosságait tőlünk független, külső körülményekkel. a természeti erők szeszélyeivel és fejlődési rendellenességekkel magyarázni.” A „Borsodi Műszaki és Ipargazdasági Élet” című folyóirat hét évvel ezelőtti közleménye szerint: „vízhiány van,. s vízhiány lesz a jövőben is, meri azzal, hogy nullára . tervezünk, magunk tervezzük és hozzuk létre a vízhiányt.” Aki előretekint,. annak tanulnia kell a múltból. Az utóbbi húsz év miskolci jövendöléseit — vízügyben is — tetézte a gyakorlat. Utólag persze, könnyű okosnak lenni. De nemcsak hogy nem Folyamatos a minőségellenőrzés. lehet, nem is szabad kétszer ugyanabba a folyóba, illetve pocsolyába lépni. Talán a Tisza Miskolcról szóltunk, de annak tudatában, hogy egy jól működő vízügyi apparátusnak figyelmen kívül kell hagynia a közigazgatási határokat. Miskolc is több húron játszik. Sajóecseg és Al- sózsolca tíz-tízezer köbmétert ad naponta, Sajólád— Bocs 20-at, a ges.ztelyi vízmű 30 ezer köbmétert. A bükki karsztforrásók napi 90 ezer köbméterre is képesek, de megeshet, s éppen a kritikus helyzetekben, ,hogy már a város ellátását is veszélyeztető minimum a maximumnak csak egyharmada. A jövő igényeit figyelembe véve, egyetlen lehetőség kínálkozik: a Tisza. Ezzel kapcsolatban írja a távlati 'terv: „A tervezett Tisza menti nagytérségi mű vízbázisa a Tisza jobb partján. Takta- kenéz és a Sajó-torkolat közötti szakaszon helyezkedik el. A vízmüvet ugyanitt, Ti- szadob magasságában alakítanák ki. ... Erről a területről naponta 120—150 ezer köbméter víztömeg termelhető ki... A tényleges kivitelezést a VII. ötéves terv során kell elindítani.” A nagyobb összefüggések már a környezetvédelemre is figyelmeztetnek. Arról van szó, hogy Borsod másodpercenkénti hetven köbméteres vízigényének a készletek a felét sem elégítik ki. Azaz, a fogyasztók egymás után veszik ki. s használják fel a folyók vizét. Nem mindegy, hogy mi kerül vissza! Sokba kerül Borsodban rengeteget áldoztak a folyók védelmére, de a Sajó még mindig az ország legszennyezettebb folyója, az egyébként kiváló minőségű Bódvát a műtrágya rontja, s 'finoman fogalmazva, nem javul a Tisza, a Bodrog és a hajdan tiszta Hernád állapota sem. A víz. .akár védjük, akár védekezünk ellene, akar bevezetjük, akár elvezetjük: sokba kerül. A népgazdaság költségvetésének öt százaléka fejleszti a vízgazdálkodást. Sok ez, de nem elég. Ám több-pénzt szakítani még az igények sarkantyúzta felismerés sem tud. A megye távlati tervében olvasható: „A lakosság jó ivóvízzel való ellátása, valamint a szennyvízcsatornázás és -tisztítás megoldása alapvető életszínvonal-politikai célkitűzés, amely a falu és a város közötti különbség eltűrhető mértékre való csökkentésének eszköze, s mint' ilyen, rendkívül jelentős tudatformáló gazdaságpolitikai eszköz.” (brackó) Válasz cikkünkre h Csemege áruválasztéka A válság anatómiája
