Déli Hírlap, 1983. július (15. évfolyam, 155-180. szám)

1983-07-08 / 161. szám

\

5(c Dallos Géza kocsivizsgáló. „Vezérnek készültem, de ez az én világom

Mire elég a pénz?

Az őre« házakat is fel kell újítani...

(Folytatás az 1. oldalról)

A lakóház-felújítások elmúlt évi tapasztalatait elemezve, a városi tanács végrehajtó bizottsága a kivitelezés. tervezés, s az előkészítés körülményeiről is tárgyalt. Elsősorban arra kerestek választ, hogy miért újítottak fel a tervezettnél kevesebb öreg, leromlott állapotú lakóházat városunkban.

Az okok között elsőként szerepelt a késői tervszállítás. A határidőcsúszásokban közrejátszottak a megbízások módosításai, de az is, hogy

sok tervdokumentációt utólag kellett kijavítgatni, fel- használhatóvá tenni.

Az általános munkaerőgondoktól a felújításon dolgozó építőipari szervezetek sem voltak mentesek, a segítségül hívott szövetkezetek pedig a teljes felújítások helyett inkább csak a részleges feladatokkal kívántak foglalkozni.

Igen sokba kerül a régi, belvárosi lakások rendbetétele:

az előírt, lakásonkénti 24Ö ezer forint helyett a 400 ezret is meghaladja a munkák költsége. Nemcsak az ódon házak leromlott állapota miatt kell többet költenünk egy- egy lakásra; az építőipari munkák ára is rohamosan emelkedik. Különösen megnehezíti a helyzetet most, hogy

a nagy költséggel járó felújítások összetorlódtak, így különösen szűkösnek bizonyul a pénzügyi keret.

A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy 1984-ben az idén elmaradó felújításokat végzik el elsősorban az építők. Ha javulnak az anyagi feltételek, akkor hosszabbodhat meg a felújítható épületek címsora.

K. L.-------------------------------i

i

Az öröm i kémiája j

i

•

Nincs szükségképpen J szó súlyos boldogtalan- i ságról, hanem inkább az J örömre, a boldogságra , való képtelenségről, ha J valaki nem tudja öró- , inét lelni a nyaralása- i ban, nem tud ujjonga- J ni saját. sikerein, vagy i még arra is képtelen, j hogy az érzéki gyönyö- , röket élvezze. Bár az < ilyen örömtelenségnek J már egy százada neve i is van: anhedonia. va~ ] lójában nem nagyon ■ voltunk vele tisztában. * Ma már egyre több , tudós gyanítja, hogy az i anhedoniában szenve- ] dök, legalábbis egy ré- i szének baját azoknak a | vegyiileteknek a hiánya , okozza, melyeket az 1 agy termel normális ese- | tekben az örömélmény i idején. Sőt, azt is föl- J vetik, hogy az örömte- i lenség kémiájának ta- J nulmányozásaval köze- •[ lebb juthatunk a nar- 1

i

kom^nia és a depresszió ■ jobb kezeléséhez. i

i

■

Az idén már gyorsabban készülnek a felújítások kiviteli tervei, s

ha megkezdi a munkát az új tanácsi tervező vállalat, a feltételek tovább javulhatnak.

Az idén ótszázhuszonhat lakást kellene teljesen felújítani. ám a város pénztárcájából csak háromszázhatvar otthonra lel'k.

r

A lengyelországi Bielsko- Biaiában megkezdték a kis Polski új, üzemanyagtakarékos változatának gyártását. Az országban „maluch” („csö- pi”) néven becézett, igen népszerű kiskocsi átlagos fogyasztását különféle motorikus és szerkezeti módosítások erdményeként sikerült egy literrel csökkenteni. Az új „csöpi” a próbautakon autópályán 5,39, városi forgalomba 5,85 liter benzint fogyasztott, közepes fogyasztását a gyári szakértők 5,5 literben jelölték meg száz kilométerre. A FIAT 126 P— 650-E márkajelű kisautót Lengyelországban várhatólag már augusztus végén árusítani kezdik majd, mégpedig —, mint az illetékesek ígérik — változatlan áron.

Kint vagyunk

a vízből a strandokkal

Az elmúlt napokban : ikksoro-atban foglalkoztunk a mískol- c! strandokkal. Elsőswbur a fürdők állapotára és az ellátásra .altunk kíváncsiak. A szűkös terjedelem”m:att nem térhettünk ki részletese" mindenre — inkább az első látásra szembetűnő hiányosságokat említettük meg —, így talán szebb színben tüntettük fel a strandokat, mint valójában megérdemelnék. A számtalan apró hiba ugyanis éppolyan bosszantó lehet, akár egy nagyobb.

Ismerve a természet adta lehetőségeket — gondolunk itt a bőséges melegvíz!óriásukra —, egyáltalán nem lehetünk elégedettek fürdökuUnránhkal. Sokkal többre van ahhoz szükség, hogy ne rossz szájízzel távozzunk egy-egy kánikulai napon a strandról. Igaz. napozni és lubickolni mindenütt lehet, de ez még nem minden. Mint ahogy az se mindegy, hogy milyen a gyep állapota, ahol hosszabb időre letáborozunk, milyea padokra vagy székekre ülünk, milyen a járda, ahol mezítláb közlekedünk. és milyen állapotban van a medence, amelyben für- düíik. Bizony a miskolci strandokon mindezek sok kívánnivalót hagynak maguk után. Nem elég gondozottak, ápoltak fürdőink. Sokkal több törődést érdemelnének hiszen nyáron ezrek és ezrek szórakozása, zavartalan pihenése függ ettől. De megemlíthetnénk az öltözők elhanyagoltságát is. amely szintén nem jó fényt vet a „gazdára”. Arról már beszélni se érdemes, hogy különösen a tapolcai és az Augusztus 20. strandon a medencék már régen bővítésre szorulnak, illetve újakat kellene építeni. Jól tudjuk, hogy mindez pénzkérdés — nem is kevésről van szó —. de nem hisszük, hogy az évekkel ezelőtt elkészült, s azóta igen sokszor módosított tervekéi csak az asz- tall'ióknak szánták volna. A költségeket az állandó halogatás tovább növeli, s a miskolciak nem lesznek igénytelenebbek ... Nagyobb rugalmasságot várunk a strandok vezetőitől (például a nyitvatarlás kérdésében), s jobb üzletpolitikát.

(temesl)

Előttük a szülő példája

Vaspályák és életpályák

Hagyomány már, hogy minden ev júliusának második vasárnapja a vasutasoké: az ország legnagyobb vállalatának, a MÁV-nak a dolgozóit köszöntjük ekkor. Persze ünnepelni, egy kicsit megállni, e napon sem lehet mindenkinek. A tiszteletbeli vasutas Moldova már-már szállóigévé lett mondása szerint: a vasútnak mindig mennie kell.

* A KALAPÁCSOS EMBER

+ EGYÜTT

A FELESÉGGEL

szomszédságában, a Martintelepen. Édesapám a járműjavítóban dolgozott, s én már egészen kicsi koromtól hordtam neki az ebédet. Nyolc-tíz éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy mozdpnyvezető leszek.

Akkor is ugyanúgy végig kellett járni minden lépcsőt, mint ma. A vezérállásba nem könnyen engedték az embert.

— lS)jO-ben lettem géplakatostanuló, a járműjavítóban. Egy napon megkeresett

minket, tanoncukat egy ember, s megkérdezte, ki szeretne mozdonyvezető lenni. Harmincán jelentkeztünk. Még tizenöten a gépen vaBárki azt hihetné, hogy roppant egyszerű dolga van a kocsi- vizsgálónak. Csak jár-kel a vo* nai mellett, azzal a nagyon hosz- szú nyelű kalapácsával, megkopogtatja a vagonok kerekeit, s megy is tovább. Ennyi az

egész ... Tényleg ennyi?

Dallos Géza harminchárom év után, ez év végén leteszi a kalapácsot és nyugdíjba megy.

— Persze, hogy nem ennyi — mondja több mint három évtized gyakorlatával. — A kocsik műszaki állapotának megvizsgálása a feladatunk. A hosszú kalapács azért kell, hogy be tudjunk nyúlni a kerekekhez, megkopogtatni azokat. Ha csengő hangot ad, akkor hiba nincs, ha viszont tompa a hang, akkor valami nem stimmel. Olyannak nem szabad előfordulnia, hogy egy vonatot rossz kerekekkel, rossz fékkel engedjünk el. Elképzelni sem akarom, mi lenne ennek a következménye. Szóval a felelősség óriási . . .

A kalapácsos ember — érdekes mód — vezérríek készült. Mozdonyvezető gyakornok is volt, de . ..

— Átpártoltam. Rájöttem, hogy a mozdonyok világa nem az én világom lett volna. Elvégeztem a kocsivizsgálói tanfolyamot, s nem bántam meg.

Télen, nyáron, nappal és éjszaka a szabadban ... A Tiszai pályaudvaron naponta több mint kétszáz gyors- és személyvonat fordul meg. Daűos Géza és társai ennyit vizsgálnak áí.

— Ka tehervonat érkezik, természetesen azt is át kell néznünk. Annak is hibátlanul kell mennie . . .

A kocsivizsga>ő apját követte a vasutasok nagy családjában. Lesz utánpótlás?

— Sajnos, nem — mondja. — A fiam is, a lányom is inas pályára készül.

+ VEZÉRÁi.LÁSBAN

Sepsi Gyula tipikus vasutastörténetet elevenít fel: — Ott laktunk a íűtűház

if. Benedek Zoltán a dominónál. „Innen irányítjuk a forgalmat.”

Tábor a gyerekeknek

Amíg a papa, mama dolgozik

Minden nyári vakáció elején visszatérő gond, hogy mi legyen addig a gyerekekkel, amíg a szülők dolgoznak. Az általános iskolákban szerveznek ugyan napközis táborokat, ám igazi megoldást csak az hozhat, ha mások is teszlek az ügy érdekében.

A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat és a Borsod Tourist Idegenforgalmi Hivatal együttesen szervezett napközis tábort dolgozóik gyermekei részére a tapolcai Eden kempingben. Itt_ pedagógus felügyelete mellett élvezhetik a vakáció örömeit a gyerekek. A 13 forintos térítésből nemcsak az ebéd s az uzsonna telik ki, hanem a strandbelépő is. A napközis tábor az idén két tíznapos turnusban várja a vendéglátósok, s az idegenforgalmi szakemberek gyerekeit . •

A 27 éves Benedek Zoltán már kilenc éve vasutas. Forgalmi

szolgálattevő.

— Engem is a papa hozott a vonatok világába. Itt volt állomás- főnök-helyettes, a Tiszai pályaudvaron. Gimnázium után nem volt kedvem továbbtanulni, s a rendező pályaudvarra mentem vonatátvevőnek. De az a munka nem elégített ki...

A forgalmistát a laikus egy zöld színű tárcsával képzeli el, ó indítja, szakszerűen szólva, meneszt! a vonatot. A valóságban ennél jóval több a feladata. Az integra dominó berendezés toronyépületében beszélgetünk, nem messze a Tiszaitól, zöld asztal, sok-sok lámpával, vonalakkal, telefonok, s óriási hangzavar. Számok röpködnek a levegőben, utasítások hangzanak el. Ez a vonatközlekedés agytrösztje.

— Előbb segédtiszt lett belőlem, majd 1980-ban elvégeztem a MÁV tisztképzőjét. Ez év január 1-től dolgozom a Tiszáin, s legszívesebben Ht vagyok a dominóban. Jó érzés tudni, hogy mi irányítjuk a forgalmat. Innen adunk szab3d, vagy tilos jelzést a vonatoknak, váltókat, jelzőket állítunk, ügyelünk arra, hogy fennakadás ne legyen. A feleségem is kollégám. Egy műszakba járunk, itt is, otthon is egymás mellett ...

*

A vasutasnap alkalmából Dallos Géza a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta munkrV'ért, Sepsi Gyulát Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesítették, míg Benedek Zoltán Kiváló ifjú tzakember lett.

I. S.

ik A mozdony vezetőfülkéjében Sepsi Gyula. „Nyolc-tiz éve» lehettem, amikor elhatároztam, hogy mozdonyvezető leszek.*

(Herényi László felvételei)

gyünk. De míg odakerültem ... Voltam kocsilakatos, mozdonylakatos, s végül a katonaság után mehettem el tüzelni. Fűtöttem a gőzösöket, mert hát ugye akkoriban csak azok voltak. 1960- ban már vezettem a gőzmozdonyokat. Két évre ra jött Miskolcra az első villamos gép, s újabb két év múlva megszereztem erre ia a jogosítványt. Tizennégy éve csak villamos mozdonyt vezetek.

Sepsi Gyula gyakran visz vonatot Budapestre. A vasutasnapon a Borsod expressz van a gondjaira bízva. Kál-Kápolnán ott pöfög még az a 424-es gőzös, amit egykbron vezetett.

— Ha látom, odaintek neki: megvagy még. cimbora? Szép volt. jó volt, nehéz volt. Itt fehér ingben, nyakkendőben is vezethetek. Örülök neki, hogy a lányom is kacérkodik a vasúttal...