Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)
1983-06-13 / 139. szám
———wni 1 nimm» mmmagammmmmmmmammmmmmmmmmm a miskolciaké a szó Megszépült a Volán-pályaudvar Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3591. PL 39. — Tel.: 18-225 Harc a beutalókért Megkezdődött az üdülési főszezon. Jó nchányan már Javában élvezik a pihenés gondtalanságát, még többen pedig majd csak ezután indulnak el az üdülők felé, ahol ^—10—14 — mindenki bízik benne — nagyon szép nap vár rájuk. Ezrek és tízezrek azonban ismét itthon maradnak, és sokan irigykedve gondolhatnak munkatársaikra, akiknek sikerült üdülőjegyhez jutni. Mert a beutaló az idén is kevesebb, mint a jelentkező. Különösen a főidényi. Így azután nem juthat mindenkinek. Aki itthon marad, vagy beletörődik, vagy kesereg, háborog. Mint az a kohászati asszony, aki megadta ugyan a címét, mégis kéri nevének titokban tartását, mert úgy véli, hogy akkor újabb tíz évig nem kap üdülőjegyet. Most kilenc éve, hogy utoljára kapott... „Akkor nászúton voltunk — írja. — Azóta nevelek két gyermeket, őszintén szólva az ember belefárad a mindennapos hajszába. Most, hogy végre nagyobbacskák a gyerekek, ki lehetne mozdulni otthonról, a család végre pihenhetne, kikapcsolódhatna. Feliratkoztam, ám nem jutott beutaló.” Olvasónk igazát vajon ki vitatná? Ám azokat a sorokat annál inkább, amelyeket ezután vetett papírra az elkeseredés. „A protekció itt is érvényes — olvasom a levelet. — Mert ugyan én nem kapok beutalót, de másnak jut...” Valóban előfordulhat, hogy valaki tavaly is kapott üdülőjegyet — sőt, talán tavalyelőtt is —, s az idén ismét. Holott köztudott, hogy legjobb esetben is kétévenként jár. Az ügyeskedők ellen azonban fel kellene lépniük azoknak, akik az üdülőjegyek szétosztásáért felelősek. A szakszervezet helyi szervezeteinek, a bizalmiaknak. De nézzük tovább a levelet: „A munkahelyen megkövetelik, hogy jól dolgozzunk, hogy fizessük a szakszervezeti bélyeget. Ám ha mindennek nem teszünk eleget, már villogtatják a megtorlás kardját. De mit tegyen az emberfia ellenkező esetben? Mert ha fordított a helyzet, csak egyre van jogunk: befogni a szánkat, nehogy fegyelmi legyen belőle.” Súlyos vád ez a munkahely ellen, magam nem is igen hiszem, hogy így volna igaz. Hiszen a szocialista demokrácia számtalan fóruma adott ahhoz, hogy kinyissuk a szánkat, s törvény véd bennünket, hogy ezért bántódásunk ne cshessék. Ám van egy közmondás: néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Nem keseregni kell, hanem élni jogainkkal. Ny. I. Veszélyes cseresznyefák Hat-nyolc, magasra nőtt cseresznyefa kínálja pirosodó gyümölcsét a hejöcsabai Virág utcában. Ám ezek a fák, különösen három, nagy veszélyt jelentenek a aver ekek számára, hiszen felettük, ágaik között áramvezeték halad. Három-négy hónappal ezelőtt kértük kivágásukat, meg- metszésülcet, ám azóta sem történt semmi. Most pedig félünk, nehogy balesetet okozzanak. Jó lenne minél hamarább kivágni valamennyit. Ám addig is. amíg ez nem történik meg, legalább a szülök vigyázzanak gyermekeikre. Béres László Miskolc Még sincs író Kedvenc nyári italom a tejipar egyik mellékterméke, az úgynevezett Író. Mégis hiába keresem hosszú hónapok óta, nincs. Még pult alól sem ... Az illetékesek már többször nyilatkoztak a Déli Hírlapban is arról, hogy miért nincs, s hogy majd lesz. Nemrégiben Hajdúszoboszlón üdültem. Ott annyi író volt a boltokban, hogy folyót lehetett volna rekeszteni velük. Olyan nagy dolog lenne a szomszéd megyéből áthozatni?... F. Éva Miskolc Gyorsaság, s mosoly.. Az Országos Takarékpénztár Széchenyi úti fiókjában egy garzonlakásra kellett befizetnem az előleget. Amikor ismerőseimnek elmondtam, hová megyek, azt javasolták: legjobb, ha kiveszek egy nap szabadságot, mert a sorbán- állás, az ügyintézés lassúsága elveszi az egész napomat. Az ügyintéző azonban — néhány, engem megelőző ügyfél után is — mosolyogva, kedvesen, az irataimat előSínek mellett élve, megnyugodva Aki valaha is lakott, vagy élt rövidebb ideig is sínek mellett, tudja: a kattogó, zötyögő kerekek zaját soha nem lehet igazán megszokni. Talán sosem lehet valóba.n nyugodt álma annak, akinek ablakán beszűrődik a rohanó villamos, vonat zaja. így voltunk ezzel évtizedeken át mi is, Tízes honvéd utcai lakosok. Am türelmünk vcgiil is rózsát termett, s talán nem is egyetlen szálat, hanem bokorra valót. Jó tíz éve annak, hogy á Tízes honvéd utcán a villamossínek kikoptak. A lakásoktól alig négy méterre levő sínen közlekedő villamosok azután olyan zajt csaptak, ami álmatlan éjszakákat okozott sokunknak. Különösen akkor volt már-már elviselhetetlen a kerekek csattogása, ha valaki beteg volt, vagy az éjszakai munka fáradalmait szerette volna kipihenni. Ezért többször is panaszos levelet írtunk a Déli Hírlaphoz, hogy magunkon, bajunkon segítsünk. Ennek az áldatlan állapotnak szerencsére már vége. Mert amikor elkezdődött a Bajcsy-Zsi- linszky úton a nagy villamossín- felújítás, a Tízes honvéd utcában is hozzákezdtek a síncseréhez. S noha a munkások nemritkán éjszaka is dolgoztak, csodák csodája, szinte nem is zavartak senkit. S minél inkább közelgett a nap, amikortól ismét sima síneken futhattak a villamosok, mi annál inkább megnyugodtunk, hiszen hamarosan elcsendesednek az éjszakák körülöttünk, s pihenhetünk. Köszönjük a villamossíncserét végzők munkáját! Most már csak arra kellene vigyázni, hogy az új síneken olyan villamosok közlekedjenek, amelyeknek az alváza, kerekei, alkatrészei nem zötyögnek, zörögnek lötyögnek. Talán ezt is megéljük, s akkor valóban csak szeretni fogjuk a legrégibb és legkedvesebb tömegközlekedés] eszközt, a miskolci sárga villamost. A Bajcsy-Zsilinszky út mellett lakóknak, dolgozóknak pedig üzenjük: megéri még az a két- hárorn heti zaj, amivel a villamossínek cseréje jár, hogy azután ők is hosszú időre megnyugodhassanak. F. L.-né Miskolc készítve fogadott. Ropparrt meglepett a dolog, de amíg mintegy fél órát vártam a pénztárnál a soromra, megfigyeltem, hogy mindenkivel így beszél, így intézkedik. Végül is egy szűk órán belül — ami természetes, megszokott időtartam — elintéződött az ügyem. Aláírtam ezalatt csaknem húsz különféle papírt, szerződést, biztosítást, nyilatkozatot és hadd ne soroljam tovább. Ezután meglehetősen jó kedvvel távoztam az eddig mumusnak tartott Hivatalból. Nem tudom a nevét — nem kérdeztem meg, és kiírva sem volt — annak a sötétruhás előadó hölgynek, akiben ilyen kellemesen csalódtam. De ügyféltársaim nevében is köszönöm a mosolyt és a gyors ügyintézést. S. R. Miskolc 3fc A Volán 3. sz. Vállalat Búza téri autóbusz-pályaudvarának északi oldalán a sze- mélyforgalmi üzem. dolgozói és szocialista brigádjai — gépkocsivezetők, kalauzok, alkalmazottak — mészkőből és virágokból, két szép sziklakertet varázsoltak a korábban üres fűre. Wtmdenki, aki csak látja, elégedetten nyilatkozik róla. Mi is gratulálunk a társadalmi munkát végzőknek. K. J. Miskolc /,... mi tiszteljük és becsüljük megrendelőinket, de annyit elvárunk, hogy ha panaszuk van, azt a valóságnak megfelelően közöljék. Az a címszó, hogy »Hatvan kosár beteg cipő«, nem felel meg a valóságnak. A szövetkezetnek összesen nincs 60 kosara. A 2. sz. szalonunkban, amely a legnagyobb forgalmú műhely, a legnagyobb csúcsforgalomban sem volt több, mint 20 kosár javítani való lábbeli... Igaz, hogy most több időre vállalunk, mert sok a munka, azonban ez sem a mi hibánk. Azok a lábbelik nem most hibásodtak meg ... Jtfagy összegeket költünk hirdetésekre, mert nagyon kevés az az időszak, amikor így torlódik a munka. Az év egy részében már délre elfogy a javítanivaló, és a dolgozók hazamennek. Ilyenkor szoktuk kérni a megrendelőket, hogy most javíttassák a lábbelit, mert egyik napról a másikra elkészül. Sajnos, nem sok eredménye van a hirdetésnek. Mikor viszont beköszönt a jó vagy rossz idő, altkor tömegesén hozzák a javítanivalót. Sajnos, a cipészek száma minden időszakban egyforma, így természetesen a munka torlódik. Cipészeink nem foltozóvargák, hanem becsületes cipész szakmunkások. Látszik, hogy P. I. lenézi a cipész szakmát. Valószínűleg A szemét úticélja +: A tiszta városért bizony meg kell dolgozni... Mind több fórumon vetődik fel Miskolc tisztasága, rendje. A Miskolci Köztisztasági Vállalat korszerű gépjárműveivel sokat tesz azért, hogy a háztartások szemete a lehetőség szerint gyorsan a gyűjtő telephelyre kerüljön. Itt ürítik ki a konténereket is. Kivéve, amikor a kukákból, konténer ékből a guberálók „segítségével” már az utcán kikerül a szemét... S. L. Miskolc nem fogja a fiát átképezni cipésznek. Az a bizonyos ismerőse kiváló ember lehet, ha napi 500 forintot meg tud keresni. A mi dolgozóink még a felét sem keresik meg, igaz, az áraink is nagyon alacsonyak. Az a nagymenő, aki egy pár tüsarkot 70 forintért tesz fel a mi 30 forintos árunkkal szemben, fizethet napi 500-at. Egyébként, hogy a tisztelt P. I. ne nyugtalankodjon az utánpótlás miatt, közöljük: jelenleg 9 elsőéves, 10 másodéves és két harmadéves cipész szakmunkástanulónk van. így a lábbeli élettartamának növelése szempontjából aggódnia nem kell.” (A választ Juhász Istvántól, a Miskolci Bőripari Szövetkezet elnökétől kaptuk a „Hatvan kosár beteg cipő” címmel megjelent olvasói észrevétel- te.) Van fény, de másutt A tapolcai Fenyő és Brassói utca családi házainak lakói többször szóvá tették: az utóbbi években rossz a köz- világítás a két utcában. Különösen az őszi-téli estéken munkából hazafelé igyekvők bosszankodtak emiatt. Nemrégiben történt is intézkedés, s most emiatt tört ki a vihar. Ugyanis nem a két nevezett utca világítását korszerűsítették, hanem a Brassói utcából leágazó, a víkendházakhoz vezető Vadgalamb utcáét. Amely most esténként fényárban úszik,' míg a „főutca” hozzá képest homályos. Ezért kérjük, hogy ha már így is történt, legalább mi is kerüljünk sorra az idén! A Brassói utca laköl MENNYIT KÉRHET A KÉMÉNYSEPRŐ? A napokban kéményseprők jártak nálunk — írja H. Gy.-né miskolci lakos. - Amikor az évi dijat kérték, az összeg többre rúgott, mint tavaly. Változott volna a kéményseprés dija? - kérdezi olvasónk. Válaszol: dr. Majoros Barna, a Borsod megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat igazgatója, valamint Mészáros János főkönyvelő: A kémények tisztítását a 23/1976. és a 26/1981. ÉVM sz. rendeletekkel módosított 19/1970. ÉVM sz. rendelet írja elő. Ezek szerint a háztartási — henger, termofor, etázs — kéményeket évenként két, az ipari vagy ipari jellegű kéményeket, igénybevételüktől függően, évenként három, illetve hat alkalommal kell tisztítanunk. A díjak attól függően változnak, hogy városban vagy községben kell-e a munkát elvégezniük, s hogy milyen munkáról van szó. A háztartási szabványkémény darabjának évi tisztítási díja városokban 24, a községekben 30 forint. A mászó vagy mászható kémények évi tisztítási díja viszont minden településen egyformán 36—36 forint. Ugyancsak egységes a tisztítási díja — 6—6 forint — az etázské- mények méterének, illetve — 24—24 forint — a szintenkénti gyűjtő- (termofor-) kéményeknek. az üzemi és központi kéményeknek — méterenként 3—3 forint —, s a gyári és gyári jellegű kéményeknek — 15—15 forint folyóméterenként. A megközelítési, vagy más szóval kiszállási díj városokban 20, községekben 30 forint. A kazánok tisztítási díja 140 négyzetdeciméter rostfelületig egységesen 58 forint. Az üzemi, központi és gyári jel-\ legű kémény füstcsatornájának és koromaknájának tisztítási díja darabonként ugyanannyi, mint a csatlakozó kémény tisztítási díja. A kéményseprési díjat a körzetes kéményseprőnél, vagy a vállalat díjbeszedőinél lehet készpénzben, hivatalos nyugta ellenében kifizetni. Befizethető a kémény- seprési díj MNB átutalási postautalványon is a vállalat egyszámlájára. Miskolcon szabad szombaton készenléti ügyeletet tartunk. Sürgős hibaelhárítást a Vologda u. 3. sz. alatti központban levő körzeti irodában személyesen, vagy a 34-752-es telefonon lehet kérni. üzenetek Lukács Judit (Miskolc, Bocskai u. 2.): Igazán saináljuk, de nem segíthetünk. Nekünk nincs beleszólásunk iskolai felvételi ügyekbe. A fellebbezés kivizsgálásénak a dolga sem a miénk, hanem a megyei tanács művelődésügyi osztályáé. Am, ha eddig nem fellebbeztek, szerintünk már elkéstek... t
