Déli Hírlap, 1980. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
Kubászov és Farkas simán Főidet ért Bajkonurban az űrpáros Különleges napra ébredt tegnap a Szaljut—6 —Szojuz—35—Szojuz—36 űrkomplexum négytagú személyzete, a Moszkva környéki repülésirányítási központ, az úgynevezett kutató-men- tő-szolgálat, különleges napra virradtak a Szovjetunió területén levő űrkövető állomások és" a Szovjet Tudományos Akadémiának a világóceánokon és tengereken tartózkodó mérő-követő hajói. A program szerint biztosítani kellett a Szojuz—35 űrhajóban Valerij Kubászov és Farkas Bertalan visszajuttatását az orbitális pályáról a Földre, a hatalmas kutatási anyag lehozatalát, az űrhajósok és a kozmikus szállítmány biztonságba helyezését. POLITIKAI NAPI LA P XII. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM I960. JÚNIUS 4„ SZERDA mi \$ min Leonyid Popov. Valerij Rjumin, Valerii Kubászov és Farkas Bertalan budapesti idő szerint reggel 7 óra. ír kezdte a-munkanapot —tisz. tálkodással, reggelivel, az űrkomplexum rendszereinek ellenőrzésével. Kevéssel dél előtt Valerij Kobászov és Farkas Bertalan megköszönte a kitűnő együttműködést a pályán maradó két szovjet űrhajósnak, sok sikert kívánva nekik. Leonyid Popov és Valerij Rjumin meleg szavakkal vett búcsút a szovjet—magyar űrpárostól — sima leszállást kívánva. A Szojuz—35 leválasztására budapesti idő szerint 13 óra 47 perckor került sor, miután alaposan ellenőrizték a búvónyilások hermetikus lezártságát. A háromperces műveletet ismét közvetítette a kozmovízió, mégpedig a Szojuz—35 kamerája segítségével. Budapesti idő szerint 16 óra 16 perckor 179 másodperc időtartamra bekapcsolták a fékező hajtóműveket. Ez a művelet, amelyet mintegy 354 km magasan, az Atlanti-óceán fölött, de még az Egyenlítőtől délre kezdtek meg, az első kozmikus sebességről (másodpercenként 8 km körüli sebesség) némileg lelassította az űrhajót, úgy, hogy az elliptikus formájú ballisztikus pályán kezdett ereszkedni, pontosabban zuhanni a Föld felé. Ugyancsak budapesti idő szerint 16 óra 37 perckor, most már 170 km magasban, Szudán fölött a parancsnoki visszatérő fülkéről leválasztották az orbitális fülkét és a műszeres hajtóműegységet, s a Kubászov—Farkas páros a visszatérő fülkében folytatta útját A Szojuz—35 fékezőernyőrendszere mintegy 10 ezer méter magasságban, budapesti idő szerint néhány perccel 17 óra előtt nyílt ki. Miután a fékezöernyő lecsökkentette a sebességet, kinyílt a „több lépcsős” ejtőernyőrendszer mintegy ezer négyzetméter felületű főkupolája, amely biztosította a visszatérő egység további ereszkedését. Közvetlenül a földet érés előtt, körülbelül másfél—egy méter magasban bekapcsolódtak a sima leszállást biztosító hajtóművek, amelyek a földet érés sebességét 2—4 méter/sec-re csökkentették. A leszállás előtt 18 perccel állt helyre a rádiókapcsolat, amelyet előzőleg a visszatérő egység körül képződött plazmaréteg meghiúsított. Az űrhajósok közölték, hogy a túlterhelés immár mérséklődik és jól érzik magukat. Tervszerűen nyíltak ki az ejtőernyők és budapesti idő szerint 16 óra 54 perckor a szovjet—magyar űrhajóspáros már vette a kutató-mentőszolgálat rádiójelzéseit, majd kétoldalú rádiókapcsolat létesült a Földdel is. Nyolc perccel a leszállás előtt a leszálló egység mintegy 3 ezer méter magasban volt és az egyik keresőhelikopter látóterében ereszkedett lefelé. Négy perccel a földet érés előtt közölték a leszállás helyének földrajzi koordinátáit: északi szélesség 47 fok 07 perc, keleti hosz- szúság 69 fok 41 perc. Az űrhajósok stabil rádiókapcso- latpt tartottak ekkor már több helikopterrel. A leszállás időpontja végül is budapesti idő szerint 17 óra 06 perc 40 másodperc volt. Három perc múlva a kutatómentőszolgálat helikoptere leszállt az „égi vándorok” szomszédságában, majd a műszaki szakemberek és az orvosok is megjelentek a helyszínen. A repülésirányítási központban kitörő öröm és lelkesedés fogadta az ütközésmentes földet érés tényét és az erről szóló rádiójelentéseket. A leszállás befejező szakaszát a földi irányító központból követte figyelemmel dr. Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete és Halász Antal vezérőrnagy, a moszkvai magyar nagykövetség katonai attaséja. „Az űrrepülés csodálatos élmény volt, de a leszállásnál sokkal jobb immár a Földön lenni. Ha alkalmam lenne, akár most is újra kezdeném az utat” — ezek voltak a magyar űrhajós. Farkas Bertalan első szavai a Földet érés után. A Szojuz—35 űrhajó, Valerij Kubászov parancsnokkal és Farkas Bertalannal, budapesti idő szerint 17 óra 06 perc 40 másodperckor ért földet a kazahsztáni sztyeppékén, Dzsezkazgan városától mintegy 140 kilométerre délkeleti irányban. A földre- szállás simán ment .végbe, a két űrhajós az első orvosi vizsgálat megállapítása szerint teljesen egészséges és haladéktalanul folytatta útját a bajkonuri űrrepülőtérre. A sztyeppén már esteledett — helyi idő szerint 21 óra elmúlt —, de a látási viszonyok viszonylag jók voltak. A kereső-mentő szolgálat helikopterei és azok is, amelyek a leszállás színhelyére érkezett különtudósító- kat vitték, már jóval előbb megérkeztek a megadott körzetbe. A ballisztikai szakértők nagy pontossággal jelölték meg a leszállás helyét. A szolgálat állandó rádióösszeköttetést tartott fenn a Moszkva melletti repülésirányítási központtal, s a jelentések szinte percenként érkeztek arról, hol halad Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajója. Az égszínkék kezeslábasba öltözött személyzet minden szükséges eszközzel fölszerelkezett: a körzetben repülőgépek, helikopterek voltak készültségben, orvosok várták a visszatérő űrhajósokat. Ott volt a leszállás körzetében Vlagyimir Sata- Iov, az űrhajósok kiképzésének vezetője. A helikopterek a térség fölött köröztek: minden készen állt a fogadásra. A Földön már erősen szürkült, a felhők mintegy 2000 méter magasságban Voltak. Rádión érkezett a jelentés a helikopterekhez arról, hogy a szolgálat repülőgépei már észlelték az űrhajó belépését a légkörbe. Röviddel később, budapesti idő szerint 16 óra 56 perckor érkezett a jelentés: helyreállt a rádiókapcsolat az űrhajósokkal. Ez a kapcsolat rövid időre szakad csak meg, akkor, amikor a visszatérő kabint a légkör felső rétegeiben mintegy körülöleli a lángoló plazma. Az első jelentések nyomán a helikopterek is megközelítették a visszatérő kabint. Korábban, 10 000 méterre a Földtől, működésbe lépett a fékező ejtőernyő, majd 7000 méteres magasságban kinyílt a főernyő is. Ezer négyzetméteres, na- rancsvörös-fehér kupolája alatt függött a visszatérő kabin. amelyet szinte mélybarnára perzselt a visszatérés során keletkező hőmérséklet. A hatalmas ejtőernyő lassan oldalra terült. A visz- szatérő kabin az oldalán feküdt. Négy perc múlva szállt ’e a keresőszolgálat első helikoptere a kabin mellé — a szolgálat szakemberei pillanatok alatt kinyitották azt a nyílást, amely az űrkabin oldalán van. Segítségükkel lépett ki a Földre a két űrhajós: a nyolcnapos űrutazás, a tartós súlytalanság és a visszatérés íem viselte meg túlságosan a két kozmonautát. Mindketten saját lábukon tették meg az első lépéseket, kevés segítséget igényeltek, amíg elfoglalták helyüket az előkészített székeken. Itt tudtak velük először szót Váltani a tudósítók, ★ Sajtófogadás szkafanderben... Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a Szojuz—15 Földet érése után nyomban válaszoltak az újságírók kérdéseire. af Nyolc napon át az egész ország lázas izgalommal fiapelta az űrhíreket. A bodrogközi kis községben. Pácinban élő Farkas szülők is érthetően aggódtak Hűkért. A százszámra érkezett táviratokból, levelekből érezhették: velük drukkol mindenki. Farkasék most nagyon boldogok... (Cikk a 1. oldalon.) (Kerényi László felvétele) akiknek helikoptere ugyancsak perceken belül leszállt az űrkabin mellé. Valerij Kubászovot és Farkas Bertalant elsőnek az orvosok vették szemügyre, s csak ezután engedték meg nekik az első beszélgetést. „Nagyon sokszor csókolom családomat, édesapámat és édesanyámat, legyenek nyugodtak, nagyon jól vagyok. Egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. — A súlytalanság nagyszerű élmény volt, szinte jobban éreztem magam, mint a Földön. Nagyon örülök, hogy sikerült teljesíteni minden feladatunkat” — mondotta a kissé csapzott, de nagyon- nagyon jókedvű és boldog magyar űrhajós, aki be is mutatta, hogy könnyedén tud lépkedni, semmiféle mozgási problémája nincs. Kitűnő kedély állapotban és nagy türelemmel válaszolt az újságírók kérdéseire. Valerij Kubászov, az expedíció parancsnoka elmondotta: kitűnő társa volt Farkas Bertalan, akin egyáltalán nem látszott meg, hogy ez volt az első útja a világűrben. „Nemcsak nagyon pontosan hajtott végre minden feladatot, hanem jókedvű és kedves barát volt az űrállomáson és az egész úton” — mondotta. Kubászov és Farkas Bér- tálán postát hozott a világűrből, s míg az újságírókkal beszélgettek, közben abban is közreműködtek, hogy a Szojuz—35-ből kirakodják a visszahozott mintegy ötven kilogrammnyi terhet, a többi között a magyar kísérleti műszereket és berendezéseket. Űrhajósunk elégedetten mutatta fel például az Interferon—1. és 2. kísérlet berendezéseit. A tudósítók megkérdezték Vlagyimir Satalovot, az űrhajósok kiképzésének vezetőjét, hogy Farkas Bertalan útja után, milyen esélyeket lát a későbbiekben egy újabb magyar űrhajós utazására, így válaszolt: „Ez az út még csak együttműködésünk kezdete volt. Meggyőződésem, hogy ilyen utazásra még sor kerül, űrrepülést hajt végre a másik kiképzett magyar űrhajós is, utánuk majd, közöse programunknak megfelelően, újabbak is következnek”. Kubászov és Farkas Bertalan — a szép arhajósszokás szerint — ráírta nevét a még áthevült visszatérő egységre. „Hála és köszönet” — írta neve fölé a magyar űrhajós. (Folytatás a 6. oldalon) Távirat a szovjet vezetőkhöz LEONYID ILJICS BREZSNYEVNEK. az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, alekSzej nyikolajevics kosziginnek, ' a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, az egész magyar nép neveben testvéri üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek abból az alkalomból, hogy sikeresen befejeződött a szovjet és magyar űrhajósok első közös űrkísérlete. Egész népünk nagy érdeklődéssel és büszkeséggel kísérte figyelemmel űrhajósaink repülését és a Szaljut—tí orbitális űrkomplexumon végzett munkáját. Nagy örömöt és lelkesedést váltott ki, hogy a nemzetközi személyzet eredményesen végezte el a jól előkészített tudományos és technikai kísérleteket, és hozzájárult a világűr békés meghódításáért folyó gigászi munka újabb sikeréhez. Az űrkutatási együttműködés e jelentős esemenye — ugyanúgy, mint a szovjet űrkutatás és az Interkozmosz-program keretében eddig végrehajtott közös űrrepülések — a Szovjetunió kimagasló gazdasági és tudományos felkészültségéről, a szocialista társadalom elvitathatatlan fölényéről, a szocialista internacionalizmus elvére épülő együttműködésben rejlő hatalmas lehetőségekről tanúskodik. A magyar nép őszinte köszönetét tolmácsoljuk önnek, kedves Leonyid Hjics Brezsnyev elvtárs, önnek, kedves Alekszej Nyikolaje-* v*cs„ Ko?ziS*n elvtárs, valamint az űrrepülés megvalósításában részt vevő minden űrhajósnak, tudósnak, mérnöknek, munkásnak azért, hogy a Magyar Népköztársaság állampolgára részese lehetett a sikeres űrrepülésnek. Teljes szívből kí/ánunk az egész szovjet népnek további kiemelkedő sikereket a kommunizmus építésében, a Szovjetunió felvirágoztatásában, a világ békéjének megőrzésében. KADA-> JANOS. a Maryar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke
