Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-03 / 52. szám

„Osmeleorológiai” feljegyzésekből Neheztelünk az időjárásra: csöppet sem tiszteli az évsza­kokat; a hőmérő higanyszála hol mélyen alatta, hol maga­san fölötte jár a meteorológusok kimutatta sokévi állagnak. Az idei eszcndő is jócskán hozott már időjárási kilengéseket — ám a sárguló annalesek megerősítik a régi igazságot: nincs új a Nap alatt... Idézzünk meg tanúként néhány föl­jegyzést a letűnt korok „időjárásjelentéseiből”. A legrégibb „meteoroló­giai” feljegyzés 1288—89-ből való: „Karácsonykor virág­zottak a fák, februárban érett eper volt kapható, ugyanabban a hónapban ki­hajtott és áprilisban virág­zott a szőlő. A szőlő január 13-án kezdett már fakadni.” Réthly Antal, a régi időjárási észlelések gyűjtője, rendsze- rezője megjegyzi: lehet, hogy az eredeti * feljegyzés Auszt­riából ered, de ha* ott ilyen korai enyheséget tapasztal­tak, akkor nálunk még in­kább így volt. 1420: A fák kétszer virágoztak és termet­tek gyümölcsöt. A gabonának április 7-én már kifejlett ka­lásza volt. A cseresznye áp­rilisban, a szőlő májusban kezdett érni. Sopron, 1473: Februárban a mezők oly zöldek voltak, a fák annyira virágoztak, mint máskor májusban. 1478—79: Magyarországon olyan enyhe volt a tél, hogy karácsonytól vízkeresztig minden éjjel mennydörgések voltak bő esővel és nagyon meleg szél­lel; igen korai volt a tavasz és az ősz. Ibolya karácsonykor A XVI. század elején a Dél-Dunántúlon jegyezték fel 1524-ben: A karácsony jég helyett ibolyát, hó helyett százszorszép virágot hozott. 1556-ban Erdélyben március végétől április 27-ig olyan hőség volt. hogy az időjárás júniushoz volt hasonlatos. Kutya jó! A kutya is Jfárad, pedig négy lába van. A gazdi kosa­rában utazni különben is ké­nyelmesebb. Nem kell félni az autótól, nem kell tartani sem a sintértől, sem pedig a na­gyobb kutyáktól. Szórd kutya- jó szatyorban utczni ... A későbbi századokban sem voltak ritkák a télben kez­dődő tavaszok. A soproni krónikások szerint rendkívül szép, derült és meleg már­cius volt 1686-ban, ami min­dent korán érlelt. Április 4-én szőlőszemek voltak lát­hatók. 1696 januárjában Sza- niszló Zsigmond, Torda város jegyzője észlelte: „hallatlan tavaszi idők jártak úgy, hogy szántottak és vetettek egy­néhány helyt.” 1728-ban Ma- ■ gyarpolyánon jegyezték fel: „Szentpálkor (január 25.) olyan szép idő volt, hogy a méhek csapatostól hordták a mézet az erdőben és a ré­teken.” Márciusi lepkék Miskolcon — kétszáz évvel ezelőtt — Benkő Sámuel or­vos készített időjárási fel­jegyzéseket. 1783 márciusából származó jelentése szerint mérsékelten meleg és nedves idő volt. A hernyók petéi a fákon, a cserebogarak a föld­ben kikeltek. 1786. március: „Enyheség. A cserebogarak bábjai kifejlődtek.” 1792. március: „Enyhe idő, a lep­kék rőpdöstek” — írja Benkő. Egy érdekes feljegyzés a Dunántúlról 1781-ből: So­mogy megyében a déli szél a havat eloszlottá. A Dráva az idén nem állott be, csak a felsőbb folyása mentén. 1791. január 20.: enyhe idő, a bodza virágzik, helyenként végzik a tavaszi szántást — jegyezte fel Dömsödön egy amatőr meteorológus. Nagyapa vásárol — Hát ez van! — Szinte kiált a szatyor, benne a tej, a kefir, és igen, az unoká­nak vett parányi konzerv­doboz is. — Mindig? — No, nem, de gyakran ... Éri már ráérek. Meg öröm -is ez. Apaként sem tudtam annyira, hogy mi kell egy kisgyereknek, mint most... Nagyapák. Élőkép nap ja­jainkból. Rögtön utánakí­vánkozik a mondat: „Jól van ez, szép is ez.:.” Mit tud egy kétéves kis­gyerek? Kérdezd a szülőt, aztán közvetlen utána a nagyszülőket, a nagymamát, a nagyapát. Ha az utóbbit kérdezted, az unoka it töb­bet tud. Ügyesebb és még a szülők sem láthatták szebb­nek, mint a nagyszülők. Ez van... A nagyapa is ezt mondja: ez van. A ti­zenévesek kifejezése a nagyapai szájból is termé­szetes. Nem panasz ez. Büsz­keség! A múló idő felett ara­tott diadal. Kisüt a nap. ök sétáltat­ják az unokát. Akár gyerek­korukban, úgy torpannak meg a jtáékbolt kirakata előtt. S kétszer is átszá­molt forintjaiból ők a leg­bőkezűbb nagyurak. s. A fizetség, amíg az uno­ka kicsi, az, hogy megismer, Később, ahogyan azt mond­ja: nagyapám. Még később, ahogyan okosabb, ahogyan tanul, végül ahogyan fel­nőttként boldogul. Ez van... , A legszebb szolgálat. A múló idő felett aratott dia­dal. B. G. (Ágotha Tibor felvétele) Gina diétája „Reggelire kőt szelet ke­nyeret eszem egy pohár me­leg limonádéval, az ebédet többnyire minden nehézség nélkül kihagyom. Este azon­ban bőségesen eszem: kenye­ret és tésztát (spagettit, can- nellonit, lasagnáí), a leg­különbözőbb mártásokkal. Egyetlen- szabályt tartok be: édességet soha nem eszem, az italom pedig mindig a meleg limonádé.” A 47 éves Gina Lollobrigida ezzel a furcsa diétával tartja rendben a testsúlyát. „Kenyér és tészta alapú diétámat mintegy 10 évvel ezelőtt fedeztem fel. Le kel­lett adnom 5 kilót, de szilár­dan eltökéltem magam, hogy nem mondok le sem a ke­nyérről, sem a pasta asciuttá- ról — jelentette ki Gina Lol­lobrigida a Natio Star mun­katársának. — így aztán egy orvos barátommal kidolgoz­tuk a kifejezetten nekem való diétát. Ez a mások szá­mára szinte érthetetlen ét­rend az én életemben való­sággal a biztonsági szelep szerepét tölti be. Ha felveszek néhány kilót, elég egy-két heti diéta és máris a súlyom­nál vagyok,” Rákszűrés ultrahanggal Ultrahang segítségévei, amely máris bevált, mint a rosszindulatú hólyag-, máj- és vesemegbetegedések diag­nózisának egyik eszköze, ide­jekorán felismerhető a mell­rák is — olyan stádiumban, amely még nem teszi szük­ségessé a radikális beavat­kozást. Ennek előfeltételeit az amerikai dr. Gilbert Baum teremtette meg, akinek ult­rahang segítségével sikerült elkészítenie az első háromdi­menziós mellkasfelvételt. A holografikus technikával ki­csiny, 3 centiméternél mé­lyebben fekvő szövetváltozá­sok is lokalizálhatok. Miért öltjük ki a nyelvünket ? Ha kedves olvasónkra kisfia kiölti a nyelvét, nincs szükség magyarázatra: elég világosan kifejezte ,,mély?’ gondolatait. De nemcsak a rossz gyerekek dugják ki a nyelvüket, hanem különböző korú és nemű felnőt­tek és az emberszabású maj­mok, gorillák, csimpánzok és orángutánoPi is. Ezt a jelenséget pedig érdemes tanulmányozni. A kérdés specialistája: John W. Smith doktor, a philadelphiai egyetem tudományos munkatár­sa öt éven át tanulmányozta a városok utcáin, autóbuszokon, várótermekben, kirakatok előtt, stadionok előtt, valamint az ál- latkertben — a rács mindkét oldalán — azokat, akik kiöltöt- ték a nyelvüket. John W. Smith megállapította, hogy felnőtteknél és a majmok­nál a nyelv kiöltésének kíván­sága ugyanolyan helyzetben kö­vetkezik be, mint a gyermekek­nél: nem szívélyes érintkezésnél más emberekkel (amikor szi­dást kapnak a szüleiktől, a fő­nöküktől, vagy az állatkert őré­től), nehéz feladat megoldása érdekében végzett, megfeszített munkánál, vagy amikor gépko­csival valamilyen szűk térségbe akarnak betolatni. Hogyan lett Jókai Mór tiszteletbeli miskolci csizmadia? Barangolás Borsodban Várak, romok A borítólap már gyűrött, szakadozott, de a felirat még tisztán látszik rajta: 28-as könyv. Alatta a szerénynek egyáltalán nem mondható alcím: Minden miskolci benne van. A majd fél évszázaddá\ ezelőtt meg­jelent 200 lapos könyvecske versekben, ri­portokban, anekdotákban, levelekben mu­tatja be apáink és nagyapáink Miskolcának hírességeit. Az első írás Jókai Mór tisztelet­beli miskolci csizmadiaságának történetét meséli el. Az esetről Mikszáth Kálmán em­lékezik meg.-* 1858-ban indította meg Jókai az „Üstö- kös”-t, amely hónapok alatt országos nép­szerűségre tett szert. Ennek talán legkedvel­tebb alakja a politikus csizmadia volt, aki felesége kérdéseire felelgetett bölcs és jóízű dolgokat. A majsztram legsikerültebb mon­dásai szájról szájra jártak az országban és a csizmadiáknak annyira tetszett, hogy író­jukat, Jókai Mórt tiszteletbeli csizmadiának választották meg. A tiszteletbeli csizmadia- sággal egyidejűleg a Miskolci Polgáregylet egy szép tajtékpipával tisztelte meg az Üs­tökös Kakas Mártonét — Jókait —, aki ezt a megtiszteltetést az egylet elnökéhez inté­zett levelében köszönte meg. Az 1861. feb­ruár 3-án kelt sorok ekképpen szólnak: „A miskolci polgáregylet szíves megemlé­kezése folytán a múlt hóban egy igen becses ereklyét voltam szerencsés kapni Kakas Márton számára, melyért ő is rögtön rám bízd, hogy kegyednek és a polgáregyletnél legnagyobb köszönetét átadni el ne mulasz- szam. Én azonban természetesen lustaságomnál fogva mind ekkorig nem jutottam el odáig, hogy a kalamárisomba tintát vegyek, emiatt most kénytelen vagyok valami poémát ki­gondolni Kakas Márton kimentésére, amit aztán majd kérek hivatalosan jegyzőkönyvbe vétetni. Kakas Márton annyira megörült a kapott fegyvernek, hogy ámbár ezideig nem szokott dohányozni, az ajándék által felbuzdíiva, pipásemberré kvalifikálódott s addig nem akart nyilatkozni, míg örvendetes előmene­teléről tanúságot nem tehet. Egyébiránt a pipa üveg alatt és zárt he­lyen tartatik, a miskolci polgáregylet pedig még annál is biztosabb helyen, alulírt becses kebelében.” Eddig Jókai Mór válaszlevele. Egyébiránt azt még hozzá kell tenni a történethez, hogy nagyonis megtisztelő volt akkor a tisztelet­beli miskolci csizmadia cím, mert Miskolcon. ez a mesterség rangot jelentett. A nemes céh — ahogy a hagyomány tartja — 999 tagot számlált. Jókai Mór volt tehát az ezredik tagja az egyesületnek. (erdős) Borsod vadregényes tájai­nak várai nagyrészt ismer­tek. Diósgyőr a tatárjárás, Nagy Lajos és Mátyás ural­kodása óta országos hírű. Sá­rospatak, Tokaj, Füzér vára még az Árpád-ház, majd ké­sőbb Regéccel, Szerenccsel és Ónoddal együtt a Rákócziak nagy szabadságmozgalmainak sasfészkeiként váltak ismert­té. Nem ok nélkül beszél ró­luk Petőfi is úgy Úti levelei­ben, hogy a szabadság orosz­lánjainak barlangjai. Putnok, Dédes, Cserépvár a végvári küzdelmek, a törökkel vívott harcok tanúi. Cserbakő vad tivornyáival és pénzhamisító műhelyével vált hírhedtté, s ez a Mohács körüli zavaros időkben a főpap létére meg­nősülő Bebek Imre prépost nevéhez kötődik. Boldogkő vára a Hunyadiak, Martinuz- zi Fráter György nevével for­rott örökre eggyé. PÉLDÁUL SZÁDVÁR Középkori váraink közül jó néhány csak ma vetkőzi le magáról a gyakran több év­százados titkot, így például Szendrőlád, a közelmúltban ismertté vált kora Árpád-ko­ri várunk. A Bódva-völgy legészakibb részén Szádvár, a romokat benövő fáktól és cserjéktől megtisztítva, nem­régen mutatta csak meg döb­benetesen nagy méreteit a föld felé emelkedő, helyen­ként több mint 10 méter ma­gas, 30—40 méter hosszúságú falszakaszaival, kisebb-na- gyobb bástyáival s tornyai­val. Ezért érdemes ellátogat­ni a Cserehát és a Gallyas- ság hegyei közé. Színben leszállva, a Bódva- völgyi vonattól fzögiiget irá­nyában közelítjük meg azt a kúp alakú-hegyet, mely a Mé­nes patak völgye fölé emel­kedve észak felé lezárja me­gyénket, mint fontos őrhely a honfoglalástól a Thököly- .féle szabadságharcig. Szögli­geten áthaladva, a kanyargós úton a Várhegy oldalához érünk, s az egykori hadi úton haladunk felfelé. Felérve a meredek lejtőn, a sziklafalhoz húzódva ju­tunk el az ép falmaradvá­nyok közepén tátongó vár­kapuhoz. Két oldalán lőré- sek, melyek párosak és as egyik pár ferde irányú, hogy közvetlenül a kapu előtt le­vőket, az ostromlókat onnan lehessen lőni. ASSZONY VÉDTE A vár szabálytalan alap­rajzú, belső tornyos hegyi vár volt. Történetének szálai visszanyúlnak a XIV. száza­dig, amikor is a Bebek csa­lád építtette, sok más kör­nyékbeli várral egyidőben. Gk voltak az urai egészen 1533-ig, amikor I. Ferdinánd hűtlenségük miatt elkobozza és Wyngarthi Horváth Gás­pár kamaramesternek ado­mányozza. Ekkor még góti­kus falaival erőssége a vi­déknek, teljesen ép. A Bebekek nem nyugsza­nak bele elvesztésébe. Visz- szaszerzik 1566-ban az oszt­rák elnyomókkal szem en az egyik legragyogóbb fegyver­tény a vár úrnőjének, Be­bek Györgyné Pátocsi Zsó­fiának a nevéhez fűződik. A bécsi udvar ugyanis másod­szor is elkobozta a Bebek- birtokokat. s minden váruk­ba, így Szádvárba is idegen katonaságot akar ültetni. Pá- tocsi Zsófia a felszólításra nem adja át Szádvárt, ha­nem kapitányával, ° arvas Pállal katonái élére állva, egészen 1567 januárjáig védi a ' Schwendi Lázár császári generális túlerejével szem­ben úgy. hogy azok hadi­szerrel nem is tudták elfog­lalni. A kiéheztetéshez folya­modtak oly módon, hogy a várhoz vezető utakat lezár­ták. Csak az élelemhiány és a poshadt víz tudta rákény­szeríteni Pátocsi Zsófiát a megadásra. H„ SZABÓ BÉLA Védett vérszegények A vérszegénység sok eset­ben védelmet nyújt a fertőző betegségek ellen. Erre a meg­állapításra jutottak a tanzá­niai egyetem kutatói, tűnik, ^hogy a vérben levő vas elősegíti a csirák szapo­rodását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom