Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-04 / 29. szám

Ülést tart a városi KISZ-bizottság Szerdán reggel 9 órától a Molnár Béla Ifjúsági és Üt- törőházban ülést tart a KISZ városi lizottsága. Megtár­gyalják a KISZ KB 1974. szeptember Il-i, az ifjúsági szövetségben végzett káder­munka továbbfejlesztéséről szóló határozata végrehajtá­sának tervezetét, majd a KISZ városi bizottságának 1975—76. évi akcióprogram­ját fogadják el. Ezt követően szóbeli tájékoztatást hallgat­nak meg a Forradalmi Ifjú­sági Napok Miskolc városi rendezvényeiről, majd az 1975. évi tavaszi vezetőségválasz­tó taggyűlések előkészítését tűzik napirendre. A bizottsá­gi ülés végül személyi kér­désekben dönt. * A mostoha időjárás ellenére is folyamatosan szállítják az építőanyagot a mályi téglagyárból. A rakodás megkönnyíté­sére emelővillás targoncákat használnak a nagy mennyiségű tégla kihordásához. (Agotha Tibor felvétele) A Gárdonyiban: Ki mit tud? - fórum Akárhogyan számítom is. ezek a gyerekek akkor, vagy csak valamivel előbb tanul­hatták a betűvetést, mikor a Ki mit tud? első hulláma vé­gigsöpört az országon, ök te­hát már úgy nőttek fel, hogy természetesnek tartják: Ki mit tud? mindig is volt és persze lesz is ... E sorok írója — miután ez nem érdem, nyugodtan be­vallhatja — már az első Ki mit tud? idején is írta a kö­telező jellegű méltatásokat, s a későbbiek folyamán is többször ült a válogató ver­senyeken, így hát akarva- akaratlanul is összehasonlít­ja a korábbi produkciókat a mostaniakkal. De hát most nincs is Ki mit tud? Persze, hogy nincs. Csak 1976 lesz a vetélkedő éve, de a Gárdonyi Géza Mű­velődési Ház már most „ed­zésbe fogta” a majdani ver­senyzőket. Az „edzés” szó persze semmiképpen sem fe­di a valóságot, hiszen mind­össze arról van szó, hogy azok a fiatalok, akik a nyil­vános szerepléshez bizonyos tehetséget, rátermettséget éreznek, s némi előképzettsé­gük is van, időről időre be­mutatkozhatnak a művelődé­si ház Ki mit tud? fórumán. A hejőcsabai intézmény tu­lajdonképpen csak tovább fej­lesztette patronáló tevékeny­ségét, hiszen már több mint egy éve Ki mit tud? klub működik náluk, melynek tag­jai — neveket, együtteseket talán fölösleges felsorolni — több alkalommal is sikere­sen szerepeltek a hasonló ne­vű fővárosi klubban, s nem­egyszer bemutatkoztak Mis­kolcon is. A fórum persze más for­ma. A művelődési ház veze­tői számolta* azzal, hogy a most jelentkezők még koránt­sem színpadképesek, így hát semmiképpen sem volna sze­rencsés dolog nagyközönség­nek „eladni” őket. Ugyan­ilyen helytelen lenne, ha versenyeztetnék, pontoznák az éneklő, verset mondó, ze­nélő fiatalokat. Mi hát a fórum lényege? Röviden talán úgy határoz­hatjuk meg, hogy itt nem­csak színpadot, dobogót kap­nak a fiatalok, hanem őszin­te szót, hasznos szakmai és egyéb tanácsokat is. A Gár­donyi Géza Művelődési Ház létrehozott egy — különböző művészeti ágakat képviselő — tanácsadó testületet, mely meghallgatva a szereplőket, azonnal véleményt is mond, s bizonyos értelemben* felké­szít a következő találkozóra is. Műsor ez vagy műhelygya­korlat? A kettő ötvözete. S mint a szombati fórum bizo­nyította, azoknak is hasznos és kellemes időtöltés egy-egy ilyen találkozás, akik néző­ként, hallgatóként ülnek be a nagyterembe. Nézzük a fórumnyitó mér­legét. A teremben 70—80 né­ző gyűlt össze, szerepelni 14- en iratkoztak fel. (Az is elő­fordult, hogy valaki nézőként ült be, s műsor közben ka­pott kedvet a szerepléshez.) Két meglepetés is érte a mű­velődési ház vezetőit, illetve a tanácsadó testületet. Az egyik, hogy Borsod-szerte ko­molyan vették a felhívást. Sátoraljaújhelyből, Ózdról, Edelényből s más települé­sekről jöttek leendő verseny­zők. Még egy egri főiskolás is megtisztelte a fórumot. A másik, ami még örvendete- sebb. hogy n-rr pusztán sze­replési vágy él ezekben a fia­talokban, hanem többségük­ben tehetségesek, s bizonyos felkészültséggel is rendelkez­nek már. Érdekes, hogy ez alkalommal főleg az énekes és hangszeres számok voltak többségében. Dicséretesek a középiskolások együttes-te- remtő (néger spirituálék) tö­rekvései, s örömmel állapít­hattuk meg, hogy a népzene iránt rendkívül nagy a fogé­konyság. A legfiatalabb sze­replő egy harmadik általános iskolás kts’.' ny volt, a leg­idősebb negyedikes gimnazis­ta. Egy hónap múlva ismét találkozna!?. (gyarmati) Családi ház a népitóÉ A Kazincbarcikai Könnyű- betongyár csaknem 40 000 fo­rint értékű falazóelemeket küldött a csepregi négyes ik­rek házának felépítéséhez. Az elemeket a gyár Bánki Donát szocialista brigádja társadalmi munkában készí­tette. A 2558 előregyártott elemet hat pótkocsis teher­autó szállított Csepregre, a Rákóczi utcai házhelyre. A 458 kilométeres út üzem­anyagköltségét a Könnyűbe- tongyár TMK-dolgozói visel­ték. Rövidesen megkezdődik az új otthon építése. Előrelátha­tólag a nyárra el is készül — társadalmi segítséggel — a kétszintes ház. A babák egyébként még a szombathelyi Markusovszky kórház csecsemőosztályán vannak, ahol féltő gonddal óvják őket az influenzajár­ványtól. Csupán ezért tartóz­kodnak a gyógyintézetben, s rövidesen hazatérnek ideig­lenes otthonukba, amit a helyi tanács utalt ki számuk­ra a családi ház elkészülté­ig­A budapesti tevéi Harmadszor is: Bánkúiról A bánkúti turistaházzal, mint munkahellyel foglalkoztunk lapunk január 16-i számában. A kedvelt kirándulóhely egyik volt dolgozójának panasza alapján —, amelyet több más, a közelmúltban leszámolt fiatal nődolgozó is megerősített — megírtuk: 15—18 éves leányokat napi 12—14 órai munka­időben foglalkoztatnak, túlóradíjat ezért nem fizetnek, a turistaház gondnoka—vezetője zsebre vágja a lányok bor­ravalóját. a szabadnapokat hónapokon keresztül nem adják ki a dolgozóknak, s hogy panaszosunkat. Hódosi Zoltánt azért utasították ki rövid úton munkahelyéről — de még á turistaházból is —, mert felvilágosította a fiatal és sok te­kintetben kiszolgáltatott munkatársait jogaikról. öt nap múlva, — január 21-én — tudósítottunk ar­ról, hogy cikkünk nyomán milyen változások történtek. Várkonyi Miklós, a turista­ház vezetője elmondotta: a Turista Ellátó Vállalat bu­dapesti központja egy há­zaspárt helyezett át Bánkúi­ra, ugyanakkor neki is sike­rült két újabb dolgozót szer­ződtetnie. A létszám így már elegendő ahhoz, hogy a törvényben előírt nyolc­órás munkaidőt garantálják a 16 éven aluli dolgozóik számára. Ugyanakkor bizto­sítják azt is, hogy azok a 16 éven felüli dolgozók, akik vállalják a napi tízórás mű­szakot, a nyolc órán túli munkavégzésért túlóradíjban részesüljenek. Várkonyi Mik­lós kijelentette: a további­akban szigorúan ellenőrzik a szabad napok beosztásá­nak rendjét, s biztosítják dolgozóiknak a törvényben előírt pihenőidőt. IS em „helyreigazítás"! A magunk részéről ezzel le is zártuk volna a bánkú­ti ügyet, legalábbis ami a nyilvánosságot illeti. Csak­hogy a Turista Ellátó Vál­lalattól tegnap választ kap­tunk cikkeinkre. S furcsa módon a levélből —, amely­nek ügyintézője dr. Kop­pány László, a vállalat jog­tanácsosa, aláírója pedig Szabados Mihály igazgató az derül ki: a budapesti központ valamifajta „önkri­tikaként”, helyreigazításként fogadta a munkaidővel kap­csolatos változásokról szóló híradásunkat. Holott éppen az ellenkezőjéről van szó. Január 21-i cikkünk meg­erősítette az öt nappal ko­rábbi riportunkban közölte­ket. A levél — amelyhez há­rom jegyzőkönyvet mellé­keltek — önnön ellentmon­dásosságával is igazolja, hogy — enyhén szólva — nem volt minden rendben a munkaidővel Bánkúton. Azt írják: „... a hét végén szük­séges volt egy-két órával többet dolgozni, a hét elején azonban munkaidejük a 8 órát nem merítette ki.” A dolgozók érdekében ?... Ha ez így igaz, miért volt szükség a Várkonyi Miklós által közölt létszámnöve­lésre, a túlóradíjjal kapcso­latos intézkedésre, s a 16 éven aluli dolgozók munka­idejével kapcsolatos szigo­rításokra? Más: a budapesti*központ­ból azt írják, hogy a szabad­napok összegyűjtésére, ösz- szevonására kifejezetten a dolgozók érdekében volt szükség, mivel a heti egy szabadnapjukon távol eső otthonukban csupán néhány órát tudtak volna időzni. Csakhogy (cikkünkben is hivatkoztunk rá): a dolgo­zóknak két-három hónapon­ként adták ki a szabadna­Fejezetek a magyar anfiíasiszfa ellenállás történetéből XIV. Szabotál a lakosság TÖMEGES ELLENÁLLÁS­SAL válaszolt a lakosság a nemzeti vagyon elhurcolásá­nak és a gyárak felrobban­tásának tervére. Egymás után alakultak kommunistákból, szervezett dolgozókból, öntu­datos munkásokból különféle „védelmi bizottságok”, ame­lyeket igen sok esetben ö műszakiakkal, sőt a tőkések­kel vagy megbízottaikkal együttműködve szerveztek. Csepelen, Miskolcon, Diósgyő­rött, a Győri vagongyárban, a Dunai Repülőgépgyárban, az Egyesült Izzóban, a Ganz Hajógyárban, a MÁVAG-ban. a kőbányai sörgyárban, a Hazai Fésűsfonóban, a Me­chanikai Cipőgyárban, az Óz­di Acélárugyárban, a Vadász­tölténygyár mosonmagyaró­vári részlegében és még má­sutt is alakultak illegális szervezetek. A gépek elszállí­tását időhúzással. ide-oda utaztatással, nem egy eset­ben értéktelen szerszámok berakásával mentették meg. Pécsett a vasutasok helytál­lása akadályozta meg a meg­rakott szerelvények elindítá­sát. A német hadvezetést meg­lepetésszerűen érte a Vörös Hadsereg gyors előretörése és Budapest megközelítése. Ezért minden épkézláb em­bert mozgósítani akartak, hogy legalább hevenyészett védőárkokban vehessék fel a harcot. A peremkerületek és a környező falvak lakóinak ezreit kényszerítették mun­kára, de kevés eredménnyel. Pedig e célra igénybe vették a csendőrséget, a nemzetőr­séget, a légószolgálat fegyve­res beosztottjait, sok esetben a katonaságot is. A kispesti polgármester írja a sikerte­len kísérletekről: „Minden odaadásunk ellenére is a la­kosság kötelességérzete elko­pott ...” Az Országos Elhe­lyezési Kormánybizottság el­nöke röviden így összegezte tapasztalatait: „A magyar sem dolgozni, sem narcolni nem akar.” FALUN A PARASZTSÁG terményeinek eltitkolásával, a szállítási kötelezettségek szabotálásával menti, ami menthető. Az állatokat távol­eső majorokban, tanyákon vagy erdőkben rejtegették. (Az állatállománynak így is több mint 50 százaléka pusz­tult el vagy került a néme­tek kezére.) A vidék, Tőként pedig a főváros lakosságának elévül­hetetlen érdeme az üldözöt­tek, egyes esetekben szovjet hadifoglyok, a katonaszöke­vények és a zsidók tízezrei­nek rejtegetése, bújtatása. A rejtegetőknek nemcsak a koc­kázatot, a megtorlást kellett vállalniuk, hanem utolsó fa­latjukat is meg kellett osz­taniuk a bújtatottakkal. A MAGYAR HADSEREG a magyarországi hadművele­tek során is az utóvéd sze, repét kapta. De ez már egy demoralizált, szétesett hadse­reg volt. Előbb a székelyek, aztán a kárpátaljaiak, a nyír­ségiek, majd az alföldiek szöktek el tömegesen — pa­naszolják jelentéseikben a nyilas tisztek. A főváros pin­céi, elhagyott házai tele vol­tak „dezertálókkal”. A Du­nántúl erdeiben, falvaiban is ezrével lézengtek a front el­vonulását váró katonák. A városokban pedig a „csak egy nap a világ” hangulatába te­metkező, dáridózó tisztek mu­lattak. 1945 áprilisában — két hadosztály átállása mi­att — a német hadvezetés parancsot adott a Németor­szágba hurcolt magyar hon­védcsapatok lefegyverzésére és munkásalakulatokba törté­nő beosztására. (Folytatjuk) PINTÉR ISTVÁN pót. És még valami: Várko­nyi Miklós ennek a szigo­rúbb ellenőrzéséről is nyi­latkozott. A munkán tál más szórakozás nincs?! Ami a legmeghökkentőbb a budapesti levélben, az a következő: „Szükségesnek tartjuk annak kihangsúlyo­zását is, hogy maga a turis­taház a Bükk, erdők által körülvett legmagasabb pont­ján fekszik, minden más te­lepüléstől sok kilométernyi távolságra, így az ottani dol­gozóknak nincs is módjuk­ban, a munkájuk lejárta után más szórakozást keres­ni, szabad idejüket legfel­jebb sétálással, vagy szobá­jukban tartózkodással tölt­hetik el”. Ha jól értjük, ez azt je­lenti: miért ne dolgozzon az a dolgozó a törvényben elő­írt munkaidőn túl is, ha már ott van, hisz más szórakozá­si lehetősége úgy sincs! Panaszosunkról, Hódosi Zoltánról is írtak. íme: „Nyilvánvalóan ő volt az, aki a beosztott dolgozókat úgy­nevezett jogi tanácsokkal látta el...” (így igaz, ezért tették ki a szűrét Bánkút- ról!) „... és aki azon igye­kezett, hogy az egységben levő, határozottan jó kol­lektív szellemet megrontva, a dolgozókat a vezetők ellen állítsa be”. Ezzel már csak azért is vitatkozunk, mert a turistaház vezetője is elis­merte: egy év alatt kb. 25 dolgozó hagyta ott az egyéb­ként 10—12 státusszal renr delkező munkahelyet. Már­pedig ahonnan így menekül­nek az emberek, ott „jó kol­lektív szellemről” beszélni — túlzott optimizmusra vall! Mindazonáltal reméljük, hogy a levélben ígért „foko­zottabb ellenőrzés” mind az ott dolgozók, mind pedig az oda látogató kirándulók és turisták számára kamatozik majd. RADVÁNYI ÉVA Városi tanácstagok fogadóórái 1975. FEBRUÁR 4. ' Csetneki Józsefné, Győri kapu 132., 17 órától; Kormos György, tsz-iroda, Major u. 2., 16 órától; Korponai Jánosné dr., óvoda, Bacsó B. u. 70., 17 órától; Koval Pál, 1/6. területi pártalapszevvezet Tanácsház tér 2. 16 órától; Só- váry Sándor, II. kér. hivatal, Csaba vezér u., 8 órától; ifj. Tas- nádi László, BAÉV rendészeti iroda, Magyar-Szovjet Barátság tér 4., 18 órától: Vindt Márta, Brigád u. 18., 17 órától. 1975. FEBRUAR 5. Budai Barnáné, Ady Endre Művelődési Ház, Árpád u. 14., 18 órától. 1975. FEBRUAR 7. Gáspár Sándor, Erdei Terméke­ket Feldolgozó Vállalat, Szentpé- teri k. 5—7., 17 órától. 1975. FEBRUAR 8. Szuhai József, Tölgyesi u. 2., 14 órától. 1975. FEBRUAR 10. Csíkos József, 100. sz. Szakmun­kásképző Intézet, KISZ-Ulub, Téglagyár u., 17 órától; dr. Gyi- mesi Béla, III. kér. hivatal, Marx K. u. 96., 15 órától; Halász And­rás, III/5. területi pártalaps/erve- zet, Gorkij-telep 1., 17 órától: Ráski Sándor. Palóczy u. 19.. 17 órától; Sztrelcsik Ferenc, I!.. Je- genyés u. 4., 17 órától: Vári Ta- másné, LAEV-kuItúrterem. Er­dész u. 24., 18 órától.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom