Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)
1973-11-30 / 281. szám
* Tus, borszky (DVSC) illetve passzé... A találatot a háttal álló Zám- érte el, s 5:4-re nyert az itt mellé találó Kapitány ellen. (Szabó István felvétele) Válogatott síző városunkból — Susztig óta ő az első! — újságolta örömmel tegnap Kékesi Antal —, s még elmondotta, hogy ismét van olyan válogatott kerettagja a miskolci sísportnak, akit arra is érdemesnek találtak, hogy külföldi edzőtáborozáson vegyen részt, A nyáron ismét létrehozták az alpesi válogatott keretet Ennek két miskolci fiatalember, Krislon Sándor és Kékesi Tamás is tagja lett. Azóta rendszeresen részt vesznek a válogatott kont- rolledzésein, hazai edzéseikhez pedig „guruló-lécet” is kaptak. Ezzel akkor is tehet gyakorolni, amikor nincs hó. Az így végzett edzések hatása már az első két havas edzésen lemérhető volt, az így edző két fiú meglepő, ugrásszerű fejlődésről tett bizonyságot. Az eredmény: a H esztendős Kriston Sándor ma útra kelhet, hogy a magyar válogatott tagjaként részt vegyen egy romániai edző- táborozáson, a Brassó feletti Poinán. Lehet, hogy az egyre több fiatalt foglalkoztató sportág mégiscsak kinő a „tömegsportá” keretek közül? H. tC. Bázisszakosztályok Miskolcon Hogy valóban varos Reméljük, hogy egykoron „mérföldkőnek” fogják nevezni városunk sportkrónikásai azt a megbeszélést, amelyet szerdán délelőtt rendeztek a miskolci sportszékházban. Az egyesületek vezetőit, s a városi szakszövetségek elnökeit hívták meg erre a tanácskozásra. A városi tanácsot Tok Miklós elnökhelyettes, a városi párt- bizottságot Zsámba Albert munkatárs, a városi KISZ- bizottságot Fedor László, az SZMT-t Árvái Béla, a megyei sporthivatalt Papp Gazsi Imre elnök képviselte. Arról, hogy miért is tulajdoníthatunk különös jelentőséget ennek az értekezletnek, az előadóval, Kecskeméti István városi sportfelügyelö! vei beszélgettünk. — Hogy valóban második város legyünk — mondotta a sportfelügyelő —, hogy ez a rang sportolóink eredményeiben is kifejezésre jusson, ezért szeretnénk 'tenni valamit. Ez ügyben készítette el a városi sportfelügyelőség azt a tervezetet, amit szerdán az érdekeltek elé tártunk, s aminek megvalósításához egyetértésüket és segítségüket kértük. — Koncentráció? összevonás — mondjuk kecskeméti, vagy pécsi módra? — Nem! Miskolc sajátosságainak vizsgálatakor arra a következtetésre jutottunk, hogy számunkra nem ez a járható út. Nem kívánom az okokat részletezni, csupán egy példát: ahol eddig ösz- szevonással próbálkoztak, sehol sem működött kiemelt egyesület, Miskolcon viszont itt van a DVTK — a tíz felügyeletileg központosított egyesület, amit közvetlenül az OTSH irányít. De: a DVTK a város szerves része, így célunkat csak vele együtt érhetjük el. Erre viszont jobb módszernek látszik a „bázis-szakosztályok” rendszerének megteremtése. — Ez azt jelenti, hogy egy sportágban egy szakosztály legyen a város minőségi sportjának képviselője?! — Azt jelenti, és úgy, hogy azokat a szakosztályokat jelölnénk ki erre a feladatra, amelyek eddigi hagyományaikkal rászolgáltak és — ami a leglényegesebb — rendelkeznek azokkal a tárgyi és személyi feltételekkel, amelyek a hazai és nemzetközi élvonalban való szerepléshez szükségesek. Ahol ez nincs meg, ott a kijelölt szakosztály számára megkell teremteni ezeket a feltételeket. — A megjelentek hogyan fogadták ezt az elképzelést? — Egyöntetűen helyeselték és jónak tartják. Ök is hangsúlyozták a feltételek fontosságát. — Miskolc sporthagyományai között azonban az eléggé erősen megnyilvánult klubsovinizmus is megtalálható! Nem lesz ez ismételten gátja az egységesítési törekvéseknek. Hiszen ez például azt is jelenti, hogy egy sportágban egy csapatba kell tömöríteni a legjobbakat, s a többi, újabb tehetségek felhozásával is ezt kell, hogy szolgálja! — Erre csak azt mondhatom: megbeszélésünkön mindenki támogatásáról biztosított bennünket. Ez azt is jelenti, hogy a saját területük nevében ígérték a támogatást, s így arról is gondoskodniuk kell, hogy klub-, vagy egyéb érdekek qe ke-; resztezhessék a terv megvalósítását. Elképzeléseink reálisak, jelen lehetőségeinkre alapozódnak. Célunk ezek ésszerűbb felhasználása a város egészének érdekében. Ez pedig senkinek sem lehet ellenszenves! — A feladat sürget, máról holnapra mégsem lehet megvalósítani. — Ez természetes. De mihamarabb szeretnénk a munkát elvégezni. Éppen ezért elkezdjük a lehetőségek felmérését mindazon egyesületeknél, ahol bázjsszakosz- tály létesül. Ez lesz az alapja a meghozandó intézkedéseknek. De szeretnénk megnyerni a sportot eddig még alig támogató üzemeket, intézményeket a jó ügynek. — Szó volt — többek között — régi fájdalmunkról, a városi sportcsarnok prog. ram járói is! — Ez ügyben a napokban több országos szövetséggel is tárgyaltam. Az értekezlet résztvevői most is szorgalmazták, hogy minél több rangos eseményre kerüljön itt sor. A tárgyalások még nem hoztak végeredményt, de remélhető, hogy jövőre sokkal jobb .lesz a helyzet. Erről már 1974 első negyedében többet tudok mondani. —• Egy-két etőssetes példa csillapíthatná kíváncsiságunkat! — Ám legyen. Szóba került a magyar—japán tornász csapatverseny, a Tokaj Expressz vívóverseny, több országos bajnokság és még néhány nemzetközi esemény Miskolcra hozatala. Remélhető, hogy a súlyemelés is bevonul az általa még „meg nem hódított” csarnokba! ★ 1974 tehát jelentős éve lesz városunk sportéletének. Reméljük, hogy a rangos események hatása is elősegíti majd a sokféle sportág fejlődését. s Miskolc egyre több versenyzőt küldhet majd az országos és nemzetközi küzdőterekre ! HORVÁTH KÁLMÁN Sakk Vasárnap befejeződött az országos saikk-csapatbajnokság 1973. évi (küadelemsoro- zata. A függőjátszmák értékelése ugyanis még folyik, ám az már nem befolyásolja a miskolci együttesek végső helyezését. Az OB I-től a DVTK búcsúra kényszerült, mert 56 ponttal csak a 14. helyet tudta megszerezni, így jövőre az OB II-ben szerepel majd az idén nagyszerűen helyt állt Miskolci VIMELUX-szal egyetemben. Az újoncként indult gárda ugyanis 90,5 pontot gyűjtött a második vonalban, s ezzel a teljesítménnyel a hatodik helyen végzett. A másik miskolci csapat, a Spartacus viszont a d iósgv őri ekhez hasonlóan csak az utolsó helyen végzett — 79,5 pontot szerezve — s így ők is búcsút mondtak az OB-s bajnokságnak. A Ml tippjei A DH így látja; 1. MTK—-Bp. Honvéd 2. Egyetértés—SBTC 3. Zalaegerszeg—Csepel 4. Videoton—Rába ETO 5. DVSC—DVTK 6. Szekszárd—Kossuth KFSE 7. Pénzügyőr—Békéscsaba 8. Szolnoki MTE—Komló 9. Oroszlány—Budafok 10. Fioreniina—Bologna 11. Internazionaíe—Milan 12. Lanerossi—Torino 13. Róma—Napoli Pótmérkőzések: 14. Ascoli—Novara 15. Arezzo—Palermo 16. Párma—Como Uj tornatermet avatnak Régen vajúdó kérdés végére' kerül. pont szombaton a miskolci Zalka Máté Gépipari Szakközépiskolában: átadják rendeltetésének a csaknem 60 000 forintos költséggel, s a diákok és tanárok több száz társadalmi munkaórájával elkészült új, korszerű tornatermet. A szemre Is igen tetszetős, az igényeket jól kielégítő új létesítményt december 1-én, délelőtt 11 órakor avatják, s már ebben tartják a miskolci középiskolások részére meghirdetett Felszabadulási Kupa sportverseny sorozat döntőit is. Csokoládé-díjas birkózóverseny Alig egy hónap választja el úttörő korosztályú birkózóinkat a számukra egyik legjelentősebb viadal fináléjától, az Üttörő Olimpia országos döntőjétől. Nem csoda tehát, hogy akik jogot szereztek a nagy seregszemlén való indulásra, minden alkalmat megragadnak a felkészülés eredményesebbé tételére. Ezért gyűlt össze Szerencsen is az á 116 úttörő, illetve serdülő versenyző, akik a Csokoládé-díj viadalát használták fel még egy próbatételre. Az előbbiek szabad-, az utóbbiak kötöttfogásban mérték össze tudásukat, erejüket. Az úttörőknél a DVTK sportiskolásai jeleskedtek, hiszen a tíz súlycsoport versenyeiben öt arany- és egy- egy ezüst, illetve bronzérmet szereztek. A Papp József SE kis birkózóinak is jutott egyegy mindhárom fémből. A serdülőknél már kiegyensúlyozottabbak voltak az erőviszonyok. E korosztályban két-két aranyérmet nyertek a diósgyőri és a honvéd fiatalok, míg az ezüstből kettő jutott a DVTK-nak, s egy- egy bronzérmet is szerzett mindkét szakosztály. A miskolci úttörők első helyezettjei: Molnár II. (DVTK, 35 kg). Molnár I. (DVTK. 49 kg), Kisvárkonyi (Papp J. SE, 53 kg), Mátyás (DVTK, 58 kg), W6a- tiszcsák (DVTK, 68 kg), és Pávai (DVTK. nehézsúly). Második helyezettek: Dányi (Papp J. SE, 45 kg), Szegő (DVTK, 68 kg), Harmadik helyezettek: Goór (Papp J. SE. 41 kg), Hegedűs (DVTK, 63 kg). A miskolci serdülő birkózók aranyérmesei: Rimszky (Papp J. SE, 53 kg), Burues (Papp J. SE, 67 leg), Túroczi (DVTK. 78 kg), Tóth (DVTK, nehézsúly). Ezüstérmesek: Gáspár (DVTK, 57 kg), Molnár (DVTK, 67 kg). Bronzérmesek: Balogh (DVTK, 6t> kg), Pócs (Papp J. SE, nehézsúly). mindenféle A csodagyerek Az 1944-ben elhunyt neves naturalista költő, Max Halbe és jó barátja, Frank Wedekind drámaíró a kávéházban üldögélt. Halbe különösen rossz hangulatban volt és rendkívül letört ábrázattal nézett maga elé. — Mi bajod, történt valami? — faggatta Wedekind. Max Halbe így válaszolt: „Képzeld csak, a kislányom tegnap este apró darabokra tépte legújabb novella-kéziratomat! Hát nem borzasztó?” Wedekind egy pillanatig elgondolkodott, majd a Icövetke- zőket válaszolta: „Nem is gondoltam, hogy az a csöppség már tud olvasni! Gratulálok a kis csodagyerekedhezf” Nyelvek szintézise Dr. Ludwik Zamenhof, lengyel or.vos és nyelvtudós 1887-ben szerkesztette meg a mesterséges nyelvet, az eszperantót, amely az ösz- szes nyelv — különösen az európai nyelvek — szintézise. Napjainkban már kétmillió ember használja az eszperantót. A Tiépek minél jobb megértésének ügye, a kultúra és műveltség terjesztése, a véleménycsere, a tudomány eredményeinek elterjesztése, a világirodalom klasszikus alkotásainak megismertetése szolgálatában áll a különböző országokban kiadott száz eszperantó nyelvű felirat. A londoni könyvtár birtokában 33 000 eszperantó kiadvány található, köztük a világirodalom klasszikusainak számos remekműve. Becsben eszperantó múzeum működik, Párizsban népszerű az eszperantó színház. A vüág 30 rádióállomása sugároz eszperantó nyelvű programot. Kétezer éves koképtár Az Isszik-Kul tó vidékén — egy völgykatlanban — több mint 200 őSi rajzot számoltak össze a Kirgiz Tudományos Akadémia Történeti Intézetének archeológusai. Az ábrák általában a hatalmas görgelékköveken láthatók. A „kő-képeken” meglepő hitelességgel ábrázolták a zer- gét, szarvast, lovat, tevét és a kutyát. Érdekesek a lovas- és vadászjelenetek is. A régészek a szomszédságban feltárt halomsírok alapján megállapították, hogy a kőképtár egy részét az iráni nyelvet beszélő szakák hagyták hátra, a többit pedig az uszunyok, Isszik- Kui őslakói. Mindkét néptörzs az i. e. első évezred második felében élt ezeken a helyeken, a kőképtár tehát több mint kétezer éves. F élmitíió m un kanap a parkokért A nagy orosz író, Fjodor Dosztojevszkij egykor a következőket írta Om&zkról: „Fát elvétve lát az ember. Nyáron rekkenő a hőség, a szél porfelhőket kavar, télen hóvihar tombol. A piszkos kis városban nyomát sem fedeztem fel a természetnek.” S ma 470 park, parkosított tér és sétány van a városban, minden lakosra 16,4 négyzetméter zöldterület jut. Hogy Omszk — ahol télen mínusz 50 fokra süllyed a hőmérő higanyszála, nyáron pedig 42 fokos hőség uralkodik — a Szovjetunió legjobban parkosított városa left, a következőknek köszönhető: a város minden negyedik lakója tagja az Össe- oroszországi Természetvédelmi Társaságnak; 700 társadalmi ellenőr és 20 000 iskolás „zöld j árörszolgálaf- ban” felügyel a fákra és a virágokra; forró nyári napokon az egész város apraja- nagyja öntözi a parkok virágait és a pázsitokat. A lakosság évente több mint félmillió munkanapot dolgozik társadalmi munkában városa parkosításán, szépítésén. Jubilál az adócsőgyár Az Egyesült Izzó Adócsőgyára 1923-ban még csak hatmillió forint értékű terméket állított elő. Az eltelt fél évszázad alatt a gyár jelentősen fejlődött, az idén már 134 millió forint értékben állítottak elő adó- és mikrohullámú csöveket. Termékeik 60 százalékát exportálják. Fő vásárlóik a KGST- államok. (Barn István felvétele)
